Háború vagy katasztrófa esetén a mentési feladatok vezetési központja működött volna a hidegháború idején épült Tejút utcai vezetési ponton. Budapest minden kerületében volt ilyen irányítóközpont, de csak a Fodor József Szakképző Iskola alatt kialakított vezetési pont maradt meg szinte változatlan állapotában. A több száz négyzetméteres csepeli létesítmény sokáig őrizte titkait, múlt évben nyitották meg az érdeklődők előtt.

Mint Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor Budapest a diktatúrák árnyékában című könyvében olvasható, 1956 után minden kerületben létesült egy úgynevezett vezetési pont, amely atomháború esetén menedéket nyújtott volna a helyi párt- és állami vezetésnek, és helyet biztosított volna az irányításnak. A csepeli Tejút utcában 1960-ban létesült ilyen vezetési pont, egyidejűleg a felette épült iskolával. Saját áramfejlesztővel, levegőszűrővel, víznyerő berendezéssel, irányítóval, laborral és kiszolgálóhelyiségekkel rendelkezett, melyek eredeti állapotukban maradtak fenn. Vasbeton falainak vastagsága mindössze 50 centiméter, mivel nem közvetlen bombatámadás ellen, hanem radioaktív sugárzás kivédésére tervezték. Hasznos alapterülete 350 négyzetméter, és tökéletesen, légmentesen elzárható a külvilágtól. Az objektumba zsilipen át lehet bejutni, és odabenn túlnyomást lehetett létrehozni annak érdekében, hogy az esetleges mérgesgáz-támadás akkor se okozzon gondot, ha robbanás miatt kisebb repedések keletkeznének a falain. A dízelaggregátorokhoz szükséges üzemanyagnak külön csőrendszert építettek, a gépteremben pedig egy dunai hajókban használatos motor található, amely ma is működik. A létesítmény 1970-ben átfogó korszerűsítésen esett át, de berendezése ma is teljesen eredeti formájában látható. 1989-ig az objektumban rendszeres gyakorlatokat is tartottak. 2011 óta a nagyközönség is látogathatja.