A Kispest önálló településsé nyilvánításának 148. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi képviselő-testületi ülésen Kispest Díszpolgára címet vehetett át dr. Bálint György kertészmérnök, aki – mindenki Bálint gazdájaként – ma is rendszeresen és közérthetően adja át tudását kertészeti témákban. Folyamatosan figyelemmel kísérte, tanácsaival segítette a Kispesten kialakuló közösségi kertek életét, különösen az Első Kis-Pesti Kerttel tart szorosabb kapcsolatot. Dr. Bálint Györggyel kispesti kötődéseiről, valamint a kertművelés és az önellátás fontosságáról beszélgettünk.
FOTÓ: ZIH ZSOLT, MTVA
– A nyolcvanas években az Ablak című tévéműsornak köszönhetően lett országosan ismert. Hamarosan 100. születésnapját ünnepli az ország Bálint gazdája, akinek kertészeti tanácsait a mai napig rengetegen keresik.
– Nyugdíjba vonulásom előtt azt terveztem, hogy ezentúl csak a kertemet fogom ápolni és fejleszteni, legfeljebb könyvírásra vállalkozom. Friss nyugdíjasként kaptam a felkérést arra, hogy a mezőgazdaság, hangsúlyosan a kertészkedés időszerű problémáiról beszéljek az Ablakban, abban az időben nagy leleménynek számító élő, egyenes adásban, előre megírt szöveg és forgatókönyv nélkül. Nem gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz egy szolgáltató műsornak, s pláne azon belül a kertészkedési tippeknek. És tessék, a mai napig kitart a lendület… Továbbra is rengetegen fordulnak hozzám a legkülönbözőbb kérdésekkel, rendszeresen írok kertészeti tanácsadó cikkeket napilapokba és időszaki kiadványokba. Több mint 430 ezren követnek az interneten, de szerencsére az unokám segít az oldal kezelésében, szerkesztésében. Sok előadásra, rendezvényen való részvételre is felkérést kapok, és ha tehetem, megyek.
– Százévesen mennyi időt tölt munkával a kertben?
– Már rendkívül korlátozottan, de még szoktam vetni, palántázni, gyomlálni, a gyümölcsfák metszését is magam végzem, persze lassabban és nehezebben, mint korábban. Segítséget jelent viszont, hogy folyamatosan figyelemmel kísérem és alkalmazom a termelési technika korszerűsítésének legújabb trendjeit. Ilyen például a magaságy, amelyben háromszor-négyszer annyi terményt lehet előállítani, mint a szabadföldi ágyásokban, és valamennyi ápolási munkát a hölgyek, tinédzserek, a mozgás- és látássérültek és az idős emberek is jól el tudják végezni. Ajánlani tudom a karcsú orsó vagy balerina gyümölcsfákat is, amelyek nem nőnek két méternél magasabbra és keskenyek, így szintén minden munkálatukat, a metszést, a permetezést, a termés sértetlen betakarítását a földön állva, kényelmesen elvégezheti a család bármely tagja. Ezek a fácskák ugyan nem élnek 50-60 évig, mint a korábban felnevelt magas törzsű, terebélyes koronájú társaik, de 15-20 éven át rendszeresen és bőségesen érlelik be a gyümölcseiket.
AZ MTV ABLAK CÍMŰ MŰSORÁNAK STÚDIÓJÁBAN KÓTHY JUDIT SZERKESZTŐVEL 1985-BEN. FOTÓ: FORTEPAN / RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ ÚJSÁG
– Sok szállal kötődik Kispesthez, felidézne néhány fiatalkori emléket?
– Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy Kispest sok szempontból közel áll hozzám. Hat-nyolcéves lehettem, amikor apám először elvitt az akkor Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt. nevet viselő kispesti traktorgyárba. Az itt vásárolt Hofherr-traktor a maga idejében erős és jól használható traktor volt, apám gazdaságában is fontos szerepet töltött be. Ezeket a traktorokat később, a világháborúban elnevezték „hazaárulónak”, mert a pöfögésüket már igencsak messziről meg lehetett hallani. A háború után kuláklistára kerültem, magas pozícióba jutott egykori évfolyamtársak próbáltak segíteni, de hiába, az első években egyetlen munkahelyen sem tudtam megkapaszkodni. Ekkor házalni kezdtem: kell-e valahol fát metszeni, földmunkát végezni, hiszen sok férfi nem tért vissza a frontról, és rengeteg volt a gondozatlan kert Kispesten, Erzsébeten és Pestszentimrén. Ezekben a munkásnegyedekben főleg hadiözvegyek, hadirokkantak laktak, így elkélt a segítség. Reggeltől estig ástam, kapáltam, metszettem és permeteztem a fákat, műveltem a konyhakerteket, olyan foglalkozást folytattam, amiből persze meggazdagodni nem lehetett, de szerényen el tudtam belőle tartani a családomat. Ez az időszak nagyon mély emlékeket hagyott bennem, hiszen nemcsak a kerteket ismertem meg, hanem az embereket is, akik megbecsülték a munkámat. Még annak a krumplilevesnek az ízére is emlékszem, amit egy hideg, esős, szeles novemberi napon, kertásás szünetében kaptam egy özvegyasszonytól.
– Kezdetektől számos tanáccsal segítette, és a mai napig figyelemmel kíséri a kispesti közösségi kerteket. Milyen előnyökkel jár, miért fontos az önellátás?
– Gyorsan változó világban élünk, ahol a civilizáció megköveteli a régi, jól bevált életmód megváltoztatását. A Föld népessége gyarapodik, a statisztika szerint 2050-ben már tízmilliárd embert kell ellátni élelemmel, és a termőföld nem növekszik, hanem inkább csökken az új városrészek építésével, az autópályákkal és egyéb létesítményekkel. Éppen ezért minden talpalatnyi földet, ami képes valamit teremni, azt meg kell művelni. Ennek érdekében fokozni kell az önellátást, hogy mindenki meg tudja termelni a saját fogyasztásra szükséges élelmiszert, amit el lehet kezdeni az ablakládákban, az erkélyre kihelyezett nagyobb cserepekben is. A kiskertek és a közösségi kertek egyaránt rendkívüli jelentőséggel bírnak, hiszen egyrészt hozzájárulnak a családok ellátásához friss gyümölccsel, zöldségekkel, fűszernövényekkel, másrészt kellemessé, élhetőbbé teszik a környezetet, és minden családtag megtalálhatja bennük a maga helyét. Saját kertünkben olyan fajtákat termelünk, amelyek a család ízlésének a legjobban megfelelnek, és biztosak lehetünk abban, hogy ezek nem tartalmaznak egészségre ártalmas vegyszermaradékokat. Nem is beszélve az egészségügyi hatásról, hiszen nagyon fontos legalább napi egy órát eltölteni a szabadban, olyan változatos, könnyű munkával, amit a kertészet tud nyújtani.
BÁLINT GAZDA OTTHONÁBAN. FOTÓ: CZIMBAL GYULA, MTI
– Mit tanácsol annak, aki most szeretne belevágni a hobbikertészkedésbe? Honnan tájékozódjon, melyek legyenek az első lépései?
– Mielőtt valaki kertet vesz magának, vegyen a kezébe szakkönyveket, és olvassa el azt, amit tudni kell a kertművelés alapjairól. Az ökonómiai törvényszerűségeket a kertészkedés is követi: ha az embernek szakszerűek a cselekedetei, akkor hasznot is hoznak, ha nem szakszerűek, akkor csak kárt meg bosszúságot okoznak. Sokkal többet kellene segítenie a médiának is időszerű tanácsokkal, hiszen Magyarországon több mint egymillió kiskert található, ami azt jelenti, hogy szinte minden harmadik embernek van valamilyen köze a kertészkedéshez. A kiskerti termelésben is tapasztalható innováció, az új kertészeti gépek és eszközök azoknak is nagy segítséget és új lehetőségeket jelentenek, akiknek kevés a szabadidejük, mégis szeretnének kellemes környezetet látni maguk körül és termelni valamit. Egy kis területű kertben természetesen nem lehet megvalósítani a teljes önellátást. Ezért a családi kertben azt kell ültetni, termelni, aminek a természeti adottságok a legjobban megfelelnek és a család speciális igényeit is kielégítik. A részleges önellátás pedig nem csupán elvégzendő feladat, hanem a sikerélmények forrása is, hiszen a saját, friss és egészséges termés fogyasztása nemcsak nagy örömöt okoz, de jelentős megtakarítást is eredményez.
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
A KISPESTI MAGAZIN 2019. JÚNIUSI SZÁMÁBAN
NÉVJEGY
Dr. Bálint György 1919. július 28-án született Gyöngyösön. Mérnöki oklevelét a budapesti Magyar Királyi Kertészeti Akadémián szerezte 1941-ben. A Magyar Agrártudományi Egyetemen diplomázott 1949-ben, aztán 1952-ig a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, majd a Kertészeti Kutatóintézetbe került. 1955–1959 között a Mányi Állami Gazdaság főagronómusa volt, a Fejér Megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága főkertészként alkalmazta 1964-ig. 1967-ig az Állami Biztosító Főigazgatóság szakértője volt, majd 1981-es nyugdíjazásáig a Kertészet és Szőlészet főszerkesztői teendőit látta el. 1969–1981 között a Kertészet és Szőlészetet, 1970–1981 között a Kertgazdaságot, 1972–1981 között a Kerti Kalendáriumot, 1984–1988 között a Kertbarát Magazint szerkesztette. 1981–2009 között a Magyar Televízió Ablak című magazinjának állandó munkatársa, 1991–2000 között az MTV Gazdaképző című műsorának főszerkesztője. Rendszeresen publikál természettudományi, kertészeti, mezőgazdasági és ismeretterjesztő folyóiratokban, Több mint 30 szakkönyvet írt, Gyümölcsöskert című műve hat kiadásban, kétszázezer példányban fogyott el. Saját honlapot működtet, amely hobbikerti témákban nyújt tanácsokat a kertészkedőknek. A MÚOSZ Aranytoll életműdíját 1998-ban vehette át. A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével 2005-ben tüntették ki.
