Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg

 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en, 2018-ban végzett az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakán. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, jelenleg önkormányzati lapszerkesztő és olvasószerkesztő. Komplex blogját 2012-ben indította; 2015-től a Meridián Csoport alapító tagja. Érdekli a kommunikáció- és információtudomány, a földönkívüli létformák keresésének alternatívái és a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek, hobbija a természetjárás és a fotózás.

Facebook-oldal

Látogatottság

prusidosszie_olvasottsag_202103.jpg

Ajánló

prusi_dosszie_twitter_banner.png

 

ismerd_meg_hazadat_hird.JPG

 

retrospektiv_hird.jpg

 

alhir_dosszie.jpg

 

pislogas_hirdetes.jpg

 

idegen_zona_hird.jpg

 
misztikus_zona_hird.jpg

 tiltott_zona_ujhird.jpg

Adatvédelem

adatkezeles_banner.jpg

KÖZTÜNK MARAD A SZTÁLIN-TROLI

Prusi 2016.12.18. 19:58

Még a trolibuszon utazók közül is kevesen tudják, miért éppen a 70-es számot viseli az Erzsébet királyné útja és a Kossuth tér közötti járat. Akik pedig ismerik a különös történetet, állítólag még soha nem panaszkodtak a számozás miatt.

20161218_illusztracio.jpg

A HÁBORÚ UTÁNI ELSŐ TROLIBUSZVONAL ÁTADÁSA 1949-BEN A VÁROSLIGETI FASORNÁL. ILLUSZTRÁCIÓ FORRÁSA: FORTEPAN

Idestova hét évtized telt el azóta, hogy megérkeztek Budapestre a szovjet ipar remekeinek számító MTB típusjelű, kétajtós trolibuszok első darabjai. Mivel az új járat 1949. november 7-re tervezett ünnepélyes üzembe helyezése másfél hónapot késett, az akkori városvezetés úgy döntött, hogy a forgalomba állítást a következő rendhagyó alkalomra, Sztálin 70. születésnapjára időzíti. Ekkor, vagyis 1949. december 21-én indult el első útjára a Sztálin tiszteletére 70-es jelzéssel ellátott trolibusz a Nagymező és a Király utcában. Ettől kezdve a szűk, kanyargós belvárosi utcákban futó, elavult villamosvonalakat trolibuszok váltották fel, elsősorban a VI., VII. és VIII. kerületben, folytatva a háború utáni fővárosi troliközlekedést megalapozó járat számozását.

A véreskezű diktátor emlékét őrző trolibusz észrevétlenül átvészelte a rendszerváltás jelképcsere-viharát, és még akkor sem tűnt fel senkinek, amikor 2004-ben (!) visszavonták Sztálin budapesti díszpolgárságát.

Először a VII. kerületi Helyi Téma 2007. szeptember 19-i számában megjelent cikkemben foglalkoztam a Sztálin-troli történetével és a BKV által akkor még csak tervezett – százmillió forintot felemésztő – „táblareform” bevezetésével. Akkor arra jutott pénz, hogy áttekinthetőbbé, egységesebbé tegyék a gyors-, a városrészekről elnevezett és az azonos térségekbe közlekedő járatokat. A trolibuszok jelzésén azonban – mint a BKV sajtóosztályán érdeklődésemre elmondták – nem kívántak változtatni, arra hivatkozva, „jól illeszkednek a jelenlegi viszonylatszámozási rendszerbe”. Ráadásul – szólt az indoklás – „még soha senkinek nem jutott eszébe, hogy szitkozódva szálljon fel a trolira azért, mert egy különös évfordulóhoz kötődik a számozása”.

– Felmerül a kérdés, meddig kell még ezzel a vonalszámozással emlékművet állítani ilyen történelmi szereplőnek. Ha rajtam múlna, ezt a fajta megemlékezést új vonalszámozással lezárnám, de erről egyeztetni kell a fővárossal – ezt már a múlt évben nyilatkozta Dabóczi Kálmán, a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója. A trolibuszok átszámozása azonban horribilis összegbe kerülne, és felforgatná a teljes közlekedési hálózatot. A Blikk információi szerint a tájékoztató táblák cseréje összesen több mint 30 millió forintba kerülne, a metróállomásokra 20 millió forintból lehetne új térképeket készíteni, s ugyanígy be kellene zúzni a közlekedési hálózattal kapcsolatos valamennyi kiadványt is. A napilap városházi forrásai 100 millió forintra saccolták a teljes költséget, amely összhangban áll a tíz évvel ezelőtti adatokkal.

A trolijáratok átszámozása azonban nemcsak pénzkérdés, hiszen az is problémát jelent, hogy minden számjegy foglalt már. A villamosokat 1-től 69-ig számozták, megosztozva a sorozaton egyes buszokkal, míg a trolijáratok 70-től 83-ig sorakoznak. Csak úgy lehetne hozzányúlni a rendszerhez, ha minden járatot újragondolnának.

Mivel erre nem sok esély ígérkezik, bizonyára még sokáig döcögnek majd át a városon a Sztálin-trolibuszok, büszkén őrizve tábláikon a hajdani jeles évfordulót.

PRUSINSZKI ISTVÁN

Címkék: Retrospektív

METRÓPÓTLÓ GYALOGTÚRA

Prusi 2016.12.14. 12:55

Éppen az egyetemi óráról tartottam hazafelé este 7 óra után, amikor a villamosvezető a Corvin negyednél bemondta, hogy a metró a Lehel tér és a Nagyvárad tér között nem közlekedik. Rögtön az Üllői úti buszmegálló felé vettem az irányt, ahol addigra – óvatos becslésem szerint is – legalább 100-150 utas várakozott.

20161214_illusztracio.png

ILLUSZTRÁCIÓ: MTI-FOTÓ, MÁTHÉ ZOLTÁN

Kis ideig magam is tanácstalanul várakoztam, de amikor öt-hat perccel később (!) megérkezett az első tömött metrópótló busz, és a mintegy 200 fősre duzzadt tömeg egymást taposva megrohamozta a járművet, úgy döntöttem, hogy talán célszerűbb inkább gyalog útnak indulni a Nagyvárad tér felé. Lépteimet szaporázva pontosan 12 perc alatt tettem meg a két kilométeres utat, s nem voltam egyedül, hiszen időközben valóságos népvándorlás indult meg az Üllői úton az utastársakból „gyalogostársakká” avanzsált emberekkel. E tizenkét perces út alatt egyetlen (!) metrópótló busz haladt el mellettem – amely már a Ludovikánál ért be –, és hetet számoltam össze az ellenkező irányból. Ebből három Ikarus már az ipari hulladék minősítést sem kapta volna meg, a sűrű füstöt okádó, oldalukra dőlt csotrogányokat a roncstelepről kaparhatta elő a BKK. Ezen kívül elsüvített mellettem két tűzoltóautó, két szirénázó „forgalmizavar-elhárítás” feliratú autó és egy „vonalműszak-üzemzavarelhárítás” feliratú, nyolcvanas évekbeli csehszlovák szerelőkocsi. És a szürreális időutazás még korántsem ért véget.

Rövidesen a Nagyvárad téren találtam magam, lementem a metróhoz, ahol viszont már nem tudtam magamba fojtani felháborodásomat, miután az egyik ellenőr „Jegyeket, bérleteket!” kiáltással ugrott elém. Egyetlen keresetlen szóval válaszoltam.

Mint a BKK Facebook-posztjában utólag láttam, állítólag pontosan éppen akkor indult újra a metróközlekedés, így a szovjet retrószerelvény már a „Felszab” felől érkezett. De ezúttal szó sem volt arról – amit magam is tapasztaltam –, hogy „a menetrend helyreállításáig pótlóbuszok is segítik a közlekedést”. A közlekedési társaság ismét cserben hagyta az utasait, s ezúttal is példásan bizonyította, hogy teljesen alkalmatlan az általa vállalt közérdekű feladat ellátására.

A BKV honlapja szerint a hármas metró vonalán közlekedő, hat kocsiból álló szerelvények „gyárilag” 6x174, azaz összesen 1044 férőhelyesek. Napközben nyilván ennél jóval többen felpréselődnek egy-egy – átlagosan négypercenként közlekedő – szerelvényre. Ez azt jelenti, hogy csúcsidőszakban 30-60 másodpercenként (!) kellene indítani a névlegesen 150-170 utas szállítására képes pótlóbuszokat, ami nyilvánvalóan képtelenség. Bármit is hangoztat a hivatalban lévő városvezetés, álmodhat bármilyen nagyívű terveket a közlekedési központ, a régóta esedékes felújítás alatt egyszerűen nem lehet majd pótolni a hármas metrót. Pontosabban egyetlen alternatívával, amelynek létjogosultságát számos „utastársammal” együtt éppen tegnap bizonyítottam: a metrópótló gyaloglással. Csak aztán nehogy a végén elfüstöljön a talpam is.

Címkék: Szubjektív

NEGYVENÉVES AZ ÜLLŐI ÚTI KÖNYVTÁR

Prusi 2016.12.12. 17:30

Egész napos rendkívüli nyitvatartással, negyedéves ingyenes beiratkozással, retrókiállítással, játékokkal és 1976-os slágerekkel, valamint különleges tombolával és zenés születésnapi műsorral ünnepelte alapításának 40. évfordulóját a kispesti Üllői úti könyvtár.

20161212_illusztracio.JPG

DR. FODOR PÉTER, A FSZEK FŐIGAZGATÓJA AZ ÜNNEPSÉGEN. FOTÓ: ERDŐS LÁSZLÓ

Címkék: Sajtóarchívum Könyvtár–információ

süti beállítások módosítása