Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg

 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en, 2018-ban végzett az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakán. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, jelenleg önkormányzati lapszerkesztő és olvasószerkesztő. Komplex blogját 2012-ben indította; 2015-től a Meridián Csoport alapító tagja. Érdekli a kommunikáció- és információtudomány, a földönkívüli létformák keresésének alternatívái és a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek, hobbija a természetjárás és a fotózás.

Facebook-oldal

Látogatottság

prusidosszie_olvasottsag_202106.jpg

Ajánló

prusi_dosszie_twitter_banner.png

 

ismerd_meg_hazadat_hird.JPG

 

retrospektiv_hird.jpg

 

alhir_dosszie.jpg

 

pislogas_hirdetes.jpg

 

idegen_zona_hird.jpg

 
misztikus_zona_hird.jpg

 tiltott_zona_ujhird.jpg

Adatvédelem

adatkezeles_banner.jpg

BOSSZÚÁLLÓ BÁNYARÉMEK

Prusi 2013.06.07. 18:00

Az elhagyatott bányák környékén napjainkban is számtalanszor látják azoknak a bányászoknak a szellemeit, akikkel egykor beomlás, sújtólégrobbanás vagy vízbetörés végzett. A sötét tárnákban bujkáló kísértetek olyan természetfeletti lényekkel osztják meg föld alatti rejtekhelyeiket, amelyek szükség esetén a veszélybe került munkások segítségére sietnek, de akár halálos kimenetelű szerencsétlenségeket is előidézhetnek.

20130605_illusztracio_1.jpg

A középkori bányászok a kezükben tartott lámpás imbolygó fénye mögötti, veszélyekkel teli sötétségben hol barátságos manókat és törpéket, hol gonosz bányarémeket sejtettek. A föld alatti sziklaüregekben élő titokzatos teremtményeket évszázadokkal ezelőtt egész Európában ismerték, és vidékenként különböző tulajdonságokkal ruházták fel őket. A bányaszellemek rendszerint igazságosan és segítőkészen viselkednek a becsületes munkásokkal: megmutatják a gazdag lelőhelyekhez vezető utat és figyelmeztetnek a várható veszélyre, de kegyetlen bosszút állnak azokon, akik háborgatják nyugalmukat.

 

Segítőkész szellemek

A Nagy-Britannia délnyugati részén fekvő Cornwall környéke másfél évszázaddal ezelőtt még a Föld egyik legfejlettebb bányavidékének számított. S bár 1998-ban, az utolsó tárnák bezárásával véglegesen befejeződött a kitermelés, az öreg vájárok emlékezetében a mai napig elevenen él a cornwalli „kopogó szellemek” emléke. Ezeket a titokzatos lényeket azonban nem sorolhatjuk a hagyományos poltergeistek közé, hiszen – gonosz társaikkal ellentétben – szívesen segítettek a mélyben dolgozó munkásoknak. A helyi hagyomány szerint az aknák falát kopogtatva jelezték a bányászoknak, hol bukkanhatnak kiváló minőségű érclelőhelyekre. Egy ősi mítosz szerint a cornwalli szellemek olyan zsidók kísértetei, akik hozzájárultak Krisztus keresztre feszítéséhez, s akiket büntetésül az angliai bányákba száműztek. E történet részleges valóságalapját támasztják alá azok a régi feljegyzések, amelyek szerint a kora középkorban valóban dolgoztattak zsidókat a cornwalli bányavidéken. A hiedelem úgy tartja, hogy a járatok falait kopogtató szellemek barátságosan viselkednek az emberekkel, csupán a kereszt jelétől rettegnek. Éppen ezért a cornwalli bányászok ezt a jelet sehol nem rajzolták fel, attól való félelmükben, hogy magukra haragíthatják segítőkész társaikat.

20130605_illusztracio_2.jpg

20130605_illusztracio_3.jpgA régi német és cseh bányavidékeken évszázadokon keresztül élt a „kéksapkás szellem” legendája, amely gyakran kék színű lángokba burkolózva jelent meg, és elképesztő erővel rendelkezett. Rendszerint a bányák környékén csavargott, de ha ajándékokkal kedveskedtek neki, támogatta a bányászokat munkájuk elvégzésében. Amikor viszont nem megfelelő módon közelítettek hozzá, szerencsétlenséget hozott arra a bányára, amelyben megbántották. A sziléziai bányarémek – a korabeli leírások szerint – általában hosszú, szürke kabátot és széles karimájú kalapot viselnek, arcukat pedig zöldes szakáll ékesíti. A nehéz helyzetbe került bányászokat megsegítik, és csak akkor viselkednek ellenségesen, ha törpeségükért gúnyolják őket. A „hegyi szerzetest” ijesztő külsejű, hatalmas termetű alakként ismerték, amely a gyémánt- és drágakőlelőhelyeken rejtegette az általa elrabolt kincseket.

Hegyi szellemmé avatták azt a fiatal bányászt is, akinek mumifikálódott holttestét 1788-ban a svédországi Falun város közelében fekvő rézbányában találták meg. A vizsgálatok során megállapították, hogy évtizedekkel korábban, egy bányaomlás következtében került a kőtörmelék alá. A különleges „lelet” híre futótűzként terjedt el egész Európában. A történet két híres költő, a német E. T. A. Hoffmann és az osztrák Hugo von Hoffmannstahl fantáziáját is megragadta, Richard Wagner pedig azt tervezte, hogy megzenésíti a bányaszellemek legendáját. Az opera librettója elkészült, de a dallamos feldolgozást végül megakadályozta a zeneszerző halála.

 

Gonosz bányatörpék

A történelmi Magyarország területén kísértő bányarémek általában vörös öltözéket és bányászsipkát viselő, ősz szakállú törpék, akik egyik kezükben botot, a másikban pedig bányászlámpát és szerszámokat tartva botorkálnak a vájatokban. Egyes bányavidékeken említést tesznek hatalmas termetű bányaszellemekről, állati alakot öltő szerzetekről, valamint fejetlen törpékről is, akik többnyire ellenségesen viszonyulnak az emberekhez.

Évszázadokkal ezelőtt hátborzongató történetek keringtek olyan bányarémekről, amelyek időben jelezték a közeledő veszélyt, de a bányászok nem hallgattak rájuk, ezért életükkel fizettek könnyelműségükért. A Kassa közelében található tornai bánya szelleme 1874-ben előre figyelmeztetett egy váratlan vízbetörésre, de nyolc vájár nem vette komolyan az intelmet, és az egyik tárnában lelte halálát. Az egykori bánya közelében élők azóta is gyakran hallják az óvatlan bányászok halálsikolyait, akiknek elátkozott lelkei a mai napig a titokzatos föld alatti járatokban kóborolnak.

20130605_illusztracio_4.jpg

Selmecbányán 1886-ban tizenkét bányaszellem jelent meg fehér ruhás lányok alakjában, akik mezítláb táncoltak az aknában. A rémült bányászok tizenkét piros cipőt készíttettek a számukra, és a lábbeliket az akna bejáratához helyezték. A bánya őrzői azonban nem fogadták el a „könyöradományt”, és sértődötten egy másik járatba költöztek, de távozásukkal együtt az érclelőhely is kiapadt. Körmöcbánya lakóit éveken keresztül egy rosszindulatú bányarém tartotta rettegésben, amely nemcsak a bányászok életét veszélyeztette, hanem ártatlan áldozatokat is követelt.

Bár a felvidéki és az erdélyi bányákban rejtőző szellemek rendszerint a tárnák mélyén kísértenek, számos alkalommal megfigyelték őket a közeli erdőkben és mezőkön is. A szemtanúk többsége alacsony termetű alakként írta le őket, akik egyik kezükben kis lámpást, a másikban pedig kalapácsot tartanak. Az idős bányászok egy része napjainkban is töretlenül hisz abban, hogy a törpékre emlékeztető lények a szerencsétlenség következtében elhunyt társaik kísértetei, de nem feltétlenül jó szándékkal merészkednek ki a felszínre. Számos történet kering azokról az ártó szellemekről, amelyek jelenlétét csupán világító lámpásaik jelzik, és téves útra – az erdő mélyére vagy ingoványos, mocsaras területre – vezetik a gyanútlan bányászokat.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2008. AUGUSZTUSI SZÁMÁBAN

 

Magyar népi hiedelmek

20130605_illusztracio_6.jpg

A föld mélyén tanyázó rémekről és kísértetekről szóló történetek évszázadokkal ezelőtt valósággal rettegésben tartották a bányák környékén élő embereket, így nem meglepő, hogy Magyarországon is több száz népmonda őrizte meg emléküket. A hiedelem szerint a bányaszellemek úgy figyelmeztetnek a veszélyre, hogy felszólítják a bányászokat a munka abbahagyására, és csak azok menekülnek meg, akik engedelmeskednek nekik. A bánya szabályai ellen vétő – káromkodó vagy fütyülő – bányászokat megbüntetik, de azokat is szerencsétlenség éri, akik véletlenül megpillantják a bányaszellemek temetési menetét.

 

Bányászok védőszentjei

20130605_illusztracio_7.jpg

Európa csaknem minden országában évszázadok óta megünneplik a bányászok védőszentjeinek napját. Ennek elterjedése és fennmaradása annak köszönhető, hogy a természettel vívott harc az egész kontinensen közös bányászhagyományokat alakított ki. A középkorban – az antik és a pogány szokások folytatásaként – minden mesterségnek és foglalkozásnak égi patrónust, védelmezőt kerestek. A hajdani bányászok leggyakrabban Szent Annához és Szent Borbálához fordultak segítségért, akiktől a hirtelen halállal és a súlyos sebesülésekkel szemben reméltek védelmet.

Címkék: Misztikus Zóna

süti beállítások módosítása