Prusi Dosszié

Prusi Dosszié

PÁLOS KOLOSTOR A „CSEND HONÁBAN”

2019. szeptember 10. - Prusi

A mezővárossá kinevezett Vázsonyba 1478-ban Kinizsi Pál telepített pálosokat. A pálos rendi Szent Mihály-kolostort a legendás törökverő hadvezér és apósa, Magyar Balázs, a fekete sereg híres hadvezére alapította a Bakony ősrengetegében, a „csend honában”, Vázsony várától nyugatra 1483-ban.

A mondai hagyomány szerint a nagyvázsonyi pálos kolostor Kinizsi Pál egyik török rabjának váltságdíjából épült. Szent Mihály tiszteletére felszentelt templomában temették el 1494-ben Kinizsi Pált és 1508-ban felesége, Magyar Benigna második férjét, Horváth Márkot. Az 1543-ban elnéptelenedett kolostor sorsát megpecsételte Veszprém várának török kézre kerülése. Az itteni magyar várőrség 1552-ben – a többi környékbeli kolostorral együtt – felrobbantotta az épületet, nehogy a törökök erődítménnyé alakítsák, s ezzel fenyegethessék a közeli vázsonyi végvárat. Köveit részben a vázsonyi vár 16-17. századi építkezéseihez, részben a 18. századi falu házainak építéséhez hordták el. A falutól viszonylag távol eső templom helyreállítását plébániatemplom céljára nem találták alkalmasnak, helyette a település központjában épült barokk plébániatemplom. A kolostor romjainak állagmegóvására, kisebb kiegészítésekre 1959-ben került sor.

A kolostorban élő, művelt szerzetesek munkálkodásának gyümölcsei közül máig fennmaradt négy kézzel írott kódex. Az egyik a veszprémvölgyi apácamonostor számára íródott, az 1494 körül alkotott Festetich-kódex és az 1513-ban írt Czech-kódex Magyar Benigna számára készült, a Peer-kódexet a feltételezések szerint a szomszédos Csepely faluban élt, Simon nevű kisnemes kapta 1518 körül. Középkori írásos emlékeinkből meglehetősen kevés maradt ránk, ezért különleges értéket képviselnek a vázsonyi pálos kolostorban íródott kódexek. Az ásatások tanúsága szerint egykor magas művészi szinten dolgozó könyvkötők is tevékenykedtek itt.

KŐTENGER A KÁLI-MEDENCÉBEN

2019. szeptember 09. - Prusi

A Káli-medence leglátványosabb természeti nevezetessége a Szentbékkálla község melletti kőtenger. A hatalmas kőtömbökkel borított, ligetes erdőben fekvő terület a Balaton-felvidék egyik legfontosabb geológiai kincse. Igazi élmény a látványos sziklaalakzatok közötti séta, fel is lehet mászni az impozáns homokkő formációkra, sőt a híres ingókövet még billegtetni is tudjuk.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozó Káli-medence kiemelkedő természeti értékei a Szentbékkállai-kőtenger kövei. Az itt fekvő, kisebb ház nagyságú és furcsa formájú sziklák a Pannon-tengerben lerakódott homokból képződtek, melyet idővel a feltörő kovasavas oldatok átjártak, összecementáltak. A szilícium-dioxid-tartalmú, nagyon kemény kőzetekből az évmilliók alatt az erózió szép lassan eltüntette a puhább részeket, így jöttek létre a ma is látható, változatos formák.

Az egyedülálló geológiai formakincs beleékelődik az Országos Kéktúra útvonalába Badacsonytördemic és Nagyvázsony között. Az egyik közismert, gigantikus kőtömb a Kelemen-kőnek keresztelt ingókő, amelyet képesek billegtetni a látogatók, mivel a csak három ponton nyugvó monstrum valójában egy tíztonnás kőpad. A természetvédelmi terület mintegy védeni látszik nemcsak az itt élő flórát és faunát, de magukat a szinte eredeti épségükben megmaradt köveket is. Egészen a 19. század végéig malomköveket vágtak a kőtenger „gyümölcseiből”, a közeli Kővágóörs is innen kapta nevét.

HALÁSZKÁPOLNA A SZENT MIHÁLY-DOMBON

2019. szeptember 08. - Prusi

A 136 méter magas vonyarcvashegyi Szent Mihály-domb tetején a 13. században kis vár épült, amely a történelem viharában szinte teljesen megsemmisült. A néphit szerint a kápolnát 1729-ben építtette az a 40 halász, akik szerencsésen megmenekültek egy pusztító balatoni viharból. A műemlék jellegű épület Magyarország egyetlen halászkápolnája, környékéről gyönyörű kilátás nyílik a Keszthelyi-hegységre és a Balatonra, a keszthelyi öböltől a berényi partokig, csodálatos a panoráma a „tanúhegyekre” Szigligettől Badacsonyig.

A dolomitdombot egykor víz választotta el a környező földterületektől, szigetként emelkedett ki a Balatonból. Már a kora bronzkorban lakott terület volt, a középkorban pedig vár állt a mai kápolna helyén. Az épület 1946-os restaurálása során bukkantak azokra a barokk freskótöredékekre, melyekből kiderül, hogy már 1622-ben is a ma is látható épület volt a minden irányban gyönyörű kilátással rendelkező magaslaton. E táj csodálatos szépsége, a kápolna és legendája sok írót és költőt megihletett.

A restaurálás évében tűnt el az eredeti fogadalmi kép, amely egy úszó jégtáblán szorongó embereket ábrázol a következő szöveggel: „A jó Isten segedelmével negyven ember egy jégdarabrul megmenekült 1739.” A korabeli feljegyzések szerint 46 halász ment ki a viharos, téli Balatonra halászni, közülük hatan a jeges vízbe vesztek, de negyvenen megmenekültek. Szerencséjükre a szél a part felé fújt, így egy úszó jégtáblán sodródtak ki a szárazföldre.

A néphittel ellentétben nem ők építették a kápolnát, azonban hálájuk jeléül megfestették a megmenekülésük történetét, és a már álló épületet is kijavították. Ma az eredeti fogadalmi kép másolata látható itt. A természet erőivel küzdő, halászokat ábrázoló domborművet a régi halottasház fejújított fülkéjében helyezték el. Később, 1776-ban remeték laktak itt a barlangjaikban, erre utal a „remetekert” elnevezés is a domb alján, de a nagy balatoni utazó, Eötvös Károly 1885-ben már a nyomukat sem találta. A kápolna körüli romantikus hangulatú sírkert az 1950-es évekig a vashegyi polgárok temetkezési helye volt. Napjainkban hagyományosan minden év augusztusában megemlékezést tartanak a legendáról, egyben tisztelegnek a régi és a mai halászok előtt.

SZÖVEG FORRÁSA: VONYARCVASHEGY.HU,
ISMERTETŐ TÁBLA A KÁPOLNA MELLETT

süti beállítások módosítása