Prusi Dosszié

Prusi Dosszié

GENERÁCIÓK SAJÁT MOBILJAI

2020. január 07. - Prusi

Február végéig tekinthető meg a „GSM – Generációk Saját Mobiljai” című időszaki kiállítás a Piarista Múzeumban. A népszerű modellek mellett számos ritka, „egzotikus” készülék, prototípus is helyet kapott a tárlaton.

A magyarországi GSM-mobilszolgáltatás 25 éves évfordulója alkalmából a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) – a Vodafone Magyarország Alapítvány támogatásával – a Neumann Társaság múzeumában (NJSZT ITK, Szeged) rendezett tárlatot. A kiállítás ősszel a túrkevei Finta Múzeumban vendégszerepelt, november végétől három hónapon át a budapesti Piarista Múzeumban tekinthető meg.

A szervezők négy budapesti magángyűjtő (Csernák Márton, Domokos Zoltán, Novák László, Szepes György, Mobilmementók baráti kör) és egy szegedi mobilgyűjtő (Ördögh Zoltán, Retromobil) több ezer darabos gyűjteményéből válogatták ki az elmúlt negyed évszázadban piacra dobott legérdekesebb készülékeket, amelyek között a látogatók saját egykori mobiltelefonjaikat is jó eséllyel viszontláthatják. A népszerű modellek mellett számos ritka, „egzotikus” készülék, prototípus is helyet kapott a tárlaton; megtekinthető például egy olyan, táskányi méretű, analóg Motorola mobiltelefon, amilyennel az első magyarországi mobilhívást Bod Péter Ákos akkori ipari és kereskedelmi miniszter 1990. október 15-én elindította. A kiállítás látogatói több tucatnyi különleges formatervezésű készüléken keresztül kapnak izgalmas képet arról, hogyan jutottunk el a külső antennás, nyomógombos készülékektől napjaink teljes érintőképernyős okostelefonjaihoz, és hogy a dizájn mellett mekkora volumenű technikai fejlődésen ment keresztül a mobiltelefon-gyártás.

A kiállítás 2020. február 29-ig, hétköznapokon 10 és 18 óra között, előzetes bejelentkezéssel látogatható, bővebb információ az NJSZT honlapján olvasható.

SZIMULÁLT VALÓSÁGBAN ÉLÜNK?

2020. január 05. - Prusi

Több mint húsz évvel ezelőtt, 1999-ben mutatták be a filmtörténelem egyik legismertebb, forradalmi hatású moziját, a Mátrix-trilógia első részét. Az amerikai–ausztrál koprodukcióban készített, négy Oscar-díjat elnyert sci-fi alapötleteként szolgáló hipotézis, a szimulált valóság elmélete alapján elképzelhető, hogy a minket körülvevő valóság csupán illúzió, és mindannyian egy számítógépes technikával létrehozott világban élünk. A számos filozófiai és vallási utalást tartalmazó film által megfestett disztopikus jövőben az érzékelt világot, a Mátrixot mesterséges intelligenciával rendelkező gépek alkották meg, és az embereket azzal a céllal tenyésztik, hogy saját energiájuk forrásaként hasznosítsák őket. De vajon a „valóságban” felismernénk-e, ha egy ilyen szimuláció részesei lennénk?

20200105_illusztracio_1.jpg

Tovább

BUDAPESTI FORGÁCSOK LX.

2020. január 03. - Prusi

JOGI EGYETEM A 60-AS ÉVEKBEN

A jogi egyetem, a Kar (természetesen a budapesti egyetemről lesz szó) az Egyetem tér impozáns épületében működött (mint most). A hátsó épületrész ablakaiból a mellette lévő papnevelde udvarára lehetett látni, ahol időnként a kispapok feltűrt reverendában fociztak, érdekes volt.

Az akkori első évfolyam bőven befért az I. tanterembe, bár ha írásbeli vizsga vagy komolyabb zárthelyi írására került sor, felvonultunk a IX. előadóba, legfelülre, és ott írtuk, nehogy egymáshoz préselődve puskázás jöhessen szóba. Meg amikor valami politikai demonstrációt szerveztek részünkre, mint például a vietnami háború elleni tiltakozó gyűlést, amikor is jól megijesztettük az amerikai imperialistákat a harcias szónoklatokkal. Ez is érdekes volt.

Az első évfolyam legnehezebb tantárgya a római jog. Ez amolyan vízválasztó, a felsőbb évfolyamosok is rémisztgették a „gólyákat”. Kétségtelen, hogy a latin nyelvű szavak (mondatok, meghatározások) megtanulása nem volt egyszerű, különösen azért, mert a hallgatóság többsége a középiskolában nem tanult latinul, így aztán biflázhatott, de az évfolyam (néhány keményfejű hallgató kivételével) túljutott az akadályon. A római jog jelentősége rendkívül nagy a jogi szakmában.

bp_forgacs_20200103_1.jpg

AZ ELTE JOGI KARÁNAK ÉPÜLETE 1953-BAN. ILLUSZTRÁCIÓ: FORTEPAN

A tudást legelőször oktatóink próbálták átadni részünkre. Hogy közülük ki-kicsoda, azt részben az egyetemi évek alatt, részben utólag tudtuk meg. Mint mindenhol és mindenkor, voltak közülünk jól értesültek is, különösen a régi jogászcsaládok leszármazottai, akik pletykákban igen megbízhatóak voltak. Így kiderült, kik a munkásmozgalom régi harcosai, kik azok, akik már a háború előtt ügyvédként működtek, mások, mint a dolgozó nép (a proletárok és a dolgozó parasztság) leszármazottai, a háború utáni népi kollégiumokban szerezték az általános tudásuk alapjait, a legfiatalabb oktatók pedig kétségtelen, hogy a „haladás” mintaképei voltak. Ennél fontosabb ismeretet lehetett viszont kideríteni a szakkönyvekből, tanulmányokból. Az előélettől függetlenül némelyikük rendkívül izgalmas és érdekes előadó volt, mások (szerencsére ők voltak kevesebben) tudományos teljesítményüktől függetlenül masszív unalmat árasztottak magukból.

Az oktatás hasonlított a középiskolaihoz, tanári előadás, csoportos vagy néha évfolyami dolgozatírás („zárthelyi”), és a félévi (vagy több félévet átfogó) vizsga, a szóbeli „alakítás”. Tancsoportonként ún. gyakorlati óra (szeminárium) is volt, amelynek keretében az elméletet oktatóink próbálták „aprópénzre” váltani, vagyis a jogi szöveg életes alkalmazásával tágították fejünket. A bolognai rendszer (kredit) ismeretlen volt.

Az egyetemi élet (az oktatáson kívül) változatos és érdekes volt: az épületben nyüzsgött a hallgatóság, a kinti környéket a ráérősen álldogáló, beszélgető vagy siető (óráról lekéső) hallgatók jellemezték, az épülettel szemközti Vén Diák („Tanszék”) eszpresszóban békésen üldögélt a tanár és diák, nem egyszer alig egy-két méter választott el bennünket a nagy tekintélyű professzortól, élmény volt csodálni a kávéját kevergető „kollégát”.

Bár nem a jogi oktatáshoz tartozik, de érdemes megemlíteni, hogy a jogászok (joghallgatók) a sportolásban élen jártak. A régi BEAC-pálya (a Mező utcában, ld. az XLIII. „forgácsokban”) fennállása idején például a klub elnöke az egyik jogászprofesszor volt, a labdarúgócsapatot egy későbbi alkotmánybíró és egy korabeli dékán, valamint két volt NB I-es futballista joghallgató is erősítette, a kézilabdacsapat kapusa a legfőbb bírói fórum tagja lett – szóval kiemelkedő sportolók vagy sportszerető személyek voltak. A fiatalabb (férfi) oktatók rendszeresen rúgták a labdát (kiskapuztak), példát adtak a hallgatóknak az „ép testben ép lélek” jelmondat érvényesüléséről. E fiatal oktatók közül számosan igen komoly tudományos pályát futottak be.

bp_forgacs_20200103_2.jpg

AZ ELTE ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KARÁNAK ÉPÜLETE NAPJAINKBAN.
FORRÁS: ELTE.HU

Nemrég elmentem az egykori alma mater épületébe, de nekem már a bejutás sem volt egyszerű. Mint kiderült, a főkapu fotocellás működésű, és pár másodpercig késlekedett a nyitással (vagy én nem álltam jó helyen), és rángattam a fogantyút (furcsán is nézett rám egy időközben odaérkezett, feltehetően ifjú kollegina), de végül minden sikerült. Bent semmiféle nyüzsgés nem volt, a büfé kihalt, alig láttam embert a folyosókon. Utóbb a tájékozottabb régi kollégáim felvilágosítottak, hogy elmaradtam a valóságtól, mert manapság az informatika segítségével otthon is lehet tanulni, egyszerűbb lett az élet, mint a mi időnkben. Okosabb lettem. De nem csak ebben, hanem abban is, hogy a tanulmányi osztály (új elnevezése: hivatal) már a Kecskeméti utca–Magyar utca sarkán működő nagy kockaépületben üzemel (tudja-e valaki, hogy ebben az épületben működött valamikor a Középülettervező Vállalat?), ahol a megfelelő emeleten a bejutás kódszámmal történik. Onnan visszairányítottak a főépületbe, ahol aztán elintéztem, amit akartam.

Én szerettem a jogi egyetemre járni.

süti beállítások módosítása