A török uralom megszűntével a ferences rendi szerzetesek régi jogaikra hivatkozva visszakapták a mai Kossuth Lajos, Károlyi Mihály és Reáltanoda utcák között elterülő telküket. Itt építették fel az 1740-es évek elején új templomukat, illetve négyzetes alaprajzú, egyemeletes rendházukat, amelyet 1748-ban vehettek birtokba a szerzetesek. Ám 1784-ben olyan problémával kellett szembesülniük a ferences barátoknak, amely nemcsak mindennapjaikat keserítette meg évtizedeken keresztül, hanem végül a takaros kis épület pusztulását is okozta.

A FERENCES BAZÁR BELSŐ UDVARA KLÖSZ GYÖRGY 1880-AS ÉVEKBEN KÉSZÜLT FELVÉTELÉN. FORRÁS: FORTEPAN / BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA. LEVÉLTÁRI JELZET: HU.BFL.XV.19.D.1.05.199

Történt ugyanis, hogy 1784-ben, amikor az egyetemet Budáról Pestre helyezték, II. József az egyetemnek adományozta a ferencesek kertjének és a rendháznak egy részét. Hiába tiltakozott szép szóval, kérvényekkel és beadványokkal a ferences rend, a felháborodott szerzetesek süket fülekre találtak. Az egyetemnek szüksége volt a lefoglalt épületre, ahol a könyvtárat, a mérnöki iskolát és ezek személyzetét helyezték el. Sőt, az emelet és a földszint közötti födém kiemelésével nagy, galériás olvasótermet alakítottak ki, amely Pest egyik látványosságaként vált ismertté. Ám az épület nem sokáig bírta az egyre sokasodó könyvek súlyát: a biztos pusztulástól csak úgy tudták megmenteni, hogy ötven gerendával aládúcolták. S mivel az összeroskadóban lévő ház támasztékai jelentősen akadályozták az egyetem rendes működését, már 1847-ben szóba került, hogy új épületet emelnek. A terv valóra váltását azonban megakadályozta a szabadságharc, majd az önkényuralom.

A ferences rendiek – a tervektől és elképzelésektől függetlenül – egy percig sem adták fel a küzdelmet. Az évtizedekkel korábbi jogtalan területfoglalás ellen különböző fórumokon kerestek orvoslást, de fáradozásaik nem jártak sikerrel. Végül Ferenc József 1855. május 30-án kelt rendeletével visszahelyezte őket az elvett épületrészbe, és kötelezte az egyetemi tanácsot, hogy azonnal ürítse ki az elfoglalt rendház helyiségeit. Az 1872-ben létrejött végleges megegyezés után a ferencesek telkén 1873-ban megkezdték az egyetemi könyvtár építését, majd 1876-ban átadtak az olvasóknak. A szerzetesrend pedig elhatározta, hogy a már igencsak megrongálódott rendház helyett újat emel. 1876-ban szerződést kötött Frey Lajos és Kéler Napóleon építésszel egy háromemeletes bérház és zárda terveinek elkészítésére. A régi, lepusztult kolostort lebontották, és 1876. június 22-én letették a Ferences bazár – a mai Ferenciek tere 7–8. számú házának – alapkövét.

A környék egyik legismertebb épülete 135 évvel ezelőtt, 1877-ben kapta végleges formáját. Nem véletlenül kezdték bazárnak és udvarnak emlegetni, mert számos üzlet és lakás is helyet kapott benne. 1880-ban az emeleti helyiségekben rendezték meg a „keleti iparmű-kiállítást”, amelyről a Fővárosi Lapok 1880. szeptember 3-i száma e szavakkal tudósított: „A Kelet minden pompája, fénye fogadja itt az embert s amint átléptük a küszöböt, egy pillanatig káprázik szemünk. Előnye e kiállításnak, hogy a város közepén, könnyen hozzáférhető helyen és jó világítású termekben van. Az ajtókat, falakat, ablak-közöket színdús török szőnyegek takarják, melyek a legszebb drapériát képezik s az ügyes rendezés, mely dr. Pulszky Károly érdeme, a sok szövet, fém, porcelán, lakk és más tárgyakat változatos és mégis könnyen áttekinthető sorozatban tünteti föl. Ahová csak tekintünk: mindenütt csillogást látunk s jó sokáig kell körüljárnunk, amíg kedvünk kerekedik egyes tárgyakat közelebbről megszemlélni. Az első kisebbik teremben a török birodalom, Persia és India műtermékei helyezvén el, a másodikban, mely jóval nagyobb, Hátsó-India, Khina és Japán különféle tárgyai láthatók.” A nagy sikerű kiállítás valóban átfogó képet adott a keleti művészeti stílusokról. Több száz éves perzsaszőnyegektől kezdve arany és ezüst ékszerekig minden érdekes és értékes tárgy helyet kapott a több termet betöltő vándorgyűjteményben, amelynek bemutatása csak tovább növelte a Ferences bazár ismertségét és jó hírét.

A FERENCES BAZÁR UTCAI HOMLOKZATA KLÖSZ GYÖRGY 1880-AS ÉVEKBEN KÉSZÜLT FELVÉTELÉN. FORRÁS: FORTEPAN / BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA. LEVÉLTÁRI JELZET: HU.BFL.XV.19.D.1.05.200

Az épület udvarán kalaposok, szabók, cipészek, bőrdíszművesek, virágárusok és különböző kereskedők telepedtek le, földszintjén pedig ma is működő kávéház és étterem nyitotta meg kapuját több mint száz évvel ezelőtt. A vendéglő első tulajdonosa a XIX. század utolsó éveiben Holzwart György volt, akitől 1899-ben Neusidler Géza vette át a bérleményt. Az étterem népszerűségét mutatja, hogy az itt csapolt bajor sörre várók sora nyaranta egészen a templomig kígyózott. 1925-ben ismét tulajdonost váltott a Ferences udvar földszintje: az új bérlő a neves vendéglős família tagja, Spolarich György lett, aki – a faliképek tanúsága szerint – egészen Zrínyi Miklósig vezette vissza családfáját. Ám a Spolarich-cég nem sokáig vezette az ismert éttermet, mert 1925-ben csődközelbe került. Így Károlyi László következett az üzlettulajdonosok sorában, az ő nevéhez fűződik a Kárpátia név és a gyönyörű helyiségek felújítása, átépítése.

Az étterem nagyszabású átalakítását országszerte ismert szakemberek irányították: a belsőépítészeti munkák Bodon Károly nevéhez fűződnek, a berendezéseket az első magyar bútorgyár alapítója, Lingel Károly szállította, az üvegeket Palka József festette, a festményeket pedig Pándy Lajos és Ferenczy Károly növendékei, akiknek művei a világháborúban romba dőlt Carlton Szálló kávéházát is díszítették. A Ferences bazár és a földszintjén működő étterem történetében egyaránt emlékezetes az 1937-es év, amikor a házat újabb emelettel bővítették. A Kárpátia az épület felújítása után a Belváros egyre kedveltebb, hangulatos szórakozóhelye lett, még a város legtávolabbi pontjairól is vonzotta a vendégeket.

A metró építésekor, 1977-ben éppen úgy roggyant meg a neves épület, mint elődjének falai a hajdani könyvtár súlya alatt. Így hát újabb helyreállítás következett, ennek során 1980-ra felújították az éttermet, és újrafestették a falakat díszítő képeket. Az étterem termeiben – a freskóknak és a mintázott falfestéseknek köszönhetően – napjainkban is élnek a történelmi emlékek a regösök világának, Szigetvár ostromának, Tinódi Lantos Sebestyén és Balassi Bálint emlékének felidézésével. A város központjában álló Ferences bazár homlokzatára pillantva pedig 140 éves épület kalandos története rajzolódik ki a gyanútlan szemlélődő előtt.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. DECEMBER 13-I SZÁMÁBAN