A technika- és a gazdaságtörténészek nagyon alapos munkát végeznek, rengeteg technikai és gyártörténeti emlék van, és ezekről számos kutatási közlemény jelent meg. Én nem kutató vagyok, azokat a gyárakat, amikről írok, jól ismerem, ugyanis ifjúkoromban dolgoztam ott.
A KÖZPONTI ÉPÜLET, MELLETTE A VÉGSZERELDE EGYKORI BEJÁRATA
Talán a helybeli lakosok sem mind tudják, hogy valamikor a mostani Lágymányosi lakótelep felépítése előtt rét, legelő, veteményeskertek, szétszórtan álló kisebb házak és keserűvízkutak foglalták el a tájat.
KISS ISTVÁN 1980-BAN KÉSZÍTETT BIKASZOBRAI NAPJAINKBAN, A KELENFÖLDI LAKÓTELEP SZÍVÉBEN TALÁLHATÓ BIKÁS PARKBAN. FORRÁS: GEOCACHING.HU
Az ötvenes évek vasárnap délelőttjeinek egyik vidám eseménye a heti rendszerességgel jelentkező Csinn-bumm Cirkusz közvetítése volt, amely a rádióból szólt. Ilyenkor a fiatalság apraja-nagyja – gyakran a szülő is – lekucorodott a világvevő (vagy a néprádió – ismeri-e még valaki ezt a különleges készüléket?) elé, és harsány nevetéssel honorálta az egyik főszereplő, Bilicsi Tivadar cirkuszi hahotáját. Most nem a Cirkusz ismert szereplőiről és a rádió által közvetített előadás hangulatáról szeretnék írni, hanem az esemény hátteréről, melynek egyik résztvevője lehettem.
Egy régi motorverseny rengeteg élményt adott a nézőnek: a nyitott kipufogóból kisüvöltő, hörgő, robajló, sikító-vinnyogó motorzaj, az egymást centikkel előző versenyzők lélegzetelállító küzdelme, a néha előforduló esések (bukások) libabőrző látványa és a csodálatos győzelmek élménye mind megannyi emlék maradt a nézőben. Mindezeket az utcai versenyek során szó szerint testközelből lehetett élvezni, hiszen az 50-es évek versenyeit a budapesti utcákon rendezték, ahol másfél-két méterre zúgtak el a gépek a kötélkordonon át kihajló kíváncsi emberektől.
MOTORKERÉKPÁR-VERSENY 1950-BEN A BUDAI VÁR OLDALÁBAN. FORRÁS: FORTEPAN
Gyerekkorom egy részét Kelenföldön töltöttem. Nagyanyámmal együtt jártunk a kelenföldi katolikus templomba, a vasútállomás utcájába. Kis templom volt, a környékbeliek látogatták, szinte mindenkit ismertünk.
Budapesten három unitárius templom van: a Nagy Ignác utcában, a pestszentlőrinci Szervét Mihály téren és a ferencvárosi Hőgyes Endre utcában.
A Farkasréti temető felső részének 15. parcellája első sorában egész alakos dombormű állít emléket egy – még a kőszobron is jól kivehető – finom arcú, karcsú nőalaknak. A felirat szerint itt nyugszik Keréky Anna Mária írónő (1911. szeptember 1. – 1934. november 15.). A sírt maguktól növő bokrok részben beborították. Kíváncsivá tett, ezért utánanéztem, ki volt ez a fiatal író, akiről semmit nem tudtam.
A Puskin mozival szemben volt az Úttörő Áruház. (Hivatalosan Úttörő és Ifjúsági Állami Áruház.) Egy elhanyagolt része (földszinti üres kirakat) most is megvan, egyébként megszűnt. Valamikor Nagykovácsi Áruháznak hívták, tulajdonosa Nagykovácsy Milenkó volt, síremléke a Farkasréti temetőben található.
A Budakeszi út páros oldalán, a 48. számú épület előtti kis emelkedőn emléktábla áll a következő felirattal: „A világháború elpusztította azt a márványtáblát, amely emlékeztetett az 1928. V. 17-én az V. magyar motorkerékpáros TT-n szerencsétlenül járt osztrák Rupert Karner halálára. Az újjászületett magyar motorsport ezzel a táblával állít emléket az egykori sportbarátnak.” Ki volt Rupert Karner motorversenyző, akinek emlékére eredetileg 1930-ban állítottak márványtáblát?
A Kelenföldi pályaudvar (manapság: „vasútállomás”) új aluljárója csillog-villog, jó benne gyalogolni. Busz és villamos, négyes metró könnyen elérhető.
FELÚJÍTOTT PERON, PUSZTULÓ ÁLLOMÁSÉPÜLET – A KELENFÖLDI PÁLYAUDVAR NAPJAINKBAN. FORRÁS: REGIONALBAHN.HU
A Múzeum körút páratlan oldalán három átjáróház volt – a páros oldalon ilyen nincs. Az átjáróházak – a Kossuth Lajos utca felől haladva – a 7., a 21. és a 35. szám alattiak voltak, és összekötötték a Múzeum körutat a Magyar utcával. Ezek az átjárási lehetőségek megkönnyítették a környék lakosainak a Duna irányába történő közlekedését. És még két apró célszerűség is volt.
A MÚZEUM KÖRÚT 7. SZÁM ALATTI ÁTJÁRÓHÁZ EGYKOR ÉS NAPJAINKBAN.
FORRÁS: FORTEPAN / MAKOVECZ BENJAMIN, BUDAPESTCONNECTION.COM
Manapság egy vásárcsarnokban az áru mozgatása már nem olyan nehéz, mint régebben. Bár a rekeszeket, dobozokat, zsákos krumplit stb. most is meg kell fogni, de a szállítást már elektromos targonca végzi, jól kiépített utak segítik a haladást.
A FŐVÁM (DIMITROV) TÉR 1965-BEN, SZEMBEN A VÁMHÁZ (TOLBUHIN) KÖRÚT ÉS A KÖZPONTI VÁSÁRCSARNOK. FORRÁS: FORTEPAN
A szokás hatalma nagy úr, de nemcsak Londonban, ahol a magyar turista reflexszerűen balra néz a járdáról lelépni készülődve – örülhet, ha megússza a „balra hajts” szigetországi gyakorlatát. A szokás hatalma sokáig befolyásolta a belvárosi régi évjáratú mamákat és nagymamákat, akik húsért a „Brauch”-hoz, felvágottért a „Meinl”-hez,, szögért a „Zirkelbach”-hoz, virágért pedig a „Gelb Malvin”-hoz jártak vagy küldtek engem, pedig akkor már régen államosították ezeket az üzleteket.
Úgy hatvan évvel ezelőtt egy nagy víztároló volt a Károlyi-kert közepén. A mi gyerekkorunkban ezt már nem használták semmire, a víz lent a mélyben zöldült, ha szárazság volt, még jobban apadt a vízszint, kilátszottak a rozsdás vasak, amik ismeretlen módon kerültek a betonteknőbe.
ILLUSZTRÁCIÓ FORRÁSA: INDAFOTO.HU
Mint tudjuk, Vlagyimir Iljics szerint „az összes művészetek közül számunkra legfontosabb a film”, amiből következik, hogy a nagy háború után sok mozi újranyílt, újak épültek, hiszen a szovjet filmeket valahol be kellett mutatni, egyszóval mi, gyerekek tobzódtunk a lehetőségek között. (Már úgy értem, hogy a mozik között, a filmekről most nem beszélünk.)
Bizony volt olyan időszak, amikor a villamosokat „villanyosnak” hívták. Jelzem, logikus: a gépet nem a „villam” hajtotta, hanem a villany. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy egykori házunk (bérház volt) házmesterének (nem gondnokának!) férje „hat-eng. villamszerelő” volt. Néha pajkos emberek a kapu alatti táblán az „a” betűre vesszőt ügyeskedtek, és máris „villámszerelő” lett a derék mester.
ILLUSZTRÁCIÓ FORRÁSA: VILLAMOSOK.HU
