Egy televíziós produkció álriportereként tett szert országos hírnévre, Konkrét csávó címmel lemeze jelent meg, és a Szőke kóla című filmben is emlékezetes alakítást nyújtott. Azóta is leginkább humoros szerepeihez kapcsolja a közönség, pedig számos más műfajban is otthon érzi magát. A sokoldalú művész idén több mint húsz színdarabban játszik, szórakoztató közéleti műsort vezet az ATV-n, de a stand-up, a klasszikus kabaré és a paródia is közel áll hozzá. Bármilyen produkcióban lép fel, intelligens humorával, öniróniájával, művészi tehetségével mindig tud meglepetést okozni. Beleznay Endrével az „Egy bolond négyet csinál” című kabaré kispesti bemutatója kapcsán beszélgettünk.

Örömöt, derűt és játékosságot sugárzó, egyedi forma-, szín- és látványvilág elevenedik meg Fajka János tűzzománcból készített képein. A több mint 50 éve Kispesten élő képzőművész 1970 óta alkot tűzzománc képeket, amelyekkel nemzetközi hírnévre tett szert. Rangos díjakat elnyert művei megtalálhatók a világ minden szegletében, munkáit őrzik hazai és külföldi magángyűjtemények, múzeumok, művelődési házak, polgármesteri hivatalok, külképviseletek. Életöröm című munkája a kispesti Városháza tanácstermében látható. A 80 éves művész október elején nyílt, Utazás az életműben című kiállítása november 21-ig tekinthető meg a Nagy Balogh János Kiállítóteremben.

Hatvan évvel ezelőtt ért véget a második világháború. Ennek ellenére a pusztítás megannyi, még mindig hallatlanul veszélyes eszköze hever szétszórva az országban, és ad véget nem érő munkát a tűzszerészeknek.

Ötven métert mászik felfelé azért, hogy munkába állhasson. Ki az? Sokaknak találós kérdés, a toronydaru-kezelőknek azonban a megélhetést jelenti az építőanyagok mozgatása a több tonnás szerkezetek irányítófülkéjéből. Tériszony kizárva.

A mai Múzeum körút és Kossuth Lajos utca kereszteződésében a 19. század elején két régi épület állt. A Magyar utca felé eső részt az a lakóház foglalta el, amelynek második emeletén lakott Petőfi Sándor 1844 októberétől 1845 januárjáig (itt írta meg a János vitézt is), a Kiskörút felőli egyemeletes, saroktornyos épületben pedig a Zrínyi fogadó, a korabeli Pest legnépszerűbb és leghírhedtebb helye működött. E két ház helyén 1913 márciusában nyílt meg a hatemeletes Astoria Szálló, melynek névadója az akkori idők egyik legsikeresebb üzletembere, a német származású Jakob Astor volt.

AZ ASTORIA SZÁLLÓ AZ 1920-AS ÉVEKBEN. FORRÁS: MKVM

A mai Kálvin tér, az egykori Széna piac két évszázaddal ezelőtt még Pest külterületéhez tartozott, s az Alföld felől érkező országutak találkozási pontja lévén, környéke tele volt híres, sőt hírhedt kocsmákkal, szállókkal és vendéglőkkel. Közülük a legnevezetesebb a Két Oroszlán volt, melyet főként a környékbeli nemesség vett igénybe.

A Batthyány téren, a vásárcsarnok vörös téglás épületének szomszédságában egy kicsi, megszürkült épület húzódik meg, jó néhány lépcsőfokkal az utca mai szintje alatt. Kevesen gondolnák, hogy ez a szerény palota – amely ma fővárosunk egyetlen számottevő rokokó műemléke – úgy két és fél évszázaddal ezelőtt még Buda egyik legismertebb fogadója volt.

AZ EGYKORI FEHÉR KERESZT FOGADÓ ÉPÜLETE A 19. SZÁZAD VÉGÉN.
FORRÁS: MKVM

A 18. század nyolcvanas éveiben a megnövekedő átutazóforgalom miatt szükségessé vált, hogy egy új budai vendégfogadót nyissanak. Ám a tanács hiába próbálta erre ösztönözni a polgárokat, azok nem álltak kötélnek, s a város vezetői bizony még a Vörös Sün akkori tulajdonosát, Nepauer Mátyást is hasztalan győzködték, hogy nagyobbítsa meg házát, és készíttessen nagyobb bejáratot az istállóhoz. Így történt, hogy végül a tanácsra maradt a nemes feladat: egy új fogadónak a megnyitása. A város 1784-ben 14 756 forintért megvette a mai napig is Fortunának nevezett házat, s azt mint városi vendégfogadót hamarosan bérlet útján értékesítette.

AZ EGYKORI FORTUNA VENDÉGFOGADÓ ÉPÜLETÉBEN 2006-TÓL ÚJRA SZÁLLODA MŰKÖDIK. ILLUSZTRÁCIÓK: SZALLAS.HU

Abban az időben, amikor még nem számokkal jelölték meg a régi Buda házait, a mai Hess András tér 3. szám alatt álló saroképületet Vörös Sün házként emlegették. A házacska már az 1696. évi budavári ingatlan-összeírásban, a Zaigerban is e néven szerepel, sőt, az 1950-es években végzett műemléki feltárások tanúsága szerint már akkor évszázadokra tekinthetett vissza, amikor Buda utcáit még Szulejmán szultán katonái tartották rettegésben.

A mai Múzeum körút 7. számú háza csupán egyike volt a pesti adófizetők sorában előkelő helyen álló Unger Henrik bérpalotáinak. A kétemeletes épületet több mint 160 évvel ezelőtt, 1852-ben adták át, elsőként Ybl Miklós pesti romantikus alkotásai közül. Az Unger-ház engedélyezési terveit mégsem Ybl, hanem a kivitelezést irányító Wagner János építőmester írta alá. Ennek magyarázata, hogy a Károlyi grófok uradalmi építészeként működő Ybl Miklós csak 1863-ban kapta meg a céhes mesterjogot, vagyis a korábban beadott terveken felelősségvállalást jelentő aláírása sem szerepelhetett.

Az egykori Tökölyanum titokzatos szobra sajátos hangulatot kölcsönöz a Veres Pálné utca 17–19. szám alatti épület betonnal borított, csendes belső udvarának.

A belvárosi Veres Pálné utca 17–19. szám alatt található tekintélyes palota emeleti lakásainak egy része évek óta üresen tátong. Pedig a díszes kapubejárat fölött latin és cirill betűs felirat hirdeti, hogy hajdanán még siető léptektől, vidám nevetéstől visszhangzott az ódon lépcsőház: itt működött a Magyarországon élő szerb ifjak kollégiuma, a Tökölyanum. Alapítója, Tököly Száva (1761–1842) a hazánkban élő, tanulni vágyó szerb ifjak bőkezű mecénásaként vált ismertté az ország határain túl is. A neves alapítvány jövőjéről később a Pesti Görögkeleti Szerb Egyházközösség gondoskodott. Ma is az ő tulajdonukban található a Fellner Sándor által tervezett épület, amelynek elődjét 1907-ben bontották le.

Az eredeti épület főpárkányára Uhrl Ferenc (1794–1862), Pest egyik legtöbbet foglalkoztatott kőszobrásza készített allegorikus, klasszicizáló szoborcsoportot, amelyet később az udvaron helyeztek el egy oszlopos talapzaton.

AZ EREDETI MŰ: EGY ATHÉNI ASSZONY BABÉRKOSZORÚVAL A KEZÉBEN JÁRUL A TUDÁS ISTENNŐJE, PALLASZ ATHÉNÉ ELÉ, HOGY OLTALMÁBA AJÁNLJA TANULNI VÁGYÓ GYERMEKÉT. UHRL FERENC ALKOTÁSA

Vajon milyen alakok láthatóak a titokzatos szoborcsoporton? – teszik fel a kérdést mindazok, akik kíváncsiságból bepillantanak a főbejárat apró ablaküvegén. Egy mohával borított, szürke szobor halovány körvonalai bontakoznak ki a félhomályban az udvarra nyíló ajtók és a dohos, sötét lépcsőforduló mögött. A több helyen erősen töredezett alakokat szinte a felismerhetetlenségig eltorzította az elmúlt százhetven év, ám őket ez a legkevésbé sem zavarja. A bal oldalon üldögélő, egykor sisakot viselő Pallasz Athéné pajzsán nyugtatott jobb kezéből a lándzsát nem ellopták, hanem letört. Szent állata, a földgömbön ülő bagoly akkor sem tudna felszállni, ha életre kelne, hiszen ehhez előbb szárnyakat kellene varázsolnia magának. Régen megkopott már a vadászat istennőjének, Artemisznek földig érő ruhája, az önmaga farkába harapó kígyó és a nyitott könyvet tartó – az egykor itt tanuló diákokra emlékeztető – ifjú is.

A Tökölyanum szobra sajátos hangulatot kölcsönöz a betonnal borított, csendes belső udvarnak. Senki nem törődik vele: csendesen pusztul tovább.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2004. JANUÁR 22-I SZÁMÁBAN

ILLUSZTRÁCIÓK: ERDOKERULOK.BLOGSPOT.COM

A Havas utca 4. a Belváros egyik legrégebbi alapokon nyugvó lakóháza. Többszöri átépítést megélt vastag falait még a XVIII. század első felében emelték Johann Halter megbízásából. Az 1730-as években itt nyitotta meg kávéházát az első „önálló”, név szerint ismert pesti kávés, Cavesieder Blasius.

A kávéházak történetének jeles tudósa, Bevilaqua-Borsody Béla szerint Blasius – Johann Halter fia – eredetileg vándorkávés lehetett, aki a nyakába akasztott tálcáról, kannából, az utcán mérte portékáját, míg annyira vitte, hogy önálló üzletet nyithatott. Bár kávéházáról semmi biztosat nem tudunk, az első magyar újságírónő, Vay Sarolta azt állítja, „előkelő összejöveteli hely volt: megfordultak ott nemcsak a Nádasdy-regement Tiszt-Urai, de Sötér Ferenc, Pestvármegye vice-ispánja is. Sőt egy ízben arról is történik emlékezet, hogy 1715-ben, egy szép tavaszi napon, a nagyhatalmú és dúsgazdag Harucken János udvari kamarás, élelmezési biztos is betére oda több Főtisztekkel.”

Ha a térképen követjük, ahogy a fogadókban, illetve önálló üzletként sorra nyíltak a kávéházak, látható, hogy zömmel a város szélén, a kapuk közelében, illetve a Duna-part mentén sorakoztak. Bár a kávéfogyasztás térhódítása nem ment könnyen Pesten, amikor 1737-ben a városi tanács megtiltotta az utcai dohányzást, az a kávéházakba szorult és virult. Így váltak az utcákon és tereken éneklő, kiabáló kávéárusokból megtollasodott, „ülepetes” kávéházas emberek, vagyis tulajdonosok. Köztük a „Rácz Blazsónak” is nevezett Blasius, akinek hajdani kávéházát többnyire fuvarosok, kereskedők és a város e fertályán élő rácok látogatták, de gyakran megfordultak itt a szemközti kikötő hajósai is – olvashatjuk a Budapest Nagykávéház című kiadványban. – A hajdani kávéházban rendszeresen léptek föl akrobaták, finom selyem trikóban és aranyozott köntösben pedig ledér hölgyek vérforraló tánca szórakoztatta a vendégeket.

Az első pesti kávéházhoz ma is számos apró emlék kötődik. A ház udvarra néző homlokzatán például piszkosszürke, nehezen olvasható mészkőtábla utal az építés dátumára és a ház első tulajdonosára, Johann Halterre. „J. H. 1732” – hirdeti a talajtól 60 centire elhelyezett kis táblácska, a két betű között egy alig látható jellel. Az emléktábla persze nem véletlenül került ilyen közel a földhöz: az építtető monogramja mellett az 1732-es árvíz szintjét is mutatja. A híres kávéház több mint egy méter vastag falai azonban könnyedén átvészelték nemcsak az 1732-es, hanem az 1838-as árvizet is. Sőt, az alapok és a földszint eredeti állapotában maradt meg, a helyiségek elrendezése is arra utal, hogy egyetlen hatalmas termet alakítottak át lakásokká.

Amilyen könnyű volt azonban bejutni az egykori kávéházba, annál nehezebb napjainkban a már lakóházként funkcionáló épületbe. A hangulatos udvart és a kis árvíztáblát szigorúan zárt kapuk őrzik, hogy csak azok láthassák az évszázados emlékeket, akik tisztában vannak ezek pótolhatatlan értékével.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. NOVEMBER 16-I SZÁMÁBAN

Az Úri utca 19. számú ház kapuján idegennek bejutni nem egyszerű feladat. Szokatlan látvány tárul szeme elé annak, aki mégis részesülhet ebben a kiváltságban, és beléphet az ormótlan barna fakapun. A kis udvaron, az egyik földszinti ablak alatt egy elmosódott feliratú síremlék és egy férfi mellszobra bújik meg, fölöttük pedig erősen megkopott napóra díszíti a fehérre meszelt emeleti falat.

A sírkövön nagy nehezen még ma is kibetűzhető a belevésett név: Lenkey Izabella. De vajon ki volt ő, és van-e valamilyen kapcsolat a sírkő, a szobor és a napóra között? Egy biztos: a három műalkotás több mint egy évszázados múltra tekint vissza, amelyet a ház legrégebbi lakója, Borsos Béláné nemrég személyesen mesélt el.

– Dédapám, Lenkey Lajos császári-királyi kapitány 1829-ben vette meg az épületet, amely egészen az államosításig a leszármazottjai, vagyis az én felmenőim tulajdonát képezte – idézi fel a hölgy. – Lenkey Lajos leányának, Izabellának a sírköve áll ma is az udvaron. Ő huszonkét évig lakott itt, és másfél évszázada, 1850-ben halt meg.

A sírkőre vésett feliratot vőlegénye, Nemegyei Félix írta, aki a szabadságharc után Amerikába emigrált. Ma már sajnos alig lehet kibetűzni a szöveget: „Kettő volt, amiért lángoltál tiszta szívedben, / A szeretett haza és jó fia, hű jegyesed, / Vész sújtotta amazt, ez karddal férfikezében / Vesztett harca után számkivetve bolyong. / Ennyi csapás sok volt lelkednek az elviselésre / S áldozati közt most téged is siratunk.”

Lenkey Izabella halála után a ház a másik lány, Emma, majd az ő utódainak kezébe került. A leszármazottak egyike Ney Béla építész: az ő mellszobra látható a sírkő bal oldalán. A napóra szintén a família egyik régi ereklyéje. 1934-ben készült – olvashatjuk le róla –, és a felvidéki Csejte várát ábrázolja (helyesebben ábrázolta egykor), ahová családi kötelékek fűzték a Lenkey-utódokat. Fél évszázada bizonyára még a napóra alatti, mára elmosódott versecskét is el lehetett olvasni: „Napfény és derű óráit / Mérve idézem / Kedves Csejtének / Hajdani szép idejét.”

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. MÁRCIUS 30-I SZÁMÁBAN

Mátyás király legendás hírű, nagy erejű hadvezérének nevét – szokatlan módon – nemcsak a ferencvárosi Kinizsi utca neve örökítette meg, hanem a 31. számú ház homlokzatán elhelyezett márványtábla is. A helyi védettség alatt álló századfordulós épületet a környék legszebb lakóházaként emlegetik. Már a homlokzati díszítőelemek sokasága is figyelemre méltó, de a lépcsőház és a belső udvar szintén bővelkedik a különböző stílusú és témájú művészeti alkotásokban.

A török uralom megszűntével a ferences rendi szerzetesek régi jogaikra hivatkozva visszakapták a mai Kossuth Lajos, Károlyi Mihály és Reáltanoda utcák között elterülő telküket. Itt építették fel az 1740-es évek elején új templomukat, illetve négyzetes alaprajzú, egyemeletes rendházukat, amelyet 1748-ban vehettek birtokba a szerzetesek. Ám 1784-ben olyan problémával kellett szembesülniük a ferences barátoknak, amely nemcsak mindennapjaikat keserítette meg évtizedeken keresztül, hanem végül a takaros kis épület pusztulását is okozta.

A FERENCES BAZÁR BELSŐ UDVARA KLÖSZ GYÖRGY 1880-AS ÉVEKBEN KÉSZÜLT FELVÉTELÉN. FORRÁS: FORTEPAN / BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA. LEVÉLTÁRI JELZET: HU.BFL.XV.19.D.1.05.199

Az ország egyik legrégibb mézeskalácsos üzlete, az éppen 300 éve alapított tabáni bábsütő- és gyertyaöntőműhely 1867-ben költözött végleges helyére, a mai Attila útra, ahol egészen az 1960-as évek közepéig működött.

AZ ATTILA KÖRÚT 35. AZ 1920-AS ÉVEK VÉGÉN NAGY MÁRIA KÁVÉMÉRÉSÉVEL ÉS BENEDEK SAMU MÉZESKALÁCSOS BÁBSÜTŐ ÜZLETÉVEL. FORRÁS: MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM KÉPTÁRA

A rohamosan fejlődő Pest szállodaigényét – felismervén a gyönyörű budai panoráma idegenforgalmi jelentőségét – a XIX. század első évtizedeitől fogva a Duna-parton épült vagy átalakított házakkal elégítették ki. A néhai Rakpiactól lefelé egyre-másra épültek a vendégfogadók, köztük a mai Fővám tér és Vámház körút sarkán 1895 őszén megnyílt Nádor szálló.

A NÁDOR SZÁLLÓ EGY SZÁZAD ELEJI KÉPESLAPON

Több mint 220 éves múltra tekint vissza a magyarországi állatorvosi szakoktatás. II. József 1782. szeptember 14-én kelt rendeletével hagyta jóvá a pesti tudományegyetem orvosi karához tartozó állatgyógyászati tanszék létesítését. Tolnay Sándor vezetésével 1787-ben kezdődött az elméleti oktatás, 1790-től pedig már gyakorlatban is tanították ezt a diszciplínát. Az előadások hallgatása a négyéves orvosi és a kétéves sebészi tanfolyam hallgatóinak is kötelező volt, sőt a korábban képesített sebészeket szintén behívták.

A MAGYAR KIRÁLYI BAKTERIOLÓGIAI INTÉZET KORABELI FÉNYKÉPEN

A Szabadság térről nyíló egyik rövid, de annál szélesebb házsor, az Aulich utca 3. szám alatti – néhány évvel ezelőtt kívül-belül felújított – épülete a neves építész, Körössy Albert tervei alapján készült el Walkó Lajos és neje számára az előző századfordulón.

Napjainkban irodák találhatók a Csokonai utca 3. számú házban, de a közelmúltban még a Színházak Központi Műtermei működtek itt, korábban pedig a Nemzeti Színház díszlet- és jelmezműhelyei. Az utca túloldaláról és a Blaha Lujza térről egyaránt jól látszik az épületből kiemelkedő torony, amely szintén fontos szerepet töltött be a régi Nemzeti életében: ez volt a színház víztornya, innen biztosították a vizet a színpadi hidraulikus szerkezetekhez.

FOTÓ: KIS ÁDÁM, LECHNER TUDÁSKÖZPONT

Az építményt 1895-ben Kauser József tervezte, aki több pesti középület, klinika és templom terveit készítette. Itt kapott helyet a kazánház, innen indult ki a színház gőzfűtésének csővezetéke és a színpadi zápor vízvezetéke is. Az épületet a Nagykörút alatt titkos alagút kötötte össze a színházzal, amelyben a második világháború alatt és 1956-ban veszélyben lévő embereket bújtattak. Az alagutat azóta betemették, a Nemzeti Színházat pedig 1965-ben – a metró építése miatt – felrobbantották.

A negyvenhét méter magas torony legtetején helyezkedett el a hatalmas, szegecselt víztartály, amelyet egy szűk folyosón lehetett körbejárni. Alatta a toronyszárban körlépcső futott, körülölelve egy henger alakú magot. Ebben a magban – amely régen a le-föl menő vízcsöveknek adott helyet – ma lift közlekedik, a tartály helyén pedig tárgyalótermet alakítottak ki, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik a városra.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A VII. KERÜLETI HELYI TÉMA
2007. AUGUSZTUS 29-I SZÁMÁBAN

A XIX. század első évtizedeiben a Pesten élő és dolgozó íróknak, költőknek még nem volt állandó törzshelyük. Több helyszínváltás után, 1838 elején közös megegyezéssel Pest egyik legismertebb vendéglőjét szemelték ki e célra.

AZ EGYKORI CSIGA VENDÉGLŐ A SEBESTYÉN TÉR SARKÁN 1896-BAN

Az Oktogon közelében található Jókai utca 4. számú ötemeletes épület száz évvel ezelőtt még elsősorban nem lakóházként funkcionált, mint napjainkban. A Magyarországi Kereskedelmi Utazók Egyesületének különböző irodái, könyvtára, raktárai, valamint a szórakoztatás és kikapcsolódás célját szolgáló helyiségek kaptak itt helyet az alagsortól a félemeletig.

A Ferenciek terétől néhány percnyire, a Váci utca zajos forgatagából kiérve jutunk a Belváros déli részébe. A környék zegzugos utcácskáinak egyike-másika klasszicista épületeivel még hűen őrzi a másfél-két évszázaddal ezelőtti Pest hangulatát. A kevés megmaradt öreg ház egyike a Papnövelde utca 2. számú lakóház, amely több mint 170 évvel ezelőtt, 1841-ben épült. Ekkor építette át ugyanis Hild József az itt álló félig földszintes, félig egyemeletes barokk házat a tulajdonos, Ráth Károly megbízásából.

A XIX. században elterjedt szokás volt, hogy az új lakóházak, paloták építői és építtetői nevüket vagy foglalkozásukat megörökítették az utókor számára különböző formájú és nagyságú kőszobrok, márványtáblák vagy éppen vasöntvények formájában. A Bajcsy-Zsilinszky út 22. számú négyemeletes lakóház építési dátuma és első tulajdonosának monogramja például közel másfél évszázada ékesíti a bejárat feletti vasrácsot.

Az 1859-es évszám mellett látható monogram a jeles építész, Zitterbarth Mátyás nevének kezdőbetűit rejti, aki közel egy évtizeden át lakott a házban, sőt itt is halt meg 1867. november 14-én. A Máltás Hugó által tervezett, kívül-belül egyaránt monumentálisnak ható épület akkoriban még csak három emelettel büszkélkedhetett: a negyediket Komor Marcellnek és Jakab Dezsőnek köszönhetjük. Az 1923-as átépítés során több helyen változtattak a homlokzat kiképzésén, ám az eredeti díszek, ornamentika és kőszobrok ma is ugyanazt a hangulatot kölcsönzik az utcai frontnak és az udvarnak, mint a XIX. század derekán, amikor még Zitterbarth Mátyás élt és dolgozott itt.

Az 1803-ban született építészt a pesti klasszicizmus egyik legelismertebb és legtöbbet foglalkoztatott mestereként tartották és tartják számon. Az ő nevéhez fűződik – egyebek között – a régi Nemzeti Színház terveinek elkészítése az 1830-as évek közepén, a Vakok Intézetének központja, a szegény gyermekek egykori kórháza, valamint a pesti Vármegyeháza 1841-ben átadott nyugati tömbje, amelynek homlokzati és árkádos udvari kialakítása egyaránt egyéni stílusát idézi. Munkásságának szerves része a Bajcsy-Zsilinszky úton épült saját háza is, hiszen e falak között töltötte utolsó éveit, és szorgalmasan vetette papírra újabb és újabb terveit, ötleteit, elképzeléseit. Zitterbarth korának egyik legjelentősebb építésze volt, mégsem személyének fontosságát, hanem elsősorban munkásságát szerette volna megőrizni az utókor számára. Ő maga szerényen megelégedett azzal, hogy csupán a kapu fölötti vasrács őrizze nevének kezdőbetűit.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. OKTÓBER 26-I SZÁMÁBAN

Nem mindennapi eseményről tudósítottak 1908 első hónapjaiban a Budapesten megjelenő napilapok és folyóiratok. A belvárosi Szervita tér 2. számú épületében, hatalmas érdeklődés közepette megnyitotta kapuját Szénásy Gyula és Bárczai András divatáruháza. Bár a két jeles üzletember akkoriban már hosszú ideje bevezetett céget mondhatott magáénak, új üzletházuk küllemében és belső berendezésében is jócskán felülmúlta az előzetes várakozást.

A NEVEZETES ÉPÜLET EGYKOR ÉS NAPJAINKBAN