Két és fél hónappal ezelőtt, október 27-én történt nálunk egy csőtörés, amikor megrepedt az egyik T-idom a vízóraaknában, a tulajdonosi oldalon. Az azonnali hibaelhárítás után szürreális ügyintézés vette kezdetét.

A kárrendezés elég sok papírmunkával járt, de a biztosító végül teljes mértékben kifizette a hibaelhárítással és javítással összefüggő költségeket, a vízszolgáltató pedig jóváírta a csatornahasználati díjat. Csupán egyetlen tétel maradt továbbra is makacsul függőben: az elfolyt víz költségének megtérítése, amire külön kötöttem biztosítást, mégsem volt hajlandó fizetni a biztosító. Időközben kisebb könyvnyi mennyiségű dokumentum, jegyzőkönyv, hivatalos levél, számla és igazolás gyűlt össze az egyre inkább szélmalomharcnak tűnő ügyben. Tegnap reggel, pontosan 75 nappal az ominózus csőtörés után, végképp betelt a pohár, és küldtem egy újabb levelet a biztosítónak, költőien rávilágítva a történet szürreális oldalára. Többek között az alábbiakat írtam.

„A DRV Zrt. többszöri kérést és egyeztetést követően sem hajlandó kiállítani az Önök által kért igazolást az elfolyt víz mennyiségéről és értékéről. Mint levelükben írják, a közműszolgáltató nem tudja »igazolni« azt, hogy a csőtörésen mennyi víz folyt el, mivel a meghibásodáson át elfolyt vízmennyiséget nem méri semmi. Elszámoláskor a hatályos jogszabályi számítás »elfolyt vízmennyiségként« a mért és az átlagfogyasztás alapján számított mennyiség különbségét jelöli meg. Ez azonban csak egy jogszabályi számítás, melyet a szolgáltató sem igazolni, sem cáfolni nem tud, jogszabályi előírásként alkalmazkodik hozzá – hangsúlyozzák.

Értelmezésem szerint ez azt jelenti, hogy az Önök biztosítójánál a DRV Zrt. teljes szolgáltatási területén – amely 379 település 861 ezer lakosát érinti (!) Baranya, Fejér, Somogy, Tolna, Veszprém és Zala vármegyékben – értelmetlen biztosítást kötni az elfolyt vízre, hiszen a DRV Zrt. fogalom- és jogszabályértelmezése miatt nem hajlandó kiállítani az Önök által kért igazolást, Önök pedig ennek hiányában nem hajlandók téríteni az elfolyt víz értékét. És ezzel bezárult az ördögi kör, a történet elszenvedője pedig »természetesen« a közműszámlákat és a biztosítási díjakat is fegyelmezetten fizető, nem mellékesen kárt szenvedett ügyfél, aki most hipotetikus mediációs eljárást folytat fogalmi problémákkal és információértelmezési hiányosságokkal küzdő, rugalmatlan ügyfélszolgálatok között.

Kifejezetten lényeges körülménynek tartom, hogy a DRV Zrt. – némileg önellentmondásos módon – tulajdonképpen a biztosító formanyomtatványának kitöltésétől zárkózik el, hiszen az említett levélben mégis igazolja az elfolyt víz mennyiségét, amely 25 köbméter volt. A biztosító részére korábban általam feltöltött dokumentumokból pedig minden további adat is rendelkezésre áll, amit Önök most ismételten kérnek.

Ha az összes Önök által kért – de már korábban is hiánytalanul rendelkezésre álló – információ ellenére is ragaszkodnak az »Igazolás az elfolyt víz mennyiségéről és értékéről« című nyomtatvány kitöltéséhez, akkor – a szolgáltatói bürokrácia útvesztőiben ragadva – újra kell gondolnom az Önökkel kötött lakásbiztosítási szerződést.”

Levelemet még hivatali munkaidő előtt, 07:10 perckor küldtem el a biztosítónak. Alig 40 perccel később (!) megérkezett a válasz: megtérítik az elfolyt víz költségét, elindították az átutalást.