TINTÁS DOLGOK

Amikor az általános iskolás kisdiák ujja, füle, arca, térde, ruházata tintás lett, akkor a külső szemlélő rögtön tudta, hogy a kék színű gyermek komoly előrehaladást ért el az írás tanulásában. Vagyis a ceruzás betűvetést felváltotta a tollal történő próbálkozás. Én ezt a próbálkozást a Reáltanoda utcai általános iskolában (ami régóta gimnázium) tettem meg. Az 50-es évek elején még a háború előtti ósdi padokban ültünk, amelyeknek írólapja közepén tintatartó volt. Ebbe lehetett mártogatni a tollat, és lehetett írni, pacát ejteni, padot csepegtetni, és mindent csinálni, amire egy kisdiák képes.

A gyertyaláng rendkívüli erejét már a boszorkányok és az okkultisták is használták a különböző varázslások, jóslások és szellemidézések alkalmával. Kevesen gondolnák azonban, hogy a színük és összetételük alapján csoportosítható gyertyák nemcsak mágikus praktikák céljaira alkalmasak, hanem a gyógyuláshoz, a megtisztuláshoz, a szépség megőrzéséhez és a szexuális vonzerő növeléséhez is segítséget nyújtanak.

A rohamosan fejlődő Pest szállodaigényét – felismervén a gyönyörű budai panoráma idegenforgalmi jelentőségét – a XIX. század első évtizedeitől fogva a Duna-parton épült vagy átalakított házakkal elégítették ki. A néhai Rakpiactól lefelé egyre-másra épültek a vendégfogadók, köztük a mai Fővám tér és Vámház körút sarkán 1895 őszén megnyílt Nádor szálló.

A KÖZPONTI VÁSÁRCSARNOKKAL SZEMBEN A NÁDOR SZÁLLÓ EGY 19. SZÁZAD ELEJI KÉPESLAPON