KÁVÉHÁZ ÉS EGYEBEK

Az Irányi utca, a Cukor utca és a Károlyi (korábban Egyetem) utca által határolt háztömb aljában kávéház működik, így volt ez a háború előtt is. A Centrál kávéházról szó esett már a XXXIV. forgácsban is, és bővebben az internet adhat felvilágosítást, én másról szeretnék írni, más „fontatlanságról”. Ez a szó Hegedűs Géza kiváló írónk nyelvi leleménye (lásd: Fontatlanságok, Trezor Kiadó, 1996.) Ugyanis ahogy Hegedűs Géza meghatározta: „Ami pedig nem fontos, az nyelvtanunk szabályai szerint: fontatlan” (5. oldal). Ezekről természetesen az internet nem tesz említést.

Mire is tudták használni korábban ezt a helyiségkomplexumot?

Amikor még kötelező volt a katonai szolgálat (sorkötelezettség!), a sorozást megelőzte az ún. összeírás. Aki betöltötte a 18. életévét, azt „felmérték”, vagyis elhívták a lakóhelyük szerinti érdekelt ifjakat egy közös adatfelvételre. Ez a belvárosi fiatalok egy részének esetében a Metro Klubban történő kötelező megjelenést jelentette. Aki pedig kihúzni merészelte volna magát a megjelenési kötelezettség alól, hát annak aztán irgum-burgum, de nagyon! Abban az időben (1962-ben jártunk) a Centrál kávéháznak híre-hamva sem volt, helyette a Metro Klub üzemelt. Az ajtón belépő ifjakat egy alacsony termetű, harsány hangú százados elvtárs az alagsorba irányította. Amikor úgy tűnt, hogy a megjelenésre előírt időpont lejárt, a tiszt elvtárs utánunk jött a „pincébe”. A százados elvtárs harci öltözéke (antantszíj, csizma, fejfedő – pisztolytáskára nem emlékszem – és szigorú hangja kellő fegyelemre késztette a hozzám hasonló naiv fiatalokat, hát még az elkéső, szégyenkezve besomfordálókat, akik kaptak aztán eligazítást a katonai fegyelemről a miheztartás végett. Megtudtuk azt is, hogy nemsokára közénk érkezik a parancsnok elvtárs is, és akkor aztán...

Akkor aztán megismertük őt is, az alezredes elvtársat, aki hasonló mokány termetű volt, mint eddigi principálisunk, s aki – öles léptekkel fel s alá járkálva előttünk – öt perc alatt összefoglalta az összes katonai tennivalót, amiben majd részünk lesz. A többi ott lefolytatott hivatalos cécóról nem érdemes szót ejteni.

Én így ismerkedtem meg a régi kávéház és a klub alagsorával. Mi mindenre jó egy eseménytelen hétköznap délelőttjén üresen álló, kulturált pincehelyiség...

AZ EÖTVÖS KLUB (KORÁBBAN ÉS MA CENTRÁL KÁVÉHÁZ) ÉPÜLETE A FERENCIEK TERE FELŐL, BALRA A KÁROLYI UTCA, JOBBRA A CUKOR UTCA A HETVENES ÉVEK VÉGÉN KÉSZÜLT FOTÓN. FORRÁS: FORTEPAN

A katonaság után visszatért a civil élet. Késő délután a klub tevékenysége kulturális területre csoportosult. A hosszú teremből mozi lett: elöl filmvászon, oldalt függönyök az illetéktelen bekukucskálók ellen, és széksorok, ahol érkezési sorrendben ülhettek a nézők. A belépőjegy – ha jól emlékszem – 2 Ft volt, ami olcsóbb árfekvés, mint a Belváros többi igazi mozijában. A filmvetítés a környék összes általános iskoláinak diákjai között osztatlan örömöt okozott, mert a klub jegyszedői nagyvonalúan alkalmazták a „Csak 16 éven felülieknek” tilalmat, és így a szigorúbb moziktól elzavart kiskorúak fantasztikus filmeket nézhettek. (Nem kell rosszra gondolni: egy-egy öt másodpercnél hosszabb csók már súrolta a tilalmat! Hol volt akkor még a horror, szoftpornó stb.!)

A Metro Klubot néhány év múlva felváltotta az Eötvös Klub elnevezés. Ebben a korszakban déltájban megélénkültek az események. Az ELTE Jogi Karának hallgatói számára a földszinti terület menzaként üzemelt. Zaj, tolongás, pára, ételszag és evés. Nagyon rossz ebédeket kaptunk, csak a legelszántabb és több napja nem evett hallgatók találtak élvezetet az abrakolásban. Persze, mint minden, ez is viszonyítás kérdése – én csak magamról beszélek.

Ha manapság valaki elsétál a megjelölt utcákon, és benéz a kávéház nagy ablakain, nem biztos, hogy tudja, mi mindenre volt jó ez a kellemes helyiség.

DECEMBER 4. – MEGJELENT A KÖRMENDI FIGYELŐ 19. SZÁMA

A Körmendi Kulturális Műhely szervezésében bemutattuk a Körmendi Figyelő 19. számát a Batthyány-kastély aulájában. A Meridián Csoport alapító tagjaiként vettünk részt a rendezvényen, tanulmányaink idén először kaptak helyet a Körmendi Figyelő hasábjain. Az Eőry Szabó Ferenc által szerkesztett kiadványban az olvasó a körmendi gyökerektől indulva egészen az univerzum végtelenjéig szárnyalhat. A remek hangulatú eseményen többek között megismerkedhettünk a Körmendi Figyelő szerzőinek munkáival, és csodálatos baráti beszélgetéssel egybekötött estét tölthettünk együtt.

DECEMBER 12. – HUSZONÖT ÉVE HUNYT EL ANTALL JÓZSEF

„Kormánya eleve bukásra volt ítélve, de ez várt volna mindenkire, aki a hatalomátadós rendszerváltás után Magyarország vezetésére vállalkozik. Antall József miniszterelnöki tevékenységének megítélése mindazonáltal máig vitatott. Egyesek szerint az ő megfontoltságára volt szüksége az országnak a békés átmenethez, mások viszont úgy vélik, az ezredfordulóhoz közeledve inkább a múlt felé fordult példákért, mintsem egy korszerű Magyarországot építsen. Akárhogy is legyen, kormányzása idején az ország döntő lépéseket tett azért, hogy a nyugati világhoz közeledjen, ebben elévülhetetlen érdemei vannak. Kormánya bukását már nem élte meg. Súlyos beteg volt, de a gyógyulás helyett ő vállalt feladatát választotta, a gyilkos kór pedig végzett vele” – emlékezett vissza a HVG az éppen 25 éve elhunyt Antall Józsefre. Az Antall József halálának bejelentése miatt félbeszakított Kacsamesékre ebben a posztban emlékezem vissza.

JANUÁR 21. – HATVANÉVES AZ ELSŐ MAGYAR SZÁMÍTÓGÉP

Pontosan hatvan évvel ezelőtt, 1959. január 21-én számolt be az Esti Hírlap az első magyar elektronikus számítógép – korabeli szóhasználattal: „számológép”–, az M-3 elkészültéről. Ez igazán kerek évforduló, a magyar informatika születésnapja. Az ünnepelt gép közel tíz évig működött, Budapesten, majd Szegeden, ahol végül 1968-ban leselejtezték. A magyar technikatörténet unikális értékének fontos darabjai láthatóak a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Informatikatörténeti Kiállításán, további darabjai pedig a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárában; a gép leírása, műszaki adatai, története jól feldolgozott az NJSZT Informatikatörténeti Adattárában is. A még élő munkatársak közül Dömölki Bálinttal, Németh Pállal és Szelezsán Jánossal, a magyar informatika kiemelkedő alakjaival Képes Gábor beszélgetett.

FEBRUÁR 5. – ELKEZDŐDÖTT A DISZNÓ ÉVE

A kínai holdnaptár szerint február 5-én vette kezdetét az új év, amely a Disznó éve lesz. A disznó a jólét és a szerencse szimbóluma a helyi kultúrában. A kínai újévet, más néven tavaszünnepet nemcsak Kínában, de több kelet-ázsiai országban is megtartják. A világ népességének egynegyede számára ez az év legnagyobb ünnepe. A kínai asztrológia szerint a Disznó éve a hivatás és az anyagi bőség időszaka, a Disznó évében született személy a legnyitottabb és legegyenesebb az állatövben.

FEBRUÁR 14. – KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT AZ ÍRÓGÉP FELTALÁLÓJA

Kétszáz éve, 1819. február 14-én született Christopher Latham Sholes amerikai újságíró, politikus, az első praktikus írógép és a ma is használatos QWERTY billentyűzetkiosztás megalkotója. Az írógépet a történelem során számos alkalommal találták fel, de csak a sorban ötvenkettedik Sholesnak sikerült a gyakorlatban is használható és kereskedelmileg sikeres masinát terveznie – írta a HVG.