Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg

 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en, 2018-ban végzett az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakán. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, jelenleg önkormányzati lapszerkesztő és olvasószerkesztő. Komplex blogját 2012-ben indította; 2015-től a Meridián Csoport alapító tagja. Érdekli a kommunikáció- és információtudomány, a földönkívüli létformák keresésének alternatívái és a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek, hobbija a természetjárás és a fotózás.

Facebook-oldal

Ajánló

prusi_dosszie_twitter_banner.png

 

ismerd_meg_hazadat_hird.JPG

 

retrospektiv_hird.jpg

 

alhir_dosszie.jpg

 

pislogas_hirdetes.jpg

 

idegen_zona_hird.jpg

 
misztikus_zona_hird.jpg

 tiltott_zona_ujhird.jpg

Adatvédelem

adatkezeles_banner.jpg

„NEM KOPOGTATTAK BE KIS ZÖLD EMBERKÉK A SZOJUZ ABLAKÁN”

Prusi 2020.06.04. 09:27

Negyven évvel ezelőtt, 1980. május 26-án indult el történelmi küldetésére a Szojuz–36 fedélzetén Farkas Bertalan. Az első és eddig egyetlen magyar űrhajós csaknem nyolc napot töltött a kozmoszban, és június 3-án tért vissza a Szojuz–35 űrhajóval. Évfordulós összeállításomban arra is visszatekintek, hogyan számoltak be az 1980. június 4-én megjelent napilapok a sikeres küldetésről, és felidézem azt az interjút, amelyet Farkas Bertalannal készítettem az információk hitelességéről szóló egyetemi szakdolgozatomhoz.

20200603_illusztracio_1.jpg

VALERIJ KUBASZOV ÉS FARKAS BERTALAN A SZALJUT–6 ŰRÁLLOMÁS FÖLDI MÁSÁNAK PARANCSNOKI EGYSÉGÉBEN. FOTÓ: NÉMETH FERENC, MTI

A szocialista országok közös űrkutatási programja, az Interkozmosz keretében az 1970-es évek második felében vált lehetővé, hogy a szovjet Szojuz űrhajókon a tagországok egy-egy képviselője is feljusson a világűrbe. Magyarországra a tervek szerint ötödikként, 1979-ben került volna sor, a jelöltek kiválasztási folyamata 1977-ben a kecskeméti Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézetben kezdődött. Űrhajósnak a már sokrétű szűrésen, kiképzésen átesett vadászrepülőgép-pilóták jelentkezhettek, a hét alkalmas minősítést kapott jelölt közül a magyar és szovjet repülőorvosi bizottság együttes ülésén négyet választott ki. A Moszkvában végzett további vizsgálatok után Farkas Bertalan és Magyari Béla utazhatott családostul kiképzésre a Gagarin Űrhajós Kiképzőközpontba, népszerű nevén Csillagvárosba, Elek László és Buczkó Imre a kiképzés idején a tartalék szerepét töltötte be.

Farkas Bertalan 1949-ben a szabolcsi Gyulaházán született. Középiskolai tanulmányait Kisvárdán végezte, s miután Nyíregyházán megismerkedett a sportrepüléssel, úgy döntött, hogy pilóta lesz. 1967–69-ben a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatója volt, majd 1970–71-ben a Szovjet Repülő Műszaki Főiskolán folytatta felkészülését. 1972-ben lett repülőtiszt, 1977-ben első osztályú vadászrepülő, szolgálatát a pápai repülőtéren töltötte.

Már 1978 végén, a felkészülés során tudni lehetett, hogy minden bizonnyal Farkas Bertalan repül majd, szükség esetén Magyari Béla helyettesítette volna, szovjet társaikkal együtt mindkettejüket kiképezték. Az űrrepülés végül a tervezettnél egy évvel később valósult meg, mert az 1979. áprilisi szovjet–bolgár űrrepülés során a Szojuz–33 űrhajó műszaki hiba miatt nem tudott összekapcsolódni a Szaljut–6 űrállomással, így a magyarok júniusra tervezett útja csaknem egy évet csúszott.

20200603_illusztracio_2.jpg

A KÉT MAGYAR JELÖLT ELMÉLETI FELKÉSZÜLÉSEN A CSILLAGVÁROSBAN.
FOTÓ: SCHUMINSZKY NÁNDOR ARCHÍVUMÁBÓL

A magyar űrrepülés elhalasztása itthon is sokaknak okozott fejfájást. A nagy nap tiszteletére a hazai propagandagépezet ugyanis jó előre elkészítette a képeslapokat, plakátokat, jelvényeket, emlékbélyegeket – két garnitúrával, az egyiket Farkas Bertalannal, a másikat Magyari Bélával. A halasztás hírére azután ezeket ugyanolyan titokban meg kellett semmisíteni, ahogy készültek – és pár hónap múlva kezdődhetett újra a titkolódzás.

 

Kísérletek az űrállomáson

Valerij Kubaszov űrhajós ezredes, parancsnok és Farkas Bertalan százados, kutató űrhajós 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor indult útnak Bajkonurból a Szojuz–36 fedélzetén; Magyarország ezzel a nemzetek sorában hetedikként lépett ki a világűrbe. Indulás előtt Farkas Bertalan így jelentkezett be az éterben: „Jelentem: a Szojuz–36 űrhajó fedélzetén űrrepülésre kész vagyok. Minden tudásomat, erőmet megtisztelő feladatom maradéktalan végrehajtásának szentelem.” Az űrhajó május 27-én kapcsolódott össze a Szaljut–6 űrállomással, ahol Leonyid Popov és Valerij Rjumin szovjet űrhajósok fogadták őket.

20200603_illusztracio_3.jpg

A PILLE SUGÁRDÓZISMÉRŐ A SZALJUT–6 FEDÉLZETÉN

Farkas Bertalan tudományos programját 1976 és 1980 között több magyar kutatóintézet dolgozta ki, a világűrben orvosbiológiai, fémtechnológiai, fizikai, távérzékelési és erőforrás-kutatási kísérleteket és megfigyeléseket hajtott végre. A KFKI által kifejlesztett Pille sugárdózismérővel még a világűrben meg lehet határozni az űrhajósokat ért sugárzás mennyiségét. Az addig használt műszerekkel ugyanis meg kellett várni a földet érést, hogy kielemezhessék a mérési eredményeket. A Pille továbbfejlesztett változatát használták a Mir űrállomáson, újabban a Nemzetközi Űrállomáson alkalmazzák, az állomások sugárzásvédettségének feltérképezésére és a legénység terhelésének mérésére. A Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézet (ROVKI) és a Medicor által fejlesztett Balaton műszerrel az űrhajósok szellemi munkavégző képességét vizsgálták. A Johan Béla Országos Epidemiológiai Központban működő űrélettani laboratórium készítette az Interferon sejtbiológiai kísérletet, amely az immunrendszer interferon sejtjeinek működését vizsgálta súlytalanságban. Ez volt az első világűrben végzett kísérlet, amely sejtbiológiai folyamatokat hasonlított össze súlytalanságban és gravitációs körülmények között. Az űrhajón lévő sejtek 4–8-szor annyi interferont termeltek, mint a földi laboratóriumban lévők. Az Ötvös-kísérlet során a félvezetőtechnikában jelentős fémek kristályszerkezetét és ötvözeteit vizsgálták, a Bealuca-kísérletben eltérő fajsúlyú fémek keveredését és diffúzióját, alumínium és réz súlytalanságban létrehozott ötvözetét tanulmányozták. Az anyagtechnológiai kísérletek során alkalmazták a Krisztall nevű kristályosító berendezést is, amely magyar mérnökök találmánya. A Bioszféra-kísérlet keretén belül a Növényvédelmi és Agrokémiai Központ és a Kozmikus Geodéziai Obszervatórium (KGO) kézikamerás felvételeket készíttetett különböző természeti objektumokról, valamint természeti jelenségekről, így vulkánokról, viharokról és geológiai törésvonalakról. Az űrrepülés során kétszer haladtak el Magyarország felett, így hazánk területéről több űrfelvétel is készült. A Balatonnál a tó és a vízpart ökológiája, valamint – talajjavítási programok keretében – Szolnok és Kisköre között a Tisza vidéke volt a vizsgálatok fő területe.

20200603_illusztracio_4.jpg

FARKAS BERTALAN AZ ŰRBE FELVITT NÖVÉNYEK ÁLLAPOTÁT ELLENŐRZI

Farkas Bertalan utóbb elárulta, hogy 68 kilójával túl vékonynak számított, ezért szkafanderébe ólomtéglácskákat kellett szerelni, hogy meglegyen az előírt súlya. Első este televíziós közvetítés keretében ő olvasta fel az esti mesét, ezért magával vitte a tévémacit is. Az űrhajósok magyar készítésű élelmiszereket is fogyasztottak, a menüben szerepelt egyebek mellett sertéspörkölt, rakott káposzta és disznósajt, természetesen űrbeli fogyasztásra átalakítva. Pisztolyt és cápariasztót is tettek az űrhajóba arra az esetre, ha a visszatéréskor az óceánban landolnának.

Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan 7 napot, 20 órát és 45 percet töltött a kozmoszban, és 1980. június 3-án ért földet Kazahsztánban, a Szojuz–35 űrhajó kabinjában. A landolásra a tervezettnél rosszabb körülmények között került sor, a leszállóegység fékezőrakétáinak meghibásodása miatt rövid ideig több mint 30 g-s terhelést kellett elviselniük. Sérülés szerencsére nem történt, az űrhajósok sértetlenül vészelték át a vártnál lényegesen keményebb földet érést.

 

Hősöknek kijáró fogadtatás

A Föld akkori 4,5 milliárd lakosából a magyar űrhajós volt a 94., aki már járt a világűrben. Farkas Bertalan visszaemlékezése szerint leírhatatlan érzés volt meglátni Magyarországot a világűrből. Az űrrepülésnek hatalmas – nem csak központilag gerjesztett – visszhangja volt, az újságok különkiadásai mellett ellepték az országot ingyenes és pénzért megvehető emléktárgyak, a Magyar Nemzeti Bank emlékpénzérmét, a Magyar Posta bélyeget bocsájtott ki. Sok helyen Farkas Bertalan úttörőőrsök, szocialista brigádok alakultak, az LGT és a Neoton Família Asztronauta együttes néven közös dalt készített Magyar a világűrben címmel. A magyar űrhajóst – akit űrrepülése után az egész ország csak Berciként emlegetett – hősöknek kijáró tiszteletadással fogadták, alezredessé léptették elő, a többi kozmonautához hasonlóan megkapta a Lenin-rendet és a Szovjetunió Hőse kitüntetést, idehaza A Magyar Népköztársaság Hőse és – Magyari Bélával együtt – A Magyar Népköztársaság Űrhajósa lett, szülőhelye, Gyulaháza díszpolgára, és egy magyar csillagászok által felfedezett kisbolygót is elneveztek róla.

20200603_illusztracio_5.jpg

FARKAS BERTALAN ÉS VALERIJ KUBASZOV FOGADÁSA BUDAPESTEN,
1980. JÚNIUS 16-ÁN. KORABELI TÉVÉFELVÉTEL KÉPKOCKÁJA

Farkas Bertalan pályájának következő szakaszában is tovább képezte magát: 1986-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán szerzett oklevelet, és az MTA Interkozmosz Tanácsának kutatócsoportjában dolgozott mérnök ezredesként 1991-ig. 1995-ben dandártábornokká nevezték ki, és a Magyar Honvédség repülőszemlélő-helyettese volt. 1996-ban légügyi attasé lett az Egyesült Államokban, 1997-ben nyugállományba vonult. Munkáját az űrkutatási tevékenység keretén belül itthon és külföldön folytatja, a Nemzetközi Űrhajós Szövetség és Space for Earth Alapítvány alapító tagja, külföldi és hazai alapítványok kuratóriumi tagja, az Űrkutatási Tudományos Tanács és a Külgazdasági és Külügyminisztérium tanácsadója. Ma is kedvelt és népszerű személyiség, sokan megismerik és tisztelettel veszik körül. Töretlen lelkesedéssel dolgozik az űrkutatás népszerűsítésén, örömmel idézi fel hazai és nemzetközi eseményeken is az élményeit, osztja meg a tapasztalatait.

Rajta kívül még egy magyar ember járt az űrben, méghozzá saját pénzéből: az Amerikában élő Charles Simonyi, azaz Simonyi Károly, aki 2007-ben és 2009-ben volt a Nemzetközi Űrállomás ötödik, illetve hetedik űrturista-látogatója. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az Európai Unió űrtevékenységért felelős minisztereinek májusi videokonferenciáján hangsúlyozta, hogy hazánk célja az évtized közepéig magyar űrhajóst küldeni a Nemzetközi Űrállomásra. Farkas Bertalan is nagy reményeket fűz ahhoz, hogy néhány éven belül újabb magyar űrhajós veszi célba a csillagokat. Akinek a kiválasztásában, felkészítésében nagy szeretettel és odaadással vesz majd részt.

 

„MONDJA MEG ŐSZINTÉN, JÁRT MAGA A VILÁGŰRBEN?”

Farkas Bertalannal három évvel ezelőtt készítettem interjút, az információk hitelességének mérlegelésével foglalkozó, ezen belül is a rejtélyes égi jelenségek és az intelligens földönkívüli civilizációk szempontjából releváns hír- és információforrásokra fókuszáló szakdolgozatomhoz.

20200603_illusztracio_6.jpg

FARKAS BERTALAN A CSILLAGOK ÚTJÁN CÍMŰ, ŰRREPÜLÉSÉNEK 40. ÉVFORDULÓJÁN BEMUTATOTT DOKUMENTUMFILMBEN. FORRÁS: HM ZRÍNYI KATONAI FILMSTÚDIÓ

– Űrhajósként milyen hazai és külföldi információforrásokból szokott tájékozódni az űrkutatás híreiről, aktualitásairól?

– Rendkívül széles a skála. A legfontosabb információszerzési lehetőségek között említeném a személyes kapcsolattartást, amelyre kiváló lehetőséget nyújt az 1985-ben általam is alapított Nemzetközi Űrhajós Szövetség évente más-más országban megrendezésre kerülő nemzetközi fóruma. Több mint hétmilliárd emberből alig több mint 560 járt eddig a világűrben. Közülük minden fórumon legalább száz űrhajós vesz részt vezető beosztású politikusok, valamint az űrtevékenységgel foglalkozó kutatóintézetek munkatársai mellett, és a zárt szekciókban számos olyan téma is szóba kerül, amelyek a sajtóban nem kapnak publicitást. Emellett rendszeresen felhívom telefonon vagy Skype-on külföldi űrhajós barátaimat, ha kíváncsi vagyok a véleményükre adott témával kapcsolatban, amiről itthon nem tudok kivel beszélni. Tagja vagyok annak a tanácsnak, amely a magyar űrkutatás jövőjét próbálja meghatározni, és természetesen rendszeresen megkapom a hazai és nemzetközi űrkutatás legfrissebb híreiről, eredményeiről tájékoztató hírleveleket, szakmai anyagokat.

– Milyen könyveket szeret olvasni?

– Szeretem azokat a könyveket, amelyek arról adnak információt, hogy mit várhatunk a 21. században. Azokat a könyveket, amelyek feldolgozzák és bemutatják, hogy az űrkutatás, az űrtevékenység mit adott az emberiségnek, és mi lehet ötven, száz vagy ötszáz év múlva. A többi űrhajóssal együtt arra törekszem, hogy felhívjuk a figyelmet arra, ezt a csodálatos bolygót meg kell védeni, mert az emberiség képes elpusztítani önmagát. A fiatalok ma már elsősorban az internetről tájékozódnak, ami természetesen önmagában nem baj, de a megfelelő alapműveltség nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megfelelően tudják szűrni az információkat.

– Előfordult, hogy valamelyik űrhajós kollégája olyan nyilatkozatot tett a médiában, amelynek a valóságalapját még ön is nehezen hitte el?

– Inkább arról van szó, hogy egy-egy beszélgetés során azt veszik fontosnak, ami a riportert érdekli, s ha az űrhajós nem fejezheti be a mondatát, akkor az első félmondatot emelik ki, amely önmagában nem állja meg a helyét. Ráadásul ha időnként mosolyogva bólintok egy-egy képtelen felvetésre, abban is a véleményük alátámasztását látják.

– Mi a véleménye azokról az összeesküvés-elméletekről, amelyek szerint Gagarin nem járt a világűrben, és a Holdra szállás sem történt meg?

– Ezeket az elméleteket a képzelet szüleményeinek tartom. Gagarint személyesen nem ismertem, de a Csillagvárosban találkoztam azokkal az űrhajósokkal, akik vele együtt készültek az űrrepülésre, és azoknak az amerikai űrhajósoknak is a 80 százalékát személyesen ismerem, akik jártak a Holdon, vagy berepülték azt a pályát, amire a Hold-program épült.

– Önnel és az űrrepülésével kapcsolatban is terjedtek álhírek?

– Mai napig emlékezetes számomra, amikor a rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején nekem szegezték a kérdést: „Mondja meg őszintén, járt maga a világűrben? Nem az történt, hogy a szovjetek elrejtették a sivatagban, és lefilmezték?” Erre már végképp nem tudtam mit mondani. Pedig valószínűnek tartom, hogy az űrrepülésemben kételkedők 1980-ban még a tévéképernyők előtt drukkoltak, majd az egész országgal együtt ünnepelték az első magyar űrhajós sikerét. És az emberek tisztelete, szeretete negyven év után is megmaradt, a mai napig sok helyre hívnak óvodáktól idősotthonokig, előadásokat tartok általános iskolákban, középiskolákon, főiskolákon és egyetemeken. Nyilván azoknak, akik utána születtek, teljesen új dolgokat mondok.

– Mennyire fogadhatjuk el hitelesnek a korabeli újságok tudósításait az űrrepüléséről?

– Igaz, hogy a világűrben voltam, és az a tudományos tevékenység is valódi, amit ott végeztem. Visszatérésünk után pedig tízezrek ünnepeltek az utcákon, kinyitották a Parlament nagykapuját, leterítették a piros szőnyeget, tisztelettel fogadták az első magyar űrhajóst. Merem állítani, hogy ha az akkor hatalmon lévők a második magyar űrhajóst köszöntik majd, akkor a magyar nép éppen úgy lelkesedik majd azért a pillanatért.

– Van-e olyan dolog, amiről nem beszélhet?

– Amikor élménybeszámolót vagy előadást tartok, az esetek 98 százalékában megkérdezik, hogy láttam-e, tapasztaltam-e olyat, amiről nem beszélhetek, amit addig nem mondhattam el. Sokan a mai napig úgy gondolják, hogy mivel katonák, vadászpilóták voltunk, biztosan valamilyen katonai programot kellett végrehajtanunk. De az Interkozmosz program, amelynek a keretében mi repültünk, egy békés célú, nemzetközi űregyüttműködésről szólt a Szovjetunió és a szocialista országok között. A katonai programokat elvégezték maguk, akárcsak az amerikaiak. Hozzáteszem, kis zöld emberkék sem kopogtattak be a Szojuz ablakán, és tudomásom szerint más űrhajósok sem találkoztak még idegen lényekkel. Pedig biztos, hogy óriási dolog lett volna beszámolni erről.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy az ufóészlelések hátterében földönkívüliek állnak?

– Valóban akad néhány ezer, talán néhány millió ember a világon, aki azt állítja, hogy valamilyen közvetett vagy közvetlen úton többet tud az ufókról, mint a többi hétmilliárd ember, de ezek a beszámolók és az állítólagos bizonyítékok hemzsegnek az ellentmondásoktól és a belemagyarázásoktól. Amíg nem találkozom olyan emberrel, aki kétséget kizáróan bizonyítja a létezésüket, addig nem hiszek abban, hogy az ufójelenségek hátterében földönkívüliek állnak. Ezzel természetesen nem azt mondtam, és soha nem hirdettem, hogy nem létezhet intelligens élet a Földön kívül. Ugyan a kozmoszban még senkit nem találtunk, de az is lehet, hogy egy teljesen más szférában kell gondolkodni és keresni.

 

1980. JÚNIUS 4. – CÍMLAPON A VISSZATÉRÉS

A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK

FORRÁS: ARCANUM DIGITÁLIS TUDOMÁNYTÁR,
HUNGARICANA KÖNYV- ÉS DOKUMENTUMTÁR

 

„TELJES SIKER”
A MEGYEI NAPILAPOK KÖZÖS VEZÉRCIKKE

Nyolc napon át izgatottan figyeltük a világűrből érkező híreket. A felfokozott izgalom oka az volt, hogy május 26-án este fedélzetén magyar űrhajóssal szállt fel a magasba a Szojuz–36 űrhajó, Farkas Bertalan személyében először jutott el honfitársunk a világűrbe, a Szaljut–6 űrállomás fedélzetén az elmúlt napokban először dolgozott együtt magyar a szovjet kozmonautákkal az Interkozmosz program megvalósításán. A csütörtöki angyalföldi választási nagygyűlésen mindannyiunk szívéből szólt Kádár János, amikor így fogalmazott: „Nagy eseménye életünknek, hogy a fölöttünk több mint kétszáz kilométerre keringő űrállomáson a négy űrhajós közül az egyik honfitársunk… Köszönetet mondunk a Szovjetuniónak s mindazoknak, akik ezt lehetővé tették számunkra. A Föld körül keringő négy űrhajósnak pedig jó egészséget, jó munkát, sok sikert kívánunk! Örömünk akkor lesz teljes, ha a szerencsés visszatérés után itt a Földön üdvözölhetjük őket.”

Kedden este értesültünk róla, hogy Farkas Bertalan és parancsnoka, Valerij Kubászov a „kölcsönkapott” Szojuz–35 fedélzetén Kazahsztánban sikeresen földet ért. Örömünk azóta teljes. Teljes azért, mert a magyar–szovjet űrpáros eredményesen teljesítette feladatát a világűrben, s teljes azért, mert sikeresen hajtotta végre a leszállást is. Addig a pillanatig azonban, amíg a műszerek jelezték az űrhajó leszállóegységének visszatérését bolygónkra, sok izgalmas óra telt el. A Moszkva környéki repülésirányító központ nagytermének elektronikus faliújságja kedden délután közölt először külön-külön adatokat a fennmaradt Szaljut–6–Szojuz–36 űrkomplexumról és a nemzetközi személyzet leszálló űrhajójáról, a Szojuz–35-ről. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan ekkor már másodpercenként nyolc kilométeres sebességgel száguldott a Föld felé. A visszatérést feszülten figyelték a repülésirányító központ szakemberei, hiszen valamennyien tudatában voltak annak, hogy egy olyan művelet szemtanúi, amely a rajt és az összekapcsolás után a legnehezebb feladat az űrhajósok munkájában. A televízió képernyőin, a rádió mellett magunk is átéltük a leszállás izgalmas perceit…

A szovjet–magyar űrkísérlet mérlegét most megvonni természetesen korai lenne, hiszen a tudományos-kutató program értékelésén még hónapokig dolgoznak majd a két ország tudósai. Az azonban már most bizonyos, hogy a Kubászov–Farkas páros tudományos programja minden korábbi Interkozmosz-kísérletnél zsúfoltabb volt, s az űrhajósok eredményesen hajtották végre az előírt orvosbiológiai, gyártástechnológiai és erőforrás-kutatási feladatokat. A magyar kutató űrhajós munkájáról egyöntetűen elismerő hangon nyilatkoztak a szovjet űrkutatás kiemelkedő, világszerte elismert személyiségei. Farkas Bertalan a vártnál zökkenőmentesebben alkalmazkodott a súlytalanság állapotához, nagyszerű munkabírásról tett tanúbizonyságot, minden tekintetben állta az összehasonlítást kozmonauta társaival.

A szovjet–magyar űrpáros munkája egyben újabb nagyszerű példáját adta a szocialista országok összefogásának, az egész emberiség javát szolgáló együttműködésüknek, a Szovjetunió segítőkészségének. Az űrhajó neve, a szojuz szó magyarul szövetséget jelent, meggyőzően jelképezi azt a testvéri szövetséget, amely hazánkat a Szovjetunióval, a többi testvéri szocialista országgal fűzi össze az élet minden területén. A szocialista országok együttműködése az űrkutatásban ennek a sokoldalú összefogásnak a természetes része, s példa nélkül áll a világ tudományos életében. Hazánk erejéhez és lehetőségeihez mérten eddig is kivette részét az Interkozmosz-program megvalósításából. Magyar tudósok, mérnökök, műszakiak, munkások alkotásai már nemegyszer eljutottak a világűrbe az Interkozmosz kutatórakétáin, mesterséges holdjain – mondotta a Szojuz–36 űrhajó rajtjánál megjelent magyar párt- és állami küldöttség vezetője, Korom Mihály Bajkonurban. A világűrből érkezett hírekből azt is megtudtuk, hogy a Kubászov–Farkas páros több új magyar műszert próbált ki a világűrben, amelyeket a jövőben is hasznosítani fognak a Szaljut–6 fedélzetén…

Mi tagadás, büszkék vagyunk arra, hogy az első magyar űrhajós sikeresen teljesítette küldetését. Büszkék vagyunk azért, mert méltó képviselőnk volt ebben a nagyszerű programban, mert vele valamennyien „ott voltunk” nyolc napig a világűrben. Most, hogy parancsnokával, Valerij Kubászovval együtt sikeresen földet ért, boldogan köszöntjük őket. Az öröm, az izgalom, a büszkeség és az aggódás nyolc napja véget ért. A kazahsztáni ölelések, kézfogások valamennyiünk földi köszönetét tolmácsolták a nyolc csillagos nappalért és éjszakáért.

Címkék: Retrospektív Könyvtár–információ Álhírdosszié