Túraútvonal: Pilisszentlélek – Fekete-kő – Pilis-nyereg – Pilis-nyergi-víznyelő – Vörös út – Pilis-tető – Egykori honvédségi terület – Simon halála – Klastrompuszta – Pálos kolostor romjai – Kesztölc

Hatalmas, rozsdás hajók nyikorgó, recsegő roncsait rejti a Pilismaróti-öböl egyik szeglete. A Magyarországon egyedülálló, kísérteties hajótemetőben pihenő vízi járművek egy részével hajdan személy- vagy teherfuvarozást végeztek, a többit jégtörésre, mederkotrásra használták. Az összesen több százmillió forint értékű, kibelezett hajótestek és uszályok bontása hosszú évek óta tart, a még meglévő leselejtezett roncsokat igencsak megkezdte a természet. A partszakasz amúgy igen barátságtalan: az iszapos-rozsdás vízben felbukkanó acélsodronyok miatt nem tanácsos fürdeni a környéken, az öreg hajókra fellépni is veszélyes és tilos, ezért állandóan őrzik őket. Misztikussága miatt mégis sokan kedvelik az elhagyatott partszakaszt, érdemes ellátogatni ide, amíg el nem tűnnek végleg a sajátságos hangulatú roncsok.

A több mint kétszáz éves bányászkodás hagyományait, a lakosság életmódját, szokásait ismerteti meg a látogatókkal a Csolnoki Bányász Múzeum. A 2001-ben alakult helyi Bányászklub feladatául tűzte ki, hogy megőrizze az utókor számára a bányászkodás tárgyi emlékeit, dokumentumait. A dorogi szénmedencében 2000-ben, a lencsehegyi bányaüzem bezárásával fejeződött be a szénbányászat. A kiállítási tárgyakat sok utánajárással gyűjtötték össze: részben a lencsehegyi üzemből, részben önkéntes felajánlásokból, saját gyűjteményekből jött létre a bányászati és ásványgyűjtemény.

Túraútvonal: Pilisszentlélek – Pálos kolostor romjai – Égett-hárs – Felső-Ecset-hegy – Alsó-Ecset-hegy – Hirsch-orom – Somos-árok – Kadar-kút – Miklós deák-völgy – Pilismarót

A Duna festői völgyszorosa által átölelt Dunazug-hegység nemcsak hazánk, de Európa természeti látnivalóinak ranglistáján is előkelő helyen áll. A Dunakanyar és a fölé magasodó Visegrádi-hegység sokak szerint a világ egyik legszebb tájképi együttese: hiszen a vadban gazdag erdők, a különleges geológiai képződmények és a változatos flóra sok helyütt még ma is érintetlen.

Túraútvonal: Pilisszentkereszt – Szent-kút – Fagyos katona – Fekete-hegy – Király-kút – Akasztó-hegy – Keserűs-hegy – Prédikálószék – Szentfa-kápolna – Dömös

Túraútvonal: Dobogókő – Szép-hárs – Jász-hegy üstöke – Három-forrás – Lukács-árok – Szentfa-kápolna – Dömös, hajóállomás; Pilismarót – Miklós deák-völgy – Hamvas-kői vadászház

„Egy őszült remetét a Tihany oldalán
Ismértem. Sivatag sziklaüregben élt.
Már két századokat hordoza vállain,
S mellén lengedezett hosszu, fejér szakál.
Gyakran bölcs szavait hallani elmenék
Barlangjába, vidám gyermekidőm alatt.
Sok történeteket hordogatott elő
A bölcs ősz az idők régi homályiból.”

Berzsenyi Dániel: A remete (1807), részlet

Túraútvonal: Nagymaros vá. – Rigó-hegy – Szürke-hegy – Ördög-hegy – Remete-völgy – Remete-barlang – Dobozi-orom – Borostyán-kői pihenő – Zebegény, kompátkelés

Esztergom és Pilismarót között, a 11-es főút fölé magasodó Hosszú-hegyen áll az 1784-ben emelt Hideglelős-kereszt. Sokan talán nem is tudják, hogy a napjainkban turistacélpontként vagy pihenőként használt kiszögellés szakrális hely, amelynek Szent Kereszt megtalálása napján saját búcsúja is volt.

Időről időre felkeresek különböző helytörténeti emlékeket a külső pesti kerületekben is. Ezúttal Kőbányán „szomszédoltam”, s néhány olyan helyen készítettem fotókat, amelyekről évekkel ezelőtt már írtam rövid ismertetőket a X. kerületi Helyi Téma hasábjain.

Mindez azért lehet érdekes, mert Kőbánya sem éppen helytörténeti nevezetességeiről híres, hanem – valljuk be őszintén – sokkal inkább lepusztult gyártelepeiről ismert. Hatalmas föld alatti pincerendszereit nem kell bemutatni, az ezekhez is kötődő sörgyártás évszázados múltra tekint vissza. De azt már talán kevesebben tudják, hogy mit keres Mátyás király arcképe egy régi gyárépület falán, kiről kapta nevét a Conti-kápolna, miért építették a csősztornyot, hol található a 275 éves határkő, vagy éppen milyen emlékek utalnak az egykori sertéskereskedelemre. Az utóbbihoz tartozó fotókat – a többivel ellentétben – még korábban készítettem, akkor is külön engedéllyel, mert az ominózus emlékoszlop és a márványtábla egy zárt, őrzött területen található.

A CONTI-KÁPOLNA ÉVSZÁZADAI

Különösen késő tavasszal és nyáron, amikor a levegő még párás, lekapcsol a közvilágítás, és egy új nap kezdődik Budapesten, a főváros szerethető arcát mutatja. Semmihez sem hasonlítható látvány, amikor a felkelő nap narancsos fénybe vonja az ébredező várost, a nappali kánikulának még nyoma sincs, helyette friss, hűvös és kellemes a levegő. Ma hajnalban a szokásosnál is korábban keltem, és a Citadelláról készítettem fotókat Budapestről.

Háború vagy katasztrófa esetén a mentési feladatok vezetési központja működött volna a hidegháború idején épült Tejút utcai vezetési ponton. Budapest minden kerületében volt ilyen irányítóközpont, de csak a Fodor József Szakképző Iskola alatt kialakított vezetési pont maradt meg szinte változatlan állapotában. A több száz négyzetméteres csepeli létesítmény sokáig őrizte titkait, múlt évben nyitották meg az érdeklődők előtt.

Két elcsigázott fiatal kapaszkodott fel a Boszorkány-katlan köves meredélyén. Fél négy lehetett, mire felértek az éles sziklákkal borított hegygerincre, és a kimerültségtől támolyogva összeestek a harmattól csillogó fűben.

Amikor elindultunk, még nem sejthettük, hogy néhány óra múlva milyen különös élményben lesz majd részünk. Még csak elképzelésünk sem lehetett, mi történik velünk aznap este.

Az alábbi sorokat több mint tíz évvel ezelőtt, 2000-ben írtam. „Természetesen” nem sokkal azután, hogy láttam a Mátrix című filmet, illetve megvettem életem első mobiltelefonját… Mindenesetre egy régen elfelejtett adatmentési CD-ről került elő a múltkor – talán nem véletlenül…

Percre pontosan száz évvel ezelőtt, 1912. április 15-én 02:20-kor süllyedt el a Titanic. Természetesen a pilismarótiak nem csak a mai napon emlékeznek – sőt, nap mint nap látják a „Titanic” feliratot (is) a főtéren, hiszen dr. Lengyel Árpád (1886–1940) Pilismaróton született. Emléktábláját 2008-ban avatták fel a főtéren, az orvosi rendelő falán. A Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található sírjánál (41-13-41) április 11-én voltam kint, és gyújtottam egy-egy mécsest Lengyel Árpád és a katasztrófa áldozatainak emlékére egyaránt.

Már megszokhattuk, hogy a különböző BKV-járműveken az „utazóközönség” előszeretettel tömörül az ajtók köré, szinte üresen hagyva a járművek belsejét. Az újabb felszállók miatt sem mozdulnának egy tapodtat sem beljebb, nehogy „lemaradjanak” a leszállásról. Kapaszkodnak, fogják a rudakat, mintha az életük függne ettől. BKV-függők.

Elérkezett az idő egy újabb számvetésre – és az újabb váltásra.