A természetfeletti tulajdonságokkal és különleges képességekkel felruházott tükröződő felületek évezredek óta állnak a mágusok, látnokok és boszorkányok szolgálatában. Egyes elképzelések szerint az okkultista szeánszok alkalmával vagy az éjszaka kellős közepén látható alakot öltő szellemek és démonok a lakás különböző pontjain elhelyezett tükrök segítségével közlekednek a párhuzamos dimenziók között, és az emberi vitalitásból merítenek energiát a túlvilági élethez.
A háttérben egy minden képzeletet felülmúló, globális összeesküvés szálai bontakoznak ki. Az utóbbi években egyre többen számolnak be olyan elrablásokról, amelyekben emberek is részt vettek, s akár az idegenekkel szövetségben, akár egyedül hajtották végre az orvosi vizsgálatokat és az implantátumok beültetését. Vajon csupán megalapozatlan találgatásokkal állunk szemben, vagy az eltérítések bizonyos százalékát valójában nem is a földönkívüliek végzik, hanem egyes nagyhatalmak kormányszervezetei?
Bizony volt olyan időszak, amikor a villamosokat „villanyosnak” hívták. Jelzem, logikus: a gépet nem a „villam” hajtotta, hanem a villany. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy egykori házunk (bérház volt) házmesterének (nem gondnokának!) férje „hat-eng. villamszerelő” volt. Néha pajkos emberek a kapu alatti táblán az „a” betűre vesszőt ügyeskedtek, és máris „villámszerelő” lett a derék mester.
ILLUSZTRÁCIÓ FORRÁSA: VILLAMOSOK.HU
Mondhatnám, hogy „jókor voltam jó helyen”, de nem éppen örömteli eseményt sikerült lencsevégre kapnom ma délelőtt. Rajtam kívül – nem véletlenül – csak az állatkert munkatársa fotózta a Vidámpark tábla levételét. Egy óra sem kellett a leszereléshez...
Budapesten már a két világháború között is neonreklámok ezrei emelték a világváros esti hangulatát, majd a hatvanas, hetvenes években ismét fogalommá vált a „neonfényes Budapest”. A rendszerváltás után folyamatosan épült le a fővárost oly meghatározó neonkultúra, köszönhetően az új, könnyedén változtatható cégtábláknak, reklámfeliratoknak. Több mint kétezer neonreklám pusztult el alig húsz év alatt, a neonmentésre szövetkezett civilek önkéntes munkája csak töredéküket tudta és tudja megmenteni. Az egykor reklámozásra hivatott neonmonstrumokból napjainkra alig kétszáz maradt a fővárosi épületek homlokzatain, s ezek töredéke működőképes csupán: többségükből funkció nélküli, omladozó vasszerkezet maradt. Sorozatom célja, hogy a város különböző pontjain készített saját fotókkal dokumentáljam a még látható egykori neonreklámokat és régen világító cégtáblákat – egy letűnt korszak jelképeit.
