Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en, 2018-ban végzett az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakán. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, 2012-től komplex blogot is vezet. Kerületi lapszerkesztő és autós kiadványok olvasószerkesztője. Érdekli a kommunikáció- és információtudomány, a földönkívüli létformák keresésének alternatívái és a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek, hobbija a természetjárás és a fotózás. A Meridián Csoport alapító tagja, az MKE PEMEKSZ és a MANT tagja.

Ajánló

prusi_dosszie_fb_banner.png

 

prusi_dosszie_twitter_banner.png

  retrospektiv_hird.jpg

 

alhir_dosszie.jpg

 

idegen_zona_hird.jpg

 

misztikus_zona_hird.jpg

 

tiltott_zona_ujhird.jpg

 

budapest_archivum_hird.jpg

 

pislogas_hirdetes.jpg

Látogatottság

prusidosszie_olvasottsag_201909.jpg

BUDAPESTI FORGÁCSOK LVIII.

Prusi 2019.08.30. 08:50

HOGYAN TANULTUNK OROSZUL?

A postán a sorba beállva rögtön éreztem, hogy átizzadt ingemre a magas plafonról kondicionált hideg levegő zúdul, ennek nem lesz jó vége, nem vagyok már mai fiatal, csináljunk a helyzettel valamit. Előttem alacsony, idős néni gyönyörű fehér kalapban várakozott. Előrébb léptem, kikerülve a sort, és mentegetődzve bevallottam a jéghideg levegő előli menekülésemet, és azt, hogy természetesen majd visszaállok a sorba, ha megindul a menet. „Ó – rebegte a néni –, érteni, de csak egy kicsi beszélni magyar, tessék csak álldogálni fiatalember úr!” – mosolygott rám a néni, és utána még valamit mondott oroszul, amire rámosolyogtam, és elkezdtünk oroszul beszélni. Merthogy a néni orosz volt, én pedig jól törtem az egykor tíz évig tanult világnyelvet. A sorban álló néző- és hallgatóközönség rémülten figyelte a számukra érthetetlen beszédet. Olyan 30 és 40 év közötti fiatalemberek voltak, nyilván csak az angolt beszélték folyékonyan...

Bár az én korosztályom – mint említettem – legalább tíz évig tanulta az orosz nyelvet, természetesen (?) nem tanulta meg, aminek sok oka volt. Hát miért is tanulta volna meg? Sem lelki, sem érdemi kapcsolat nem volt az oroszul beszélő népekkel. Az állami propaganda ugyan erőteljesen igyekezett a testvéri szovjet (nem orosz – ezt nyugodtan leszögezhetjük) viszonyokat példának felhozni, de ennek eredményessége elhanyagolható volt.

bp_forgacs_20190830.jpg

ILLUSZTRÁCIÓ FORRÁSA: FORTEPAN

Tanultuk az orosz nyelvet az általános iskola ötödik osztályától kezdve az iskola befejezéséig. Ez a 8. osztályt jelentette, illetve a középiskolai évek végét, vagy az esetleges egyetemi évekből még két évet. A gimnáziumban oroszból érettségizni is kellett, ami nekem jól sikerült, de mit kezdhettem volna vele? Turistáskodni? A Szovjetunióba egyénileg utazni szinte lehetetlen volt. Orosz regényt olvasni oroszul? Teljesen felesleges lett volna, hiszen a legjobb műveket – a régieket is – lefordították (újrafordították).

Az 56-os forradalom után oroszt az év végéig már nem kellett tanulnunk. Helyette mi angolt tanultunk, de választhattunk volna más nyelvet is, kivéve az oroszt. A következő évben angol helyett németet oktattak, majd helyreállt a régi rendszer, visszajött az orosz.

Persze a többéves nyelvtanulási küzdelem nem múlott el nyomtalanul. A postán várakozó orosz nénivel a rég nem gyakorolt egyszerűbb szavak előtörtek a feledésből, és vidáman búcsúztunk el egymástól. Lám, valami valamire mindig jó.

Címkék: Nagybátyám írásai