Képzeljük el, hogy az éjszaka közepén felébredünk legszebb álmunkból, ám képtelenek vagyunk megmozdulni és megszólalni, tagjaink nem engedelmeskednek akaratunknak, csak a szemünket tudjuk ide-oda forgatni. Miközben alig kapunk levegőt, rémületünk egyre csak fokozódik, amikor megelevenedik a sötét szoba, ágyunk körül különféle teremtmények bukkannak fel, és feltett szándékuk, hogy az életünkre törjenek. Aztán egy hirtelen varázsütésre izmaink megmozdulnak, újra kapunk rendesen levegőt, a rémséges jelenések pedig eltűnnek. Szívünk azonban még a torkunkban dobog, és csak lassan tudunk újra elaludni, ha sikerül egyáltalán. Nos, ez a horrortörténetbe illő jelenet – bármilyen különös is – a valóságban egyáltalán nem ritka, minden harmadik ember legalább egyszer átélte már az alvásparalízisnek nevezett élményt.

Jelentős érdeklődés kísérte a Meridián Csoport első konferenciáját, amelynek 2020. október 10-én a budapesti KMO Művelődési Központ adott otthont. Az Exkluzív aranylemez-konferenciára az ország különböző pontjairól érkeztek előadók és résztvevők.

A kereskedelmi és katonai légi járművek száma világszerte meghaladja a 40 ezret, a globális járvány előtt 13–16 ezer utasszállító repülőgép mozgott a levegőben egy időben. Az égen felbukkanó szokatlan jelenségek, azonosítatlan tárgyak többségével értelemszerűen pilóták találkoznak, de általában nem tesznek jelentést ezekről, mert attól tartanak, hogy nem veszik komolyan őket vagy elveszítik az állásukat. Számos esetben hivatalos akták és felvételek is alátámasztják a pilóták ufóészleléseit, amelyekre legtöbbször semmilyen „földi” magyarázatot nem tudnak adni. És az elmúlt években nyilvánosságra került esetek csak a jéghegy csúcsát képezik.

Immár összesen több millió oldalnyi, titkosítás alól feloldott katonai és tudományos jelentés kutatható világszerte az ufóészlelésekről szóló beszámolókat tartalmazó archívumokban. Bár ezekből a hivatalos – néhol nevetségesen szkeptikus, máshol a valóságot szándékosan elferdítő – dokumentumokból biztosan nem kaphatunk megnyugtató válaszokat az idegenek földi jelenlétével és tevékenységével kapcsolatban felmerülő kérdésekre, mégis hasznos adalékokkal és tanulságokkal szolgálhatnak a téma iránt érdeklődők számára.

Több mint húsz évvel ezelőtt, 1999-ben mutatták be a filmtörténelem egyik legismertebb, forradalmi hatású moziját, a Mátrix-trilógia első részét. Az amerikai–ausztrál koprodukcióban készített, négy Oscar-díjat elnyert sci-fi alapötleteként szolgáló hipotézis, a szimulált valóság elmélete alapján elképzelhető, hogy a minket körülvevő valóság csupán illúzió, és mindannyian egy számítógépes technikával létrehozott világban élünk. A számos filozófiai és vallási utalást tartalmazó film által megfestett disztopikus jövőben az érzékelt világot, a Mátrixot mesterséges intelligenciával rendelkező gépek alkották meg, és az embereket azzal a céllal tenyésztik, hogy saját energiájuk forrásaként hasznosítsák őket. De vajon a „valóságban” felismernénk-e, ha egy ilyen szimuláció részesei lennénk?

Sok szeretettel várjuk az érdeklődőket a Magyarországon először megrendezendő exkluzív aranylemez-konferenciára, 2020. október 10-én 10 és 17 óra között a KMO Művelődési Központban, a Meridián Csoport szervezésében!

Újságírói munkámhoz kapcsolódóan több mint másfél évtizedig aktívan részt vettem a hazai ufós szubkultúra bizonyos szegmenseiben, és szomorúan tapasztaltam, hogy a rendszerváltás óta „szervezett” magyar ufókutatás az elmúlt negyed évszázad alatt tapodtat nem mozdult előre: az „ufókutatással” foglalkozó szervezetek és klubok többsége egy zsákutcába futott, áltudományos irányvonalat konzervál, s ezzel a széles közvélemény előtt lejáratta, nevetségessé és hiteltelenné tette ezt az amúgy rendkívül érdekes, gondolkodásra ösztönző, izgalmas kérdéseket feszegető témát. Véleményem szerint a földönkívüli létformák keresését és az intelligens idegen civilizációkkal való kapcsolatteremtést teljesen más nézőpontból kell megközelíteni. Ez a – hosszú távú célok irányába tartó – meggyőződés és lelkesedés vezetett az ELTE BTK informatikus könyvtáros hallgatójaként 2017-ben írt szakdolgozatom elkészítéséhez, amelyben az ufókérdés tudományos megítélését vizsgáltam speciális – könyvtár-, információ- és kommunikációtudományi – megközelítésből.

Az indulás óta eltelt hét évben összesen több mint 900 ezren olvasták a blogjaim virtuális hasábjain megjelent közel 600 bejegyzést. A Prusi Dosszié 2019-ben újabb mérföldkőhöz érkezett: a korábban önálló címeken elérhető tematikus blogjaim beolvadását követően három új rovattal bővült, így immár valódi komplex blogként, a korábbiaknál jóval szélesebben tükrözi az érdeklődési körömet.

A 2012. március 14-én, a – monogramomra utaló – nemzetközi π-napon indult Prusi Dosszié létrehozásával kettős cél vezérelt: utánközlések formájában elérhetővé tenni az ezredfordulótól kezdve nyomtatásban – a helyi, regionális és országos sajtóban – megjelent érdekesebb írásaimat, illetve „klasszikus posztokban” aktuális véleménycikkekkel, újabb tanulmányokkal, fotóalbumokkal színesíteni a személyes tartalmat. Az elmúlt években kapott olvasói visszajelzések igazolták, hogy megérte a blog indítása mellett dönteni, ahol a mindenkori újságírói, szerkesztői munkáimtól függetlenül, szabadon publikálhatok, és természetesen az arculati, grafikai elemeket is magam tervezem.

A Prusi Dosszié szerteágazó tematikájú komplex blog, afféle egyszemélyes webújság, amelyre tökéletesen illik a webkettes definíció: „a szerző egy blog alá integrálja különféle tevékenységét, ugyanott – csak más rovatba sorolva – teszi közzé például személyes, magánéleti bejegyzéseit, szakmai jellegű cikkeit, fotóit, netán közéleti, politikai észrevételeit”.

Eddigi tíz legnépszerűbb bejegyzésem között megtalálható az 1987-es nagy havazást felidéző fotóalbum, az elfeledett kőbányai metróállomást bemutató képriport és a Budapest legnagyobb óvóhelyrendszeréről írt tudósítás, a Kőbánya–Kispest vasútállomáson uralkodó balkáni állapotokról szóló jegyzet, a dr. Almár Iván csillagász–űrkutatóval készített interjú a SETI-kutatásról, a Pomáz környékén tett egyik gyalogtúrám „képes itinere”, forgalomból rejtélyesen kivont autóm története, a szégyenletes hazai kátyúhelyzet és a vasúthálózat gyalázatos állapota miatti bosszankodás, valamint a Pilismaróti-öbölben található egykori hajótemető bemutatása.

Az elmúlt hét évben számos változáson, arculati frissítésen átesett blog a kezdetektől hirdetésmentes és nonprofit, s ezen egyelőre nem kívánok változtatni. „Cserébe” le kellett mondanom arról, hogy az Index címlapon ajánlja ki egy-egy érdekesebb bejegyzésemet – amire amúgy számos példa akadt –, ezt a lehetőséget ugyanis újabban csak a megosztott hirdetéses blogok szerzői számára biztosítják.

A Prusi Dosszié alapítása után egy évvel, 2013. január 5-én két másik, kifejezetten tematikus blogot indítottam Idegen Zóna és Misztikus Zóna címmel, ezeken a felületeken nyújtottam válogatást a határtudományos és szórakoztató témákkal foglalkozó, eredetileg különböző réteglapokban megjelent cikkeimből, tanulmányaimból, összeállításaimból. Ez a megoldás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, így – az időközben megszüntetett – két blogot 2019-ben ebbe a blogba integráltam: az Idegen Zóna és a Misztikus Zóna a Prusi Dosszié egy-egy rovataként él tovább, és Tiltott Zóna címmel új, kapcsolódó rovatot is létrehoztam. Az archívum feltöltését követően mindhárom rovatban friss tartalommal, aktuális bejegyzésekkel jelentkezem.

Az Idegen Zóna keretein belül – a bulvármételybe süllyedt, lejáratott „ufókutatás” helyett – elsősorban a földönkívüli létformák és intelligens idegen civilizációk keresésének valós alternatíváival, űrkutatási és csillagászati aktualitásokkal foglalkozom: az irányvonalat az Álhírektől a tudományig az ufókutatásban című bejegyzésemben vázoltam. Hasonlóan „ingoványos” terepen, a Misztikus Zóna és a Tiltott Zóna rovatban pedig a tudományosan nem vizsgált, megmagyarázatlan jelenségekkel, titkokkal és rejtélyekkel, összeesküvés-elméletekkel kapcsolatos írásaimat jelentetem meg.

Blogom megújulásának részét képezi az Idegen Zóna Facebook-oldalának átnevezése, amely a továbbiakban Prusi Dosszié néven található meg a közösségi oldalon, így ezen a felületen is a korábbinál jóval szélesebb körű válogatást tudok nyújtani a „blogtermésből”.

Köszönöm olvasóim érdeklődését és biztató visszajelzéseit, tartsanak velem továbbra is!

PRUSINSZKI ISTVÁN

Sok szempontból egyedülálló, szerteágazó nyomozásának részleteit és eredményeit, egy 1974-es erdélyi ufóeset sikeres rekonstruálásának történetét osztja meg az olvasókkal Perlaki Zsuzsanna Éva „A jel” című dokumentumregényében. A Meridián Csoport újonnan induló sorozata, a Meridián-könyvek első kötetét július 24-én mutattuk be a FSZEK kispesti könyvtárában.

FOTÓK: ERDŐS LÁSZLÓ

Hosszú idő telt el azóta, hogy – Különvélemény címmel – utoljára írtam blogbejegyzést az Idegen Zónán. Pedig az elmúlt több mint egy év korántsem telt eseménytelenül az általam megálmodott Meridián Csoport számára, miközben újabb régi vágyamat váltottam valóra: sikeresen megvédtem az álhírekkel, alternatív elméletekkel és ufókutatással foglalkozó egyetemi diplomamunkámat.

Rendkívül vegyes reakciókat, heves indulatokat váltott ki az Idegen Zóna társoldala, a Gondolatok az égbolt alól blog bejegyzése – amely egyébként olvasottsági rekordot döntött – a Kakastaréjon történt ufólehívásról. Szerencsére sokkal többen örültek az expedíció sikerének, mint ahányan rosszindulatú megjegyzésekkel illettek minket mérhetetlen irigységükben és bosszúságukban.

Mai napig nem született megnyugtató magyarázat arra a különös eseménysorozatra, amely 1992. január 3-án zajlott le a Várpalota közelében található Fajdas-hegyen. Vajon „egyszerű” gömbvillám, felrobbanó meteor vagy egy idegen civilizáció állt a tűzoltóságot, a rendőrséget és a honvédséget is mozgósító, titokzatos tűzeset hátterében?

Az elmúlt évtizedekben több száz alkalommal fordult elő, hogy az égen repülő azonosítatlan tárgyak megjelenése előtt, közben vagy után titokzatos, jelzés nélküli fekete helikopterek emelkedtek a magasba, amelyek üldözni kezdték az UFO-kat. Számos ismert mérnök, kutató és újságíró próbált már kielégítő magyarázattal szolgálni a helikopterek és az UFO-k közötti – meglehetősen értelmetlennek és fenyegetőnek tűnő – kapcsolatra, eddig azonban egy elméletet sem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani.

Két hónapon át látható a Millenárison a világ legnagyobb utazó űrgyűjteménye, a NASA és az űrrepülés történetét feldolgozó Gateway to Space kiállítás. A világ számos pontján nagy sikerrel bemutatott tárlat a NASA és az űrutazás történetét dolgozza fel az űrrepülést megálmodók első lépéseitől, az eseménydús XX. századon, a Holdra szálláson át napjainkig, átlépve a Naprendszerünk határait is. A Galaktika 300. könyvbemutató után készítettem fotókat a március közepéig megtekinthető kiállításon.

A kiállítás emléket állít az összes jelentős mérföldkőnek, mint például az első lépés a Holdon vagy a Nemzetközi Űrállomás. A kiállított tárgyak között eredeti műholdak, rakéták, űrhajózási eszközök, tárgyak, a visszatéréshez használt űrkapszulák, szkafanderek, Mir űrállomás, űrrakéta modellje, valamint a Földön jelenleg egyetlenként megtalálható Lunar Roving holdjáró is megtekinthető. Láthatjuk a Mercury-Redstone-t, az első amerikai, embert szállító rakétát, mely első szuborbitális repülésére vitte Alan Shepardot 1961-ben. Testközelből is megismerhetjük, milyen volt a Szojuz űrhajó belseje, milyen a Nemzetközi Űrállomás, láthatjuk a holdkompot, és az Apollo űrhajórendszernek azon részét, amely a kétfős legénységet az anyaűrhajóból a Hold felszínére és visszajuttatta, illetve vagy az orosz Mir űrállomást, amely 1986-tól 1997-ig keringett a Föld körül.

Megnézhetjük, hogy 1961. április 12-én milyen ruhában indult a szovjet Jurij Gagarin az űrbe. A kiállítás emléket állít az Apollo–Szojuz kísérleti programnak is, melyben az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió megegyezett, hogy megpróbálnak az űrben összekapcsolni egy Apollo kabint egy Szojuz űrhajóval. Az űrexpó bemutat egy holdjárót, eredeti felvételekkel és az Apollo–16 legénységeinek kommentjeivel. Nagy közönségkedvenc az a holdkőzet, amit nemcsak megtekinthetnek, de meg is érinthetnek a látogatók. És természetesen nem maradhat ki az űrutazás magyar vonatkozása sem a kínálatból. Bepillantást nyerhetünk a jövőbe is az Orion űrhajón keresztül, amely a Marsra szállítja majd az embert.

A kiállítás bemutatja, hogyan tudnak létezni az űrhajósok a szélsőséges időjárási körülmények között, hogyan és mit esznek és hogyan fürdenek. Az űr felfedezőinek szánt korai ételek egyszerű, pürésített élelmiszerek voltak fogkrémes tubushoz hasonló csomagolásban. Ahogy az emberek egyre több időt töltöttek az űrben, úgy fejlődtek a számukra készített ételek is – ezeket is láthatjuk a Millenárison, mint ahogy azt is, milyen az a berendezés, amit kifejezetten arra terveztek, hogy az űrhajósok a Coca-Colát és a Diet Coke-ot csapolni tudják a speciális ivópohárba.

A kiállítás végén pedig különböző szimulátorokon keresztül tesztelhetjük magunkat, hogy milyen pilóták lehetnénk. Speciális, úgynevezett zéró gravitációs géppel kóstolhatunk bele az űrbéli létbe, továbbá kipróbálhatjuk, hogy milyen az űrben szerelni és milyen nehézségekkel kell ott még megküzdeni.

SZÖVEG: GALAKTIKA.HU

Földi és űrteleszkópok garmadája kémleli már az égboltot idegen csillagok körül keringő bolygók után kutatva. Az exobolygók „szent Grálját” egy Földhöz hasonló tömegű, oxigénben gazdag légkörrel rendelkező planéta jelentené. E cél elérésére talán már nem kell sokat várni, hiszen a Naprendszeren túli égitestekkel foglalkozó exobolygó-kutatás hónapról hónapra szenzációs eredményekkel kápráztatja el a világot.

Bármilyen meglepő, de a világ számos pontján törvények vagy helyi határozatok tiltják a földönkívüliekkel történő találkozást. Az Egyesült Államokban „a kapcsolatfelvétel vétségében” bűnösnek talált elítélt börtönbüntetést és pénzbírságot kaphat, Észak-Koreában és Kínában pedig több ezer embert tartanak elmegyógyintézetekben pusztán azért, mert azonosítatlan repülő járműveket láttak. Hasonló intézkedéseket hozott több afrikai törzs vezetése is, amelyek rendeletben tiltották meg az UFO-észleléseket és az idegenekkel való kapcsolatot. Mindez persze nem riasztja vissza a szemtanúkat…

A Föld különböző pontjain felfedezett növények rendszerezése gyakran még a biológia avatott szakértőinek is problémát okoz. Bár egyes „mutáns” növények jellemzői a megtévesztésig hasonlítanak a földi élőlényekéhez, mintha nem tudtak – vagy nem akartak – volna kellőképpen alkalmazkodni az itteni viszonyokhoz. Az ezzel kapcsolatos esetekről, rejtélyekről olvasva jogosan merül fel a kérdés: létezhetnek-e intelligens idegen életformák a Földön – növények formájában?

Az eddigi legnagyobb vállalkozást indította útjára Stephen Hawking világhírű brit tudós és Jurij Milner orosz milliárdos a földönkívüli intelligencia kutatásának támogatására. Az üzletember összesen százmillió dollárnyi összeget ajánlott fel a tízévesre tervezett projekt támogatására, amely a világ legnagyobb teljesítményű teleszkópjai és szuperszámítógépei mellett az internet közösségi erejét használó SETI@home nevű platformot is igénybe veszi majd.

A külföldi sztárokhoz hasonlóan Magyarországon is egyre több ismert személyiség vállalja fel, hogy megmagyarázatlan esemény szemtanúja volt, vagy általa földönkívülinek vélt jelenséget észlelt. Ezek a hírességek nem keresték a találkozást az idegenekkel, gyakran sokáig hallgattak különös kalandjaikról, de végül a nyilvánosság elé álltak saját történeteikkel.

Az égen megjelenő anomáliákat, rejtélyes objektumokat időnként közismert személyiségek is észlelik. Számos világsztár vállalta és vállalja fel, hogy megmagyarázatlan esemény szemtanúja volt, vagy általa földönkívülinek vélt jelenséget látott. Ezek a hírességek nem keresték a találkozást az idegenekkel, gyakran sokáig hallgattak különös kalandjaikról, de végül a nyilvánosság elé álltak saját történeteikkel.

Már a 19. században megjelent hazai napilapok és folyóiratok is előszeretettel foglalkoztak a földönkívüli élet lehetőségével és az ezzel kapcsolatos tudományos kutatásokkal. A korabeli újságokban számos érdekfeszítő tudósítás, tanulmány jelent meg olyan eseményekről és jelenségekről, amelyek a mai olvasók érdeklődését is okkal kelthetik fel. Ezek között külön figyelmet érdemel egy 1862-ben tett felfedezésről szóló beszámoló, amely valóságos szenzációként robbant az akkori sajtóban, és még a legádázabb szkeptikusokat is gondolkodóba ejtette.

Az elmúlt évtizedekben sokan fordultak a hazai UFO-kutató szervezetekhez azzal az észrevétellel, hogy azonosítatlan repülő tárgyakkal kapcsolatos bejelentésükkel a hivatalos szervek nem foglalkoznak. Egyes UFO-esetek hátterének objektív felderítése és kivizsgálása során a kutatók is gyakran próbálnak információkat szerezni belügyi forrásokból, de ezekre a megkeresésekre szinte kivétel nélkül kategorikus elutasítás és tagadás a válasz. Ez a különös hozzáállás azonban nem mindig volt jellemző a rendőrségre.

Hamarosan elérkezhet az az idő, amiről a legtöbb sci-fi író évtizedek óta álmodik. Amint a NASA Dawn űrszondája alaposan feltérképezi a Cerest, és a New Horizons szemügyre veszi a Plútó-rendszert, az emberiség elvégezte a Naprendszer feltérképezését, és megkezdheti a komplexebb, akár emberes missziók, végezetül kolonizáció megtervezését is – olvasható a hirado.hu összeállításában.

„Ha egyedül vagyunk, akkor az borzasztó helypocsékolás” – írta a híres amerikai csillagász, Carl Sagan Kapcsolat című regényében. Valóban nehéz elképzelni, hogy egy ilyen roppant méretű univerzumban egymagunk lennénk, pedig a jelenlegi megfigyelések egyelőre emellett szólnak, dacára annak, hogy tudósok hada több mint fél évszázada kommunikációra utaló jeleket keresve kutatja a kozmoszt. Egy amerikai kutatócsoport legutóbb százezer galaxist böngészett át – olvasható az Origo összeállításában.

A rohamosan gyűlő kutatási eredmények alapján indokolt lehet a NASA optimizmusa, és néhány évtizeden belül valóban felfedezhetjük a Földön kívüli életet. Kereszturi Ákos, a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának munkatársa a NASA-bejelentés mögött álló legizgalmasabb részeredményeket tekintette át az MTA honlapján megjelent tanulmányban.