Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en, 2018-ban végzett az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakán. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, 2012-től tematikus blogokat is vezet. Kerületi lapszerkesztő és autós kiadványok olvasószerkesztője. Érdekli a kommunikáció- és információtudomány, a földönkívüli létformák keresésének alternatívái és a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek, hobbija a természetjárás és a fotózás. A Meridián Csoport alapító tagja, az MKE PEMEKSZ és a MANT tagja.

Ajánló

twitter_koveteshird.jpg

 

retrospektiv_hird.jpg

 

alhir_dosszie.jpg

 

budapest_archivum_hird.jpg

 

pislogas_hirdetes.jpg

Látogatottság

prusidosszie_olvasottsag_201811.jpg

BUDAPESTI FORGÁCSOK LIV.

Prusi 2018.10.02. 12:10

RIKKANCS

Az értelmező szótár szerint a rikkancs „mozgó újságárus, aki a nála lévő lapokat kiabálva ajánlja”. Ilyen újságárus már nincs.

Persze sok minden nincs, ami régebben volt, érdemesnek látszik erről a foglalkozásról egy kicsit emlékezni. Kiegészítésként megemlítem, hogy valójában rikkancs is volt a sarki újságos, hiszen a bódéja előtt álldogálva harsány hangon kínálta a reggeli vagy délutáni lapot a járókelőknek – de nem mozgott, mint egy igazi rikkancs. De mindkettőjük hangja szenzációs volt: öblös, borízű, átható, telente néha rekedt és – ha a korabeli vicc igaz volt – bátor is. Írásban nehéz visszaadni azt a szöveget, amelyet kicsit elnyújtott hangsúllyal, a végén kérdőjellel szoktak idézni: „Szabad Nép... aaa... Magyar Nemzet?!”

A rikkancs egy-egy forgalmas útkereszteződésben fel s alá sétálva kínálta portékáját, persze ha nem volt az állandó standdal rendelkező újságárus embere, akkor éles harc alakulhatott ki közöttük, de valahogy megoldották a helyzetet. Például úgy, hogy a rikkancs felugrott a villamosra és ott harsogta az utasok fülébe a fantasztikus érdekességet, vagyis a „szenzációóó!!!”-t. E tevékenység fölöttébb nehéz volt a közlekedési csúcsforgalom idején, de egy rátermett rikkancs nem ismert lehetetlent. Egy időben a napilapok ára 60 fillér volt, egyforintosból nehéz visszaadni 40 fillért, pláne a zsúfolt és imbolygó villamoson, ezért a rikkancs borravaló gyanánt ezzel is gazdagodott. A rikkancs általában fiatalember volt, idősödve utánpótlást jelentett az állandó stand létesítésére/folytatására, ami valamilyen megélhetést biztosított az ínségesebb időkben.

bp_forgacs_20181002.jpg

MOZGÓ ÚJSÁGÁRUS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT BUDAPESTEN.
FORRÁS: FORTEPAN

A 70-es évek egyik legzseniálisabb rikkancsával a Nyugati pályaudvarról induló vonaton találkoztam, aki berobbant a mit sem sejtő utasok közé, és fülrepesztő hangon kínálta a „Fantasztikus érdekes történetek a mindennapokból!” vagy a „Horgászok a viharos és veszedelmes szélben!” témaköröket a „Lányok, asszonyok” című szovjet propagandalapból, de talált szenzációt a „Szovjetunió” folyóiratban is, hogy megtudja az utazóközönség, „Miért omlott le a hatalmas külszíni fejtés?” Tudni érdemes, hogy abban az időben mindkét propagandalap a szovjet kiadvány magyar nyelvű megfelelője volt, amit a hazai gyárak öntudatos munkásai és alkalmazottai – a helyi üzemi pártszervezet javaslatára (!) – előfizettek. A rikkancsi zsenialitás abból fakadt, hogy a valahogy megszerzett (általában soha el nem olvasott) folyóirat borítólapját kihajlítva lengette meg az utasok előtt, akik gyanútlanul bedőltek a bulváros ajánlatnak és vettek – az egyébként nem drága, (természetesen) dotált – lapból. Megnyugtatásul írom, hogy a Szovjetunióból semmiféle megrázó érdekességről nem tudósítottak, mert ugye ha valaki beleolvasott a szép kiállítású kiadványba, megtudhatta, hogy a külszíni fejtés oldalfala azért omlott le, mert a szovjet mérnökök tervszerű robbantással megkönnyítették a vasérc kitermelését...

Rikkancs már régen nincs. Újságosbódé sem túl sok létezik már, de újságot azért lehet kapni, még ingyeneset is.

Címkék: Nagybátyám írásai