Az alföldi táj egyhangúságát megtörő, természetvédelmi oltalom alatt álló halmok, a kurgánok tájképi és régészeti értékeikkel, valamint állat- és növényviláguk egyediségével tűnnek ki környezetükből. Az öt–tíz méter magas és húsz–ötven méter kerületű, kúp vagy félgömb alakú képződmények keletkezése különböző korokra vezethető vissza a honfoglalás előtti időkből.
A jellegzetes, természetes vagy mesterséges eredetű földhalmokat lakóhelyként vagy temetkezési helyként, később az itt letelepedett lovasnomád népek őrhelyként és határjelzésként használták. Az elmúlt évszázadokban a halmok döntő többségét felszántották, befásították vagy elhordták, sokukra ráépítettek. Egykor 40 ezer kurgán állhatott az Alföldön, a hivatalos nyilvántartásban ma már csak 1500 szerepel. Az elmúlt napokban három nevezetes halmot kerestünk fel az Alföld különböző pontjain.
