SZEPTEMBER 15. – REZSICSÖKKENTÉS MÁSKÉNT
Amit a kormány az egyik kezével adott, a másikkal elvette. „A rezsidíjcsökkentésre vonatkozó kormányhatározat értelmében az Ön megtakarítása ebben az elszámolási időszakban 376 Ft” – olvasom az aktuális gázszámlán. Viszont – a burkolt áremelésnek számító gyorsvonati pótjegy miatt – tegnap 380 Ft-tal többet kellett fizetnem a 260 kilométeres utazásért... Erről ennyit.
SZEPTEMBER 17. – KÖNYVTÁROS VÉGZETTSÉG NÉLKÜL
Szakembereken spórolnak a tankerületek, emiatt egyes fővárosi iskolákban még rendszergazda sincs. Könnyen elképzelhető, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ tankerületi igazgatói – spórolási szándékból – mellőzik majd a teljes munkaidős szakszolgálati dolgozók alkalmazását. Rendszergazdának és könyvtárosnak pedig – szakirányú végzettség nélkül is – bármelyik pedagógus alkalmazható lesz majd, aki rendelkezik „elégséges” informatikai ismeretekkel – számol be a Népszava mai számában az újabb közoktatási „agyrémről” .
SZEPTEMBER 19. – MUTYILAND ÉS A VALÓSÁG
„A mikszáthi urambátyám világ és az egykori szocializmus sajátos valóságkeverékében élünk – s már nem is nagyon csodálkozunk. Ami most van, az a tragédia és a komédia, a szabadság és a rabság, az igazság és a hazugság, a képmutatás és a bátorság alakjában rejti magában a lényeget: a régi és az új társadalmi tapasztalatokat. Mintha visszafelé lépdelnénk az időben, de a régi világ nem távolodik tőlünk, ellenkezőleg, szembejön. Csak éppen a feje tetején áll benne minden” – írja Lévai Katalin a mai Népszavában, és egyet lehet vele érteni.
SZEPTEMBER 24. – VISSZA A HETVENES ÉVEKBE
Sokan nem is tudják, milyen hatalmas „újdonság” a beléptető kapus rendszer a budapesti metróban, amit júniustól a Corvin negyednél – leánykori nevén a Ferenc körúton – tesztel a Budapesti Közlekedési Központ. Ilyen kapukat már a kettes vonal 1970-es (!) megnyitását követően használtak: 43 évvel ezelőtt... Körülbelül ennyivel vagyunk lemaradva – még saját magunktól is. Érdekes, a régi képeken nem a Kontroll című filmbe illő fazonokat látom a mozgólépcsőknél, hanem egy-egy (!) teljesen normális kinézetű ellenőrt. Látványos archív fotók a „retro-metró” gyűjteményben a kelet–nyugati és az észak–déli vonalról.
SZEPTEMBER 29. – SZENT MIHÁLY NAPJÁN
Szeptember 29. Szent Mihály arkangyal ünnepe. A hagyomány szerint Mihály a katolikus egyház oltalmazója, a mennyei seregek fejedelme, az utolsó ítélet angyalaként a lélek jó és gonosz cselekedeteit mérlegeli. E nap az úgynevezett kisfarsang időszakának kezdete, azaz a lakodalmak ideje, amely egészen Katalin-napig, azaz november 25-ig tart. S tulajdonképpen ez az első igazi őszi nap is, amelyhez egykor főként a gazdasági élettel összefüggő hiedelmeket és szokásokat, időjárási megfigyeléseket fűztek: „Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet”. Ekkortól lehetett szűrni a bort, s eddig legeltették a Szent György napján kihajtott marhákat, a Székelyföldön pedig a pásztorok ekkor térnek vissza a havasokról, a jószágokat a gazda gondjaira bízva.
OKTÓBER 2. – IDŐPONTFOGLALÁS HELYETT
Percre pontosan 08:00-ra, nyitásra értem az okmányirodába, azaz a „járási hivatalba”. Mondtam a bejáratnál tébláboló „személy- és vagyonőrnek”, hogy NEK-azonosítót szeretnék kérni. Nem tudta, mi az. Mondtam, hogy én sem, de valami sajtpapír, amit itt adnak új diákigazolvány igényléséhez. Így kaptam sorszámot a „személyazonosító igazolvány” menüpontból. Interneten is foglalhattam volna időpontot, ha tudtam volna, hogy ehhez a menüponthoz tartozik. Így időpontfoglalás helyett személyesen foglaltam helyet. Százharmincöt percnyi várakozás után – mialatt hatvanketten kerültek sorra előttem –, 10:15-kor végre nekem is megadatott, hogy belépjek az ügyintézési „szentélybe”. És két percen belül kézhez kaptam a NEK-azonosítómat. Mint kiderült, a rövidítés „nemzeti egységes kártyarendszert” jelent. Így már értem…
OKTÓBER 5. – ŐSZI TÚRA A VELENCEI-TÓNÁL
Félúton Gárdony és Velence között ahhoz az elhagyatott laktanyához, ahol egykor az 54/8. Honi Rádiótechnikai Század állomásozott.
OKTÓBER 7. – LESZÁLLNI MÁR NEM LEHET
„Felszállás az első ajtón, leszállás a hátsó ajtókon!” Felszálltam, hátramentem. Felirat a hátsó ajtón: „Este nyolc óra után leszálláshoz fáradjon az első ajtóhoz!” Jellemző, BKV! Erről a buszról nem lehet leszállni – állapítottam meg. Fél órája zötykölődöm az Ikaruson, most kezdtük a második kört a lakótelepen. Még nem találtam megoldást a patthelyzetre.
OKTÓBER 8. – NÉPZENE KORÁN KELŐKNEK
Késő esténként – az éjféli híradás után – a Kossuth rádió hallgatása közben szoktam elaludni, és amikor éjszakára bekapcsolva marad a rádió, 03:59-kor mindig megkapom a „közszolgálati ébresztést” a mérőjelnek nevezett rettenetes sípolás és zúgás formájában. Ezt követi a 04:03-kor kezdődő „Népzene korán kelőknek” című, szavakkal leírhatatlan cincogás, vinnyogás és nyekergés. Ma nem akartam hajnalban kelni, de a fenti brutális ébresztés után már nem bírtam visszaaludni. Így volt néhány órám a reggeli készülődésre… Holnaptól mellőzöm a Kossuth rádió hallgatását.
OKTÓBER 13. – SEMMELWEIS SZÜLŐHÁZÁBAN
Semmelweis Ignác szülőházában, a budai Apród utca 1-3. szám alatti műemlék épületben működő Semmelweis Orvostörténeti Múzeum az orvostudomány és gyógyszerészet hazai és nemzetközi történetéből ad ízelítőt. Az állandó kiállítás az ókortól a 20. század elejéig tartó fejlődés tárgyi, művészeti és írásos emlékeit mutatja be, míg az időszaki kiállítások egy-egy különös téma köré csoportosítják olykor meghökkentő, más múzeumokban ritkán látható anyagukat.
A látogató nem csak ismeretekben, hanem élményekben is gazdagodhat ebben a sajátos légkörű múzeumban: beléphet Semmelweis egykori dolgozószobájába vagy a kétszáz éves, pesti Szent Lélek patika faragott bútorai közé, gyönyörködhet a művészi kivitelű, 18. századi anatómiai viaszpreparátumokban, a miniatűr fogászati rendelőmodellben és a furcsa, ódon orvosi műszerekben egyaránt. Semmelweis szülőházában a múzeum megnyitásakor, 1964-ben helyezték el „az anyák megmentőjének” földi maradványait.
OKTÓBER 15. – DOHÁNYBOLTI IGAZOLTATÁS
Megtiszteltetés volt számomra, hogy ma arra kértek az egyik nemzeti dohányboltban, igazoljam az életkoromat. Hasonló „igazoltatásra” üzletben 2004 óta nem volt példa... Mondtam a szimpatikus eladónak, hogy ’83-ban születtem a Magyar Népköztársaságban, de „úri becsületszavam” természetesen nem volt elég, meg kellett mutatnom a személyazonosító igazolványomat is. „Látja, több mint négyezer napja múltam tizennyolc. Beszéljünk inkább a dohányról.”
OKTÓBER 19. – EGY ŐSI MAGYAR ÉTEL
A tüttyölt ratyli eredete az évszázadok homályába vész, még az is lehet, hogy a honfoglalás előtti ősi magyar hagyományokból származik. Szerencsére a recept fennmaradt, sok helyen fellelhető, ennek ellenére ezt az ételt ma már igen ritkán készítik az eredeti leírás alapján. Én is közreadom, hátha többen kedvet kapnak az elkészítésére.
Hozzávalók: másfél kiló nyersratyli, egy jókora pese, két csobolyó gönyézde – lehetőleg pöcörgősi –, és három csipet ciháta.
A nyersratylit fertályórát posvásztjuk, míg csurmot nem enged. Szépen höllyén kipicskázzuk, a nyesedékből pedig apró csulmákat gyúrunk, ezek kerülnek a koshadtba. Közben a pocadékot megpeccsentjük, a ratylit pedig hagyjuk slottyanni. Tüttyölni csak akkor kezdjük, ha már jó vatyálós. A pesét lesolyvasztjuk, aztán már csak töttyenthetjük, mert hamar odakaphat – ahová nem szeretnénk.
NOVEMBER 5. – UTOLSÓ MOHIKÁNKÉNT
Egy pótkézbesítés kapcsán kiderült, hogy „utolsó mohikán” lettem a 130 lakásos társasházban: novembertől már csak nekem jár nyomtatott napi- és hetilap. Az elmúlt években fokozatosan kihaltak az olvasók, illetve – anyagi okokból – mindenki lemondta a különböző előfizetéseket. Én most még újabb negyedévre meg tudtam hosszabbítani hármat – a Népszavát 8700 Ft-ért, Szabad Földet 2700 Ft-ért és az RTV Részletest 1650 Ft-ért –, mert egy utolsó mohikán tartson ki a végsőkig…
NOVEMBER 8. – ANONYMUS A VÁROSLIGETBEN
Száztíz évvel ezelőtt, 1903. november 8-án leplezték le Anonymus szobrát, Ligeti Miklós alkotását a Városligetben. Az avatóbeszédet gróf Tisza István miniszterelnök mondta. Az életnagyságnál nagyobb, ülő alak lehajtott fejét csuklya takarja, jobbjában írószerszámot, baljában nyitott könyvet tart. A Gesta Hungarorum szerzője nyugalmat, bölcsességet, titokzatosságot sugároz. Az emlékmű a mai napig Budapest egyik jelképe.
NOVEMBER 24. – FEJLESZTÉS A PILISI PARKERDŐBEN
Az Országos Kéktúra Magyarország leghosszabb és legrégebbi gyalogos túraútvonala, melyet kék sáv jelzések mutatnak az Írott-kőtől Budapesten át Hollóházáig. A Pilisi Parkerdő Zrt. a nyár és az ősz folyamán felújította az Országos Kéktúra erdőgazdasági területen futó 113 kilométeres szakaszát. A fejlesztés eredményeként a közkedvelt túraútvonal többi népszerű célpontja után mostantól az Árpád-kilátó is gazdag múltjához méltó külsővel és infrastruktúrával fogadja az ide érkezőket – írja honlapján a Pilisi Parkerdő Zrt.
NOVEMBER 26. – FELESLEGES DIPLOMA
Címlapon hozott az Index egy összeállítást „Íme, a legfeleslegesebb diplomák” címmel, amely azonban merő ferdítés. Mert nem az adott diploma „felesleges”, hanem a fizetés alacsony, s ez igazán nem mindegy. Ráadásul aki informatikus könyvtárosnak tanul – mint például én –, pontosan tudja, mire számíthat. Hasonlóan a tanárokhoz, ápolókhoz vagy szociális munkásokhoz. Lehet, hogy a végzettség megszerzését követően én sem „hagyományos” könyvtárosként dolgozom majd, de biztosan olyan munkakörben, amihez kell diploma, és hasznosíthatom az egyetemen megszerzett tudást. Nyilván soha nem leszek túlfizetve – talán még rendesen megfizetve sem –, de ettől még nem kell lenézni.
NOVEMBER 27. – LEGYŐZÖTT A REZSIDÉMON
Közalkalmazotti „álomfizetésem” – a garantált bérminimum emelése miatt – idén havi 3570 Ft-tal átlépi a 71 ezer forintos „álomhatárt”, így immár nem vagyok jogosult a havi 2500 Ft-os (!) normatív lakásfenntartási támogatásra, amit most kellett volna meghosszabbítani. De nem lehet, ahhoz már túlságosan jómódúnak számítok… Ez volt az utolsó támogatás, amit igénybe vehettem, hiánya éves szinten 30 ezer forint „veszteséget” jelent.
Ehhez képest „a rezsidíj csökkentésére vonatkozó kormányhatározat értelmében” a megtakarításom – 2013. január 1-je óta, november végi állapot szerint: a FŐTÁV-nál 21 212 Ft, az ELMŰ-nél 6097 Ft, a FŐGÁZ-nál 2256 Ft, a Vízműveknél július 1-je óta 509 Ft, a Csatornázási Műveknél 752 Ft; azaz a „nyereség” eddig összesen 30 826 Ft. Magyarán amit az egyik kéz ad, elveszi a másik – és fordítva. Ezt majd a szavazófülkében is értékelni fogom.
