Siralmas állapotban várja sorsának jobbra fordulását az egykor szebb napokat látott balatonedericsi Fekete-kastély. A nevéhez méltóan gyászos időszakokat átélt rezidencia lassan az enyészeté lesz: parkját birtokba vette a növényzet, a romos épületet életveszélyes megközelíteni. Ez azonban nem riasztja vissza a kísértethistóriák kedvelőit. Legenda ugyanis akad bőven: a kastélyhoz és a hajdan benne élőkhöz tragikus történetek fűződnek.

A tudomány jelenlegi állása szerint a Föld növényvilágának nagy része az állatokéval összevethető bonyolultsággal reagál a környezetére. Az állati viselkedést vizsgáló etológia analógiájára alig három évtizede kezdődtek olyan növénykutatások, amelyek célirányosan vizsgálják ezeket a reakciókat. A kutatói közösség és az ismeretterjesztő sajtó már jócskán túllépett a növényi érzékelés korai kutatására jellemző féltudományos módszereken és gondolatokon, amelyeket annak idején hevesen támadott az akadémikus tudomány, ám a „növényi neurobiológia” a mai napig számos vita kereszttüzében áll.

Sok szeretettel várjuk az érdeklődőket a Magyarországon először megrendezendő exkluzív aranylemez-konferenciára, 2020. október 10-én 10 és 17 óra között a KMO Művelődési Központban, a Meridián Csoport szervezésében!

Mai napig rengeteg vita övezi az egyes középkori legendák szerint Attila hun király által alapított Sicambria létezését. Már a turistatérképen is megtalálunk egy feltételezett helyszínt a Budakalásztól a Kevély-nyereghez vezető zöld jelzés mentén, amely azok érdeklődését is felkeltheti, akik korábban még nem hallottak az ősi városról szóló elméletekről.

Manapság egyre többet hallani a misztikus Ősbudáról, amelyet Sicambriaként vagy Etzelburgként is emlegetnek az amatőr történelemkutatók. Ősbuda sokak számára Attila hun király elfeledett, megsemmisített pilisi városát, egyben a magyar kultúra és az állam bölcsőjét is jelenti. Egyesek kutatják, mások tudni vélik hollétét, a történelemtudomány viszont kritikus Attila városával, illetve Árpád vezérünk nyughelyével kapcsolatban. Noha az összeesküvés-elméletektől sem mentes elképzelések egyre népszerűbbek a történelem iránt érdeklődők körében, ezek a teóriák gyakran teljes egészében figyelmen kívül hagyják a tudományos tényeket, és állításaikat pusztán „kitalálójuk” véleményével vagy más megalapozatlan hipotézisekkel támasztják alá.

A középkori magyar elbeszélő források nyomán egyesek úgy vélik, hogy Sicambria – amely azonos az ősi Buda városával – valahol Budapesttől északnyugatra vagy a Pilis hegységben található. Sashegyi Sándor amatőr régész Pomáz határában, a Klissza-dombon lévő romokban vélte felfedezni az ókori, majd középkori város maradványait. Noszlopi Németh Péter újságíró Pilismarót közelében vélte megtalálni Ősbudát és Sicambriát, amit a település közelében lévő Castra ad Herculem római romjaival azonosított. Könyvének posztumusz megjelenését követően számos teória látott napvilágot Sicambria hollétét illetően. Lánszki Imre ökológus az egykori Sicambriát Budakalász határában, a Nagy-Kevély oldalában véli megtalálni, és várat, kolostort, templomot, királyi fürdőt, temetkezési helyet feltételez a helyszínen, amely 1256-ig a magyar királyság székhelye lehetett. Meglátása szerint Árpád fejedelem nem véletlenül települt ide, hanem tudatosan kereste azt a helyet, ahol egykor Attila palotája állt.

Sicambria feltételezett romjainak egyik helyszíne, a Nagy-Kevélytől keletre található, 274 méter magas Monalovac Üröm Sadove városrésze felől vagy Budakalászról a zöld turistajelzésen közelíthető meg. Az erdészeti sorompótól meredek ösvény vezet a hegytetőre, ahol meglehetősen érdekes, hatalmas kövekkel, sziklákkal tarkított, ritkásabb fenyőerdős területen néhol egészen nagy, függőleges sziklafalak alatt vagy éppen azok tetején sétálhatunk. Mindenfelé szokatlanul nagy kövek és kétségtelenül valamikor, valamilyen céllal emberkéz által összehordott kőhalmok hevernek, már-már szürreális látványt nyújtva az idetévedt kirándulóknak. A Monalovac tetején – egyértelműen a közelmúltban – még egy kövekből kirakott „zarándokhelyet” is kialakítottak. Bár a „budakalászi Ősbuda” helyszíne inkább egy felhagyott kőbányának tűnik, mintsem királyi vár vagy város maradványának, érdemes körülnézni a területen: egy rövid, kényelmes túrát mindenképpen megér.

Az indulás óta eltelt hét évben összesen több mint 900 ezren olvasták a blogjaim virtuális hasábjain megjelent közel 600 bejegyzést. A Prusi Dosszié 2019-ben újabb mérföldkőhöz érkezett: a korábban önálló címeken elérhető tematikus blogjaim beolvadását követően három új rovattal bővült, így immár valódi komplex blogként, a korábbiaknál jóval szélesebben tükrözi az érdeklődési körömet.

A 2012. március 14-én, a – monogramomra utaló – nemzetközi π-napon indult Prusi Dosszié létrehozásával kettős cél vezérelt: utánközlések formájában elérhetővé tenni az ezredfordulótól kezdve nyomtatásban – a helyi, regionális és országos sajtóban – megjelent érdekesebb írásaimat, illetve „klasszikus posztokban” aktuális véleménycikkekkel, újabb tanulmányokkal, fotóalbumokkal színesíteni a személyes tartalmat. Az elmúlt években kapott olvasói visszajelzések igazolták, hogy megérte a blog indítása mellett dönteni, ahol a mindenkori újságírói, szerkesztői munkáimtól függetlenül, szabadon publikálhatok, és természetesen az arculati, grafikai elemeket is magam tervezem.

A Prusi Dosszié szerteágazó tematikájú komplex blog, afféle egyszemélyes webújság, amelyre tökéletesen illik a webkettes definíció: „a szerző egy blog alá integrálja különféle tevékenységét, ugyanott – csak más rovatba sorolva – teszi közzé például személyes, magánéleti bejegyzéseit, szakmai jellegű cikkeit, fotóit, netán közéleti, politikai észrevételeit”.

Eddigi tíz legnépszerűbb bejegyzésem között megtalálható az 1987-es nagy havazást felidéző fotóalbum, az elfeledett kőbányai metróállomást bemutató képriport és a Budapest legnagyobb óvóhelyrendszeréről írt tudósítás, a Kőbánya–Kispest vasútállomáson uralkodó balkáni állapotokról szóló jegyzet, a dr. Almár Iván csillagász–űrkutatóval készített interjú a SETI-kutatásról, a Pomáz környékén tett egyik gyalogtúrám „képes itinere”, forgalomból rejtélyesen kivont autóm története, a szégyenletes hazai kátyúhelyzet és a vasúthálózat gyalázatos állapota miatti bosszankodás, valamint a Pilismaróti-öbölben található egykori hajótemető bemutatása.

Az elmúlt hét évben számos változáson, arculati frissítésen átesett blog a kezdetektől hirdetésmentes és nonprofit, s ezen egyelőre nem kívánok változtatni. „Cserébe” le kellett mondanom arról, hogy az Index címlapon ajánlja ki egy-egy érdekesebb bejegyzésemet – amire amúgy számos példa akadt –, ezt a lehetőséget ugyanis újabban csak a megosztott hirdetéses blogok szerzői számára biztosítják.

A Prusi Dosszié alapítása után egy évvel, 2013. január 5-én két másik, kifejezetten tematikus blogot indítottam Idegen Zóna és Misztikus Zóna címmel, ezeken a felületeken nyújtottam válogatást a határtudományos és szórakoztató témákkal foglalkozó, eredetileg különböző réteglapokban megjelent cikkeimből, tanulmányaimból, összeállításaimból. Ez a megoldás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, így – az időközben megszüntetett – két blogot 2019-ben ebbe a blogba integráltam: az Idegen Zóna és a Misztikus Zóna a Prusi Dosszié egy-egy rovataként él tovább, és Tiltott Zóna címmel új, kapcsolódó rovatot is létrehoztam. Az archívum feltöltését követően mindhárom rovatban friss tartalommal, aktuális bejegyzésekkel jelentkezem.

Az Idegen Zóna keretein belül – a bulvármételybe süllyedt, lejáratott „ufókutatás” helyett – elsősorban a földönkívüli létformák és intelligens idegen civilizációk keresésének valós alternatíváival, űrkutatási és csillagászati aktualitásokkal foglalkozom: az irányvonalat az Álhírektől a tudományig az ufókutatásban című bejegyzésemben vázoltam. Hasonlóan „ingoványos” terepen, a Misztikus Zóna és a Tiltott Zóna rovatban pedig a tudományosan nem vizsgált, megmagyarázatlan jelenségekkel, titkokkal és rejtélyekkel, összeesküvés-elméletekkel kapcsolatos írásaimat jelentetem meg.

Blogom megújulásának részét képezi az Idegen Zóna Facebook-oldalának átnevezése, amely a továbbiakban Prusi Dosszié néven található meg a közösségi oldalon, így ezen a felületen is a korábbinál jóval szélesebb körű válogatást tudok nyújtani a „blogtermésből”.

Köszönöm olvasóim érdeklődését és biztató visszajelzéseit, tartsanak velem továbbra is!

PRUSINSZKI ISTVÁN

A Budapesttől 60 kilométerre, Tápiószentmártonban található Kincsem Lovaspark területén, a Blaskovich nemesi család egykori birtokán nevelkedett a sportsikerei révén később világhírűvé vált csodakanca. A lovasparkhoz tartozó Attila-dombon érezhető „energia” a mérések szerint a megszokottnál másfélszer, kétszer erősebb háttérsugárzásra vezethető vissza.

Gróf Blaskovich Ernő (1834–1911), a tápiószentmártoni ménes alapítója Priszkosz rétor korabeli leírása alapján valószínűsítette, hogy hajdanán itt állhatott Attila fapalotája, ezért ásatásokat kezdett a területen. Ennek köszönhetően 1924-ben itt találták meg a legjelentősebb szkíta kori leletünket, az Aranyszarvast, amely jelenleg a Nemzeti Múzeum féltett kincse. Ezen kívül számos újkőkori, réz-, bronz-, vas-, szarmata-, avar és honfoglalás kori használati és dísztárgy került felszínre. Ez azt támasztja alá, hogy már Kr. e. 4-5 ezer évvel ezelőtt is éltek itt emberek. A hely régészeti védettséget élvez, mert a terület teljes feltárása még nem történt meg.

A Kincsem Lovaspark lapos síkságából néhány méter magasan kiemelkedő Attila-domb nemcsak az Aranyszarvas miatt vált jelentőssé, de a hiedelmek szerint a dombot keresztülszelő különleges mágneses erőterek és sugárzások révén a hely csodatévő hatással rendelkezik. A világhírű csodakanca, Kincsem kifutója éppen az Attila-dombon volt: többen ezzel magyarázták egyedülálló sikersorozatát.

A hun uralkodóról elnevezett domb sokak szerint aktív energiaáramlások színtere, ezáltal segít az idelátogatóknak a testi és lelki egyensúly harmonizálásában, illetve az utóbbi hiányából fakadó tünetek enyhítésében. A vidékben rejlő és a dombtetőre érve azonnal megtapasztalható természetes, magával ragadó őserő mellett az itt uralkodó nyugalom, a domb mellett elterülő, végtelen alföldi táj szépsége, a különféle madarak éneke és a tiszta, üde levegő is jótékony hatást gyakorol az erre kirándulók közérzetére.

Nagy Béla geológus korábban Marx György (1927–2002) fizikussal együtt megvizsgálta az Attila-dombnak tulajdonított csodatévő hatást, és konkrét méréseik során igen gyenge radioaktivitást észleltek: „A megszokott háttérsugárzás másfélszeresét, kétszeresét tapasztaltuk amőbaszerű foltokban” – nyilatkozta az mta.hu-nak 2010-ben a geológus. Az MTA doktora ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy kérdőíves felmérést is végeztek 300 ember bevonásával arról, érezték-e az Attila-domb bármilyen jótékony hatását. A válaszokból egyértelműen kiderült, hogy az oda zarándokló emberek meggyőződéssel vallják, nekik jót tett az ott tartózkodás. A geológus nem vonja kétségbe, hogy a jó közérzet elérésében a gyenge radioaktivitás is segíthet, hiszen sokan állítják, hogy éreznek bizonyos sugárzást: „De ez inkább a belső nyugalom, a béke érzése, mert nem létezik semmiféle általános földsugárzás” – fogalmazott Nagy Béla. Az Attila-dombon sekélyfúrásokat végeztek, fél méter mélységben egy napig mérték az érzékelő berendezések a talajlevegőt. A kiértékelt eredmények pedig a már említett minimális sugárzást mutatták, hangsúlyozta a geológus annak a véleményének is hangot adva, hogy egyes vizsgálatok szerint ez éppen az a radioaktív tartomány, amely esetleg valóban alkalmas lehet gyógyításra.

A Föld legtitokzatosabb teremtményei között számon tartott jégféreg felfedezéséről a 19. század végén értesült a világ, de a rendkívül extrém körülményeket kedvelő faj az elmúlt években került igazán a tudományos érdeklődés középpontjába. A jégmezőkön és gleccserekben élő, mínusz tíz Celsius-fokos testhőmérsékletű állatról szóló beszámolókat még napjainkban is kételkedéssel fogadja a közvélemény, pedig a valóban létező élőlény alaposabb tanulmányozása nem csupán a szerv- és a szövetkonzerválás területén jelenthet áttörést, hanem a Földön kívüli jégalapú életről alkotott elméletet is alátámaszthatja.

A norvégiai Lofoten-szigeteknél található híres örvény, a Maelström már évszázadokkal ezelőtt is rettegésben tartotta a hajósokat. Egy középkori legenda szerint a mai Dánia helyén virágzó királyság jólétét egy aranyrögöket őrlő malom biztosította, de a hatalmas köveket mozgató két óriáslány fellázadt a kegyetlen uralkodó ellen, és először pusztulást hozott a birodalomra, majd elsüllyesztette az őket elraboló viking hadihajót. A felbőszült testvérpár azóta is csillapíthatatlanul dühösen forgatja a köveket a tenger fenekén, és a Maelström vonzásába került hajókat alattomosan lehúzza a mélységbe, amely napjainkban sem veszített baljóslatú hírnevéből.

A természetfeletti tulajdonságokkal rendelkező harangokat számos középkori legenda és misztikus történet övezi. A méltóságteljesen felcsendülő harangszó nem csupán a túlvilági erőket vonzza, hanem gyakran önállósítja magát, és a „végzet előfutáraként” a közeledő veszélyekre is figyelmeztet. Több napjainkban is megtekinthető katedrális mellett egy-egy évszázadokkal ezelőtt hullámsírba merült város környékén is lehet hallani a fantomharangokat kongató holt lelkeket.

Egy különleges adottságokkal rendelkező „bűnügyi médium” nem csupán a mozivásznon és a filmsorozatokban érhet el sikereket, hanem a valóságban is bizonyíthatja rátermettségét. Napjainkban állítólag „teljesen megbízható” technológia támogatja a rendőrség munkáját a DNS-vizsgálattól a legfejlettebb számítógépes programokig, mégis világszerte számos paranormális nyomozó segít egy-egy rejtélyes gyilkossági ügy felderítésében vagy eltűnt személy megtalálásában. S bár a nyomozás során felkért parafenoméneket, médiumokat és látnokokat rendszerint megkülönböztetett figyelemmel kíséri a közvélemény, a presztízsveszteségtől és a társadalom megosztottságától tartó igazságszolgáltatás általában nem hozza nyilvánosságra a „természetfeletti módszerekkel” elért eredményeket…

A Normandia és Bretagne határán található Mont Saint-Michel több mint ezer éve vonzza a messzi földről érkező zarándokokat és utazókat. A La Manche csatorna árapálysíkságából kiemelkedő sziklás magaslatot Franciaország egyik legkáprázatosabb építészeti remekműve koronázza, amely az égi seregeket vezető Mihály arkangyal tiszteletére épült. A szent legendárium szerint a híres apátsági templomot és gótikus kolostort is magába foglaló ősi vallási központ alapítását egy csodálatos látomás előzte meg, amelynek köszönhetően a magányos szikla a mai napig megőrizte misztikus jelentőségét.

A „hagyományos” érkezés és távozás céljára szolgáló bejáratokhoz – eredeti rendeltetésükből adódóan – már az ősi időkben is megannyi rejtélyes szimbólum, mágikus eljárás és hiedelem fűződött. A világ különböző tájain elterjedt, érdekes azonosságokat mutató jelképeket számos elképzelés köti össze egy-egy szent vagy tiltott területre történő belépéssel, valamint a túlvilággal és a párhuzamos dimenziókkal kapcsolatban, így az ajtó és a kapu misztériuma a mitológiában, a vallásban és az okkultizmusban egyaránt kiemelt jelentőséget kapott.

A világ leghíresebb gyémántjai közé tartozó Koh-i-Noor egy ősi hindu legenda szerint a drágakövektől „elvárható” gazdagság és hatalom helyett szerencsétlenséget és erőszakos halált hoz férfi tulajdonosaira. Az Indiából származó, majd Nagy-Britanniába került gyémánthoz fűződő átkot számos végzetes történelmi esemény igazolta, és a 19. században uralkodó Viktória királynő is komolyan vette, ezért végrendeletében kikötötte, hogy a különleges ékszert kizárólag királyi hitves örökölheti. A 106 karátos Koh-i-Noor később a brit korona fő ékessége lett, de az évezredes átkot még napjainkban sem sikerült hatástalanítani…

A végrendelkezés kétezer éves történetében számtalan különös, mulatságos és meghökkentő testamentum született, amely kizárólag az elhunyt szeszélyes kívánságait és megdöbbentő óhajait tartalmazza. Egy-egy rendhagyó végakarat írója ráadásul nem csupán kellemetlen meglepetésekkel vagy teljesíthetetlen kérésekkel sokkolja a kapzsi örökösöket, hanem egyenesen arra utasítja a rokonságot, hogy gyász helyett örömünnepet tartson a halála után, és keserves zokogás helyett vidám nevetés hangja töltse be a temetőt…

A Burma déli részén található Arany-szikla méltán kapott helyet a világ felfoghatatlan természeti rejtélyei között. A több mint ezer méter magas Kyaiktiyo-hegy csúcsán, a mélység felett egyensúlyozó hatalmas, aranyozott gránittömb a csodával határos módon nem zúdul alá a völgybe, pedig egy-egy határozott érintésre is azonnal megmozdul. Az ide-oda ingó sziklát a legenda szerint Buddha egyetlen hajszála tartja a helyén, amelyre a tetejére épített apró szentély neve is utal.

A világ különböző pontjain számtalan megdöbbentő történet örökíti meg a rejtélyekkel övezett vasútvonalakat, az átokkal sújtott hidakat és alagutakat, valamint az elhagyatott állomásokon és a „nem létező” sínpárokon éjszakánként száguldó kísérteties mozdonyokat és vonatokat. Az Amerikában, Európában és Oroszországban egyaránt ismert fantomvonatokat általában egy-egy katasztrófa évfordulója vonzza a tragédia helyszínére, de az „időutazás” mellett a térbeli áthelyeződés sem jelent számukra akadályt…

Talán nem meglepő, hogy az egykori kórházakban és a modern egészségügyi intézményekben egyaránt megszámlálhatatlan kísértet bolyong. A túlvilág „beteges” képviselői között több száz olyan zaklatott szellem található, amely éjszakánként azért vonul végig az elhagyatott folyosókon, hogy figyelmeztesse az orvosokat és az ápolókat a halálát okozó végzetes tévedésekre, és zaklatottan mutogatja vérző sebeit, műtéti hegekkel borított testét vagy elveszített végtagjait. Egy-egy évtizedekkel ezelőtt bezárt „fantomkórház” pedig a rémisztő élményekre vágyó kísértetvadászokat vonzza, és időről időre hátborzongató meglepetésekkel hívja fel magára a figyelmet...

Az olaszországi Borgo a Mozzano polgárait a 11. században szó szerint ördögi dilemma elé állította egy híd emelése a Serchio folyó felett, mert az építmény – Kőmíves Kelemen várához hasonlóan – állandóan összedőlt vagy leszakadt. A hagyomány szerint az elkeseredett építőmester alkut kötött a Sátánnal, amely egyetlen éjszaka alatt segített a híd megépítésében. A legenda alapján Ponte del Diavolo, vagyis „az ördög hídja” névre keresztelt átkelő egy túlvilági jelenés révén a második világháborút is sértetlenül átvészelte.

A régi krónikák tanúsága szerint egykor Magyarországon is számos tekintélyes alkimista tevékenykedett, s több híres uralkodó, egyházi méltóság és polihisztor is érdeklődött az arany előállítását, valamint az örök fiatalságot ígérő titkos tudás iránt. Zsigmond király hitvesét, Cillei Borbálát egyenesen „alkimista királyénak” titulálták, míg az egyik legjelentősebb alkimista könyvtárat Bercsényi Miklós kuruc generális birtokolta. Az ősi tudomány I. Ferenc császárt is élénken foglalkoztatta, pedig felesége, Mária Terézia kíméletlenül üldözte a „mágikus mesterkedés” gyakorlóit.

Az eretnekséggel és boszorkánysággal vádolt személyeket máglyahalállal sújtó inkvizíció idején egyre több helyen bukkantak fel a „füstszellemként” ismert kísértetek, amelyek jelenlétére gyakran csupán egy gomolygó füstoszlop vagy az őket körülvevő maró szag figyelmeztet. Az elevenen elhamvasztott vagy tűzvészben életüket vesztett emberek bolyongó lelkei napjainkban sem feledtetik a szörnyűséges emlékeket, és rendszeresen megjelennek a számukra végzetes események helyszínein…

A gyertyaláng rendkívüli erejét már a boszorkányok és az okkultisták is használták a különböző varázslások, jóslások és szellemidézések alkalmával. Kevesen gondolnák azonban, hogy a színük és összetételük alapján csoportosítható gyertyák nemcsak mágikus praktikák céljaira alkalmasak, hanem a gyógyuláshoz, a megtisztuláshoz, a szépség megőrzéséhez és a szexuális vonzerő növeléséhez is segítséget nyújtanak.

A népi hagyomány több olyan „természetfeletti” madarat ismer, amely különleges adottságai révén képes megjósolni az elkerülhetetlen végzetet. A hiedelem szerint a ház tetejére telepedő bagoly félelmetes kuvikolása vagy a vészesen károgó varjúsereg valamilyen szerencsétlenségre, illetve az elmúlás közeledtére figyelmeztet, míg egy-egy jellegzetes fantommadár személyesen a haldokló részére kézbesít üzenetet a túlvilágról.

A villámcsapás általában halált vagy életveszélyes sérüléseket okoz, de – éppen ellenkezőleg – gyógyíthat is: visszaadhatja a látást és a hallást, ráadásul több súlyos betegségre is rendkívüli „orvosságot” jelent. Az elmúlt évtizedekben számos kiváltságos ember köszönhette felépülését az istennyilának, amely örökre megváltoztatta az életüket.

A kalandvágyó utazók körében egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a föld alatt rejtőző látványosságok. A hatalmas barlangokban található csodálatos természeti képződmények, az elhagyatott bányák és romvárosok mellett a metropoliszok mélyén húzódó titokzatos alagútrendszerek, katakombák és labirintusok is számos meglepetést tartogatnak. A Föld legizgalmasabb felszín alatti látnivalói évről évre több turistát vonzanak a sötétség hátborzongató birodalmába.

Az északi fény lenyűgöző látványa szeptembertől áprilisig olyan utazókat vonz a sarkkörön túl fekvő úti célokra, akiket még a zord és szélsőséges időjárás sem riaszt el a különleges természeti jelenség megtekintésétől. Napjainkban egyre több utazási iroda kínál vezetett túrákat és romantikus utakat azoknak, akik – egzotikus nyaralóhelyek és trópusi turistaparadicsomok helyett – Skandináviában, Kanadában vagy Alaszkában kívánják eltölteni a jól megérdemelt téli szabadságot, és a sarki fény „bűvöletében” más izgalmas kalandokra is szívesen vállalkoznak.