Prusi Dosszié

Prusi Dosszié

VIGYÁZZ, HA JÖN A VONAT!

2015. június 08. - Prusi

A világ különböző pontjain számtalan megdöbbentő történet örökíti meg a rejtélyekkel övezett vasútvonalakat, az átokkal sújtott hidakat és alagutakat, valamint az elhagyatott állomásokon és a „nem létező” sínpárokon éjszakánként száguldó kísérteties mozdonyokat és vonatokat. Az Amerikában, Európában és Oroszországban egyaránt ismert fantomvonatokat általában egy-egy katasztrófa évfordulója vonzza a tragédia helyszínére, de az „időutazás” mellett a térbeli áthelyeződés sem jelent számukra akadályt…

20150608_illusztracio_1.jpg

Az ódon kastélyokról, elhagyatott épületekről és régi temetőkről keringő „hagyományos” kísértethistóriákat a 20. század elején már-már háttérbe szorította az ipari forradalom térhódítását követően egyre gyakrabban feltűnő fantomjárműveket – autókat, hajókat, vonatokat és repülőgépeket – megörökítő számos „városi legenda”, amelyekről azonban rendszerint bebizonyosodott, hogy nem csupán a fantázia termékei. Sőt, éppen ellenkezőleg, az elmúlt évtizedekben a fejlődésben élen járó Egyesült Államokból és Nagy-Britanniából érkezett a legtöbb hátborzongató és megdöbbentő beszámoló halált hozó autókról, elátkozott hidakról és autópályákról, magányos országúti fantomokról, s – persze nem utolsósorban – a kontinenseket átszelő vasútvonalakon kísértő vonatokról.

 

Túlvilági menetrend

Amerika leghírhedtebb kísértetvonata az 1865. április 14-én meggyilkolt Abraham Lincoln hamvait szállító gyászvonat, amely végső nyughelyére, Washingtonból az Illinois államban található Springfield temetőjébe vitte az elnöki koporsót. A mintegy két hétig tartó gyászmenet által érintett városokban nyolc percre megállt az élet, és a méltóságteljesen feldíszített állomásokon összegyűlt tömeg számára lehetőség nyílt a végső tiszteletadásra. Nem sokkal a temetés után több jelentés is érkezett egy fekete drapériával borított vonatról, amely azon az útvonalon kísért, ahol egykor a tragikusan elhunyt politikus holttestét szállította. A korabeli egyenruhába öltözött, szalutáló katonákkal körülvett szerelvény első kocsijában egy csontvázakból álló zenekar játssza a temetési indulót, s valahányszor átrobog egy állomáson, az összes óra pontosan nyolc percre megáll a környéken.

20150608_illusztracio_2.jpg

20150608_illusztracio_3.jpgAz észak-karolinai Salisbury és Asheville között száguldó kísértetvonat az 1891. augusztus 27-én történt vasúti szerencsétlenség évfordulóin bukkan fel. A Stateville melletti hídon kisiklott vonaton huszonkét utas vesztette életét, akiket a mélységben tajtékzó folyóba zuhanó vagon temetett maga alá. Ötven évvel később, 1941. augusztus 27-én hajnalban egy autójával defektet szenvedett hölgy várakozott a segítségre a tragédia helyszínétől két kilométerre, amikor egy sebesen zakatoló gőzmozdony fényszóróit pillantotta meg a szürkületben. Néhány másodperc múlva rettenetes robajra lett figyelmes, majd a rémülettől bénultan hallotta a híd közepén kiáltozó és őrjöngő embereket. A kétségbeesett asszony először azt hitte, hogy valódi baleset fültanúja, így azonnal a hídhoz sietett, de a csendes, kihalt folyóparton a katasztrófa legapróbb jelével sem találkozott. Csupán később tudta meg, hogy a fél évszázaddal korábban lezajlott tragédia előzménye elevenedett meg a szemei előtt.

Hasonlóan hátborzongató történet kering a Boston és Albany városát összekötő vasútvonalon közlekedő fantomvonatról, amely a massachusettsi Pittsfield közelében 1893. szeptember 8-án tizennégy halálos áldozatot követelő szerencsétlenség emlékét idézi fel. A „pittsfieldi szellemvonatként” ismert szerelvény legutóbb a tragédia százéves évfordulóján jelent meg Pittsfield külvárosában, ahol húsz szemtanú látta a nagy sebességgel keleti irányba tartó, sűrű fekete füstöt kibocsátó mozdonyt. A vasúttársaság tájékoztatása alapján az adott időpontban egyetlen menetrend szerinti vonat sem közlekedhetett, és nosztalgiajárat sem indult.

20150608_illusztracio_4.jpg

A kanadai Saskatchewan tartományban fekvő apró falu, Saint Louis északi részén több rejtélyes éjszakai fényjelenség is vonzza a paranormális eseményeket vizsgáló kutatókat. Az évtizedekkel ezelőtt felszámolt vonalon állítólag egy fej nélküli kísértet bolyong, amely életében váltókezelőként dolgozott, de halálra gázolta egy vonat, és petróleumlámpával a kezében, a nem létező vágányokon keresi levágott fejét. Néhány évvel ezelőtt az akkori polgármester, Emile Lussier – a régi vasúti átjáró melletti szálloda tulajdonosa – is látta a titokzatos fényeket, amelyeket ráadásul több alkalommal sikerült lencsevégre kapni.

 

Nem létező síneken

Az amerikai kontinens félelmetes vasútvonalai mellett több európai ország is saját kísértetvonatokkal „büszkélkedhet”, de a rekordot kétségtelenül Nagy-Britannia tartja az észleléseket illetően. Egy-egy fantomvonat állítólag az elhagyatott alagutakban megnyíló „dimenziókapukon” keresztül lép kapcsolatba a földi valósággal, és időnként még a megmagyarázhatatlan jelenségekre „specializálódott” kutatókat is zavarba ejtő helyszíneken bukkan fel a túlvilágról. Az Anglia délnyugati részén fekvő hírhedt kastély, a 19. század végén befejezetlenül hagyott Woodchester Mansion falai között 2003. június 21-én egy kísértetvadászokból álló társaság figyelt fel egy hangos zakatolással közeledő szellemvonatra, amely – legnagyobb megdöbbenésükre – egy szempillantás alatt átszáguldott az épületen, majd nyomtalanul eltűnt a sötétben.

20150608_illusztracio_5.jpg

Skócia nevezetes fantomvonata éppen százharminc évvel ezelőtt bukkant fel először Dundee városában, a Tay folyón átívelő vasúti hídon. Az 1879. december 28-án este tomboló heves vihar leszakította a nyolc évvel korábban épült hidat, és az Edinburghből Aberdeenbe tartó expressz hat kocsija egyenesen a jeges folyóba zuhant, ahol hetvenöt utas vesztette életét. Később több szemtanú is látta a hídon bolyongó lelkeket, és a kísértetjárás az 1887-ben újjáépített átkelő megnyitását követően sem szűnt meg. A tragédia évfordulóin pedig gyakran látható a hangtalanul száguldó fantommozdony, amely hat erősen megrongálódott kocsit vontat magával.

20150608_illusztracio_7.jpg

20150608_illusztracio_8.jpgAz Anglia délnyugati részén található Washford közelében napjainkban kellemes sétaút vezet az 1971-ben megszüntetett vasúti pályán, de a hajdan itt közlekedő öreg mozdony láthatóan nem vesz tudomást a változásról, és időről időre jellegzetes pöfögéssel vagy sípolással jelzi érkezését a túlvilágról. A kelet-angliai Hallington régi állomásán éjszakánként egy hosszú tehervonat robog át, holott a vasúttársaság már 1956-ban felszámolta a pályaszakaszt. A skóciai Dunphail környékén egykor közlekedő vonat szintén nem fogadta el sorsát, és továbbra is kísért az 1965-ben felszedett sínpár vonalán. A homályosan kivilágított szellemvonat egyetlen utast sem szállít, de azért következetesen megáll a hajdani állomásokon.

 

Gogol utazó koponyája

Az Oroszországban felbukkanó fantomvonatokról szóló legrémisztőbb történet a világhírű regény- és drámaíró, Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809–1852) eltűnt koponyájához köthető, amely állítólag egy szellemvonat fedélzetén távozott a földi világból. Az orosz irodalom meghatározó alakját a mai napig számos rejtély övezi. Élete utolsó éveiben egy szigorú pap, Matvej atya befolyása alá került, aki az irodalmi tevékenység teljes feladását kívánta tőle, ezért elégette híres regénye, a Holt lelkek már megírt folytatását. A lelki válságban szenvedő, aszkézist vállaló író elborult elmével halt meg, és temetésére 1852. február 24-én került sor a moszkvai Danilov kolostorban. A városi tanács később úgy határozott, hogy megszünteti a sírkertet, és az itt elhantolt neves személyeket a Novogyevicsi temetőbe szállítja át. Az 1931. május 31-én lezajlott exhumáláson azonban megdöbbentő titokra derült fény: Gogol koponyája hiányzott a koporsóból.

20150608_illusztracio_9.jpg

20150608_illusztracio_10.jpgEkkor merült fel először, hogy a híres író koponyáját Alekszej Alekszandrovics Bakrusin (1865–1929), a tudományos akadémia tiszteletbeli tagja, az Orosz Színházi Társaság alapítója lopta el, és 1909-ben vette rá a temető őreit a sírgyalázásra, mivel szenvedélyesen gyűjtötte a színházi emlékeket. Ez a híresztelés Bakrusin rokonához, egy Janovszkij nevű tengerésztiszthez is eljutott, aki megszerezte a koponyát, majd elhatározta, hogy olasz földön temetteti el, mert az író rendkívül vonzódott Itáliához. Janovszkij egy Szevasztopolban tartózkodó olasz hadihajó parancsnokát, Borghese herceget kérte meg arra, hogy a koponyát tartalmazó ládát vigye el az orosz konzulátusra, de a kapitány elfeledkezett a megbízatásról, és otthon hagyta a relikviát.

Borghese öccse, a római egyetem hallgatója 1911. július 14-én vonatkirándulásra indult a barátaival egy újonnan épült lombardiai alagút megtekintésére, és a koponyát is magával vitte, hogy az alkalmas időpontban alaposan megijessze a társait. Az alagút bejáratához érkező szerelvényen azonban megmagyarázhatatlan rettegés kerítette hatalmába az utasokat. Borghese öccse, akit nem bénított meg a félelem, egy barátjával az utolsó pillanatban leugrott a vonatról, amelyet elmondása szerint sűrű, fehér köd borított be, majd – fedélzetén száznégy utassal és a koponyával együtt – örökre eltűnt. A helyi hatóság később tüzetesen átvizsgálta az alagutat, de semmilyen katasztrófára utaló nyomot nem talált.

20150608_illusztracio_11.jpg

A Gogol koponyáját szállító szellemvonat azóta körbeutazta Európát, és az elmúlt években is többször hallatott magáról: 1940-ben állítólag a Hitler főhadiszállásához vezető titkos síneken száguldott keresztül, 1955-ben a Krím-félszigeten, 1992-ben Gogol szülőföldjén, a közép-ukrajnai Poltava megyében, míg 1994-ben, a Csalagút megnyitása után a La Manche alatt robogott át a gőzmozdonnyal vontatott, három kocsiból álló szerelvény.

Egy ukrán katonatiszt, Anton Hnatiuk 1995. július 14-én nem kapott jegyet az utolsó vonatra, ezért úgy döntött, hogy egy üres vasúti kocsiban tölti az éjszakát Kijevben. Ekkor vette észre az utolsó vágányon veszteglő régi szerelvényt, amelyről azt gondolta, hogy egy filmforgatásról maradt az állomáson. Éppen felszálláshoz készülődött, amikor erős áramütés érte, így rémülten letett a szándékáról. Néhány nappal később visszatért a seregbe, de augusztusban újabb orvosi kivizsgálásra jelentkezett, mert rendszeresen olyan tárgyakat látott a radar képernyőjén és olyan hangokat hallott, amelyeket egyetlen műszer sem rögzített. Mint elmondta, a különös vizionálás azután kezdődött, hogy megérintette a titokzatos vonatot. Később kiderült, hogy a világháborúban több amerikai repülőgép is ott szállt le üzemanyagért, ahol 1995-ben az ukrán tiszt szolgált, így valójában nem tévedett – csupán az ötven évvel korábbi eseményeket látta a radaron. A vasúttársaság szerint az adott időpontban és vágányon természetesen egyetlen vonat sem tartózkodott a kijevi állomáson…

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2009. DECEMBERI SZÁMÁBAN

 

Különvonattal a sírba

20150608_keretes_1.jpg

A londoni Waterloo pályaudvar szomszédságában ma is áll a néhai Necropolis vasútállomás épülete, amely régen meglehetősen sajátos szerepet töltött be. A „hagyományos” utazási célokat szolgáló vasúti pályától elkülönített, 1854-ben átadott szárnyvonal végállomása ugyanis a brookwoodi sírkert volt, és a koporsókat szállító szerelvényeken kizárólag az elhunytakat utolsó útjára kísérő gyásznép utazhatott. A temetői járat kezdetben naponta egy alkalommal, majd a századfordulót követően egyre ritkábban közlekedett. S bár az 1941-ben lebombázott állomás bezárása után véglegesen megszűnt a temetői vasút, az egykori megállóhelyeken napjainkban is gyakran felbukkan a koporsókat hordozó szellemvonat.

 

Kísértet az Orient expresszen

20150608_keretes_2.jpg

A paranormális jelenségekre „specializálódott” brit kutató, Harry Price (1881–1948) egy alkalommal kísérteties fülkébe kapott helyet a Bécsből Ostendébe tartó Orient expresszen. Hajnali két órakor, Würzburg közelében egy pisztolylövéshez hasonló hangra ébredt, de az egész vonaton békés csend honolt. Később ismét felriadt, s bár senkit sem látott a félhomályban, úgy érezte, hogy nincs egyedül. Másnap reggel a vonatkísérő elmondta, hogy 1923-ban egy amszterdami gyémántkereskedő éppen abban a fülkében lett öngyilkos, amelyben a világhírű szellemvadász utazott, és már korábban is több utas panaszkodott arra, hogy kísértet háborgatja őket.

 

Életre kelt ezüstmetró

20150608_keretes_3.jpg

Stockholm metróalagútjain éjszakánként egy fantomutasokat szállító, ezüstszínű szellemvonat robog keresztül. A Silverpilen névre keresztelt szerelvény egy valójában létező, 1965-ben gyártott tesztmodell volt, amely – a hagyományosan zöldre festett metrótól eltérően – az eredeti, fényes alumíniumrétegtől csillogott. A svéd közlekedési vállalat másfél évtizeddel ezelőtt kivonta a forgalomból az „ezüstvonatot”, de a titokzatos metró azóta is többször felbukkant az állomásokon, és – a késő esti utazóközönség legnagyobb rémületére – a tévedésből felszálló utasokkal együtt indult tovább az elhagyatott Kymlinge nevű megálló irányába. A svéd fővárosban számos hátborzongató történet kering nyomtalanul eltűnt személyekről, akiket a Silverpilen ragadott magával, de az éjszakai pályafelújításokat végző munkásokat is gyakran rémíti halálra a kihalt alagutakban száguldó szellemvonat.

süti beállítások módosítása