Jeles évfordulóhoz érkezett a magyar polgári védelem: 90 évvel ezelőtt, 1935-ben alakult meg a jogelődjének számító hazai légoltalom. Bár a szervezet felépítése és feladatrendszere az évtizedek során folyamatosan módosult, alapvető rendeltetése változatlan maradt: az emberi élet megóvása katasztrófahelyzetekben és fegyveres konfliktusok idején.
GÁZÁLARCOS INTERJÚ EGY HONVÉDELMI ÉS POLGÁRI VÉDELMI VERSENYEN 1973-BAN. FORRÁS: FORTEPAN / MHSZ
- A háborús fenyegetettség hatására létrehozott légoltalom hatékony és gyors munkája jelentősen mérsékelte a civil áldozatok számát a második világégés során.
- A hidegháborús fegyverkezési versenyben módosultak a szervezet feladatai, és az 1964-től polgári védelem néven működő rendszer a nukleáris fegyverek elleni védekezésre fókuszált.
- Az 1986-os csernobili katasztrófa rávilágított arra, hogy az atomháború helyett elsősorban a civilizációs és természeti katasztrófák elhárítására kell felkészülni.
- Az ezredfordulótól a polgári védelem és a tűzoltóság összevonásával megalakult Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság irányítja a katasztrófák elleni védekezést.
- A hivatásos állomány mellett nélkülözhetetlen a polgári védelmi szervezetek, az önkéntes mentőszervezetek és a lakosság együttműködése a veszélyhelyzetek kezelésében.
Az első világháborúban a katonai célokra, egyre nagyobb kötelékekben bevetett repülőgépek lehetővé tették az arcvonal mögötti, addig elérhetetlen hátország támadását. A rendszeressé váló bombázások ráébresztették a hadviselő feleket arra, hogy a hátország lakossága is kiszolgáltatott és védtelen, ezért elengedhetetlenné vált a szervezett légoltalom kialakítása. Hazánkban a honvédelmi miniszter 1917 áprilisában kiadott rendeletével intézkedett a „légjárómű-elhárító szolgálat” megszervezéséről „a Magyar Királyság azon részein, melyek nem tartoznak a hadra kelt sereghez” – ezzel gyakorlatilag megszületett a magyar légoltalom elődje. Bár a háborús vereség, a trianoni békediktátum és a súlyos gazdasági helyzet évekre megakasztotta az újonnan létrehozott rendszer működését, az 1930-as években fokozódó háborús feszültség kikényszerítette az újjászervezést.
SZERVEZETT VÉDEKEZÉS
Az 1930-as évek elejére minden jelentős európai országban létrehozták az első állandó légoltalmi szervezeteket. Magyarországon német mintát követve alakult ki a rendszer: az állami irányítású hatósági szervezet és a társadalmi bázisú egyesületek szorosan együttműködve, egymást kiegészítve jöttek létre. A jogi kereteket a légvédelemről szóló, 1935. július 20-án kihirdetett XII. törvénycikk és a végrehajtására kiadott 15/1936. számú honvédelmi miniszteri rendelet, a Légoltalmi utasítás teremtette meg. A honi légvédelmet a katonai jellegű aktív légvédelemre, valamint a lakosság és az anyagi javak biztonságát szolgáló passzív védekezésre, azaz a légoltalomra osztották. Mindkét tevékenységet a honvédelmi miniszter irányította az Országos Légvédelmi Parancsnokság útján. Az ország területét hét légvédelmi kerületre tagolták, és a veszélyeztetettség mértéke alapján három kategóriába sorolták a településeket, az ország működése szempontjából kiemelten fontos vállalatokat és létesítményeket.
A légoltalom elsődleges feladatai közé tartozott az óvóhelyek és vezetési pontok kiépítése, a szükséges felszerelések – egyéni védőeszközök, egészségügyi, műszaki és tűzoltó eszközök – beszerzése, a légoltalmi szolgálat tagjainak kiképzése, a lakosság felkészítése és riasztása. A törvény előírta, hogy minden 14 és 60 év közötti magyar állampolgár légoltalmi kötelezettség alá esik, beosztható légoltalmi szolgálatra, és kötelezhető kiképzéseken, gyakorlatokon való részvételre. A rendkívül szigorú szabályozás értelmében légitámadás vagy közvetlen veszély idején a gondatlan szabályszegés öt évig, a szándékos károkozás tizenöt évig terjedő fegyházat, az államérdek súlyos megsértése pedig halálbüntetést vonhatott maga után.
TOBORZÓPLAKÁTOK AZ 1930-AS ÉVEKBŐL. FORRÁS: KATASZTRÓFAVÉDELEM KÖZPONTI MÚZEUMA
A magyar társadalom széles rétegeinek mozgósítására és tájékoztatására 1937. december 5-én a Pesti Vigadóban, Horthy Miklós kormányzó fővédnökségével, ünnepélyes keretek között megalakult a Légoltalmi Liga. A szervezet feladatrendszere szervesen illeszkedett az ország akkor kiépülő, egységes honvédelmi rendszerébe. A lakosság informálása érdekében sorra jelentek meg a légoltalom összes területét lefedő szabályzatok, segédletek, szakkönyvek és ismeretterjesztő kiadványok.
Az 1938-ban meghirdetett „győri program” alapján kidolgozott, 1939. március 11-én kihirdetett honvédelmi törvény új alapokra helyezte a hazai légvédelmet és légoltalmat. A jogszabály bevezette az általános honvédelmi kötelezettséget, amely a katonai szolgálaton túl magában foglalta a levente- és munkaszolgálatot, továbbá a személyi és dologi légvédelmi, légoltalmi kötelezettséget. A légoltalom fejlesztése három fő pillérre épült: a településekre és a közintézményekre vonatkozó hatósági légoltalomra, az üzemi légoltalomra, valamint a lakóházi önvédelemre. A honvédelem korszerűsítésével összhangban bevezették a kötelező iskolai légoltalmi oktatást, és nagyszabású óvóhelyépítési program indult Budapesten, majd a háború kitörése után az egész országban.
A második világháború alatt a légoltalom országos irányítását a Honvédelmi Minisztérium VI. Csoportfőnökségének vezetője, vitéz Szurmay Lajos vezérőrnagy látta el. A szervezet szerteágazó feladatokat végzett a lakosság védelme érdekében: gondoskodott a felkészítésről, a riasztásról, a kötelező elsötétítésről és a kitelepítésről, miközben a rádió és a sajtó útján rendszeresen tájékoztatta a közvéleményt a védekezés módszereiről és az aktuális teendőkről.
FALRAGASZOK A LAKOSSÁG TÁJÉKOZTATÁSÁRA. FORRÁS: FORTEPAN / LISSÁK TIVADAR
Az első légitámadások 1941 tavaszán érték hazánkat, Budapesten április 6-án rendeltek el először éles légiriadót. Magyarország 1941. június 27-én történt hadba lépése azonnali és szigorú légoltalmi intézkedéseket indokolt: elrendelték a teljes elsötétítést, felgyorsították az óvóhelyépítést, megszigorították a légoltalmi kiképzést, és fokozták a honvéd légoltalmi zászlóaljak készültségét. A szövetséges légierő 1944. április 3-án megkezdte az ország bombázását: ettől kezdve mindennapossá váltak a riadók, és kiszámíthatatlan volt, hogy melyik jelzést követi tényleges támadás. A légoltalom mindenütt gyorsan és hatékonyan végezte a mentést, a kitelepítést, a sérültek ellátását és a kárfelszámolást, ezzel jelentősen mérsékelve az áldozatok számát. A háború utolsó hónapjaiban az ország hadszíntérré vált, és az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvételt követően az addig hatékonyan működő légoltalom is teljesen ellehetetlenült.
NUKLEÁRIS FENYEGETETTSÉG
A hazai légoltalom újjászervezése a második világháborús tapasztalatok és a szovjet modell alapján indult meg 1949-ben. A szervezet irányítása 1950-től a belügyminiszter hatáskörébe került, a szakmai vezetést pedig a BM VI. Légoltalmi Főosztály, majd a BM Légoltalmi Országos Parancsnokság látta el. A rendszer integrálta a hatósági, az üzemi és a lakóházi légoltalmat, és ebben az időszakban még elsősorban a hagyományos fegyverekkel végrehajtott légitámadások elleni védelemre fókuszált. A szervezet feladatai közé tartozott az üzemi szakszolgálatok felállítása, a személyi állomány kiképzése és az önvédelmi alakulatok felkészítése, valamint a lakosság tájékoztatása és riasztása. Kiemelt figyelmet fordítottak a működéshez szükséges és a lakosság védelmére szolgáló óvóhelyekre: megkezdődött a meglévő létesítmények helyreállítása, illetve új, korszerű óvóhelyek építése és felszerelése.
LÉGOLTALMI GYAKORLAT BUDAPESTEN 1942-BEN. FORRÁS: FORTEPAN / HORVÁTH JÓZSEF
A szervezetet fegyveres testületté nyilvánították, hivatásos állománya a honvédséggel azonos rendfokozatokat viselt. 1951 májusában megalakult az első légoltalmi katonai alakulat, a Központi Légoltalmi Zászlóalj, amelyet fokozatosan követtek a fővárosi és megyei tartalékos zászlóaljak és századok. A műszaki zászlóalj 1951 szeptemberében a fővárosban, majd 1952. március 1-jétől országos szinten is átvette a lőszer- és bombamentesítési feladatokat. A tűzszerészek felbecsülhetetlen jelentőségű munkát végeztek: szinte minden nagyobb építkezésen jelen voltak, és több tízezer robbanóeszköz hatástalanításával emberek százainak életét mentették meg. Helytállásukkal nagymértékben hozzájárultak a „légó” társadalmi elismertségének növekedéséhez.
Az 1950-es évek közepétől a hidegháborús fegyverkezési verseny és a nukleáris arzenálok növekedése alapvetően átformálta a légoltalom feladatait. Előtérbe került a lakosság felkészítése a tömegpusztító fegyverek elleni védekezésre, és az életvédelmi létesítmények tervezésének szempontjai között már az atomfegyverek hatásai elleni védelem is szerepelt. A légoltalom tevékenysége 1953-ban jelentősen bővült: bekapcsolódott az országot érintő természeti és ipari katasztrófák elleni védekezésbe és a kárfelszámolásba. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a Központi Légoltalmi Zászlóalj kulcsszerepet játszott a megsérült közművek, a közlekedési infrastruktúra és az épületek helyreállításában.
A légoltalom szakmai irányítását 1958-ban a Belügyminisztériumhoz tartozó Légoltalom Országos Törzsparancsnoksága vette át. Az 1961-es berlini események és az 1962-es kubai rakétaválság nyomán felgyorsuló hadseregfejlesztés keretében azonban a kormány ismét a honvédelmi miniszter hatáskörébe utalta a légoltalom felügyeletét. Az Elnöki Tanács 1964-ben törvényerejű rendelettel írta elő, hogy a továbbiakban a légoltalom helyett a tevékenység kibővült célját és jellegét pontosabban kifejező polgári védelem nevet és fogalmat kell használni.
Az új szabályozás értelmében a polgári védelmi felkészítés középpontjába a nukleáris fegyverek elleni védekezés elveinek és módszereinek kidolgozása került. A szervezet fő feladatai között rögzítették a lakosság védelmének megszervezését és a túlélés feltételeinek biztosítását egy esetleges nukleáris háború esetén. Hangsúlyos szerepet kapott a gazdasági, ipari, mezőgazdasági és közüzemi létesítmények működőképességének megóvása, valamint a mentés és a halaszthatatlan helyreállítási munkák megszervezése és végrehajtása a kárterületeken. A Polgári Védelem Országos Parancsnoksága irányításával egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a hivatásos állomány kiképzésére és a lakosság széles körű tájékoztatására.
A SZAMOS ÁLTAL ELÁRASZTOTT TUNYOGMATOLCS 1970. MÁJUS 25-ÉN. FORRÁS: MAGYAR KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI MÚZEUM – DUNA MÚZEUM
Az 1960-as évek végére a polgári védelem gyorsított ütemű felkészítésének eredményeként a szakszolgálatokba, önvédelmi szervezetekbe beosztott állomány létszáma elérte a 700 ezer főt. A felkészítési időszakokat nagyszabású, több tízezer főt mozgósító megyei gyakorlatokkal zárták: 1967-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 17 ezer, 1968-ban Fejér megyében 25 ezer, Bács-Kiskun megyében 38 ezer, 1969-ben Hajdú-Bihar megyében 80 ezer fő részvételével zajlottak a műveletek. Egyre nagyobb hangsúlyt kapott az elemi csapások, a természeti és ipari katasztrófák elleni védekezés. Az 1970-es, öt megyét sújtó felső-tiszai árvíz során a honvédség és a polgári védelem több tízezer fős állománya végezte mintegy 80 ezer lakos mentését, kitelepítését és ellátását, majd a fertőtlenítési és helyreállítási munkálatokat.
SZEMLÉLETVÁLTÁS A VÉDELEMBEN
A polgári védelem katonai szervezeteit 1972-ben az újonnan felállított Hátországvédelmi Parancsnokság irányítása alá rendelték, amit a feladatok, jog- és hatáskörök átfogó újraszabályozása követett. Újabb fontos lépést jelentett az 1976-os honvédelmi törvény elfogadása, amely a polgári védelmi kötelezettséget kiterjesztette „az elemi csapások és más rendkívüli események” időszakára is, ezzel jelentősen bővítve a szervezet feladatkörét és társadalmi felelősségét.
Közel két évtizedes szünet után új lendületet kapott az óvóhelyek kialakítása, amelyben központi szerepet töltött be a fővárosban létesülő két metróvonal. Az 1970-es évektől kiépülő kelet-nyugati és észak-déli vonal, azaz az M2-es és az M3-as metró mélyvezetésű szakaszai kettős rendeltetéssel készültek: az összesen mintegy 30 kilométeres hálózatból 24 kilométer alkalmas polgári védelmi feladatok ellátására, és akár atomtámadás esetén is védelmet nyújt. A két metróvonalat 12 védelmi szektorra osztották, amelyek egyenként két-három állomást, valamint a hozzájuk tartozó alagútszakaszokat foglalják magukban, és rendkívüli helyzetben összesen mintegy 220 ezer ember befogadására alkalmasak. Védelmi üzemmódba állításkor áramtalanítják a síneket, és hermetikusan elzárják az állomásokat a felszíntől. Az óvóhelyen tartózkodók alapvető szükségleteinek ellátását a mélyben kiépített infrastruktúra garantálja: a levegőztetést és az áramellátást dízelgenerátorok biztosítják, az ivóvizet pedig független, fúrt kutakból nyerik. Budapest legnagyobb, ma is üzemképes óvóhelyrendszerének biztonságát a katasztrófavédelem szakemberei rendszeres szimulációs gyakorlatokon ellenőrzik.
METRÓALAGÚT A LEZÁRT SZEKTORKAPUVAL. FOTÓ: VÖRÖS ATTILA
Az 1970-es évek végén megkezdődött a polgári védelmi szakszolgálatok, az önvédelmi szervezetek, valamint az üzemek és intézmények készleteinek feltöltése az atom-, biológiai és vegyi fegyverek elleni védelemre szolgáló egyéni védőeszközökkel, illetve a szervezetek ellátása korszerű felderítő- és mérőműszerekkel. Folytatódtak a többnapos városi, járási és megyei gyakorlatok: 1978-ban Tolna megyében 15 ezer, 1979-ben Jász-Nagykun-Szolnok megyében 20 ezer, 1982-ben Békés megyében szintén 20 ezer fő bevonásával gyakorolták a térségre jellemző komplex polgári védelmi feladatokat.
A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériumának megbízottja – 46 másik állam képviselőjével együtt – 1977. december 13-án Genfben aláírta az 1949. évi genfi egyezményeket kiegészítő két jegyzőkönyvet, vállalva a későbbi jogrendbe illesztésüket. Magyarország 1989-ben ratifikálta és hirdette ki az egyezményt, amely szabályozta a polgári védelem helyét és szerepét a nemzetközi hadijogban, és határozottan elkülönítette a fegyveres erőktől. A jegyzőkönyv definíciója szerint a polgári védelem „mindazoknak a humanitárius feladatoknak az ellátása, amelyeknek az a célja, hogy a polgári lakosságot védjék az ellenségeskedések, illetőleg a katasztrófák veszélyeitől, segítsék a hatások leküzdését, és biztosítsák a túlélés feltételeit”. E feladatok közé tartozik többek között a tájékoztatás és a riasztás, a kitelepítés, a kimenekítés és a befogadás, az óvóhelyi védelem, az egyéni védőeszközökkel való ellátás, a sérültek mentése és orvosi ellátása, gondoskodás a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak és a kritikus infrastruktúrák védelméről, a halálos áldozatokkal kapcsolatos halaszthatatlan intézkedések, a kárterületek felderítése, mentesítése és az ideiglenes helyreállítási munkák elvégzése.
Az ukrajnai Csernobilban 1986. április 26-án minden idők legsúlyosabb nukleáris katasztrófája következett be, amelynek következményei egész Európát érintették. A korabeli politikai vezetés – ideológiai és gazdasági okokból – a hivatalos tájékoztatásban igyekezett bagatellizálni a történteket és leplezni a valós veszélyeket. A háttérben azonban a magyar polgári védelem állománya és az érintett ágazati szakemberek hónapokon át megfeszített munkával végezték a méréseket, az ellenőrzéseket és a szükséges beavatkozásokat. A csernobili katasztrófa legfontosabb szakmai tanulsága az volt, hogy a – remélhetőleg soha be nem következő – nukleáris világháború helyett elsősorban a civilizációs és természeti katasztrófák elhárítására kell felkészülni és felkészíteni a lakosságot.
Az ígéretesen induló átalakulást szinte átmenet nélkül szakította félbe 1988-ban a Hátországvédelmi Parancsnokság és a Polgári Védelem Országos Parancsnokságának egyidejű megszüntetése. A Honvédelmi Minisztérium közvetlen irányítása alá rendelt új parancsnokság neve Hátországi és Polgári Védelmi Parancsnokság lett. Ez a kényszerű helyzet azonban nem volt hosszú életű: az új védelmi doktrína megvalósításával összhangban a polgári védelmi igazgatás 1990-től a honvédelmi tárcától a Belügyminisztériumhoz került. A szervezet feladatainak középpontjába a természeti csapások és az ipari katasztrófák elleni védekezés került, és a lakosság felkészítésében egyre nagyobb szerepet kapott a társadalom önszerveződése. A Belügyminisztérium azonban nem találta a polgári védelem helyét a tárcán belül, ezért 1993-ban újabb integrációt kellett megélnie a szervezetnek: a BM Tűzoltóság Országos Parancsnoksága és a BM Polgári Védelem Országos Parancsnoksága bázisán megalakult a BM Tűz- és Polgári Védelmi Országos Parancsnokság.
LÉGOLTALMI SZIRÉNA ELLENŐRZÉSE BUDAPESTEN
Az Alkotmánybíróság 1995-ben megállapította, hogy a polgári védelemre vonatkozó szabályozás több eleme is alkotmányellenes, ezért 1996-ban ismételten megalakult a BM Polgári Védelem Országos Parancsnoksága. A szervezet feladatait, felépítését és a polgári védelmi kötelezettséget az 1996. évi XXXVII. törvény határozta meg. Ennek alapján a polgári védelem „a honvédelem rendszerében megvalósuló szervezet, feladat- és intézkedési rendszer, amelynek célja a fegyveres összeütközés, a katasztrófa és más veszélyhelyzet esetén a lakosság életének megóvása, az életben maradás feltételeinek biztosítása, valamint az állampolgárok felkészítése azok hatásainak leküzdése és a túlélés feltételeinek megteremtése érdekében”.
MAGYARORSZÁG SZOLGÁLATÁBAN A BIZTONSÁGÉRT
A magyar polgári védelem történetében újabb mérföldkövet jelentett a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény, amelynek értelmében – a polgári védelem és az állami tűzoltóság országos és területi szerveinek összevonásával – 2000. január 1-jén megalakult a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (BM OKF). A törvény megfogalmazása szerint a katasztrófavédelem „a különböző katasztrófák elleni védekezésben azon tervezési, szervezési, összehangolási, végrehajtási, irányítási, létesítési, működtetési, tájékoztatási, riasztási, adatközlési és ellenőrzési tevékenységek összessége, amelyek a katasztrófa kialakulásának megelőzését, közvetlen veszélyek elhárítását, az előidéző okok megszüntetését, a károsító hatásuk csökkentését, a lakosság élet- és anyagi javainak védelmét, a katasztrófa sújtotta területen az alapvető életfeltételek biztosítását, valamint a mentés végrehajtását, továbbá a helyreállítás feltételeinek megteremtését szolgálják”. A törvény alapján az államigazgatási feladatokat is ellátó rendvédelmi szerv valamennyi hivatásos állományú tagja tűzoltói rendfokozattal rendelkezik, és szolgálati kötelezettségeit akár élete kockáztatásával is teljesíti.
A jelenleg hatályos jogi szabályozás alapját a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény képezi. A jogszabály új alapokra helyezte a katasztrófák elleni védekezés szervezetét, és három fő szakterületet – tűzoltósági, polgári védelmi, iparbiztonsági – határozott meg. Napjainkban a klímaváltozás okozta természeti csapások, a technológiai fejlődés kockázatai, a világjárványok, valamint a globális és regionális konfliktusok újabb és újabb kihívások elé állítják a katasztrófavédelmet. Az időjárási szélsőségek és a rendkívüli helyzetek – árvizek, hőhullámok, erdőtüzek – már nem csupán kivételes események, hanem rendszeres beavatkozásokat igényelnek.
VÉDŐRUHA MENTESÍTÉSE KATASZTRÓFAVÉDELMI GYAKORLATON. FOTÓ: BM OKF
A katasztrófavédelem egységes rendszerébe tagozódó polgári védelem feladatainak ellátásához a hivatásos állomány mellett nélkülözhetetlen a köteles – központi, területi, települési és munkahelyi – és az önkéntes polgári védelmi szervezetek, az állami, önkormányzati és társszervek, a civil és karitatív szervezetek, továbbá a felkészített lakosság szoros együttműködése. Magyarország településeit kockázatbecslés alapján három katasztrófavédelmi osztályba sorolják. A települési polgári védelmi szervezetek létszámát a lakosságszámmal arányosan határozzák meg, tagjaikat szakképzettség, életkor, egészségügyi állapot és munkahely alapján osztják be. Az egységeket – legyen szó műszaki, infokommunikációs, logisztikai, egészségügyi vagy lakosságvédelmi feladatokról – minden esetben a település konkrét veszélyeztetettségének megfelelően alakítják ki.
Magyarországon 18 éves kortól az öregségi nyugdíjkorhatárig minden állampolgár polgári védelmi szolgálatra kötelezhető, akire nem érvényes a törvényben meghatározott mentességek valamelyike. Az adatszolgáltatási, bejelentési, megjelenési kötelezettséget és a polgári védelmi szolgálatot magában foglaló kötelezettség teljesítését, valamint az azonnali beavatkozást igénylő mentési munkálatokra történő beosztást a lakóhely szerint illetékes polgármester határozatban rendeli el. A felkészítés és a gyakorlat időtartamát a hatályos jogszabályok keretei között, a feladat jellegéhez igazodva határozzák meg. Az állampolgárok önkéntesen is vállalhatnak polgári védelmi szolgálatot határozott vagy határozatlan időre. Az önként jelentkezők a nyilatkozatukban előre jelezhetik, hogy képzettségüknek, tapasztalatuknak megfelelően milyen feladatot szeretnének ellátni veszélyhelyzetben. Jelenleg az állampolgárok egy százaléka, mintegy százezer ember tartozik a polgári védelmi szervezetek kötelékébe. A védekezéshez szükséges technikai hátteret a gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség is támogatja, amely által az állam szükség esetén igénybe veheti a gazdálkodó szervezeteknél rendelkezésre álló speciális gépeket és eszközöket.
ÁRVÍZI VÉDEKEZÉS A MARGIT-SZIGETEN 2024-BEN. FOTÓ: BUDAPEST MENTŐSZERVEZET
Az emberek segítőkészsége, áldozatkészsége és elhivatottsága rendkívüli események, veszélyhelyzetek és katasztrófák idején mutatkozik meg igazán. Magyarországon a katasztrófavédelemnél és az önkormányzatoknál dolgozók hivatásszerűen, míg több tízezren egyesületek, karitatív szervezetek és önkéntes mentőszervezetek tagjaként vállalnak szerepet a polgári védelem feladatrendszerében. A hazai önkéntes mentőszervezetek évente átlagosan több mint kétezer alkalommal avatkoznak be különböző veszélyhelyzetek megelőzése és a káresemények hatásának csökkentése érdekében: speciális, keresőkutyás vagy kötéltechnikai szakértelmet igénylő mentéseket végeznek, eltűnt személyeket keresnek szárazföldön és vízben, segítenek a heves viharok következményeinek felszámolásában, a belvízi és árvízi károk elleni védekezésben. Ők azok a hétköznapi hősök, akik szükség esetén azonnal cselekednek, és áldozatos munkájukkal, elkötelezettségükkel példát mutatnak másoknak. Az immár kilencvenéves magyar polgári védelem büszke az elődökre, a hivatásos állomány tagjaira és az önkéntesekre, akikre vészhelyzetben mindig számíthatunk.
Védekezés, felkészítés, hagyományőrzés
DR. MUHORAY ÁRPÁD NY. PV. VEZÉRŐRNAGY A ZALAEGERSZEGI KÖZÉPISKOLÁSOKNAK ÉS KADÉTOKNAK 2024-BEN TARTOTT ELŐADÁSON. FOTÓ: MPVSZ
Az 1937 és 1945 között működő Légoltalmi Liga hagyományainak folytatója, a Magyar Polgári Védelmi Szövetség 1991-ben alakult közhasznú társadalmi szervezetként. A közel ötezer regisztrált és ennél jelentősen több pártoló taggal rendelkező szövetség területi szervezetei és tagozatai átfogják az egész országot. Az MPVSZ a hivatásos katasztrófavédelmi szervekkel, a védelmi bizottságokkal, az önkormányzatokkal és más társadalmi szervezetekkel együttműködve aktívan részt vesz a természeti és ipari katasztrófák elleni védekezésben. Kiemelt feladatai közé tartozik a lakosság és a települési polgári védelmi szervezetek felkészítése, a helyi önkormányzatok tervezési és szervezési munkájának támogatása, az évente megrendezett katasztrófavédelmi ifjúsági versenyek és szaktáborok szervezése, valamint a szakmai érdekképviselet. A szövetség ápolja az egykori légoltalom és a polgári védelem hagyományait, támogatja a szakterületeivel kapcsolatos tudományos munkát, továbbá hazai és nemzetközi tanácskozásokat és konferenciákat szervez.
Havonta ellenőrzik a lakosságvédelmi szirénákat
ÖSSZESEN TÖBB MINT FÉLMILLIÓ EMBERT KÉPES RIASZTANI ÉS TÁJÉKOZTATNI A MOLARI RENDSZER
Magyarországon 1938-ban vezették be a légiriadó-jelzéseket, amelyek jellegzetes hangját hallva azonnal megfelelő óvóhelyet kell keresni. A régi, „kalap” alakú légoltalmi szirénák számos településen ma is megtalálhatók, domború tetejük miatt könnyen észrevehetők a magas oszlopokon és a háztetőkön. A riasztórendszer korszerű magyar megfelelője az OKF által kiépített és üzemeltetett MoLaRi (Monitoring és Lakossági Riasztórendszer), amely tizenkét vármegyében és kilenc fővárosi kerületben, összesen húsz veszélyes ipari üzem környezetében több mint félmillió embert képes riasztani és tájékoztatni. A MoLaRi katasztrófa esetén a szirénajelzésén túl „élőbeszédben” is tájékoztat a követendő magatartási szabályokról és a legfontosabb tudnivalókról. A végpontok csökkentett vagy hangos üzemű, azaz morgató- vagy teljes körű próbáit általában minden hónap első hétfőjén hajtják végre. A légiriadó jele háromszor megismételt, 30 másodpercig tartó, váltakozó hangmagasságú szirénahang, a jelzések között 30 másodperces szünetekkel. A katasztrófariadó jelzése 120 másodpercig tartó, váltakozó hangmagasságú, folyamatos szirénahang. A riasztások feloldását jelző „riadó elmúlt” jelzés kétszer megismételt, 30 másodpercig tartó, egyenletes hangmagasságú szirénahang, a jelzések között 30 másodperces szünettel.
Megemlékezések a világnapokon
A LÉGOLTALOM ÉS A POLGÁRI VÉDELEM HŐSI HALOTTAINAK EMLÉKTÁBLÁJA A BM OKF ÉPÜLETÉNEK AULÁJÁBAN
A Nemzetközi Polgári Védelmi Világszervezet 1972. március 1-jei megalakulására emlékezve 1992-től ünneplik a polgári védelem világnapját. Magyarországon is minden évben március 1-jén köszöntik azokat, akik hivatásosként vagy önkéntesként részt vesznek a polgári védelem és a katasztrófavédelem munkájában, és koszorúzással emlékeznek a korábbi katasztrófák áldozataira és a mentés közben elhunyt hősökre. A hazai katasztrófavédelem másik kiemelt ünnepe május 4-e, Szent Flórián napja, amikor a hivatásos és önkéntes tűzoltók, valamint a mentőszervezetek áldozatos munkája előtt tisztelegnek. Az ENSZ 1989-ben kezdeményezte a természeti katasztrófák csökkentésének világnapját. A megemlékezést – amelynek elnevezése később a katasztrófák csökkentésének világnapjára módosult – 2009 óta minden évben október 13-án tartják. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a megelőzés és a tudatos felkészülés jelentőségére, továbbá emléket állítson a katasztrófák áldozatainak és mindazoknak, akik mások védelméért adták az életüket.
