Az ufológia egyik leghátborzongatóbb rejtélyét képezik azok az ötödik típusú találkozások, amelyek során nagy testű háziállatok, főként szarvasmarhák megcsonkított tetemére bukkannak a szántóföldeken. Számos esetben figyelték már meg az állatokat elragadó ismeretlen repülő szerkezeteket, és arra is akadt példa, hogy egy-egy eltérített az idegen űrjármű fedélzetén tanúja volt a földönkívüliek által véghezvitt, horrorfilmbe illő állatcsonkításoknak.

Az első ismertté vált eset 1967. szeptember 9-én történt Amerikában, amikor a Colorado állambeli San Louis-völgyben megtalálták egy két nappal korábban eltűnt ló tetemét. A négylábúnak „ismeretlen tettesek” nyakától felfelé eltávolították a fejét, de úgy, hogy a koponya és a nyakcsigolyák érintetlenek maradtak. Az elkövetkezendő években a jelenség járványszerűen kezdett terjedni az amerikai állattartók között, s a kutatók becslése szerint az ily módon elpusztult állatok száma napjainkra a tízezret is meghaladja az egész világon.

Az ügy hivatalos vizsgálatának beindítása eleinte kudarcot vallott. Alig egy évvel az első csonkítást követően egy farmer írásban fordult Robert McNamara hadügyminiszterhez az állatait ért UFO-incidens miatt. 1973-ban Allen Danielson ügyvéd az FBI-t kereste meg, hogy kezdeményezze a nagy számú iowai pusztulás okának felderítését, a szövetségi nyomozók azonban nem tettek érdemi lépéseket. 1975-ben már odáig fajult az ügy, hogy Floyd Haskell szenátor személyesen kérte az FBI igazgatóját, Clarence Kellyt, kezdjen vizsgálatot a 130 coloradói állatcsonkítás kivizsgálására. Ennek ellenére nem találtak megfelelő alapot egy országos nyomozás összehangolására.

1979-ben Harrison Schmidt új-mexikói szenátor – az FBI-t megkerülve – egyenesen az igazságügy-miniszterhez fordult. Schmidt érvelése kettős volt: vagy valóban UFO-k tevékenysége áll a kulisszák mögött, vagy egy hatalmas összeesküvés, amely a kormányszervek jóváhagyása nélkül zajlik hatalmas összegekből, titkos biológiai kísérletek keretein belül. Az FBI-t végül kötelezték a vizsgálatok lefolytatására, és az állatcsonkítások rejtélyének felgöngyölítését egy Kenneth Rommel nevű nyugalmazott FBI-ügynökre bízták. Rommel 1980 júniusában közel háromszáz oldalas zárójelentést tett közzé, amelyet azóta is hevesen kritizálnak, ugyanis a dokumentum az állatcsonkításokat „ragadozók és dögevők” számlájára írta.

Bizarr kísérletek

A titokzatos éjjeli sebészek persze nem zavartatták magukat, és a rejtély tovább gyűrűzött, miközben egyre több információ került napvilágra a hátborzongató kísérleteket végző ismeretlenek módszereiről. A beavatkozások során rendszerint szarvasmarhák, ritkábban lovak és szarvasok nemesebb szerveit távolítják el. A megtalált tetemekből a szív, az agy, a szemek, a fülek, a nyelv, a gyomor és a nemi szervek hiányoznak, míg a legtöbb esetben ehhez csatlakozik a vérzés, illetve a vér teljes hiánya. A szervek eltávolításának módja nagy szakértelemre vall, a szomszédos részek ugyanis nem sérülnek meg. A tetemeket gyakran mocsaras vagy ázott földterületeken találják meg, és sem odafelé, sem pedig visszafelé nem vezetnek nyomok. Ráadásul jó néhány állatnak – elsősorban lovaknak és szarvasmarháknak – a patája úgy törik szét, mintha helikopterről dobták volna le őket.

Állatorvosok és biológusok a boncolás során mikroszkópos metszeteket készítettek a bőrszövetekből, s kimutatták, hogy azok hőmérséklete nem egy esetben elérte a 350 °C-t, ugyanakkor égésre utaló nyomokat nem találtak a tetemek felületén. Ráakadtak viszont olyan állatokra, amelyeknél a sebek úgy néztek ki, mintha lézerrel metszettek volna ki belőlük egy darabot.

Az állatcsonkítások feltűnésével egy időben természetesen megindultak a találgatások is. A nyugati államokban például meg voltak győződve arról, hogy egy titkos összeesküvés áll a háttérben. Az érdekvédelmi szervezetek több ezer dollárt ajánlottak fel minden nyomravezetőnek, a farmerek pedig önvédelmi csoportokat szerveztek és őrjáratokat tartottak. Mindezek ellenére senki sem jelentkezett a pénzért, illetve senkit sem sikerült tetten érni. Colorado államban, ahol a nyolcvanas években a legtöbb marhacsonkítás történt, a helyi nyomozóhivatal kétszáz esetet tanulmányozott, ám a vizsgálat után kijelentették, hogy mindössze tíz alkalommal találtak ténylegesen megcsonkított állatokat. „A sebek kivétel nélkül a pusztulás után keletkeztek a tetemeken, így a rendőrségnek semmi teendője nincs az ügyben” – jelentette ki a helyi seriff.

Mások az Amerikában elterjedt sátánisták művének tartják az eseteket, arra hivatkozva, hogy már 1975-ben lelepleztek egy szektát, amely rituális állatcsonkításokat végzett. A kutatók természetesen vehemensen tiltakoznak a magyarázat ellen, hiszen a négylábúakon végzett beavatkozások olyannyira precízek és vértelenek, hogy emberek nem végezhetik el őket bizonyos feltételek híján. A fenti kritériumok miatt elképzelhetetlen az is, hogy a pusztulásokat vadállatok támadásai vagy betegségek okozzák. Persze nem kétséges, hogy a háziállatok mindig is a legjobb prédái voltak a ragadozóknak, de egy medve vagy róka támadása egyértelmű és igen jellegzetes nyomokat hagy az áldozatán. Ugyancsak meglepő, hogy egy éhes vadállat – netán egy egész falka – miért hagyja érintetlenül a húst, és miért csak a nemes szerveket eszi ki.

Azoknak lenne hát igazuk, akik úgy vélik, hogy a háttérben földönkívüliek genetikai kísérletei állnak? A legelfogadottabb elmélet hívői szerint mindenképpen. Hiszen tény, hogy az UFO-k feltűnése meglehetősen gyakori jelenség azokon a területeken, ahol a csonkítások történnek, ráadásul több ízben megfigyeltek már leszállásnyomokat is. Ezt a teóriát támasztja alá a beavatkozások tökéletes kivitelezése, de kellő gyanúra adnak okot a helyszínek környékén felbukkanó, jelzés nélküli fekete helikopterek vagy a megnövekedett radioaktivitás is.

Ráadásul az idegeneket többször sikerült munka megfigyelni – munka közben! A legrészletesebb beszámolót egy Judy Dorothy nevű hölgynek köszönhetjük, aki 1980-ban hipnózis alatt tett vallomást arról, milyen vérfagyasztó eseményeket tapasztalt negyedik típusú találkozása során. „Az űrhajóból kibocsátott sárga fénysugár egy fekete-fehér borjút emelt fel a földről, és egy kerek helyiségbe helyezte. Láttam, amint a folyadékokat, testnedveket csövekkel kiszívták, a különböző szerveket pedig más-más edényekbe tették. Minden percek alatt történt. Rettenetes volt látni, amint műszereket helyeznek a még élő állat bőre alá és fogai közé” – emlékezett vissza a hölgy.

Bolygóközi hibridek

Az Idegenek aratása című könyv szerzője, Linda Mounton Howe – aki folyamatosan dokumentálja az általa ismeretlen eredetűnek gondolt állatpusztulásokat – azt állítja, hogy az egyre nagyobb számban előforduló esetek összefüggenek olyan más feltételezett UFO-jelenségekkel, mint a váratlanul felbukkanó gabonakörök vagy az idegenek által elrabolt emberekről szóló történetek.

Az idegenek létezésében töretlenül hívő szerző úgy véli, hogy az állatokon, illetve az embereken végzett kísérletek célja a földi élővilág és az emberiség genetikai felépítésének vizsgálata, esetleg befolyásolása. Ez az „idegenek aratása”, amelynek bizarr nyomai a megcsonkított állattetemek, az öntudatlan állapotban elhurcolt és fizikailag vagy szexuálisan manipulált emberek vagy a rejtélyes gabonakörök

Az ismert UFO-kutató azt sem zárja ki, hogy az embereken és állatokon elkövetett szörnyűségekre az idegenekkel együttműködő amerikai kormány és a hadsereg is áldását adta, miközben a nálunk évezredekkel fejlettebb űrbéli látogatók technológiai ismereteket adnak át cserébe. Howe értelmezése szerint a kimetszett testrészekkel és a lecsapolt vérrel az idegenek olyan kísérleteket végeznek, amelyek célja egy, az emberi fajra minden szempontból hasonlító mesterséges lény, egyfajta bolygóközi hibridfaj megteremtése.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A SZÍNES UFO 2007. JÚNIUSI SZÁMÁBAN

Riasztó földönkívüliek

Több száz esetleírásban találunk említést arról, hogy az állatok – elsősorban a kutyák, a lovak és a szarvasmarhák – már akkor reagálnak egy-egy UFO megjelenésére, amikor az emberek, a későbbi szemtanúk még meg sem pillantják az azonosítatlan tárgyakat. Az állatokat tehát elsősorban nem az UFO-k látványa rémiszti el, hanem feltehetően az általuk kibocsátott hangok – például az infra- és ultrahangok –, amelyeket az emberek nem érzékelnek, de az állatok viselkedése egyik pillanatról a másikra ijesztővé válik. Gyakran tölti el őket olyan páni félelem, hogy képesek láncaikat szétszakítva, egymást taposva menekülni, vagy éppen a szobaablakot is betörik, csakhogy minél hamarabb biztonságosabb helyen érezzék magukat. Amit tehát mi nem tapasztalunk, azt tapasztalják az egyes állatok. Csupán az a bökkenő, hogy nem tudják elmondani, nem számolhatnak be arról, mi okozta érthetetlen, döbbenetes reakcióikat. Valami tehát van még, amiről nem tudunk. Lehet, hogy csupán egy, az ember számára nem mindig hallható hanghatás – de lehet, hogy valami más. Nincs kizárva, hogy ez a rejtélyes plusz lenne az, ami végre megmagyarázná nekünk is, mivel vagy kikkel állunk szemben.