Negyed századdal ezelőtt, 1991. november 5-én jelentették be a megdöbbentő hírt, amely szerint Robert Maxwell üzletember, sajtómágnás és többszörös milliárdos eltűnt a Kanári-szigetek közelében hajózó jachtjáról, s nem sokkal később megtalálták holttestét a tengerben. Máig nem sikerült végérvényesen megállapítani, hogy Maxwell – aki a brit gazdaságtörténet legnagyobb csődjét hagyta maga után – öngyilkosságba menekült, meggyilkolták, vagy esetleg rosszul lett, s azért esett a vízbe éjnek évadján.

Robert Maxwell szegény zsidó parasztcsalád gyermekeként, 1923. január 10-én született egy kis kárpát-ukrajnai faluban, Slatinské Dolyban. Édesapja, Mechel Hoch az Abraham Lajbi nevet adta fiának a születésekor, de mire az anyakönyvi bejegyzés megtörtént, az addig magyar fennhatóság alatt álló Kárpát-Ukrajna a csehekhez került, akik ragaszkodtak a cseh nevekhez, így a gyermek neve Ludvík Jan lett.

Nyomortól a hatalomig

Miután a németek 1939-ben visszaadták Kárpát-Ukrajnát Magyarországnak, megkezdték a fiatal zsidók munkatáborba terelését. Amikor a veszély egyre inkább körvonalazódni látszott, a szülők úgy gondolták, akkor 16 éves fiuk kevésbé lesz szem előtt Budapesten. Vonatjegyet vettek neki, és útnak indították a magyar főváros felé. Ám Maxwell nem tartózkodott itt sokáig: Jugoszlávián át titokban Palesztinába utazott. A cseh légió katonájaként részt vett a Franciaországért vívott ütközetekben, majd egysége felmorzsolódása után Liverpoolba evakuálták. A következő két évben megtanult angolul, s igyekezett elsajátítani a jó házból való angolok viselkedésmódját. Küzdelme meghozta gyümölcsét: 1943-ban felvették a Cliftonville-ben állomásozó hatodik zászlóalj hírszerző egységéhez, amely a normandiai partraszállás után Franciaországba hajózott. Párizsban az őt pártfogoló Carthew-Yourston dandárparancsnok azt javasolta neki, vegye fel a Robert Maxwell nevet. Így született meg a név – és a legenda.

Katonai pályafutása tetőpontját a hadi érdemkereszt elnyerése jelentette: a felterjesztés elragadtatással számol be arról, hogyan mentette meg a szakaszát 1945. január 29-én a belga–holland határon, amikor is a golyózáporban bátran átvezette katonáit a csatamezőn.

A Berlinbe érkező Maxwell világosan látta, ha vinni akarja valamire a háború után, akkor egy ideig érdemes a hadseregben maradnia, ahol jól hasznosítható a nyelvtudása. Kevés angol tiszt beszélt németül, ő pedig tudott még oroszul, csehül, románul, ukránul, lengyelül, sőt, magyarul is. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság néven ismert ügynökséghez osztották be: ahhoz a testülethez, amely a könyvek és újságok megjelentetéséhez, színdarabok bemutatásához, illetve filmek forgatásához szükséges engedélyeket adta ki. Maxwellt tehát kinevezték Berlin sajtófőnökének: ezzel hatalomra és befolyásra tett szert. Itt ismerkedett meg Ferdinand Springerrel – akinek könyvei és folyóiratai a német tudomány és technika legmagasabb színvonalát képviselték –, és felajánlotta neki, hogy szívesen lenne a képviselője külföldön. Springer örömmel fogadta a szándékot, és egyik fél sem bánta meg az alkut, hiszen az elkövetkezendő kilenc év folyamán közös forgalmuk húszmillió német márkát tett ki.

Maxwell 1951-ben új vállalkozásba kezdett: megvásárolta a Pergamon Presst, amelyet az ország élenjáró tudományos kiadóvállalatává fejlesztett. Amikor azonban 1969-ben tárgyalásokat kezdett a cégbirodalom eladásáról, vizsgálatot rendeltek el, rámutatva a pénzügyi szabálytalanságokra, s a végső döntés alkalmatlannak nyilvánította őt állami cég vezetésére. Ám a Pergamon szerencsecsillaga az ő zsenialitása nélkül leáldozott. Öt évvel később visszavásárolta a céget – és ismét feljött a Pergamon csillaga.

Az 1980-as évek elejére világszerte híressé vált sajtócézár ettől kezdve nem ismert határokat. Újabb és újabb sikeres nemzetközi vállalkozásokat hozott létre, többeket – például a Daily Mirror-csoportot – megmentett a tönkremenéstől, hozzájárult a sajtó korszerűsítéséhez, emellett két futballcsapat és számos jótékonysági intézmény élén állt. Maxwell személyiségének azonban volt egy igen gyenge pontja: nem tudott nyugton maradni. Mind hatalmasabb összegeket fordított vásárlásra, s ennek nyomán egyre nagyobb adósságokat halmozott fel. Az amerikai Macmillan céget 2,6 milliárd dollárért, az Official Airlines Guide-ot 750 millióért vette meg. Megszerezte a Berlitz nyelviskola-hálózatot, majd – fittyet hányva a tengerentúli recessziónak és az emelkedő hitelkamatoknak – megvásárolta a New York Daily News-t. S talán nem meglepő, hogy a magyarul is beszélő üzletember a nyolcvanas évek végén meghatározó részesedést szerzett a hazai lappiacon – a Magyar Hírlapban és az Esti Hírlapban – is.

Halálát követően a világsajtó alaposan megszellőztette azon manipulációit, amelyek révén egérutat próbált nyerni óriásivá duzzadt adósságai elől. Felfoghatatlanul magas alapítványi pénzeket – köztük a Mirror-csoport nyugdíjalapját – sikkasztott el, magán- és állami cégeinek szövevényes hálózata pedig szinte lehetetlenné tette, hogy az átszámolva több százmilliárd forintra (!) rúgó hiányzó összeg holléte feltérképezhető legyen. Az idő tájt, amikor Maxwell végzetes hajóútjára indult, már közelgett a pénzügyi összeomlás.

Semmi sincs kizárva

Robert Maxwell jachtja, a Lady Ghislaine 1991. november 3-án este tíz órakor hagyta el Santa Cruz kikötőjét, ahová tulajdonosa rövid kikapcsolódásra érkezett. Maxwell – szokásához híven – ezúttal is éjszakába nyúlóan telefonálgatott. Amikor fiától, Iantól is elköszönt, vidáman ezt mondta: „Viszlát a holnapi fogadáson!” Ezek voltak az utolsó szavai családjának.

A legénység egyik tagja hajnali fél ötkor látta Maxwellt a hátsó fedélzeten: térdig érő, gombos hálóing volt rajta. Délelőtt tizenegy órakor kabinjába kapcsoltak egy hívást, de nem vette fel a kagylót. A jacht kapitánya, Angus Rankin odament, hogy kiderítse az okot, ám a szobát üresen találta, Maxwell hálóingét pedig az ágyra vetve. Háromszor végigkutatták a hajó minden zugát – de a milliárdosnak nyoma veszett. A kapitány riadóztatta a spanyol vízi és légi mentőszolgálatot, amely több órás kutatás után, Tenerifétől mintegy kétszáz kilométerre keletre fedezte fel a sajtócézár holttestét.

A később hozzáférhetővé vált spanyol vizsgálati eredmények szerint halálát véletlen baleset okozta. Amikor azonban egyéb feltételezések merültek fel, a hatóságok csak a vállukat vonogatták, és azt felelték: „semmi sincs kizárva”. Ily módon a legkülönbözőbb találgatások vették kezdetüket – és folynak napjainkban is.

Hajnalban a hajó fedélzetén érte szívroham a komoly egészségügyi problémákkal küszködő, túlsúlyos üzletembert, és már holtan zuhant a vízbe? Véletlen folytán esett a vízbe, és ott a sokkhatás következtében kapott szívrohamot, amikor látta az egyre távolodó hajót? Öngyilkosságot követett el oly módon, hogy a vízbe vetette magát, s mielőtt megfulladt volna, szívkoszorúér-görcs végzett vele? Esetleg meggyilkolták, s aztán hajították a tengerbe?

A világ valószínűleg soha nem fogja megtudni, hogyan halt meg Robert Maxwell. A század talán legkülönösebb, legnehezebben kideríthető esete ez. De vajon nem jellemző-e arra az emberre, aki ellentmondásos tevékenységével életében rendre az újságok címoldalán szerepelt, hogy épp a halála titokzatos körülményei miatt emlékezik majd rá az utókor?

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2006. NOVEMBERI SZÁMÁBAN

Háborús bűnök miatt nyomoztak utána

 

Az Independent című brit napilap által idén márciusban megszerzett információk szerint 1991-ben háborús bűnök elkövetése miatt indítottak nyomozást Robert Maxwell ellen. Az eset 1945 áprilisában történt, amikor Maxwell szakasza egy német várost próbált elfoglalni. A médiamágnás – saját bevallása szerint – azután lőtte le a város polgármesterét, hogy egy tank tüzet nyitott rájuk. A rendőrség egy állampolgári bejelentés alapján kezdett nyomozni azt követően, hogy életbe lépett a háborús bűnökről szóló törvény. Noha az ügyet a következő évben lezárták, a brit milliárdos halálakor tudott az ellene indított nyomozásról. Ez pedig azokat a találgatásokat erősítette meg, miszerint öngyilkosságot követett el.

Arab fegyverkereskedők ölték meg?

Egy évvel Maxwell halála után szenzációs tudósítást jelentetett meg a Paris Match című lap, amely az Izraelben elvégzett második boncolás eredményein alapult. A vizsgálat során felvett videofilm közelképein ugyanis jól látható, hogy a milliárdos több erős ütést kapott, sőt, eltört az orrcsontja és leszakadt a fülcimpája is. A francia szakértők szerint – akik felhívták a figyelmet az első boncolás súlyos hiányosságaira – mindez arra utal, hogy Maxwellt tarkón ütötték egy fegyverrel. Ha valóban így történt, egyáltalán nem lenne meglepő, hiszen sokaknak lehetett indítéka a sajtómágnás megölésére. Ismeretes például, hogy foglalkozott fegyverkereskedelemmel is, és a Közel-Kelet zűrzavaros viszonyai között végrehajtott bonyolult tranzakcióival több arab ország haragját vonhatta magára. A gyengén őrzött Maxwell lassan haladó jachtja fedélzetén nyilván nem jelentett nehéz célpontot elszánt gyilkosoknak.