Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg

 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en, 2018-ban végzett az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakán. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, jelenleg kerületi lapszerkesztő és olvasószerkesztő. Komplex blogját 2012-ben indította; 2015-től a Meridián Csoport alapító tagja. Érdekli a kommunikáció- és információtudomány, a földönkívüli létformák keresésének alternatívái és a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek, hobbija a természetjárás és a fotózás.

Facebook-oldal

Ajánló

prusi_dosszie_twitter_banner.png

 

ismerd_meg_hazadat_hird.JPG

 

retrospektiv_hird.jpg

 

alhir_dosszie.jpg

 

pislogas_hirdetes.jpg

 

idegen_zona_hird.jpg

 
misztikus_zona_hird.jpg

 tiltott_zona_ujhird.jpg

Adatvédelem

adatkezeles_banner.jpg

NYÁRI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2019.08.31. 10:35

JÚNIUS 8. – KUTYAKIKÉPZÉS SZÜNETÉBEN SZŐDÖN

20190608_illusztracio.jpg

 

JÚNIUS 16. – MEGKÉSETT VÉGTISZTESSÉG

Harminc évvel ezelőtt, 1989. június 16-án a kommunizmusból a demokráciába vezető magyar átmenet egyik legnagyobb hatású, szimbolikus eseménye volt Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnökének és társainak újratemetése. Negyedmillióan vettek részt a Hősök terén tartott gyászszertartáson, és rótták le tiszteletüket 1956 hősei előtt. A Műcsarnok lépcsőjén Nagy Imre koporsója mellé került Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József koporsója is, és ott volt a „hatodik koporsó” is, ami a forradalom többi áldozatát jelképezte. Ekkor mondta el a szocializmusban óriási vihart kavart, történelmi jelentőségű beszédét Orbán Viktor. A gyászszertartás után a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában helyezték örök nyugalomra a forradalom miniszterelnökét és társait. Nagy Imrét három héttel az újratemetés után, július 6-án rehabilitálta a Legfelsőbb Bíróság, Kádár János ugyanazon a napon meghalt.

 

JÚLIUS 2. – MEGSZŰNIK AZ UTOLSÓ ODEON-VIDEOTÉKA

Régen az Odeon volt az egyik legnagyobb név a magyar videotékák és VHS-kiadók között, mára már csak egy maradt meg közülük. Mint az Indexen olvasható, a Művész tékája volt az egyetlen, amely az Odeon hányattatásai ellenére talpon maradt, minden nap 14-től 22 óráig tartó nyitvatartással. Mostantól már csak péntekenként 15-től 18 óráig lesz nyitva, így az utolsó Odeon is megszűnik eredeti valójában létezni, július 1-től archívummá alakul.

 

JÚLIUS 19. – NEGYVENÉVES A HETI VILÁGGAZDASÁG

Az elmúlt 40 évben a HVG több mint kétezer alkalommal jelent meg. Megközelítőleg százezer cikk mellett fényképekkel, ábrákkal, infografikákkal igyekezett érthetővé tenni a körülöttünk zajló eseményeket. A 40 éves HVG történelme egyúttal Magyarország – és kicsit a világ – utóbbi négy évtizedének a történelme is. „A Kádár-kori sajtóirányítás afféle bakijaként, a puha diktatúrában született HVG most a kemény autokráciában igyekszik hű maradni elveihez – önmagához. Immár négy évtizede politikai széljárástól függetlenül kérjük számon azoknak az értékeknek a betartását, amelyekért a HVG-t annak idején elindítottuk” – olvasható a jubileumi visszatekintésben.

 

AUGUSZTUS 11. – HÚSZ ÉVE VOLT A TELJES NAPFOGYATKOZÁS

Százezrek lepték el az utakat, a vonatokra nem lehetett jegyet kapni, sok helyen rendkívüli munkaszünet volt 1999. augusztus 11-én. A 2 perc 23 másodperces teljes napfogyatkozást a Szombathely–Szeged vonal 55 kilométeres sávjából lehetett megfigyelni, családommal – kalandos buszozás után – Pápáról követtem az eseményt. Az 1999-es esemény évfordulójára a Capa Központ kiállítást is szervezett Fekete fény címmel. Ezt megelőzően 1842. július 8-án takarta ki a Hold árnyéka teljesen a napkorongot, legközelebb 2081-ben lesz Magyarországról megfigyelhető teljes napfogyatkozás.

 

AUGUSZTUS 15. – LEGENDÁS FESZTIVÁL WOODSTOCKBAN

Ötven évvel ezelőtt rendezték meg a New York állambeli Bethel városa mellett a legendás Woodstock Fesztivált, minden idők legikonikusabb élőzenei eseményét, amely egy egész generáció gondolkodására hatással volt, és ennyi év távlatából is minden hasonló zenei rendezvény alapvető viszonyítási pontja. Az esős hétvégén, a szabad ég alatt harminckét előadó és zenekar lépett fel mintegy 500 ezer néző előtt.

Címkék: Kaleidoszkóp

BUDAPESTI FORGÁCSOK LVIII.

Prusi 2019.08.30. 08:50

HOGYAN TANULTUNK OROSZUL?

A postán a sorba beállva rögtön éreztem, hogy átizzadt ingemre a magas plafonról kondicionált hideg levegő zúdul, ennek nem lesz jó vége, nem vagyok már mai fiatal, csináljunk a helyzettel valamit. Előttem alacsony, idős néni gyönyörű fehér kalapban várakozott. Előrébb léptem, kikerülve a sort, és mentegetődzve bevallottam a jéghideg levegő előli menekülésemet, és azt, hogy természetesen majd visszaállok a sorba, ha megindul a menet. „Ó – rebegte a néni –, érteni, de csak egy kicsi beszélni magyar, tessék csak álldogálni fiatalember úr!” – mosolygott rám a néni, és utána még valamit mondott oroszul, amire rámosolyogtam, és elkezdtünk oroszul beszélni. Merthogy a néni orosz volt, én pedig jól törtem az egykor tíz évig tanult világnyelvet. A sorban álló néző- és hallgatóközönség rémülten figyelte a számukra érthetetlen beszédet. Olyan 30 és 40 év közötti fiatalemberek voltak, nyilván csak az angolt beszélték folyékonyan...

Bár az én korosztályom – mint említettem – legalább tíz évig tanulta az orosz nyelvet, természetesen (?) nem tanulta meg, aminek sok oka volt. Hát miért is tanulta volna meg? Sem lelki, sem érdemi kapcsolat nem volt az oroszul beszélő népekkel. Az állami propaganda ugyan erőteljesen igyekezett a testvéri szovjet (nem orosz – ezt nyugodtan leszögezhetjük) viszonyokat példának felhozni, de ennek eredményessége elhanyagolható volt.

bp_forgacs_20190830.jpg

ILLUSZTRÁCIÓ FORRÁSA: FORTEPAN

Tanultuk az orosz nyelvet az általános iskola ötödik osztályától kezdve az iskola befejezéséig. Ez a 8. osztályt jelentette, illetve a középiskolai évek végét, vagy az esetleges egyetemi évekből még két évet. A gimnáziumban oroszból érettségizni is kellett, ami nekem jól sikerült, de mit kezdhettem volna vele? Turistáskodni? A Szovjetunióba egyénileg utazni szinte lehetetlen volt. Orosz regényt olvasni oroszul? Teljesen felesleges lett volna, hiszen a legjobb műveket – a régieket is – lefordították (újrafordították).

Az 56-os forradalom után oroszt az év végéig már nem kellett tanulnunk. Helyette mi angolt tanultunk, de választhattunk volna más nyelvet is, kivéve az oroszt. A következő évben angol helyett németet oktattak, majd helyreállt a régi rendszer, visszajött az orosz.

Persze a többéves nyelvtanulási küzdelem nem múlott el nyomtalanul. A postán várakozó orosz nénivel a rég nem gyakorolt egyszerűbb szavak előtörtek a feledésből, és vidáman búcsúztunk el egymástól. Lám, valami valamire mindig jó.

Címkék: Nagybátyám írásai