Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en, 2018-ban végzett az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakán. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, 2012-től tematikus blogokat is vezet. Kerületi lapszerkesztő és autós kiadványok olvasószerkesztője. Érdekli a kommunikáció- és információtudomány, a földönkívüli létformák keresésének alternatívái és a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek, hobbija a természetjárás és a fotózás. A Meridián Csoport alapító tagja, az MKE PEMEKSZ és a MANT tagja.

Ajánló

twitter_koveteshird.jpg

 

retrospektiv_hird.jpg

 

alhir_dosszie.jpg

 

budapest_archivum_hird.jpg

 

pislogas_hirdetes.jpg

Látogatottság

prusidosszie_olvasottsag_201808.jpg

BUDAPESTI FORGÁCSOK LIII.

Prusi 2018.08.05. 20:15

A HALF ÉS A BEKK

Néhány napja egy tévés műveltségi vetélkedőben kiderült, hogy a magasan képzett fiatal felnőttek nem tudnak Csallóközről, teljes tanácstalansággal néztek a műsorvezetőre. Tényleg nem tudják, hol van Csallóköz? – kérdezte hitetlenül a velük nagyjából egykorú szakember, de sajnos igaz volt a tudatlanság. Ebből arra következtettem, hogy ha egy ilyen fogalom terén teljes a sötétség, vajon mi lehet az 50-es, 60-as években használt angol futballszakszavak esetében, amely szavakat a hétvégi mérkőzéseken versenyt ordítottuk a felnőttekkel, és eszünkbe sem jutott, hogy azok jelentésével esetleg mások nincsenek tisztában. Nos, így utólag is leszögezhetem, hogy tribünön semmi félreértés nem volt... Na miben is? Erről lesz szó az alábbiakban.

Amikor a half előrerúgta a labdát a centernek, de sajnos a center már ofszájdon állt, akkor a bíró lefújta a helyzetet.

A half mai szóhasználatban a „fedezetet” jelöli, volt jobb- és balhalf. Center csak egy volt, a középcsatár, az ofszájd pedig nem más, mint a les. Természetesen az ofszájd ellen az érdekeltek hangosan tiltakoztak, fütyültek, a tréner (vagyis az edző) pedig a fejét fogva esett kétségbe. A sípszót az a taccsbíró kezdeményezte, aki belengette zászlójával a lest. A „taccs” a partvonal volt, vagyis ha a labda taccsra került, elhagyta a pályát. Ezt is a taccsbíró (később partjelző elnevezéssel) jelezte.

A játékosok többsége jól driblizett, vagyis ügyesen cselezett, ami fontos készség a futballban.

Ha az egyik játékos lerúgta a másikat, az a fault. Mi ugyan gyerekkorunkban „u” nélkül ordítottuk a pályán, de ettől a fault még fault maradt, ami a „szabálytalan vagy durva lökés, taszítás, rúgás” meghatározása. Az ellenérdekelt szurkolótábor persze gyakran illette durva jelzőkkel a bírót, még a legfinomabb bekiabálás a „Szétfújja a meccset!” volt. A meccs is angol szó, mérkőzést jelent.

bp_forgacs_20180805.jpg

FERENCVÁROS–ÚJPEST MÉRKŐZÉS 1965-BEN A NÉPSTADIONBAN.
ILLUSZTRÁCIÓ: FORTEPAN, NAGY GYULA

A bekk (hátvéd) természetesen hátul játszott, megakadályozta az ellenfél csatárának kapura törését/lövését. A bekknek nagyon fontos volt a feladata, hibája súlyos következményekkel járhatott. Egy luft (magyarul „lyukat rúgott”) gólt is okozhatott, de a hibát kijavítani igyekező bekk – ha szerencséje volt – becsúszó szereléssel még elrúghatta a labdát a támadó elől. Ilyenkor néha megesett, hogy a bekk stoplis cipője nyomott hagyott a csatár lábán. A stopli a cipő talpából kiálló bütyök, aminek segítségével a játékos jobban tud kapaszkodni a vizes – korábban sáros – pályán. Ha a labda elhagyta a pályát – és nem taccsdobás következett –, akkor korner, vagyis szögletrúgás járt az ellenfélnek.

Aki nézte a labdarúgó vb-t, láthatta a legmagasabb szintű meccseket, ahol a kapusok a könnyebb labdákat lábbal stoppolták. Stoppolták, vagyis „lekezelték”. Régebben inkább kézzel fogták meg a kapusok a bőrt, nekik ugye ezt szabad. Ha más ért a labdához kézzel, akkor „hands!” -et (ejtsd: henc) ordított a lelátó, ami kezezést jelent, és szigorúan tilos.

A kapusok látványos vetődését robinzonádnak hívták, az egykori angol kapus, Robinson neve után.

Címkék: Nagybátyám írásai

PARADIGMAVÁLTÁS A SETI-KUTATÁSBAN

Prusi 2018.07.07. 17:56

Dr. Almár Iván csillagász–űrkutató nevét mindenki ismeri hazánkban, aki egy kicsit is érdeklődik az égbolt tudománya iránt. Neve összeforrott a magyarországi űrkutatás történetével, közérthető és élvezetes ismeretterjesztő cikkeinek, előadásainak köszönhetően sokan kerültek közelebb a világűr titkaihoz. A nemzetközi hírű tudóssal – egyetemi szakdolgozatom témájához kapcsolódóan – az űrkutatási és csillagászati információforrások hitelességéről, valamint a SETI-kutatás jövőjéről, ufóészlelésekről és a Mars-utazás lehetőségeiről beszélgettünk.

20180706_illusztracio_1.jpg

Címkék: interjú szakdolgozat könyvtár–információ

KIRÁNDULÁS A HIRSCH-OROMHOZ

Prusi 2018.07.04. 10:55

Túraútvonal: Dobogókői panoráma – Pilismarót – Miklós deák-völgy – Millenniumi emlékmű – Miklós deák-völgyi halastavak – Hamvas-kői-rét – Hirsch-orom – Pilismarót

Címkék: természetjárás Pilismarót

BUDAPESTI FORGÁCSOK LII.

Prusi 2018.06.29. 18:16

OLDTIMER KERÉKPÁROK: MOTORRAL VAGY ANÉLKÜL

Ifjúkoromban ugyan nem kerékpároztam, hanem bicikliztem, motorbicikliket bámultam, de ez az idő már elmúlt.

A kerékpárok használatának súlypontjai megváltoztak. Míg régebben a kerékpárt (motorral vagy anélkül) kifejezetten napi munkára fogták, ma már inkább mindkettő „élvezeti cikk” lett, kivéve ha valaki villamos/buszbérlet helyett használja a gépét, de azt hiszem, ez a ritkább. Száguldanak a dübörgő motorral, nyomják felfelé a hegyen a pedált, sisakkal, teljes komolysággal – így kell ezt csinálni, legalábbis tavasztól télig.

A régi kerékpárok masszív gyártmányok voltak, a kisiskolás alig tudta lecipelni az emeletről az utcára. Vastag fémcsőváz, komoly kontrás fék.

Én egy csendes budai utcában tanultam meg biciklizni: szerencsém volt, mert egy női gépet kaptam használatra, amin sokkal könnyebb volt a tanulás, mint a férfi géppel, mert – a nyeregből nem érte el a 6 éves kisfiú lába a pedált – a váz alatt bebújva féloldalasan kellett a járművet hajtani. Tessék kipróbálni! (A női gépen természetesen középen nem volt váz, ez okozta a könnyebbséget.)

Valószínűleg nem sokan emlékeznek arra, hogy a külvárosi poros (föld)utakat olajozták (!), ha jól tudom, fáradt olajat engedtek egy tartálykocsiból az úttestre, így az olaj összefüggő réteggel borította be az úttest felületét. Ez ugyan büdös olajszagot eredményezett, de legalább nem porzott az utca. Nem rossz módszer, ugye?

bp_forgacs_20180628.jpg

BUDAPESTI FIATALOK CSEPEL KERÉKPÁROKKAL AZ ÖTVENES ÉVEKBEN.
ILLUSZTRÁCIÓ: FORTEPAN / SÁNDOR GYÖRGY

Az egyszerű polgári, Csepel márkájú biciklik mellett létezett a cseh Favorit versenykerékpár is, de erről ne is beszéljünk – kinek volt pénze ilyen csodagépre? (Persze volt, aki ilyenen rázatta magát a kockaköveken a hegyes nyeregben, irigyelni ezt nem volt érdemes, de azért irigyeltük.)

A motorbiciklik szélesebb választékot kínáltak. Egyrészt a háború előttről itt maradtak a régi gépek, túlnyomórészt német gyártmányok (BMW, NSU, DKW, Zündapp), egy-két nagy angol motor (Ariel, Velocette, BSA), kevés olasz rakéta (Moto Guzzi, Gilera), az osztrák Puch és a régi, valamint az újraindult magyar gyártású motorok (Csepel, Mátra, Méray-Puch) és a cseh Jawa.

Az egyik régi Csepel 100-as motort „Kecskének” becézte a nép, igen kedves, megbízható jószág volt. Biciklipedállal kellett tekerni, amíg beindult a kis kétütemű. Sajnos hátsó ülése nem volt, így (apró gyermek voltam) az ismerős motoros a tankra ültetett maga elé, és úgy pöfögtünk elegánsan. Nekem ugyan nem volt annyira kényelmes, de megérte.

Később már elkezdődött a békeidők ipari termelése, és iparunk nagyobb motorokat is gyártott, külföldről pedig beérkeztek az egykori ún. szocialista országokból szállított kétkerekűek. De ez már egy másik történet.

Címkék: Nagybátyám írásai

SZÁZTÍZ ÉVES A WEKERLETELEP

Prusi 2018.06.28. 06:52

Száztíz évvel ezelőtt, 1908-ban kezdődött a kispesti állami munkástelep építése Wekerle Sándor akkori miniszterelnök kezdeményezésére.

20180628_illusztracio.jpg

A KÓS KÁROLY TÉR ÉS WEKERLE KELETI RÉSZE MADÁRTÁVLATBÓL.
FOTÓ: RUZSA ISTVÁN

A 19. század utolsó negyedében, az iparosodással párhuzamosan Budapest lakossága két és félszeresére nőtt, ám a lakásépítések nem tudtak lépést tartani a népességnövekedéssel, és a fővárosban munkát vállaló vidékiek nem találtak maguknak lakhatási lehetőséget. A századfordulóra a probléma már olyan mértékűvé vált, hogy állami beavatkozásra lett szükség. Wekerle Sándor akkori miniszterelnök kezdeményezésére az állam 1908-ban megvásárolta a Sárkány család eladó birtokát Kispesten, hogy ott – a Ferenc József által 1908. július 20-án szentesített, július 25-én kihirdetett 1908. XXIX. tc. alapján – munkástelepet hozzanak létre.

Az 1908 és 1930 között felépült telepen 20 ezer ember jutott lakhatáshoz, a munkások 80 százaléka állami vállalatoknál dolgozott. A kiviteli terveket Győri Ottmár főmérnök, a telep első gondnoka készítette, az építkezés irányítását – a főtér beépítésére kiírt külön pályázatot is elnyerő – Kós Károly, majd 1913-tól Tornallyay Zoltán végezte.

A kormány pályázatán nyertes építészek családi házakat, bérházakat és egyedülállók számára „garzonházakat” terveztek. A lakóházak 48 különböző típusterv alapján épültek, a telep színvonalas ellátását pedig az 1910-es évek elejétől egyre több középület – kereskedelmi, kulturális, egészségügyi és oktatási létesítmény – biztosította. A telep tervezésekor fontos szempont volt, hogy ne akarják bérházakba kényszeríteni a vidéki embereket, inkább olyan környezetet tervezzenek, amely ismerős számukra, ahol otthonra találhatnak. Ez az elképzelés jól illeszkedett a 19. század második felében Angliából indult kertvárosi mozgalomhoz, sőt, a Wekerletelep a központilag tervezett és felépített európai kertvárosok egyik legnagyobb méretű és legjobban sikerült példája lett.

Címkék: Budapest

MAGYAR HAGYOMÁNYŐRZŐ NAP TISZAALPÁRON

Prusi 2018.06.24. 20:16

A nyári napfordulót követő hétvégén, június 23–24-én a XV. Ősi Magyar Szer Találkozót rendezték meg a tiszaalpári Várdombon. Első alkalommal vettünk részt a hagyományőrző rendezvényen, amelyről maradandó élményekkel tértünk haza.

A festői környezetben fekvő Tiszaalpáron együtt lehettünk azokkal, akik hasonlóan gondolkodnak magyarságunkról és ősi hitünkről. A Barcsik Edit Mária által szervezett hagyományőrző rendezvény vendégei között voltak táltosok, regősök, tudók, dobosok. A női szertartást és a Lélekzengető zenekar fellépését követően Fehérholló Öskü tartott kötetlen beszélgetéssel egybekötött előadást őseink hitvilágáról, majd – közös dobolás és éneklés keretében – bemutatkoztak az ország különböző pontjairól érkezett dobkörök, dobosok és érdeklődők. Napközben lehetőség nyílt íjászkodásra és lovaglásra, a kézműves vásáron hatalmas bográcsokban rotyogott az ebédre készített szürkemarhapörkölt. Délután a Bársony Lovasudvar tartott csikós bemutatót, ezt követően Németh László Tibor vezetésével tűzszertartáson vehettünk részt. Napnyugtakor a táltosok, regősök, tudók, vezetők, dobkörök egységével közös szert rendeztek, amelyet reggelig tartó virrasztás követett. Megtisztulva, feltöltődve és a helyszínen vásárolt dobokkal tértünk haza – találkozunk a Kurultajon!

Címkék: hagyományőrzés képriport

VÁNDORKIÁLLÍTÁS AZ ÜLLŐI ÚTRÓL

Prusi 2018.06.03. 06:37

Üllői út, ami összeköt címmel nyílt meg a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény, a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény és a Tomory Lajos Múzeum közös helytörténeti tárlata Budapest leghosszabb sugárútjáról a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményben.

Budapest egyik legfontosabb, 16 kilométeres sugárútja a Kálvin tértől Üllő felé haladva a VIII., a IX., a X., a XVIII. és a XIX. kerületeken át egészen a főváros határáig húzódik, házsorának legvégén a 871. számmal. A XIX. század végétől az Üllői út mentén élőket a helyi érdekű vasút, később a villamos kötötte össze. A három gyűjtemény anyagából készült kiállítás azt mutatja be, hogy villamosra szállva mit is láthattak az utasok az 1900-as évektől az 1980-as évek közepéig a Kálvin tértől a Szarvas csárdáig. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával létrejött vándorkiállítás június 9-étől Kispesten, később Pestszentlőrincen lesz látható.

Címkék: kiállítás Budapest

TAVASZI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2018.05.31. 05:57

MÁRCIUS 17. – „NAGYKORÚ” LETT AZ ELSŐ CIKKEM

20180317_illusztracio.jpg

Az akkor még fekete-fehér Népszabadság Budapest mellékletében 2000. március 17-én jelent meg nyomtatásban az első írásom. A 16 évesen (!) írt elsőt azóta több mint 1500 újságcikk követte a legkülönbözőbb lapokban, témákban és műfajokban. Az immár 18 évet átölelő statisztikában több ezer szerkesztett és/vagy korrektúrázott újságoldal és mintegy 500 blogbejegyzés is helyet követel: utóbbiakat eddig összesen 760 ezren olvasták.

 

MÁRCIUS 24. – VILÁGOKON ÁT

20180324_illusztracio.jpg

Egy rendkívül érdekes és értékes sorozat az utolsó időkből, amikor a Magyar Televízió még valóban értéket közvetített: a Lőrincz Gabriella szerkesztésében, rendezésében és műsorvezetői kalauzolásával, 1999–2005 között készült „Világokon át – Barangolás a metafizika birodalmában” 12 része az emberi élet nagy és örök dilemmáit veszi sorra, s ha nem is a teljesség, de az elmélyültség igényével, filozofikus hangvételben tolmácsolja a spirituális létszemlélet alapfogalmait. Az „összefüggések tudománya” meglátja a világ jelenségeiben az analógiás megfeleléseket, a materiális tényezők mellett a szellemi valóságok létezését. Az ismeretterjesztő sorozat közreműködői által megfogalmazott világszemléleti alternatívák egyaránt merítenek ősi kultúrkörök tudáskincséből és a modern, kísérleti tudomány sokszor merész hipotéziseiből. – A műsor szakértője és állandó közreműködője, Dúl Antal teológus–könyvtáros 2018. február 11-én elhunyt.

 

MÁRCIUS 31. – EGYRE TÖBB A KÖNYVTÁRHASZNÁLÓ

A rendszerváltáskor 4179 települési könyvtár működött az országban, ám jellemzően a kisebb településeken olyan anyagi terhet jelentett a fenntartásuk, hogy 2006-ban már csak 2574 várta az olvasókat. Az 1990-es 1,48 milliós látogatószám 1996-ra 1,32 millióra csökkent, azóta viszont – ha csekély mértékben is, de – emelkedik a beiratkozottak száma, jelenleg 1,51 millióan élnek a lehetőséggel – írja a Népszava.

 

ÁPRILIS 1. – ÖT SZÁZALÉK

– Figyelj már, barátom, kérdezhetek valamit? – szólalt meg mellettem egy rekedtes férfihang, és egy dülöngélő alak lépett a látóterembe.
– Most nem érek rá, ne zavarjon – feleltem határozottan, rezzenéstelen arccal, fel sem pillantva. Éppen a jegyvásárlással voltam elfoglalva a KÖKI-n.
Mihelyst a MÁV automatája kiadta a jegyemet, megfordultam.
– Barátom, figyelj már, az a helyzet, hogy… – kezdte újra.
– Ez inkább kérés, mint kérdés – vágtam a szavába, és a kezébe nyomtam hatvan forintot.
Éppen annyit, amennyit az automatás jegyvétellel megspóroltam.
Ezeknek nyilván szerződésük van a MÁV-val – konstatáltam.

 

ÁPRILIS 2. – CÍMLAPON AZ INDEXEN

Mindig nagy örömmel tölt el, amikor a legnépszerűbb hazai hírportál címlapon ajánlja egy-egy blogbejegyzésemet, erre az elmúlt héten kétszer is volt példa. Az Index kiajánlásának is köszönhetően – ráadásul 24 órán át volt a címlap tematikus felületén –közel 30 ezren (!) kattintottak a KÖKI állapotáról szóló posztomra, amely ezzel a harmadik legolvasottabb jegyzetté avanzsált a blogomon. A bizonnyal még sokáig megdönthetetlen rekordot az 1987-es nagy havazásról készített összeállításom tartja 208 ezer letöltéssel, és – számomra meglepő módon – 186 ezres letöltéssel nem sokkal marad el az „Elfeledett metróállomás Kőbányán”. A blog 2012-es indításakor nem gondoltam volna, hogy a közlekedéssel kapcsolatos bejegyzéseim viszik majd a prímet. Ez azonban a jövőben sem jár semmilyen elkötelezettséggel – soha nem keresem a témákat, a témák találnak meg engem.

 

ÁPRILIS 21. – ADIGZSI, A TUVA SÁMÁN

20180421_illusztracio.jpg

Egyedülálló néprajzi dokumentumfilm díszbemutatóján vehettünk részt az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Kanalas Éva „Adigzsi, a tuva sámán” című filmje az archaikus és napjainkban is élő tuva sámánhagyományt, az égi eredetű, örökölt tudású Adigzsi tuva kám mindennapi sámántevékenységét mutatja be a belső-ázsiai, dél-szibériai hegyláncok között élő őslakos tuva családok körében. A díszbemutatón a film főszereplője is részt vett.

 

ÁPRILIS 25. – CSILLAGÁSZATI ELŐADÁS SZENTENDRÉN

20180425_illusztracio.JPG

Kiss László csillagász „Exobolygók: karnyújtásnyira az idegenek?” címmel tartott előadást a szentendrei Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtárban. Lebilincselő előadásában betekintést adott a szakterület módszereibe, legfrissebb eredményeibe, a magyar részvételre a földi és űrcsillagászati kutatásokban, illetve – kissé szabadon eresztve a fantáziát – megpróbált választ adni a címben feltett kérdésre.

 

MÁJUS 31. – TITOKBAN MEGSZÜNTETTÉK AZ URÁNIÁT

A gellérthegyi TIT Uránia Csillagvizsgáló több generáció kíváncsiságát kielégítő, muzeális értékű távcsövét titokban leszerelték, a Sánc utcai villaépület üres kupolája alatt azóta az új orbáni népesedéspolitika lehetőségeit kutatják. Az intézmény bezárását a TIT jóformán titokban, a nyilvánosság tájékoztatása nélkül hajtotta végre, ráadásul az Urániát a mai napig saját intézményeként sorolja fel a TIT honlapja: egy ilyen emblematikus intézmény megérdemelt volna legalább egy hárommondatos közleményt – írja a Magyar Narancs. Immár csak egy közösségi csillagvizsgáló működik Budapesten, a Magyar Csillagászati Egyesület óbudai Polaris Csillagvizsgálója.

Címkék: kaleidoszkóp

TÖLTŐDÉS AZ ATTILA-DOMBON

Prusi 2018.05.19. 10:56

A Budapesttől 60 kilométerre, Tápiószentmártonban található Kincsem Lovaspark területén, a Blaskovich nemesi család egykori birtokán nevelkedett a sportsikerei révén később világhírűvé vált csodakanca. A lovasparkhoz tartozó Attila-dombon érezhető „energia” a mérések szerint a megszokottnál másfélszer, kétszer erősebb háttérsugárzásra vezethető vissza.

Gróf Blaskovich Ernő (1834–1911), a tápiószentmártoni ménes alapítója Priszkosz rétor korabeli leírása alapján valószínűsítette, hogy hajdanán itt állhatott Attila fapalotája, ezért ásatásokat kezdett a területen. Ennek köszönhetően 1924-ben itt találták meg a legjelentősebb szkíta kori leletünket, az Aranyszarvast, amely jelenleg a Nemzeti Múzeum féltett kincse. Ezen kívül számos újkőkori, réz-, bronz-, vas-, szarmata-, avar és honfoglalás kori használati és dísztárgy került felszínre. Ez azt támasztja alá, hogy már Kr. e. 4-5 ezer évvel ezelőtt is éltek itt emberek. A hely régészeti védettséget élvez, mert a terület teljes feltárása még nem történt meg.

A Kincsem Lovaspark lapos síkságából néhány méter magasan kiemelkedő Attila-domb nemcsak az Aranyszarvas miatt vált jelentőssé, de a hiedelmek szerint a dombot keresztülszelő különleges mágneses erőterek és sugárzások révén a hely csodatévő hatással rendelkezik. A világhírű csodakanca, Kincsem kifutója éppen az Attila-dombon volt: többen ezzel magyarázták egyedülálló sikersorozatát.

A hun uralkodóról elnevezett domb sokak szerint aktív energiaáramlások színtere, ezáltal segít az idelátogatóknak a testi és lelki egyensúly harmonizálásában, illetve az utóbbi hiányából fakadó tünetek enyhítésében. A vidékben rejlő és a dombtetőre érve azonnal megtapasztalható természetes, magával ragadó őserő mellett az itt uralkodó nyugalom, a domb mellett elterülő, végtelen alföldi táj szépsége, a különféle madarak éneke és a tiszta, üde levegő is jótékony hatást gyakorol az erre kirándulók közérzetére.

Nagy Béla geológus korábban Marx György (1927–2002) fizikussal együtt megvizsgálta az Attila-dombnak tulajdonított csodatévő hatást, és konkrét méréseik során igen gyenge radioaktivitást észleltek: „A megszokott háttérsugárzás másfélszeresét, kétszeresét tapasztaltuk amőbaszerű foltokban” – nyilatkozta az mta.hu-nak 2010-ben a geológus. Az MTA doktora ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy kérdőíves felmérést is végeztek 300 ember bevonásával arról, érezték-e az Attila-domb bármilyen jótékony hatását. A válaszokból egyértelműen kiderült, hogy az oda zarándokló emberek meggyőződéssel vallják, nekik jót tett az ott tartózkodás. A geológus nem vonja kétségbe, hogy a jó közérzet elérésében a gyenge radioaktivitás is segíthet, hiszen sokan állítják, hogy éreznek bizonyos sugárzást: „De ez inkább a belső nyugalom, a béke érzése, mert nem létezik semmiféle általános földsugárzás” – fogalmazott Nagy Béla. Az Attila-dombon sekélyfúrásokat végeztek, fél méter mélységben egy napig mérték az érzékelő berendezések a talajlevegőt. A kiértékelt eredmények pedig a már említett minimális sugárzást mutatták, hangsúlyozta a geológus annak a véleményének is hangot adva, hogy egyes vizsgálatok szerint ez éppen az a radioaktív tartomány, amely esetleg valóban alkalmas lehet gyógyításra.

Címkék: szubjektív természetjárás

KILENCVENÖT ÉVE A KISPESTIEKÉRT A KMO MŰVELŐDÉSI HÁZ

Prusi 2018.05.14. 09:03

Nagyszabású programsorozattal ünnepelte 95. születésnapját a KMO Művelődési Ház, amely a kezdetektől Kispest kulturális életének meghatározó szereplőjeként, a helyi közösségek aktív formálójaként, komoly népszerűségnek örvendve működik. A KMO Teleki utcai épülete 1923 óta várja vendégeit kulturális programjaival, melyek minden korszakban követték a művelődési igényeket. Gábor Ilonával, a művelődési ház igazgatójával az intézmény múltjáról, jelenéről és jövőjéről, Kispest életében elfoglalt helyéről és a falai között zajló szakmai munkáról beszélgettünk.

20180514_illusztracio_1.JPG

Címkék: interjú

BUDAPESTI FORGÁCSOK LI.

Prusi 2018.04.30. 20:44

A LÁGYMÁNYOSI DOHÁNYGYÁR ÉS KISPEST BOMBÁZÁSA

Úgy tűnhet, a címben írt két témakör nem kapcsolódik egymáshoz, pedig van összefüggés, igaz, tragikus.

Aki a Karinthy Frigyes úton a Duna-part irányába sétál, a Bercsényi utca és a Budafoki út között impozáns épületegyüttest fedezhet fel. Bár a lakóházak által közrefogott, érdekes építészeti megoldásokat mutató építményekről nem gondoljuk, hogy azokban valamikor egy hatalmas gyár működött, nevezetesen a Lágymányosi Dohánygyár. Igen, itt gyártották 1910 és 1965 között, a termelés megszűnéséig azokat a híres dohányipari termékeket, amelyekre – például a Kossuth cigarettára – az idősebb dohányosok még biztosan emlékeznek. Több, akár kisebb palotának is beillő, két-háromemeletes önálló épületek, bejáratok tornyokkal és szögletes áthidaló díszfalakkal, s hosszú, 50-100 méteres üzemek, amelyek – ahogy láttam – ma már különböző cégek elhelyezését szolgálják. Maga a gyárépület együttese az Október huszonharmadika utca oldalán lebontott építmény kivételével megmaradt. Ennek helyén a MOL (korábban az OKGT) központját magába foglaló hatalmas új épület áll, amelyet a 70-es években emeltek. (Csak érintőlegesen tartozik ide, hogy az irodaépület tetejére üzemi ebédlőt terveztek, mellyel kapcsolatban kellemetlen közjáték zavarta az építőket: tervezési és kivitelezési gikszer miatt a téglatest alakú félkész tömb megroggyant, beszakította az utolsó emelet tetejét, és félig lelógott a magasból. Félelmetes látvány volt, magam is személyesen szörnyülködtem az út túloldalán. Aztán kijavították az omlást, nyilvánvaló.)

bp_forgacs_20180430.jpg

MUNKA KÖZBEN A LÁGYMÁNYOSI DOHÁNYGYÁRBAN AZ ÖTVENES ÉVEKBEN. ILLUSZTRÁCIÓ: FORTEPAN

A dohánygyárban szinte csak lányok, asszonyok dolgoztak. Közöttük volt a nénikénk, anyám nagynénje és keresztanyja is. A néni Kispesten lakott férjével és két kiskorú gyermekével.

A II. világháború nem kímélte Budapestet sem, különösen a szövetségesek (amerikaiak, angolok, oroszok) légitámadásai okoztak a civil lakosságnak sok szenvedést. 1944 közepétől újból megindultak Budapest bombázásai, amelyek ugyan elsősorban a hadiüzemek ellen irányultak (Csepel, Soroksári út, vasúti csomópontok stb.), de – ahogy ez lenni szokott – néha célt tévesztettek. Nappal azért, mert az óriási füstgomolyag miatt nem láttak jól a bombavetők, éjjel pedig sötét volt, mint mindig. Ennek következtében az eltévedt robbanószerkezetek (bombák, aknák) ártatlan civileket öltek meg, több százat, több ezret.

A külvárosi kis családi házak természetesen nem rendelkeztek óvóhellyel, ott a pusztítás ellen nem lehetett védekezni. Nem mintha a nagyobb lakóházak biztos védelmet nyújtottak volna, a háborús fényképfelvételek borzalmas pusztításokról tanúskodnak, ott bizony az összeomló többemeletes ház betemette az óvóhelyet, kevesek élték túl ezt a szörnyűséget.

A harcok közben a város igyekezett normális életet élni, a dohánygyárban dolgoztak, a villamosok ha tudtak, jártak, ha nem, megálltak és az utasok a légiriadó alatt óvóhelyekre menekültek.

A Lágymányosi Dohánygyár valahogy megúszta a pusztítást, a falak túlélték a bombákat. A munkásnők sodorták a szivarokat, töltötték a cigarettákat a háborús zajok, a távoli robbanások hangja közben.

Aztán amikor vége lett a munkának, ki hogyan tudott, hazautazott a családjához. Mint nénikénk is, Kispestre. Csak éppen nem találta a családját: egy eltévedt bomba férjét és két gyermekét megölte, házuk összeomlott. Egyedül maradt. Egy tragédia a sok közül.

Özvegyként, gyermekek nélkül halt meg a nyolcvanas évek közepén. Kedves, vidám asszony volt. Együtt jártak nagyanyámmal az azóta már lebontott régi kelenföldi templomba.

Címkék: Nagybátyám írásai

SZOBORPARKBA SZÁMŰZÖTT KOMMUNIZMUS

Prusi 2018.04.15. 18:53

Huszonöt évvel ezelőtt, 1993-ban nyílt meg a nagytétényi Szoborpark Múzeum – ma Memento Park –, a rendszerváltás után Budapest utcáiról eltávolított, a kommunista rendszer időszakából származó szobroknak a világon egyedülálló gyűjteménye.

A politikai rendszerváltás után, 1990–1991-ben egyre gyakrabban vetődött fel az előző rendszerhez köthető köztéri műalkotások eltávolításának kérdése. A szoborpark ötlete Szörényi László irodalomtörténésztől származik, aki a Hitel című folyóiratban vetette fel egy Lenin-park gondolatát, ahol a magyarországi Lenin-szobrokat állították volna ki. A Fővárosi Közgyűlés 1991-ben írta ki a pályázatot, amelyet Eleőd Ákos építész nyert meg, aki kulturális, idegenforgalmi létesítményeket is tervezett a park előtt. A park a XXII. kerületben, a Tétényi-fennsíkon épült fel. Az ünnepélyes megnyitó 1993. június 27-én, a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonulásának második évfordulóján volt. A park a kisebb befejező építési munkák után, 1993. szeptember 14-én nyílt meg a nagyközönség számára.

A Szoborpark egyszerre kor-, politika- és művészettörténeti érdekesség. A bejárat klasszicizáló épületnek tűnik, ám közelről látszik, hogy csak hátulról megtámasztott díszlet, szimbolizálva a diktatúrát. A parkban található csaknem félszáz szobor mindegyike Budapest utcáin állt 1945 után, egy részük olyan neves szobrászok műve, mint Kisfaludi Strobl Zsigmond, Pátzay Pál, Kiss István, Mikus Sándor, Varga Imre vagy Makrisz Agamemnon, de a kiválasztás szempontja nem az esztétikai érték vagy értéktelenség volt. Látható itt több Lenin-szobor, Marx és Engels – valószínűleg a világon egyetlen – kubista szobra a Jászai Mari térről és a Dimitrov-szobor, amely a róla elnevezett, ma ismét Fővám téren állt. Ide került Osztapenko szovjet parlamenter szobra, a Szovjet katona a Gellért-hegyi szabadság-emlékműről, a Tanácsköztársaság emlékműve, a spanyol polgárháború résztvevőinek Makrisz Agamemnon által készített emlékműve, Varga Imre annak idején sok vitát kiváltó Kun Béla-emlékműve a Vérmezőről. Az üzemeltetők célja, hogy a megnyitáskori állapot változatlan legyen, ezért a meglévő 42 szobor mellé újakat nem terveznek kiállítani.

A szoborpark a 2006 őszére, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára elkészült Memento Park projekt része, amely hivatalos nevét Illyés Gyula nevezetes verse után kapta: Egy mondat a zsarnokságról park. A kapuban egy Trabant, a szocialista rendszer ikonikus, az NDK-ban gyártott „népautója” fogadja a látogatókat, akik beülhetnek a préselt műanyagból készült karosszériájú kocsiba. A parkban áll a Sztálin-dísztribün, a budapesti Felvonulási téren állt emelvény hű mása, amely egyben a monumentális Sztálin-szobor talapzatául szolgált. A tribün mögött magasodik a csizma, az 1956. október 23-án ledöntött Sztálin-szobor maradványa. (A szobrot csak úgy tudták eltávolítani, hogy térdben elfűrészelték, a talapzaton maradt csonkot nevezte el a pesti humor csizmának. Másik Sztálin-szobor nem látható a parkban, mert ez volt a szovjet diktátorról készült egyetlen budapesti köztéri szobor.)

A Barakk kiállítóteremben látható a Sztálin csizmája című kiállítás, amely az 1956-os forradalmat és az 1989-90-es rendszerváltást idézi, a Barakk moziban Papp Gábor Zsigmond Az ügynök élete című filmjét vetítik folyamatosan. A Memento Park stílszerűen Red Star Store-nak nevezett boltjában a kommunizmus idejére emlékeztető ajándékokat lehet vásárolni. Csoportok részére több nyelven is rendelhető tárlatvezetés, múzeumpedagógiai program is indult, hogy a fiatalabb korosztályok számára is érthetőek legyenek a látnivalók, ismereteket szerezzenek a bemutatott korszakról.

SZÖVEG FORRÁSA: WWW.MULT-KOR.HU
FOTÓK: PRUSINSZKI ISTVÁN

Címkék: kiállítás retrospektív

KŐBÁNYA–KISPEST VÉGSŐ ÁLLOMÁSA

Prusi 2018.04.01. 22:58

Immár az egykor balkáninak nevezettnél is rosszabb állapotban várja a megmenekülést a végső pusztulástól Budapest egyik legforgalmasabb vasútállomása. A KÖKI-n állandósult helyzetet a legnagyobb jóindulattal sem lehet áprilisi tréfának venni.

A tegnapi újabb özönvízszerű esőzés eredményeként még ma késő délután is csöpögött a mennyezetből, s szó szerint bokáig ért a víz a KÖKI vágányai feletti gyalogosátjáróban, a horpadt perontetőkről pedig köbméterekben lehetett volna szivattyúzni a felgyülemlett csapadékot. Az állomásra érkező vagy onnan induló utasok kikerülhetetlen tócsákkal találták szembe magukat: sokan áldozták fel cipőjüket annak érdekében, hogy ne rekedjenek örökre a peronok közötti lépcsősorokon.

Az utasváróban uralkodó évtizedes mocsok és az orrfacsaró bűz miatt eszem ágában nem volt ott várakozni a vonatom érkezésére, így nem maradt más választásom: a heves széllökésektől és emberi léptektől egyaránt folyamatosan remegő, minden pillanatban leszakadni próbáló átjáróba kényszerültem.

A négyes vágány felett vacogva ismét alkalmam nyílt alaposan megfigyelni környezetemet: a töredezett és deformálódott lépcsőket, az üzembiztosnak éppen nem nevezhető mozgólépcsőt, a soha nem takarított armatúrákat, az ízléstelen graffitikkel maszatolt, rozsdás fémfelületeket, a kitört és hiányos, ugyancsak összefirkált plexifalakat, a madárürülékkel gazdagon borított szegélyeket, egyszóval az irdatlan szutykot. S egy-egy vonat érkezését követően szomorúan láttam az előttem elsiető fáradt, meggyötört embereket is: többségükről bizony lerítt, hogy az ünnep ellenére munkából érkeztek – és feltehetően nem a Rózsadombra utaztak tovább.

Időnként néhány bizonytalanul kóválygó, jókora bőröndöket cipelő külföldi turista is feltűnt a tömegben: köztük nyilván olyanok is, akik Kőbánya–Kispesten szerezték első megrázó élményeiket Budapestről, mielőtt folytathatták volna az utazást a nyugati országokban már régen ipari hulladéknak számító metrószerelvényeken.

Józan paraszti ésszel fel nem fogható, miért kell mindig megvárni az elfogadhatatlan amortizációt, a gyalázatosra süllyedt állapotokat, a kis híján végső pusztulást.

Hazánk egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító vasúti terminálja jelenleg több szempontból is hűen tükrözi az egész ország állapotát.

Állítólag már nem sokat kell várni a KÖKI felújítására, avagy inkább újraépítésére.

Hát valóban ideje lenne végre a tettek mezejére lépni, mielőtt mindent és mindenkit elmos a következő felhőszakadás.

Címkék: szubjektív Budapest

SZÁZHATVANNAL TURULFÖLDÖN

Prusi 2018.03.29. 01:12

Magyarország több mint 8000 km hosszú vasúthálózatán jelenleg összesen 300 km-en (!) lehet személyszállító vonatokkal a maximális sebességgel, 160 km/h-val „száguldani” – igaz, ezeken a szakaszokon sem az uniós szabványú biztosítóberendezés használatával. Legutóbbi soproni utazásom során kétszer is majdnem elértük ezt a kozmikus sebességet – a kezdeti öröm azonban hamar ürömbe csapott át.

20180328_illusztracio_3.jpg

Az első 158 km/h-s etap alig egy percig tartott, s máris beütött a krach: Tatabánya előtt folyamatosan lassulva haladtunk, végül – mint a kijelzőn is követni lehetett – több mint 20 percen át 14 km/h-s (!) átlagsebességet tartva döcögtünk tovább. Legalább nem visszafelé gurulunk – konstatáltuk tárgyilagosan utastársaimmal, miközben azért imádkoztunk, nehogy nullára redukálódjon ez az adat.

E szédületes tempóban bőven nyílt időnk megcsodálni Turulváros ipar- és szegénynegyedét. A mocskos ablaküvegen keresztül csupán egy-egy homályosan kivehető óriásplakát cáfolt rá a „valóságra”, s figyelmeztetett arra, hogy ebben az országban csakis Soros-bérencek lehetnek elégedetlenek azzal, amit látnak és tapasztalnak.

A drámai fordulat a 19. percben következett be, amikor a kalauz magyar hangján megszólaló humán utastájékoztató rendszer közölte, hogy Szárliget–Tatabánya között meghibásodott a biztosítóberendezés, így várhatóan 25 percet késünk majd. „Esetleges kárigényükkel forduljanak a… fordulhatnak a… forduljanak fel” – visszhangozta recsegve a hangosbemondó. Ekkor már több okból is kissé aggódni kezdtem a késés miatt, de a „biztosítóberendezés” szó hallatán enyhe félmosoly ült ki az arcomra. Valamit biztosan nem jól hallottam.

„Biztosítóberendezés, ugyan már. Ezek már nem győznek mit kitalálni. Nyilván megint migránsok sztrájkolnak a síneken” – sóhajtott fel lemondóan a mellettem ülő hölgy, majd rezignáltan a Magyar Idők olvasásába mélyedt.

Komárom megye székhelyét elhagyva ismét hipersebességre kapcsolt az InterCity, és immár közel húsz perc késéssel, de újra 158 km/h-val száguldottunk Győr felé. Ahová természetesen nem érkeztünk meg időben – a GYSEV Győr–Sopron személyvonata azonban megvárta a csatlakozást. Ennek okaira a cégfilozófiában található válasz: nem nehéz megfejteni, csak ki kell bontani és minél szélesebb összefüggésben értelmezni a „GYSEV” mozaikszót. Sokan elvéreztek már ezen…

A kényelmes ülésben hamar elszenderedtem, ám nehezen tudtam szabadulni MÁV-os emlékeimtől. Egy néhány évvel ezelőtti szürreális utazás képei villantak fel egyre erősebben.

Az Esztergom és Almásfüzitő közötti szárnyvonalon 2009-ben – „gazdaságossági okokra” hivatkozva – megszüntették a személyszállítást, de az egy évvel később újonnan hivatalba lépett Orbán-kormány büszkén újranyitotta a vonalat. Esztergom és Komárom között mindössze két vonatpár, Bzmot motorvonat szállított utasokat, a pálya rossz állapota miatt Esztergom–Kertváros és Almásfüzitő között 15 százalékos kedvezménnyel, ún. regionális menetjeggyel. Az oda-vissza mintegy 100 kilométer megtételéhez három óra kellett. Az „elképesztő forgalmat lebonyolító” esztergomi vasútállomásról ketten indultunk útnak. Nem is lepődtünk meg, hiszen napjainkra a mellékvonal által érintett szinte összes településen megszűnt az ipari termelés. Az egykor virágzó Duna-parti iparvidék sorsukra hagyott, elhanyagolt régi üzemépületei világvége-hangulatot idéző környezetben várják a végső pusztulást. S mindezt „kedvezményesen” megtekinthettük a Fidesz-kormány „vasútfejlesztésének” egyik példájaként felhozott Esztergom–Almásfüzitő közötti szakaszon döcögve…

20180328_illusztracio_2.jpg

Nosztalgikus szendergésemből a GYSEV kellemes hangú jegyellenőre ébresztett fel.

De a gondolat nem hagyott nyugodni. Vajon mi lehet most, közel egy évtizeddel később az ominózus – földrajzilag nem is oly távoli – vasútvonallal?

Kérdésemre a MÁV internetes menetrend-keresője és telefonos ügyfélszolgálata együttesen adott választ. Nem lepődtem meg túlságosan… Hiszen mégsem állíthatjuk, hogy az „elmúltnyolcévben” nem változott a helyzet – ugyanis még tovább nőtt a menetidő. Lépésben ismerd meg hazádat.

Elmélkedésem közben megérkeztünk a hűség városába. Hiába indult tízperces késéssel a GYSEV személyvonata, mégis pontosan érkezett a soproni végállomásra.

„Az a gyanús, ami nem gyanús, neked pedig kuss a neved” – lépett elém váratlanul egy migránsbérenc, és a Soros György által vezetett, százhatvannal száguldó InterStop elé lökött.

Állítólag egy csirkefejű ember mentette meg az életem. Többre nem emlékszem.

PRUSINSZKI ISTVÁN

Címkék: szubjektív

KIÁLLÍTÁS AZ IBUSZ TÖRTÉNETÉRŐL

Prusi 2018.03.21. 20:23

Az Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Rt., közismert nevén az IBUSZ regényes történetét idézi fel a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum új időszaki kiállítása. A szeptember 2-ig megtekinthető tárlat a lehető legszínesebben próbálja bemutatni az IBUSZ elmúlt több mint száz évét, megidézve az 1930-as évek turistaparadicsomának számító Budapestet és az 1970-es évek baráti társasutazásait is.

Száztizenhat évvel ezelőtt, 1902. augusztus 29-én alakult meg az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Rt, másfél évtizeddel megelőzve az osztrák, német és olasz nemzeti utazási irodák létrejöttét. A részvénytársaság a Magyar Királyi Államvasutak hivatalos menetjegyirodájaként működött, majd 1926-ban beolvasztották az Általános Beszerzési és Szállítási Részvénytársaságba. Ekkor kapta a cég az Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Rt. nevet, amely az IBUSZ mozaikszóként rögzült a köztudatban.

Ezzel a vállalattal kezdődött a magyar turizmus története: tevékenysége az alapítástól kezdve kiterjedt idegenforgalmi információs irodák működtetésére, utazásszervezésre, jegyeladásra, csomagszállításra, rendezvények szervezésére, vendéglátó-ipari objektumok létesítésére, szálláshelyek értékesítésére, útlevél- és vízumbeszerzésre, az utazással kapcsolatos könyvek és folyóiratok kiadására és árusítására, közlekedési vállalkozások létesítésére, közlekedési eszközök bérbe adására. Mindez később kiegészült a filmszakmába és a hirdetési ágazatba tartozó ügyletek koncessziójával. A harmincas években a Magyarországot felkereső turisták száma folyamatosan emelkedett, itteni ellátásukat, programjukat az IBUSZ szervezte, s a vállalat kiutaztatási forgalma is fokozatosan növekedett.

A második világháború után a megoldásra váró országos feladatok között az idegenforgalom olyan jelentéktelennek tűnt, hogy egy 1948. évi kormányrendelet – az IBUSZ kivételével – megszüntette az összes idegenforgalmi szervezetet, majd 1949-ben a vállalatot államosították, s a korábbiakhoz képest igencsak visszaszorított turizmus állami monopolszervezetévé vált.

A nemzetközi idegenforgalom 1956 után – ha korlátozottan is, de – megindulhatott előbb Kelet-Európa, majd a hatvanas évektől Nyugat-Európa irányába is. Ekkortól lényegében megszűnt az IBUSZ monopolhelyzete, fokozatosan egyre több utazási iroda nyílt: Expressz, Budapest Tourist, Cooptourist, Air Tours, Volántourist, Pegazus Tours. Bár 1988-ra már 140-re emelkedett az utazási irodák és szolgáltató vállalatok száma, az IBUSZ megőrizte vezető szerepét, s Európa egyik legnagyobb utazásszervező vállalataként tartották számon. Ekkor 23 országra kiterjedő külképviseleti hálózattal, 1500 külföldi szerződéses partnerrel, 121 belföldi irodával rendelkezett, és a hazai szervezett idegenforgalom felét bonyolította le Magyarországon.

A rendszerváltáskor az IBUSZ Rt. ismét valódi részvénytársaság lett, 1990-ben nyilvános részvénykibocsátást hajtott végre. Közel hetven egységből álló irodahálózatával, piaci részesedése alapján napjainkban is a magyarországi idegenforgalom egyik meghatározó szereplője. Az IBUSZ-cégcsoport idegenforgalmi és pénzügyi vállalkozásokból áll, legnagyobb tagja a turisztikával, vámügyintézéssel és pénzügyi szolgáltatásokkal, valamint menetjegy-értékesítéssel foglalkozó, közel 500 főt foglalkoztató IBUSZ Utazási Irodák Kft.

SZÖVEG: AZ IBUSZ.HU ÉS A HVG.HU NYOMÁN
FOTÓK: PRUSINSZKI ISTVÁN, AZ MKVM ENGEDÉLYÉVEL

Címkék: kiállítás retrospektív

HÓLEPEL ALATT A VÖLGYKÚTI HATÁR

Prusi 2018.03.18. 18:53

Március harmadik hétvégéjén visszatért a tél: az intenzív havazásból vasárnap reggelre több mint 20 centiméternyi hó hullott. Ismét vastag hólepel alá került a határ, téli csend uralja a fehérbe öltözött tájat, csak a fenyvesek között suttog a szél. Időnként kutyaugatás töri meg a némaságot, lovas hintó vánszorog a sáros úton, madárraj reppen fel a szántásról, s pár pillanat múlva újra megdermed az élet a fehérség ölelésében.

Címkék: szubjektív képriport

BUDAPESTI FORGÁCSOK L.

Prusi 2018.03.17. 07:28

UDVARIASSÁG

Egy érdekes könyv akadt a kezembe, a címe „Művelt és udvarias ember a XX. században”. Sajnos a kiadás évét nem tüntették fel a könyvben, de az biztos, hogy a háború előtt adta ki a Pesti Napló Rt., Az Est Lapkiadó Rt., és a Magyarország Napilap Rt. közösen. A tartalom egy része – természetesen – már idejét múlta, de néhány okos gondolat talán a mai ember számára sem felesleges. Csak csipegetek a könyvből, akit az egész érdekel, a kötelespéldányos könyvtárakban [esetleg antikváriumokban vagy internetes akciós oldalakon – P. I.] valószínűleg megtalálja.

bp_forgacs_2018031701.jpg

bp_forgacs_2018031702.jpgKÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ

Ifjú legény koromban (olyan 10 éves lehettem talán) szüleimmel betértünk egy cukrászdai kerthelyiségbe, ahol nagy élet folyt. Mi ugyan csak fagylaltoztunk, de a nálam idősebbek a három hangos zenész okozta dallamokra a parketten táncoltak. Ez olyan ötórai tánc lehetett. Én élveztem a zenét és a táncolást is, nézelődtem a fagylalt kanalazása közben, amikor a parkettet határoló falon észrevettem egy feliratot: „Lekérés nincs!” Szüleimhez fordultam, mert szöget ütött a fejemben a szigorúnak tűnő felirat. A magyarázatot megkaptam: néha krakélerek (ej-haj, mit is jelent ez a szó?), huligánok (ezt a szót ismertem), féltékeny személyek zavart akarnak okozni, ezt pedig meg kell akadályozni. Mindenki táncoljon a maga barátnőjével, és kész. Hm.

Forrásművünk álláspontja a nyilvános tánchelyiségekre nézve megegyezik a fenti „Lekérés nincs!” paranccsal. Idézzük egy kicsit bővebben:
„– Kivel lehet táncolni? [ti. a nyilvános helyen – P. I.]
– Ki-ki a maga társaságával. Itt ismerkedni nem lehet. Sőt, nem is illik felkérni azt a hölgyet sem, akit ismerünk, ha külső társaságban van.” (im. 143. old., szerző: ifj. Wahlkampf Henrik)

Néha koldussal is találkozunk, bizony. Erről ritkán beszélünk, de az esemény előfordul. A koldus alamizsnát kér, nyilván rászoruló. Hogyan viselkedjünk ilyenkor? Érdemes elolvasni: „Adakozzunk minden elvtől függetlenül... Ha adakozók vagyunk, akkor adakozzunk feltűnés nélkül... Sose felejtsük el, hogy mindenki úgy keresi a kenyerét, ahogy tudja.” (im. 170. old., szerző: Dernői Kocsis László)

A buszon, villamoson ülve elmélyülten okostelefonáló tinédzserektől vagy füldugón keresztül csukott szemmel zenét hallgató műélvezőtől igazán nem várható, hogy szemük cikázva keressen roskatag vénembereket (magamról beszélek) ülőhely átadása céljából. Gyerekkoromban az ifjúság a jármű ablakán nézett elgondolkozva kifele (magam is így tettem), de a kalauz a külvilág eseményeinek vizsgálatába harsány „Egy ülőhelyet kérek átadni!” kiáltással avatkozott be, és a rászoruló megpihenhetett az ülésen. Mostanában a külvilág helyzetének tanulmányozása nem jellemző, helyébe a sokkal nagyobb figyelmet érdemlő játékprogram billentyűinek nyomogatása lépett, kalauz pedig már régóta nincs. Idős hölgyek és urak, tessék álldogálni nyugodtan!

Mit ír erről a helyzetről a fentiekben megjelölt mű? „Villamoson, autóbuszon a modernül udvarias ember csak idősebb nőknek és férfiaknak engedi át a helyét, társadalmi állásra való tekintet nélkül... Betegeket, rokkantakat és karon ülő gyerekkel felszálló embereket sem hagynak állni.” (im. 228. old., szerző Pálmai Jenő)

Még egy utólagos – nem túl eredeti – megjegyzés: nincs új a Nap alatt.

Címkék: Nagybátyám írásai

TÉLI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2018.02.28. 09:15

DECEMBER 1. – HUSZONÖT ÉVES AZ ELSŐ SMS

Negyed évszázad telt el azóta, hogy a Vodafone szoftverfejlesztőjeként dolgozó Neil Papworth elküldte az első szöveges üzenetet kollégájának. Az üzenet nemes egyszerűséggel a „Boldog karácsonyt!” volt. Papworth már évek óta nagy erőkkel dolgozott az akkor még 160 karakterből álló Short Message Service, vagyis az SMS létrejöttén, amelynek modernebb variációi nélkül ma már elképzelhetetlen lenne az élet.

 

DECEMBER 27. – HÁT ÍGY KÖNNYŰ!...

20171227_illusztracio.jpg

 

JANUÁR 17. – ZÁRÓVIZSGA AZ EGYETEMEN

20180117_illusztracio.JPG

Újabb fontos korszak zárult le az életemben: jeles szóbeli vizsgával befejeztem tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetem informatikus könyvtáros BA szakos hallgatójaként. Az előző félév végén – szintén jelesre – megvédett diplomamunkámban az elmúlt évtizedekben világszerte népszerű áltudománnyá vált ufológiát vetettem alaposabb vizsgálat alá ezen a téren. Különböző szakterületeken illetékes interjúalanyaim személyes tapasztalataikkal, véleményükkel járultak hozzá ahhoz, hogy minél pontosabb, hitelesebb képet lehessen nyújtani a sok esetben összetett, több tudományterületet érintő kérdésekben.

 

FEBRUÁR 21. – PEMEKSZ-KÖZGYŰLÉS AZ OPKM-BEN

Az MKE Pest Megyei Szervezete idén az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban tartotta éves közgyűlését. Péterfi Rita, a PEMEKSZ vezetőségi tagja, az OPKM igazgatója „Olvasunk-e? Járunk-e könyvtárba? Olvasási és könyvtárhasználati szokásaink egy országos vizsgálat tükrében” címmel tartott tartalmas előadást. Ennek alapját olvasási, használati szokások vizsgálata adta, melyről a közelmúltban tanulmányt is írt „Az életünket meghatározó rejtett kulturális összefüggések – A felnőttek és az olvasás” címmel. Részletes beszámoló a közgyűlésről és az előadás összefoglalója a PEMEKSZ honlapján olvasható.

 

FEBRUÁR 23. – SZÁZÉVES AZ ENIGMA

Éppen egy évszázaddal ezelőtt, 1918. február 23-án szabadalmaztatta feltalálója, Arthur Scherbius azt a ránézésre leginkább írógépre hasonlító elektromechanikus szerkezetet, amely a II. világháború egyik kulcsszereplőjévé, a gépi titkosítás leghíresebb eszközévé vált. Bár eleinte a német had- és külügyi vezetést sem érdekelte a készülék, 1926-tól a haditengerészet, 1928-tól a hadsereg, 1933-tól pedig már a légierő is használta az Enigmát. Az Enigma működését elsőként a korábbi nyelvészeti módszereket mellőző három lengyel matematikus fejtette meg 1932-ben. Felfedezésük nagyban segítette a brit kódfejtők munkáját a második világháború alatt. Számos történész becslése szerint az Enigma feltörésének révén a szövetségesek tudomására jutó információk két-három évvel rövidítették le a háborút.

 

FEBRUÁR 26. – MEGDŐLT A NAPPALI HIDEGREKORD

Budapesten megdőlt a nappali hidegrekord, a legmelegebb órában mínusz 6 Celsius-foknál is hidegebb volt – közölte az Országos Meteorológiai Szolgálat. Mostanáig ezen a napon mínusz 5 fok volt a legalacsonyabb maximumhőmérséklet, amit 1986. február 26-án, a Széchenyi-hegy állomáson mértek. Most ennél is hidegebb volt napközben a János-hegyen, ahol mindössze mínusz 6,7 fokig melegedett a levegő. Az országos nappali hidegrekord mínusz 11,4 fok, ezt szintén 1986-ban mértek Kékestetőn. Ez a rekord nem dőlt meg, de „beállt”, ugyanis szintén Kékestetőn most is mínusz 11,4 fokos maximumértéket rögzítettek.

Címkék: kaleidoszkóp

IDŐUTAZÁS A RETRÓMÚZEUMBAN

Prusi 2018.02.19. 18:38

Magyarországon egyedülálló módon egyetlen korszak, a hetvenes, nyolcvanas évek világát idézi fel a Szentendre belvárosában 2015-ben megnyílt Retro Design Center múzeum. Az ezer négyzetméteres külső és belső terekkel rendelkező kiállítás a három-négy évtizeddel ezelőtt vágyott vagy éppen utált járműveket, berendezési tárgyakat, elektronikai termékeket és játékokat mutatja be, amelyek mély nyomokat hagytak a mostani 30-as, 40-es, 50-es generációban.

Az Istvánkó Károly és felesége, Bea által alapított házi múzeumnak egy Duna-parti családi ház földszintje, pincéje és udvara ad otthont. A házaspár régi hobbijából mára komoly bemutató állt össze. Az autószerelőként dolgozó férj a korszak ismert autóit kezdte gyűjteni, majd felesége kutatta fel és szedte össze baráti, ismerősi körben a kor jellegzetes tárgyait. A tekintélyes mennyiségű anyagot végül egy kiállításon mutatták be 2011-ben Kiskőrösön, s ez a kollekció került át a három éve megnyílt szentendrei Retro Design Centerbe. A különleges múzeumban az élmény felét a látnivaló, a másikat a feltörő emlékeink adják: klasszikussá lett reklámszövegek, kultikus játékok, generációk áhított autói, az első „menő” cuccok, formatervezett bútorok és megszámlálhatatlanul sok hétköznapi tárgy között repülhetünk vissza a hetvenes, nyolcvanas évek Magyarországára.

Az udvari kiállításon bemutatott több mint 25 jármű a szocialista autókínálat szinte teljes palettáját lefedi: az akkori utcaképet meghatározó típusok – Skoda, Lada, Trabant, Wartburg, Polski Fiat, Dacia, Zaporozsec, Moszkvics, Zastava, Barkas és társaik – mellett láthatunk rózsaszín kabrió Wartburgot, műfűvel borított IZS-t, raliautókat és Ikarus buszt – utóbbiakba be is lehet ülni, és „szinte kötelező” a fotózás –, valamint lengyelpiacos és kempinges életképet a hetvenes, nyolcvanas évekből. Négynyelvű – magyar, angol, német, orosz – feliratok, ismeretterjesztő táblák mutatják be, milyen volt a Merkur, hogyan zajlott az autókereskedelem Magyarországon, mennyibe kerültek az egyes típusok a használtpiacon.

A pincében a házi barkácsolás szinte minden eszköze, hozzávalója fellelhető, s egy autószerelő műhelyt és egy autósboltot is berendeztek itt. A hetvenes évek egyenruháját viselő rendőr által őrzött motorkerékpárok – Babetta, Jawa, Simson, Riga, Verhovina – mellett magyar és szovjet bringák sorakoznak.

Az épület földszintjén hangulatos, korhű szobákat alakítottak ki: a korra jellemző tárgyak, berendezések között mindenkiből előtörnek az emlékek. Az első helyiségben máris egy játékboltban találjuk magunkat, s ki tudna ellenállni a polcokon sorakozó kisautóknak, társasoknak, diafilmeknek, rágópapíroknak. Sok kislány vágya, a pislogós baba és sok kisfiú álma, a pedálos Moszkvics is megtalálható itt.

A hamisítatlan lakótelepi lakásban is minden részlet külön figyelmet érdemel. A pálmafás tapéta elmaradhatatlan dekorációja volt a nappalinak, akárcsak a házilag készített párnák és falvédők, a Varia bútor vagy a Sky forgófotel. A vitrin tetején sörösdobozok gyűjteménye, a polcon a Szovjetuniót és Csehszlovákiát bemutató útikönyvek, évkönyvek és népszerű ifjúsági regények sorakoznak, a Videoton tévén korabeli reklámok futnak. Az akkor modernnek számító használati tárgyakkal berendezett konyhában piros termosz, rózsaszín szódásszifon és műanyag hokedli mellett sétálhatunk tovább a háztartási eszközökkel zsúfolt spájzig.

A zenerajongókat egy lemezbolt sarka várja bakelitekkel és kazettákkal, a legkülönlegesebb mégis a kompletten berendezett Keravill üzlet, ahol a Rakéta porszívó és a Hajdú mosógép, tucatnyi tévé- és rádiókészülék, lemezjátszó, fényképezőgép, kávéfőző, hajszárító és számos más házi „csodaszerkezet” mellett a Commodore 64 számítógép és az első videojátékok csábítanak nosztalgiázásra.

Akik már éltek a hetvenes, nyolcvanas években, azoknak sok emléket visszahoz, akik pedig most szembesülnek először ezekkel a tárgyakkal, alapos és érdekes eligazítást kaphatnak, kedves fogadtatásban részesülnek a Retro Design Centerben.

Címkék: kiállítás retrospektív

SZÁZHUSZONÖT ÉVES A TELEFONHÍRMONDÓ

Prusi 2018.02.15. 15:58

Puskás Tivadar zsenialitásának köszönhetően a telefonhírmondó feltalálása és bevezetése révén hazánk világelső volt a kommunikáció területén a 19. század végén. Puskás ezzel a találmányával gyakorlatilag megteremtette az elektronikus médiát és egyúttal a világ első rendszeres műsorszolgáltatását is.

20180216_illusztracio_1.jpg

KONCERT A TELEFONHÍRMONDÓ STÚDIÓJÁBÓL 1901-BEN. FORRÁS: WIKIMEDIA

Címkék: Budapest

KERETEK KÖZÖTT A HATVANAS ÉVEKBEN

Prusi 2018.02.15. 15:35

Az 1958 és 1968 között időszak művészetéről adott átfogó képet a Magyar Nemzeti Galéria Keretek között című időszaki kiállítása, amely mintegy 350 festményt, szobrot, grafikát, könyvet, plakátot, valamint iparművészeti alkotást vonultatott fel.

A kiállítás két meghatározó történelmi esemény közötti időszak művészetét tekintette át: az 1956-os forradalom utáni konszolidáció éveitől az 1968-as prágai tavaszig. Ekkor jött létre a kultúrára vonatkozó kategóriarendszer, a „Három T”, vagyis a művek Tiltott, Tűrt és Támogatott kategóriák szerinti minősítése, ami a művészeti eseményeket, kiállításokat és a könyvkiadást is befolyásolta. Az MNG tárlata bemutatta, hogy a tiltott témák – 1956, a szovjet megszállás, a rendszer diktatórikus jellege – által kirajzolt politikai „keretek” ellenére a művészek számtalan alkotómóddal kísérleteztek, hogy az 1956 utáni illúzióvesztett időszakban is megtalálják a korszerű művészi kifejezés „keretek között” maradó formáit.

Címkék: kiállítás retrospektív

BUDAPESTI FORGÁCSOK XLIX.

Prusi 2017.12.28. 08:35

KÖRZETI ORVOS ÉS PATIKA

A címben szereplő két fogalom/meghatározás már nem létezik, a fiatalabb évjárat valószínűleg nem ismeri, mit is jelentenek. A körzeti orvos a mai háziorvos, a patika pedig a mai gyógyszertár. A régi és a mostani elnevezés mögött azonban nemcsak formai, hanem tartalmi különbség is van.

A körzeti orvost a lakóhely bármelyik lakosa felkereshette, a jogosultság feltétele a körzethatáron belüli lakás volt. A személyi igazolvány felmutatása elegendő volt a gyógyításhoz. Az orvos általában a körzetben lakott, a külső kerületekben a családi házában, beljebb valami nagyobb bérlakásban, az egyik szobát rendelőnek használva fogadta a betegeket. A doktor bácsi (ritkábban néni) többé-kevésbé már valamelyik gyógyító intézményben, például kórházban gyakorlatot szerzett szakember volt. A mi körzetünk orvosa sebészként dolgozott korábban, de a háborúban bokáját súlyos sérülés érte, ezért a fárasztó műtéti „álldogálás” helyett az ülve is végezhető rendelésre váltott. Persze ettől még szorgalmasan gyalogolt (bicegve), jellegzetes (barna, hosszában gömbölyű) orvosi táskáját kezében tartva látogatta a többnyire felvonó nélküli magas házak fekvőbetegeit. Éjjel, nappal. Ez manapság már hihetetlen, de ha kellett, éjszaka is kijött a súlyos beteghez, hogy az akkori kor – az 50-es évek – azóta már eltűnt gyógyszereit a többször használatos (!) injekciós tűvel beadhassa. Nehogy félreértsük: a „többször használatos” azt jelentette, hogy a tűt az asszisztencia (a doktor úr felesége) kifőzte egy forralásra alkalmas speciális edényben, és lehetett használni a következő páciensnél. (Mint látható, életben maradtam.) A kisebb sebészeti beavatkozástól (köröm, furunkulus) a doktor úr nem ijedt meg, szépen kigyógyította a kisiskolást „ambulanter”.

Ahogyan korábban más helyen már írtam, környékünkön a doktor úrnak volt egyedül autója: egy feltehetően Európában maradt katonai Studebaker személyautó batárral járta a messzebb lévő utcákat, és parkolt egymaga az egész Kecskeméti utcában.

bp_forgacs_20171228.jpg

PATIKUS MUNKA KÖZBEN BUDAPESTEN AZ 50-ES ÉVEKBEN.
ILLUSZTRÁCIÓ: FORTEPAN

A háború utáni „Patika” felirat jó pár évig őrizte a hagyományt, de aztán a „Gyógyszertár” átvette a stafétabotot. És lassan a régi „gyógyászati üzlet” emlékét is. A mai patikából hiányzik a korábbi patika levegője, az az utánozhatatlan illat, amely minden patikát jellemzett. A patikus patikus volt, kiadta a receptre felírt gyógyszert, vagy ha kellett, elkészítette saját kezűleg a hátul lévő, nem egyszer az utcáról is látható laboratóriumban a speciális gyógyító keveréket (nagyon sok volt ilyen). A receptet az orvos – természetesen – kézzel írta, mégpedig úgy, hogy közmondás is keletkezett a műveletből. Ha valaki olvashatatlan (pocsék) kézírással írt, nem egyszer mondták: „Ehhez is patikus kell, aki elolvassa.” Mert a patikus csodára volt képes. Minden további nélkül meg tudta fejteni a doktor úr (néni) sajátságos kézírását, a nem egyszer a beteg ágyán ülve, a térdére fektetett receptűrlapra írt felírást, az adagolást és amit kellett. A patikus kiszámolta a készítendő gyógyszer összetevőinek árát (általában fejből), ami abban a korszakban gyakorlat volt. 1 forint 17 fillér, 58 fillér, 2 forint 71 fillér és így tovább, összesen…

Néha (mostanában, viccesen) az jut eszembe, nézve a televízió gyógyászati hirdetéseit, hogy a pult mögötti asszisztenstől kérek még valami jófajta akciós tablettát az olcsóbbikból, ha már úgyis itt vagyok.

Megváltozott a világ. (Tudom, hogy a mostani korszerű gyógyszerek sokkal hatásosabbak, mint az 50-60 évvel ezelőttiek. Persze.)

Címkék: Nagybátyám írásai

HÚSZEZER KILOMÉTER A MAGYAR UTAKON

Prusi 2017.12.10. 19:19

„Kapaszkodj, szívem, menten elszállunk!” – kiáltottam fel váratlanul, de végül utolsó pillanatban sikerült elkapnom a kormányt, így elkerültem az autópálya közepén tátongó krátert. Miközben minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy tengelytörés nélkül elérjük úti célunkat, fel-felvillantak az elmúlt másfél év legemlékezetesebb pillanatai és tanulságai autós szemmel.

20171210_illusztracio.jpg

NAGY KIHÍVÁS EGY KISAUTÓNAK: „MISSYVEL” A KÉKESTETŐN 2016 ÁPRILISÁBAN

Több mint egy évtized kihagyás után, 2016 márciusában ültem újra volán mögé, és – nem meglepő módon – egyik pillanatról a másikra a mélyvízben találtam magam. A rutin visszaszerzéséhez kellett az elmúlt másfél évben, a legváltozatosabb közlekedési, időjárási és terepviszonyok között összesen megtett húszezer kilométer. Bár autós berkekben ez egyáltalán nem számít soknak – hiszen viszonylag gyakran élek a P+R lehetőségekkel –, azért apropót biztosít egy rövid összegzésre.

Budapesten továbbra sem szívesek vezetek – bár a dugóban araszolgatás „alternatívája” legfeljebb a szakadt Ikarusokon, füstölgő metrón, működő légkondi nélküli „légkondis” járműveken, alkoholistáktól és drogosoktól „fűtött” járatokon, penetráns szagú véglények társaságában történő utazás lehet –, de városon kívül egyre gyakrabban használom ki az alig fogyasztó kisautó nyújtotta előnyöket. S nem is kérdés, hogy anyagilag megéri-e. Két hete például a 300 kilométerre fekvő Körmenden jártunk, és önmagáért beszél, hogy kettőnknek közel 30 ezer forintot kellett volna fizetni oda-vissza a vonatjegyért – a tankolás ennek a harmadába (!) került.

Külön Excel-táblázatban vezetem az autó fenntartásának és üzemeltetésének költségeit – tankolás, kötelező biztosítás, gépjárműadó, útdíj, szervizelés, parkolás és egyéb költségek –, ezen nyilvántartás alapján az elmúlt egy évben 25 665 forintot fizettem az éves Pest megyei és az alkalmankénti országos úthasználatért. Egyébként a felső határ – az éves országos autópálya-matrica ára – 42 980 forint. Egészen elképesztő és vérlázító, hogy ezért az összegért „cserébe” az ország döntő részén kátyúkkal sűrűn szabdalt, hevenyészve tömedékelt, néhol aszfalt helyett betonnal toldozott, a legócskább kockás abroszra emlékeztető sztráda rázza ki az ember lelkét, bizonyos autópálya-szakaszokon és autóutakon kilométereken át meteoritkrátereket kell kerülgetni – és imádkozni a tengelytörés elkerüléséért.

Az alsóbb rendű utak gyalázatos állapotára – egy konkrét útszakasz kapcsán – Túlélőpróba a halálúton című korábbi posztomban világítottam rá, Háromperces kálvária címmel pedig arra mutattam rá, hogy a bürokrácia útvesztői is legalább ennyire rázós meglepetésekkel szolgálhatnak.

S mintha nem lehetne másként: a hazai úthálózat állapotához tökéletesen passzol a legendásan hírhedt magyar közlekedési morál is. Időnként úgy érzem magam, mintha én lennék a hibás azért, mert betartom a KRESZ szabályait, különös tekintettel „vesszőparipámra”, a sebességkorlátozásokra. Erre a legjobb példa a 4-es főutat és Péterit összekötő, általam gyakran használt 31112-es út, ahol az M4-es gyorsforgalmi út építése miatt kialakított ideiglenes aszfaltozott úton a kanyarban 30, majd 40 km/h-val lehet haladni. Mondanom sem kell, ezt rajtam kívül gyakorlatilag senki nem tartja be: a legtermészetesebb módon előznek nyolcvannal a záróvonalon át, s még örülhetek is, ha nem tolnak le az útról. Milliókat kaszálhatna a rendőrség – itt is – a traffizással!

A hozzám hasonlóan szabályosan vezető sofőrök mélységes egyetértésével, tengeri kígyó hosszúságúan sorolhatnám az utakon és a városi forgalomban nap mint nap tapasztalt szabálysértéseket. Mintha a KRESZ csupán ajánlás lenne: egyesek úgy érzik, minél több ponton szegik meg, annál „vagányabbak”, mások batár autóik miatt gondolják úgy, hogy nekik mindent szabad. És röhögnek a markukba, amikor életükért imádkozó gyalogosok rohannak át előttük a zebrán, amikor centikre suhannak el az árokba borulást kockáztató biciklisek mellett, amikor más autósokat hirtelen lassításra kényszerítve előznek – mindenáron – ezeken az ócska utakon.

A vezetési tapasztalattal nem rendelkezőknek fogalmuk nincs arról, mennyi mindenre kell figyelni a volán mögött ülve az autó irányításán kívül, milyen mérhetetlen információmennyiséget kell befogadnia az összes érzékszervnek – és adott esetben a pillanat tört része alatt döntést hozni élet-halál kérdésében.

Számos összetett kérdésre villantottam rá ezzel a poszttal, amellyel reményeim szerint nem csupán elgondolkodtatom és véleménynyilvánításra sarkallom, hanem a közlekedési szabályok betartására is ösztönzöm olvasóimat.

Bár a tanulságot mindenkinek magának kell levonnia, abban minden bizonnyal egyetértünk: az utak állapotán lehet javítani – az elvesztett emberélet viszont pótolhatatlan.

Címkék: szubjektív

ŐSZI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2017.11.30. 18:48

SZEPTEMBER 11. – PORTRÉ A KÖNYVTÁRVILÁGBAN

20170911_illusztracio.jpg

Megjelent a Könyvtárvilág, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete által kiadott webmagazin legfrissebb száma, az alábbi linken olvasható a Portré rovatban velem készített interjú.

 

SZEPTEMBER 21. – KÖNYVTÁRMEGNYITÓ KISPESTEN

20170921_illusztracio.jpg

Barátságos hangulatban, kötetlen beszélgetéssel, novellahallgatással megnyitottuk a kispesti Párbeszéd Tere retró könyvtárát: a több ezer könyv rendezésében az ELTE BTK informatikus könyvtáros hallgatójaként, utolsó szakmai gyakorlatom keretében segítettem. „Varga Attila képviselő néhány percben elmondta az Ady Endre út 89 szám alatti helyiség előéletét, a közösségi tér megszületését és jövőbeli elképzeléseinket. A könyvtár létrehozásában, a több ezer könyv rendszerezésében jelentős szerepet vállaló Prusinszki István a könyvekről, a médiáról, az álhírekről írt diplomamunkájáról beszélt a jelenlévőknek. Lukácsy Tibor egy saját novellájának felolvasásával tette ünnepélyessé az estét, és ezután kezdődött a közel kétórás kötetlen beszélgetés, ahol sok mindenről szó esett: írásról, könyvkiadásról, a média szerepéről az életünkben, az ufókról, filmekről és természetesen arról, hogy milyen tartalommal töltsük meg a Párbeszéd Tere klubestjeit” – írta a Párbeszéd Tere Facebook-oldala, a fotót Anderlik Kriszta készítette a megnyitón. A klubban rendezett közéleti, ismeretterjesztő, szórakoztató beszélgetések sorában, október 18-án „Álhírek? Álhírek! Igazság a sorok között – Hamis valóság a közösségi médiában” tartottam – az egyetemi szakdolgozatomon alapuló – rövid előadást, amelyet kötetlen beszélgetés követett.

 

SZEPTEMBER 23. – TUDOMÁNYOK FŐVÁROSA A VÁRKERT BAZÁRBAN

A természettudományt és technológiai innovációt népszerűsítő interaktív kiállítás nyílt a Várkert Bazárban: a Tudományok Fővárosa címet viselő rendezvényen többek között a robotika, a csillagászat, az űrkutatás, a virtuális valóság és a környezetvédelem területéhez tartozó előadásokat és kísérleteket tekinthettek meg az érdeklődők. A több mint 40 kiállító standjánál egyebek mellett önjáró robotok, elektromos járművek és mobil planetárium várta a közönséget, de ki lehetett próbálni a Pulispace holdjáró-rovert, és volt drónverseny is.

 

OKTÓBER 4. – HATVAN ÉVE INDULT EL AZ ŰRVERSENY

Hatvan éve indult el az emberiség a világűr felé. A jubileum alkalmából a Magyar Asztronautikai Társaság és a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartotta az Űrkutatás Napja elnevezésű ismeretterjesztő rendezvényt, amelyen – a MANT tagjaként – én is részt vettem. „Almár Iván egyébként úgy gondolja, hogy helyesebb lenne, ha ezt a dátumot nem az űrkorszak kezdetének, inkább az űrcivilizáció kezdetének neveznék” – írta tudósításában az mno.hu.

 

OKTÓBER 17. – REJTÉLYES VILLANÁS AZ ORSZÁG FELETT

Éjszaka hazánkban és a környező országokban is többen figyelmesek lettek egy óriási fényvillanásra az égbolton – párommal a 4-es úton hazafelé tartva figyeltünk fel a „rejtélyes jelenségre”. Mizser Attila, a Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára a 24.hu megkeresésére arról tájékoztatott, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a jelenséget egy tűzgömb, azaz egy Vénusznál fényesebb meteor okozta. Mint fogalmazott, több észlelő arról számolt be, hogy a villanás annyira fényes volt, hogy árnyékot is vetett. „Az eddig beérkezett információk alapján úgy tűnik, hogy a tűzgömb Kelet-Szlovákia térségében ért be a légkörbe, és bár igen fényes volt, feltehetően a légkörben elégett” – magyarázta.

 

NOVEMBER 4. – HAJNALI KÖD A 4-ES ÚTON

Hajnalban – a szinte áthatolhatatlan köd miatt – horrorfilmbe illően lehet autóval közlekedni, a látótávolság még távolsági fényszórókkal és ködfényszórókkal is alig néhány méter (!) a 4-es úton. Tényleg félelmetes és életveszélyes az „út a semmibe”: a megengedett 90 km/h-s sebesség helyett legfeljebb 40-nel haladsz, és rettegsz. Nem látsz semmit, tényleg semmit. Haladsz a bizonytalanba, az amúgy ismert út ismeretlen. Kapcsolod a távolságit, az első-hátsó ködlámpát, és még a vészvillogót is. KRESZ ide vagy oda, az életed és utasod élete a tét, mert valóban akkora a köd – és imádkozol, a többi autóssal együtt, akik hasonlóan gondolják… Ez már több mint köd: horror. De menned kell tovább...

 

NOVEMBER 9. – „ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ ÉS MÉG AZUTÁN IS”

20171109_illusztracio.jpg

 

NOVEMBER 11. – MEGMENEKÜLHET A PLANETÁRIUM

A kormány döntött a Budapesti Planetárium épületének felújításáról, és ennek előkészítését 50 millió forinttal támogatja – közölte az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkárság. A közlemény emlékeztetett: a kormány 2017 júniusában döntött arról, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat által fenntartott Budapesti Planetárium életveszélyes állapotának elhárítására 86 millió forintot biztosít. A kormány újabb döntésével támogatja az épület átfogó felújítását, műszaki-szakmai fejlesztését, és biztosítja az előkészítéshez szükséges fedezetet – olvasható a tájékoztatásban.

 

NOVEMBER 20. – MEGSZŰNIK A NYOMTATOTT VASÚTI MENETREND

A most használatos, december elején múlva lejáró menetrendkönyv az utolsó, a 2018-ast már nem nyomtatja ki a MÁV, de mindenki letöltheti magának PDF-ben. Egy 2014-ben végzett utaselégedettségi vizsgálat szerint az utazók mindössze 1,5 százaléka tájékozódik már csak a menetrendkönyvből. A menetrendkönyvek szerepét az elektronikus utastájékoztató csatornák mellett a jelenleginél hangsúlyosabban és szélesebb körben megjelenő vonali menetrendek veszik át. Továbbra is biztosított lesz a vasúti menetrend belföldi közszolgáltatási tartalmának naprakész elérhetősége és letölthetősége az Elvirában és a MÁV-csoport honlapján – válaszolta a MÁV a Fonódó blog megkeresésére.

 

NOVEMBER 28. – IZSÁKY-KUTATÓK ESZMECSERÉJE

20171128_illusztracio.JPG

Perlaki Zsuzsanna Éva kutató „Az Izsáky-bőröndök titkai” címmel tartott előadást a körmendi Batthyány-kastély aulájában a Körmendi Kulturális Műhely rendezvényén. Az előadóval Eőry Szabó Ferenc mkl és Eőri Szabó Ferenc beszélgetett.

Címkék: kaleidoszkóp

KASTÉLY AZ ŐRSÉG KAPUJÁBAN

Prusi 2017.11.30. 14:23

Az Őrség legimpozánsabb várkastélya, a Batthyány család birtokközpontja az Őrség kapujában, Körmenden található. A 18. században épült, jelenleg felújítás alatt álló épületegyüttesben a Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum kiállításai kaptak helyet.

A kastély eredete a 15. század közepére vezethető vissza, főépülete reneszánsz stílusban épült az 1400-as években, írott források 1459-ben említik először az épületet, de ezt a várkastélyt már csak régi térképek és leírások őrzik. Az erődítmény 1604-ben került a Batthyány család tulajdonába, és egészen 1945-ig a család birtokában maradt.

A Batthyány család 1655-ben hozta létre a vár ma is látható, négyszárnyú, hengeres saroktornyokkal ellátott központi magját. A Rákóczi-szabadságharc alatt megsérült várat az 1710-es években újjáépítették, majd gróf Batthyány Lajos, a későbbi országnádor az 1730-as években barokk stílusú kastéllyá alakíttatta. A 19. században az egész kastélyt klasszicista stílusban építették újjá.

1920-tól a boldoggá avatott dr. Batthyány-Strattmann László herceg, a híres szemész orvos volt a kastély tulajdonosa. A szegények orvosaként is ismert herceg a kastély egyik szárnyában rendezte be kórházát, ahol mintegy 20 ezer műtétet végzett, a rászoruló betegeket ingyen gyógyította, a birtok bevételeinek kétharmadát a betegek gyógykezelésére fordította. A példás családi és társadalmi életet élő herceget 2003-ban II. János Pál pápa boldoggá avatta. 1945-ben, az orosz hadsereg bevonulása során a jelentős képgalériát, a könyvtárat, a fegyvergyűjteményt és a műkincsek egy részét feldúlták, kifosztották és ellopták.

Napjainkban a kastély hatalmas termeinek egy részében a dr. Batthyány-Strattmann Lászlóról elnevezett múzeum működik, másik részében könyvtár, levéltár, színház és információs iroda kapott helyet. A kastély parkját a 18. században alakították ki barokk kertté, majd 1820 körül angolparkká formálták át. Jelenleg mintegy 35 hektár területen fekszik a védett, arborétum jellegű Várkert.

Címkék: utazás