Túraútvonal az országos kék jelzésen: Pilisszentlászló – Rózsa-hegy – Szarvas-szérű – Szent László-hegy oldala – Pap-rét – Pálócki-rét – Úrasztal-oldal – Vízverés-nyerge – Őr-hegy – Barát-halom – Moli-pihenő – Borjú-fő kilátóhely – Visegrádi-kapu – Nagy-Villám – Fellegvár – Kálvária – Visegrád, komp; összesen: 14,3 km

Túraútvonal: Nagyirtás vá. – Sas-hegyi-nyereg – Nagy-Sas-hegy – Sós-hegy – Lengyel-rétek – Galambos-rét – Sarok-rét – Márianosztra

Túraútvonal az országos kék jelzésen: Dobogókő, hegytető – Kerek-bükk – Király-kút – Király-völgy – Sikárosi-rét – Sikárosi erdészház – Kárpát-forrás – Bükkös-patak – Öreg-nyílás-völgy – Pilisszentlászló, összesen: 10,7 km

Túraútvonal: Dobogókő, Két-bükkfa-nyereg – Mexikó-pusztai szálalóerdő – Hoffmann-kunyhó – Szakó-nyereg – Szakó-hegy – Hosszú-hegy – Pilismarót

Múlt héten három napot töltöttem a Bükkalján, Bogács és Cserépfalu környékén. Félnapos kirándulásaim során elsősorban a két falu és a környék nevezetességeit – például az Ördögtorony nevű kaptárkövet, Kis-Amerika barlanglakásait és az ősemberleletéről híres Suba-lyukat – tekintettem meg. S bár az időjárás lehetett volna kegyesebb is, végül egyetlen látnivalót sem kellett kihagynom a szakadó eső miatt.

Túraútvonal az országos kék jelzésen: Hűvösvölgy, gyermekvasút vá. – Hármashatár-hegyi repülőtér – Vadaskerti emlékmű, katonasír – Határ-nyereg – Oroszlán-szikla – Kecske-hegy – Látó-hegy – Árpád-kilátó – Fenyőgyöngye – Hármashatár-hegy – Vihar-hegy – Virágos-nyereg – Csúcs-hegy – Solymári téglagyár, összesen: 13,9 km

Túraútvonal az országos kék jelzésen: Piliscsaba – Kőris-völgy – Erzsébet-kút – Nagy-szénás, turistaház-emlékfal – Felső-Zsíros-hegy – Alsó-Zsíros-hegy, volt turistaház romja – Tovább a sárga jelzésen: Kerek-hegy – Középső-Jegenye-völgy – Budaliget, összesen: 15,7 km

Túraútvonal: Kóspallag – Kis-Hanta-patak – Boglya-kő – Toronyalja-horgásztó – Bibervár – Békás-rét – Szent-Gál-föld – Fehér-forrás-csoport – Törökmezei turistaház, bekötőút

Tartalmas hajnali gyalogtúrát szerveztünk egyik ismerősömmel a Velencei-tó keleti partjához. Korábbi vonattal nem is indulhattunk volna, 04:47-re (!) már meg is érkeztünk Velencére.

Még sötétben értünk fel a Bence-hegyre, amely nem tartozik a Velencei-hegység legmagasabb pontjai közé, de a tó közelsége és a kopár hegytető miatt a környék legkedveltebb kilátóhelye. Innen néztük végig a napfelkeltét, pontosabban inkább a pirkadatot, hiszen a felhős égbolt miatt fokozatosan, egyenletesen kezdett világosodni.

Ezután Pusztaszabolcs felé vettük az irányt, Velence télen is hangulatos, szinte néptelen belvárosán keresztül. Csupán egyszer álltunk meg útközben, és nem keveset gyalogoltunk a régi laktanyáig, ahol egykor az 54/8. Honi Rádiótechnikai Század állomásozott, és napjainkban is szigorúan őrzött, zárt terület. Visszafelé – közel 30 kilométeres séta után kellemesen elfáradva – a Vörösmarty Tsz. megállójában szálltunk fel a naponta erre közlekedő három (!) busz egyikére, majd Velencéről vonattal utaztunk Pestre, délután kettőkor érkeztünk meg.

Túraútvonal: Pilisszentlélek – Fekete-kő – Pilis-nyereg – Pilis-nyergi-víznyelő – Vörös út – Pilis-tető – Egykori honvédségi terület – Simon halála – Klastrompuszta – Pálos kolostor romjai – Kesztölc

Hatalmas, rozsdás hajók nyikorgó, recsegő roncsait rejti a Pilismaróti-öböl egyik szeglete. A Magyarországon egyedülálló, kísérteties hajótemetőben pihenő vízi járművek egy részével hajdan személy- vagy teherfuvarozást végeztek, a többit jégtörésre, mederkotrásra használták. Az összesen több százmillió forint értékű, kibelezett hajótestek és uszályok bontása hosszú évek óta tart, a még meglévő leselejtezett roncsokat igencsak megkezdte a természet. A partszakasz amúgy igen barátságtalan: az iszapos-rozsdás vízben felbukkanó acélsodronyok miatt nem tanácsos fürdeni a környéken, az öreg hajókra fellépni is veszélyes és tilos, ezért állandóan őrzik őket. Misztikussága miatt mégis sokan kedvelik az elhagyatott partszakaszt, érdemes ellátogatni ide, amíg el nem tűnnek végleg a sajátságos hangulatú roncsok.

A több mint kétszáz éves bányászkodás hagyományait, a lakosság életmódját, szokásait ismerteti meg a látogatókkal a Csolnoki Bányász Múzeum. A 2001-ben alakult helyi Bányászklub feladatául tűzte ki, hogy megőrizze az utókor számára a bányászkodás tárgyi emlékeit, dokumentumait. A dorogi szénmedencében 2000-ben, a lencsehegyi bányaüzem bezárásával fejeződött be a szénbányászat. A kiállítási tárgyakat sok utánajárással gyűjtötték össze: részben a lencsehegyi üzemből, részben önkéntes felajánlásokból, saját gyűjteményekből jött létre a bányászati és ásványgyűjtemény.

Túraútvonal: Pilisszentlélek – Pálos kolostor romjai – Égett-hárs – Felső-Ecset-hegy – Alsó-Ecset-hegy – Hirsch-orom – Somos-árok – Kadar-kút – Miklós deák-völgy – Pilismarót

A Duna festői völgyszorosa által átölelt Dunazug-hegység nemcsak hazánk, de Európa természeti látnivalóinak ranglistáján is előkelő helyen áll. A Dunakanyar és a fölé magasodó Visegrádi-hegység sokak szerint a világ egyik legszebb tájképi együttese: hiszen a vadban gazdag erdők, a különleges geológiai képződmények és a változatos flóra sok helyütt még ma is érintetlen.

Az erdők természeti értékeinek megóvása, oltalmazása nemcsak a hivatásos természetvédők és a területen gazdálkodók feladata, kötelessége, hanem minden egyes emberé, aki a védett területen tartózkodik. A turisták és a kirándulók elsősorban fegyelmezett magatartásukkal működhetnek közre a természeti értékek védelmében. Ez nem kíván senkitől sem áldozatot vagy rendkívüli teljesítményt, csupán annyit, hogy az erdőben nem szemetel, nem gyűjti csokorba a védett növényeket, a fokozottan védett területeken még a közönséges virágokat sem tépi le, és nem zavarja hangoskodó, zajos viselkedéssel az erdő lakóinak nyugalmát. Röviden fogalmazva: a természetből nem visz el semmit, de nem is hagy ott semmiféle „emléket”! Aki a természetvédelmi előírások betartásával járja e csodálatos vidék hegyeit-völgyeit, az erdőket és mezőket, az előtt a természet addig nem ismert, rejtett szépségei is feltárulnak, és életre szóló élményekkel gazdagodva térhet vissza otthonába. Gondoljunk mindig arra: a mi magatartásunktól is függ, hogy az utánunk következő generációk is gyönyörködhessenek a természet szépségeiben, és emberhez méltó, egészséges környezetben élhessenek.

Túraútvonal: Pilisszentkereszt – Szent-kút – Fagyos katona – Fekete-hegy – Király-kút – Akasztó-hegy – Keserűs-hegy – Prédikálószék – Szentfa-kápolna – Dömös

Túraútvonal: Dobogókő – Szép-hárs – Jász-hegy üstöke – Három-forrás – Lukács-árok – Szentfa-kápolna – Dömös, hajóállomás; Pilismarót – Miklós deák-völgy – Hamvas-kői vadászház

„Egy őszült remetét a Tihany oldalán
Ismértem. Sivatag sziklaüregben élt.
Már két századokat hordoza vállain,
S mellén lengedezett hosszu, fejér szakál.
Gyakran bölcs szavait hallani elmenék
Barlangjába, vidám gyermekidőm alatt.
Sok történeteket hordogatott elő
A bölcs ősz az idők régi homályiból.”

Berzsenyi Dániel: A remete (1807), részlet

A Börzsöny déli részén magasodó Szent Mihály-hegy Dunáig lenyúló tömbjét az Ördög-hegy, a Remete-völgy és a Dobozi-orom hármasa tagolja. E közép-európai viszonylatban is kivételes, fokozottan védett természeti területen, a Duna feletti sziklaoldalban található a Remete-barlang. A Nagymarostól három kilométerre délnyugatra, festői környezetben fekvő barlang – a sziklába vájt kőfülkékkel és a középkori falmaradványokkal együtt – nemcsak a Duna túlpartjáról, hanem a 12-es főútról és a vasútról, Dömösi átkelés megállóhelyről is jól látható. Kizárólag gyalogosan lehet megközelíteni, a Remete-völgy igen meredek ösvényein.

A barlang bejáratától a Dunakanyar csodálatos panorámája tárul a vállalkozó kedvű turista szeme elé. Az ide vezető ösvény Magyarország egyik legszebb turistaút-szakasza, átlagosan 200 méteres magasságban kanyarogva ‒ a szintén beszédes nevű Ördög-hegyen át ‒ kerüli meg a Szent Mihály-hegy déli meredélyét, 3-400 méterenként kiugró ormokkal, bércekkel a Duna fölött.

A természetes úton kialakult Remete-barlangot – a körülötte kivájt, néhány méter mély üregekkel együtt – a XI. században bővítették mesterségesen, és egészen a török hódoltság koráig bazilita szerzetesek éltek itt. „Dömös birtokról nézve látszik a hegy Duna felé eső lejtőjén három barlang, úgynevezett remetelakok, amelyeket a bencések ősi szokása szerint azok a szerzetesek laktak, akiknek Szent Benedek regulájában megengedte, hogy miután a közösségben hosszas gyakorlat révén megtanultak harcolni a testtel, a világgal és az ördöggel, folytathassanak magányos, remetei életet” – írja Fuxhoffer Damianus 1803-ban megjelent Monasteriologia regni Hungariae című munkájában.

A nagymarosi Remete-barlang legendája a XIX. században született. Egy szerzetesnek látomása volt, és a szél fúvásában hallani vélte az angyalok hárfázását. Látomása után visszavonult a Szent Mihály-hegyi barlangba, s ha a falusiak felkeresték, hogy vallási és világi dolgokban tanácsot kérjenek tőle, okos szamarának „iá”-zó jelzésére mindig visszatért a barlangba, és onnan osztotta tanácsait. A szamár a hátára kötött két vödörrel naponta leballagott a Dunához, beállt a vízbe olyan mélyre, hogy a vödrök megteljenek, majd a falun keresztül, ahol a falusiak ráaggatták a remete ellátására szánt ajándékaikat, visszaballagott gazdájához. Egyszer a Duna áradásakor a szamár vízbe fulladt, majd segítőtársának elvesztése miatt bánatában a remete is vízbe ölte magát. A legendának ismert egy másik befejezése is, amely szerint a falubeli csibészek kővel rakták tele szegény szamár hátán a vödröket, aki a nehéz súly miatt nem tudott kikapaszkodni a Dunából és megfulladt. A remete hiába várta a vizet és az ellátását a faluból, és éhen halt.

A Remete-barlangot övező sziklákon valóban magával ragad a hely szelleme. Az egyébként is sajátos hangulatú, elhagyatott hegyormon rövid időre „XXI. századi remetének” érezheti magát a magányos turista, akit éppen úgy elvarázsol a szeme elé táruló csodálatos, esős-ködös időben is lenyűgöző kilátás, mint az egykor itt élt igazi remetéket.

Az Országos barlangnyilvántartásban 5210-59. kataszteri számon szereplő – Nagymaroson 049/18. helyrajzi szám alatt nyilvántartott – 8. számú barlang, azaz a 215 méteres magasságban található Remete-barlang valójában jóval kisebb üreg, mint amilyennek a Duna túlpartjáról tűnik: a barlangnyilvántartás szerint mindössze 29 méter hosszú, szélessége és magassága egyaránt három méter. A Duna‒Ipoly Nemzeti Park területén található természeti képződmény a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség szakhatósági felügyelete alá tartozik.

FOTÓK: PRUSINSZKI ISTVÁN

FELHASZNÁLT FORRÁS: NAGYMAROS.HU, ZEBEGENY.HU,
GEO.INFO.HU, TERMESZETVEDELEM.HU

Túraútvonal: Nagymaros vá. – Rigó-hegy – Szürke-hegy – Ördög-hegy – Remete-völgy – Remete-barlang – Dobozi-orom – Borostyán-kői pihenő – Zebegény, kompátkelés

Esztergom és Pilismarót között, a 11-es főút fölé magasodó Hosszú-hegyen áll az 1784-ben emelt Hideglelős-kereszt. Sokan talán nem is tudják, hogy a napjainkban turistacélpontként vagy pihenőként használt kiszögellés szakrális hely, amelynek Szent Kereszt megtalálása napján saját búcsúja is volt.

Soós Sándor néprajzkutató Útmenti szakrális emlékek című könyvében olvashatunk arról, hogy a sziklás, meredek Hosszú-hegy ormán található Hideglelős-keresztet 1784-ben Nagy Mihály esztergomi gazda emeltette, hálából azért, mert családját elkerülte a dühöngő járvány. Szintén ő állította – egy évvel korábban – a szentgyörgymezei Hunyadi utca kőkeresztjét. A Duna fölé nyúló szakadék szikláján álló, egykor „járványkeresztként” vagy „lázárkeresztként” ismert eredeti fakeresztet azonban évtizedek alatt tönkretette az időjárás, ezért Simor János esztergomi érsek 1871-ben Bécsből egy vaskeresztet rendelt a helyére, amit személyesen szentelt fel 1871. május 3-án.

A helyi néphagyomány azt tartja, hogy aki háromszor, térden csúszva megkerüli a feszületet, hamarosan meggyógyul. Ez a „procedúra” az alatta tátongó szakadék miatt mindig is életveszélyes volt, de a keresztet csak 1906-ban helyezték beljebb a szikla pereméről, amikor a kőbányászat miatt a szirt omladozni kezdett, és a veszélyes ormot le is bontották.

Az 1920-as évekből fennmaradt tudósítások emlékeztetnek arra a hagyományra, amely szerint minden év májusában, Szent Kereszt megtalálása napján körmenet indult a kereszthez. A hideglelős nevet onnan kapta a szentgyörgymezeiektől, hogy mire a zarándokok felértek a hegycsúcsra, az erős Duna menti szélben megfáztak, azaz „hideglelést” kaptak.

Mint a térségben található számos nevezetességhez, a Hideglelős-kereszthez is több monda kötődik. Az egyik szerint egy vadász innen akarta a mélységbe rántani kedvesét, de a lány a keresztbe kapaszkodott, így a féltékeny szerelmes egyedül zuhant a mélybe.

A Hideglelős-kereszt napjainkban turistaútvonalak fontos állomása. A szikla csúcsáról csodálatos dunai panoráma nyílik, nyugati irányba a Törpe-szigetre és a Helemba-szigetre, keleti irányba az alacsony dunai vízállás esetén látható homokszigetek, illetve Szob felé.

A feszület tetején olvasható felirat így emlékeztet a múltra: „Az első fakeresztet az esztergom–szentgyörgyvölgyiek állították 1784-ben. A mai keresztet 1871-ben készítették. Helyreállította és a munkálatokat végezte a Téry Ödön Turista Baráti Társaság. Felszentelve 2005. október 22-én.”