A kiskunsági Homokhátság természetvédelmi területén fekvő kis zsákfalu, Pusztavacs külterületén található Magyarország földrajzi értelemben vett közepe. Kátyús, tengelytörő aszfaltút vezet az időjárás viszontagságait és a vandalizmust egyre nehezebben viselő jeltoronyhoz, amelynek környezete hűen tükrözi az ország jelenlegi állapotát.

Magyarország földrajzi középpontját 1968-ban a Magyar Tudományos Akadémia az északi szélesség 47 fok 11 perc és a keleti hosszúság 19 fok 30 perc metszéspontjában, Pusztavacs külterületén jelölte meg. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal a falu központjától egy kilométerre északkeletre, a homokpusztai gyeppel borított hatalmas rét közepén állította fel az ország közepét jelző, Kerényi József Ybl-díjas építész által tervezett tornyot. Az avatásra 1979. december 22-én, a téli napforduló idején került sor, ezzel is hangsúlyozva, hogy az építmény a természet ritmusát meghatározó csillagászati jelenségek megértését szolgálja.

A 11 méter magas, nyolcszögű, gúla alakú építmény vázát alkotó vasbeton állványokat vörösfenyő lécek borítják. A torony közepén fekvő, kör alakú betontömbbe Magyarország térképét vésték a koordinátákkal együtt. Tetején aranyszínű félgömbön álló toronycsúcs, Fekete Tamás szobrászművész alkotása jelöli a pontot.

A jeltorony éveken keresztül megrongált állapotban állt, majd fából készült borítása teljesen leégett, így sokáig csak a vasbeton állványok jelezték az ország közepét. A helyi önkormányzat 2004-ben felújította az építményt, de a rongálások és az időjárás okozta állagromlás következtében mostanra újabb renoválás vált esedékessé. Az ország közepét a Magyar Természetjáró Szövetség is megjelölte egy faragott tölgyfa oszloppal, amely szintén méltatlanná vált funkciójához.

Az ország középpontja melletti nagyréten 1982–1984 között a Képes Újság hetilap nagy béketalálkozókat rendezett, amelyeken a résztvevők száma minden hazai rendezvényt felülmúlt, több százezren vettek részt a rendezvényeken. A mindenféle infrastruktúra nélküli területen táborozók, éjszakázók évente mértéktelen károkat, pusztítást okoztak. Az 1984-es pusztavacsi fesztivál a korszak népszerű zenekarainak fellépése mellett egy brutális tömegoszlatás miatt is emlékezetessé vált a résztvevők számára. Napjainkban is gyakran tartanak itt különféle rendezvényeket, és a környező erdőkbe induló túráknak is népszerű kiindulópontja az egykor szebb napokat látott építmény.

A Budapesttől 30 kilométerre, mintegy 10 ezer hektáron elterülő Pótharaszti-sétaerdőben a NEFAG Zrt. Monori Erdészete és a Pest Megyei Természetbarát Szövetség 2016-ban újította fel a turistaútvonalakat. A szabadon látogatható természetvédelmi terület a több mint százéves erdőőri lakkal, a mellette kialakított esőbeállóval és annak tűzrakó helyével, a pihenőpadokkal és erdei játszótérrel, valamint a három kapcsolódó, ismeretterjesztő táblákkal ellátott sétakörrel igazi erdei élményeket nyújt a látogatóknak. Az alföldi sétaerdő bemutatja a helyi élővilágot, az itt megfordult híres embereket és irodalmi alkotásaikat, az ország első természetvédelmi emlékeit és a manapság romantikus homályban élő, de egykor rémisztő betyárok életét.

RIKKANCS

Az értelmező szótár szerint a rikkancs „mozgó újságárus, aki a nála lévő lapokat kiabálva ajánlja”. Ilyen újságárus már nincs.

Persze sok minden nincs, ami régebben volt, érdemesnek látszik erről a foglalkozásról egy kicsit emlékezni. Kiegészítésként megemlítem, hogy valójában rikkancs is volt a sarki újságos, hiszen a bódéja előtt álldogálva harsány hangon kínálta a reggeli vagy délutáni lapot a járókelőknek – de nem mozgott, mint egy igazi rikkancs. De mindkettőjük hangja szenzációs volt: öblös, borízű, átható, telente néha rekedt és – ha a korabeli vicc igaz volt – bátor is. Írásban nehéz visszaadni azt a szöveget, amelyet kicsit elnyújtott hangsúllyal, a végén kérdőjellel szoktak idézni: „Szabad Nép... aaa... Magyar Nemzet?!”

A rikkancs egy-egy forgalmas útkereszteződésben fel s alá sétálva kínálta portékáját, persze ha nem volt az állandó standdal rendelkező újságárus embere, akkor éles harc alakulhatott ki közöttük, de valahogy megoldották a helyzetet. Például úgy, hogy a rikkancs felugrott a villamosra és ott harsogta az utasok fülébe a fantasztikus érdekességet, vagyis a „szenzációóó!!!”-t. E tevékenység fölöttébb nehéz volt a közlekedési csúcsforgalom idején, de egy rátermett rikkancs nem ismert lehetetlent. Egy időben a napilapok ára 60 fillér volt, egyforintosból nehéz visszaadni 40 fillért, pláne a zsúfolt és imbolygó villamoson, ezért a rikkancs borravaló gyanánt ezzel is gazdagodott. A rikkancs általában fiatalember volt, idősödve utánpótlást jelentett az állandó stand létesítésére/folytatására, ami valamilyen megélhetést biztosított az ínségesebb időkben.

MOZGÓ ÚJSÁGÁRUS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT BUDAPESTEN.
FORRÁS: FORTEPAN

A 70-es évek egyik legzseniálisabb rikkancsával a Nyugati pályaudvarról induló vonaton találkoztam, aki berobbant a mit sem sejtő utasok közé, és fülrepesztő hangon kínálta a „Fantasztikus érdekes történetek a mindennapokból!” vagy a „Horgászok a viharos és veszedelmes szélben!” témaköröket a „Lányok, asszonyok” című szovjet propagandalapból, de talált szenzációt a „Szovjetunió” folyóiratban is, hogy megtudja az utazóközönség, „Miért omlott le a hatalmas külszíni fejtés?” Tudni érdemes, hogy abban az időben mindkét propagandalap a szovjet kiadvány magyar nyelvű megfelelője volt, amit a hazai gyárak öntudatos munkásai és alkalmazottai – a helyi üzemi pártszervezet javaslatára (!) – előfizettek. A rikkancsi zsenialitás abból fakadt, hogy a valahogy megszerzett (általában soha el nem olvasott) folyóirat borítólapját kihajlítva lengette meg az utasok előtt, akik gyanútlanul bedőltek a bulváros ajánlatnak és vettek – az egyébként nem drága, (természetesen) dotált – lapból. Megnyugtatásul írom, hogy a Szovjetunióból semmiféle megrázó érdekességről nem tudósítottak, mert ugye ha valaki beleolvasott a szép kiállítású kiadványba, megtudhatta, hogy a külszíni fejtés oldalfala azért omlott le, mert a szovjet mérnökök tervszerű robbantással megkönnyítették a vasérc kitermelését...

Rikkancs már régen nincs. Újságosbódé sem túl sok létezik már, de újságot azért lehet kapni, még ingyeneset is.