Évről évre több turista látogat az 1986-ban felrobbant csernobili atomerőmű körül elkülönített, 30 kilométeres „tiltott zónába”. A még mindig sugárszennyezett területre számos utazási iroda szervez teljes körű ellátással csábító, egyéni és csoportos kirándulásokat. A helyiek nem lelkesednek túlságosan az új turisztikai szenzációért, az ukrán kormány azonban kiváló propagandalehetőséget lát a világ egyik legborzalmasabb nukleáris katasztrófájának helyszínében.

A csernobili halálzóna megdöbbentő átalakuláson ment át a tragédia óta eltelt több mint két évtizedben. A szovjet atomerőműben 1986. április 26-án bekövetkezett robbanás után négyezer négyzetkilométert kerítettek körbe a hatóságok. Az emberektől elzárt terület mostanra ideális élőhellyé vált a vadállatok számára: a burjánzó növényzetben mintegy négyszáz, részben védett állatfaj él, és – a félelmetes híresztelések ellenére – mutáns egyedek egyáltalán nem akadnak közöttük.

A turisták előtt 2005-ben megnyitott övezet korábban könnyen megvesztegethető biztonsági őrei napjainkban már gondosan tanulmányozzák az egynapos túrára beszerzett különleges engedélyeket. Az extrém élvezetek kedvelői számára – akiknek még az átlagosan 60-80 ezer forintos belépődíj sem jelent akadályt – szinte naponta indítanak csoportokat Kijevből. A szigorúan kijelölt útvonalon haladó túra „fénypontja” a Pripjaty nevű kísértetváros megtekintése, amely egykor 50 ezer lakossal büszkélkedhetett. A város mai vendégeit hátborzongató kép fogadja: a néptelen utcák és terek között omladozó üres épületek helyiségeit a kitelepítés során elhagyott személyes tárgyak mellett üvegtörmelék, omladozó vakolat és porladó beton borítja. A sugárzásmérővel felszerelt látogatókat ökológiailag garantáltan tiszta élelmiszerekből készült ebéd is várja, amit természetesen fogyasztás előtt gondosan ellenőriznek.

A katasztrófaturisták találkozhatnak a környező falvak idős lakosaival – akik az evakuálás és a terület lezárása ellenére is visszaköltöztek eredeti lakóhelyükre –, és ellátogathatnak a sugárfertőzött gépek és berendezések temetőjébe is, ahol több ezer teherautót, helikoptert és páncélozott szállítójárművet helyeztek „örök nyugovóra”, ezért megközelítése továbbra is halálos veszélyt jelent. Az érdeklődők többsége azonban még attól sem riad vissza, hogy a felrobbant reaktort övező szarkofág repedező burkolatától csupán néhány száz méterre készítsen fotókat.

A gigantikus betonszarkofág felújításához Ukrajna nemzetközi támogatást kért, de a munkálatok megkezdése évek óta húzódik. Az ukrán kormány egyik bevallott célja, hogy a csernobili turizmust nyomásgyakorlásra használja fel. Ennek ellenére az új turistaszenzáció nem aratott osztatlan sikert. „Csernobil alvó oroszlán, és nem tanácsos kinyitni az alvó oroszlán ketrecét” – véli Irina Gagarina, az Ukrán Turisztikai Tanács ügyvezető igazgatója, és hasonlóan gondolkodik a Csernobiltól alig 70 kilométerre fekvő Kijev lakóinak többsége is.

Nem meglepő tehát, hogy a „nukleáris turizmus” elsősorban a külföldi utazók körében népszerű: az érdeklődők többsége az európai országokból, továbbá az Egyesült Államokból és Japánból érkezik. A zárt övezetbe csak 18 év feletti kirándulókat engednek be, egészségi állapotról szóló orvosi igazolást viszont senkitől nem kérnek. Az utazási irodák adatai szerint a „tiltott zóna” különösen kedvelt a 20-25 éves korosztályba tartozó férfiak, illetve a tehetős turisták körében, akik a világ összes különleges helyszínén megfordultak, és már csak Csernobil hiányzik az általuk felkeresett nevezetes célpontok listájáról.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2009. MÁRCIUSI SZÁMÁBAN