Képzeljük el, hogy az éjszaka közepén felébredünk legszebb álmunkból, ám képtelenek vagyunk megmozdulni és megszólalni, tagjaink nem engedelmeskednek akaratunknak, csak a szemünket tudjuk ide-oda forgatni. Miközben alig kapunk levegőt, rémületünk egyre csak fokozódik, amikor megelevenedik a sötét szoba, ágyunk körül különféle teremtmények bukkannak fel, és feltett szándékuk, hogy az életünkre törjenek. Aztán egy hirtelen varázsütésre izmaink megmozdulnak, újra kapunk rendesen levegőt, a rémséges jelenések pedig eltűnnek. Szívünk azonban még a torkunkban dobog, és csak lassan tudunk újra elaludni, ha sikerül egyáltalán. Nos, ez a horrortörténetbe illő jelenet – bármilyen különös is – a valóságban egyáltalán nem ritka, minden harmadik ember legalább egyszer átélte már az alvásparalízisnek nevezett élményt.