Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en, 2018-ban végzett az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakán. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, 2012-től komplex blogot is vezet. Kerületi lapszerkesztő és autós kiadványok olvasószerkesztője. Érdekli a kommunikáció- és információtudomány, a földönkívüli létformák keresésének alternatívái és a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek, hobbija a természetjárás és a fotózás. A Meridián Csoport alapító tagja, az MKE PEMEKSZ és a MANT tagja.

Ajánló

twitter_koveteshird.jpg

 

retrospektiv_hird.jpg

 

alhir_dosszie.jpg

 

idegen_zona_hird.jpg

 

misztikus_zona_hird.jpg

 

tiltott_zona_hird.jpg

 

budapest_archivum_hird.jpg

 

pislogas_hirdetes.jpg

Látogatottság

prusidosszie_olvasottsag_201903.jpg

HEGYMÁSZÓ A HAJLÉKTALANOKÉRT

Prusi 2015.12.10. 05:21

Kispesten is elindította „Kunyhóból lakásba” programját az Utcáról Lakásba Egyesület és A Város Mindenkié csoport. Az önkormányzat két – eddig üresen álló – szociális bérlakás felajánlásával és egy-egymillió forinttal támogatja a programot, amelynek keretében még karácsony előtt fedélhez juthatnak a „servúdi” erdőben élő hajléktalanok. A rossz állapotban lévő épületeket a leendő bérlők és önkéntesek újítják fel adományokból, szponzorok segítségével. Az önkéntes munkában Klein Dávid expedíciós hegymászó is részt vesz, aki szerint a hegymászás elég öncélú tevékenység ahhoz, hogy valamit visszaadjon a nélkülözőknek.

20151210_illusztracio_1.jpeg

– Hogyan került kapcsolatba a programmal?

– Két szervezet, az Utcáról Lakásba Egyesület és A Város Mindenkié csoport együttműködésének köszönhetően kezdődhetett el a munka. Korábban már részt vettem egy általuk szervezett polgári engedetlenségi akcióban, amikor egy másik kerületben megpróbáltuk megakadályozni egy család kilakoltatását. Legutóbbi expedícióm után olvastam a romos önkormányzati lakások felújításáról szóló kezdeményezést, amely előnyös az önkormányzatnak, hiszen jobb állapotba kerül a tulajdona, és a hajléktalan családok számára is új lehetőségeket, új reményt jelenthet. Miután megismertem a történetüket, elhatároztam, hogy részt vállalok a munkában.

– Korábban is vett részt valamilyen karitatív tevékenységben?

– A hegymászás arról szól, hogy szeretnék magasztos élményeket átélni, többet megtudni magamról, közelebb kerülni a saját életem értelméhez. Úgy gondolom, gazdagodom ezektől az expedícióktól, de a hegymászás mégis öncélú tevékenység. Az évek során egyre erősebben a tudatára ébredtem annak, hogy milyen kivételes helyzetben vagyok, és ezzel valamit kezdeni kell. Egy erre specializálódott közösségi oldalnak köszönhetően időnként vendégül látok a házamban külföldi utazókat. Innen jött az ötlet, hogy vendégül lássak olyanokat is, akiknek amúgy nincs máshol aludniuk. Néhány évvel ezelőtt megismerkedtem egy hajléktalan párral, és felajánlottam nekik, lakjanak nálam. Így végül fél évig megosztottam velük az otthonomat.

– Milyen munkát végzett a mostani házépítés során?

– Főként a tetőfelújításban segítettem, hiszen nagyon szeretek a szabadban lenni és fával dolgozni. Még nem készült el teljesen az épület, de remélhetőleg a család már ott tudja tölteni az ünnepeket.

– Az önkéntes munka előtt, október közepén tért vissza a Himalájából. Milyen tapasztalatokat szerzett a legutóbbi expedíción?

– A Sourcing Manaslu expedíció során második magyar hegymászóként, oxigénpalack és teherhordók segítsége nélkül, egyedül sikerült felérnem a világ nyolcadik legmagasabb hegycsúcsára. A 8156 méter magas nepáli Manaslu rendkívül esztétikus hegy. Már a megközelítés is izgalmas: képeslapra kívánkozó bambuszerdőkkel, pásztorkunyhókkal, hegyi legelőkkel és kristálytiszta patakokkal. Az alaptábor felett már absztraktabb, szögletesebb, szigorúbb arcát mutatja a vidék. A magasabb régiókban a mozgást folyamatos havazás és lavinaveszély nehezítette, a csúcstámadás során viszont gyönyörű idővel jutalmazott meg a hegy. Hatalmas élményt jelentett a 44 napos expedíció.

– Korábban többször is próbálkozott a Mount Everest meghódításával. Nem tölti el csalódás a sikertelen expedíciók miatt?

– Gyakran nehezebben feldolgozható, de tanulságosabb egy sikertelen expedíció. Várkonyi Lászlóval együtt én próbálkoztam legtöbbször az Everest megmászásával, mindketten nyolcszor indultunk el itthonról, 2014-ben 8700 méterig jutottam. Ez megerősített abban, hogy fizikailag lehetséges feladat számomra, de hatalmas a különbség egy „kis” nyolcezres és egy „nagy” nyolcezres között. Ilyen értelemben tehát pozitív élmény volt, olyan szempontból viszont hiányérzettel töltött el a legutóbbi Everest-expedíció, hogy 150 méterrel a csúcs alatt vissza kellett fordulnom. Eldöntöttem, hogy legalább kétévnyi pszichológiai távolságot szeretnék a hegy és magam között, ilyen értelemben is jó választás volt a Manaslu.

– Mi a következő magashegyi expedíciós úti cél?

– A Himalája 14 nyolcezres csúcsából a magyar expedíciós hegymászás 12 csúcsot ért el eddig, pontosabban „két és fél” csúcs hiányzik: a Sisapangma, az Annapurna és a K2. Mivel idén is az Annapurnát szemeltem ki eredetileg, amely több szempontból is hasonlít a Manaslura, ezért 2016-ban, a tavaszi szezonban szeretném megmászni.

– Mivel foglalkozik a hegymászás mellett, a „civil életben”?

– Múlt évben diplomáztam az ELTE-n filozófiából, jelenleg doktorandusz hallgatóként folytatom a tanulmányaimat. Emellett családi vállalkozásban egy kis könyvkiadót működtetünk. Felkészülésből, hegymászásból, könyvkiadásból, diákoskodásból és immár önkéntes munkából áll össze az életem.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A KISPESTI MAGAZIN 2015. DECEMBERI SZÁMÁBAN

FOTÓ: KOVÁCS TAMÁS, MTI

Címkék: interjú