Európa egyik legismertebb misztikus helye, a Párizstól délre fekvő fontainebleau-i erdő a mai napig számos érdekes középkori legendát őriz az itt megrendezett boszorkányszombatokról, fel-felbukkanó vadászfantomokról, mozgó kövekről és rejtélyes sziklarajzokról, amelyek évente turisták tízezreit vonzzák az egykori királyi rezidencia vidékére.

A 16. században épített, reneszánsz stílusú fontainebleau-i kastélyt – amely szemet gyönyörködtetően ötvözi három évszázad uralkodói ízlését és pompáját – Napóleon császári palotaként használta, míg a körülötte elterülő, 17 ezer hektáros erdőség a francia királyok kedvelt vadászterületének számított. A fontainebleau-i erdő a 19. századi tájképfestők fantáziáját is megragadta, akiknek követői, a „barbizoni iskola” tagjai a gyönyörű bükkösök, tölgyesek és fenyők árnyékában vagy csendes tisztásokon merítettek ihletet alkotásaikhoz.

Franciaország erdőségeinek mélyén már a kora középkorban legendák születtek az itt megtartott boszorkányszombatokról, kultikus összejövetelekről, és azokról a híres vadászatokról, amelyek során királyok és főnemesek is tanúi lehettek titokzatos, megmagyarázhatatlan jelenségeknek. A kiváló vadászként ismert IV. Henrik (1553–1610) népes társasága élén, kutyafalkája kíséretében gyakran napokat időzött a fontainebleau-i erdőben. A korabeli krónikák tanúsága szerint ő volt az első uralkodó, aki több alkalommal is találkozott a félelmetes Fekete Vadásszal: azzal a fantomszerű alakkal, amely szintén kutyafalkájával együtt jelent meg az erdőben, hátborzongató hangon rikoltozott, majd észrevétlenül elrejtőzött az emberek elől. Egy évszázaddal később XIV. Lajos (1638–1715), a Napkirály is megpillantotta a vadászfantomot. A két uralkodó emlékezetes vadászatait megörökítő feljegyzések a fantom- és a vadásztársaságok találkozásainak színhelyét az erdő déli peremén vezető úton jelölték meg, ahol azóta is többször látták felbukkanni a kísérteties alakot.

A fontainebleau-i erdő legendáinak továbbélésében sokat segítettek a rengetegben élő és dolgozó favágók, szénégetők, erdőőrök és vadászok, akik különböző természetfeletti tulajdonságokkal ruházták fel az itt található, meglepő külsejű szirteket és barlangokat. Az erdő misztikusságát erősítik azok a félelmetes sziklák, amelyekre a közeli falvak lakói a mai napig babonás tisztelettel tekintenek. Egyes kőóriások mélyéből időről időre titokzatos hangok törnek elő, a „vándorló kövek” pedig rendszeresen ismétlődő hely- és alakváltoztatásukkal hívják fel magukra a figyelmet.

A régészek a 19. században kezdtek alaposabban foglalkozni a Párizs környéki erdőségekben rejtőző sziklarajzokkal és vésetekkel. A fontainebleau-i sziklafalakon és barlangokban látható festmények és bekarcolt rajzok elképesztő mozgalmassággal és kifejezőerővel ábrázolják e sejtelmes terület ősi lakóinak életét. Bár a festmények többségét ugyanaz a szigorú vonalvezetés és ragyogó színérzék jellemzi, stílusuk és témáik szerint egymástól jelentősen eltérő időszakokra oszthatók. A több ezer éves sziklarajzok között hatalmas, félig állati, félig emberi lények is felbukkannak, amelyek egyes francia kutatók szerint földönkívüli „isteneket” jelképeznek.

Fontainebleau számos rejtélyt tartogató vidékére napjainkban turisták tízezrei kíváncsiak. Bár az érdeklődők – a nevezetes történelmi eseményeknek helyet adó kastély mellett – immár az egykori királyi vadászterületet is szabadon látogathatják, Franciaország elvarázsolt erdeje töretlenül őrzi évszázados titkait.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2008. AUGUSZTUSI SZÁMÁBAN