Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg

 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en, 2018-ban végzett az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakán. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, jelenleg önkormányzati lapszerkesztő és olvasószerkesztő. Komplex blogját 2012-ben indította; 2015-től a Meridián Csoport alapító tagja. Érdekli a kommunikáció- és információtudomány, a földönkívüli létformák keresésének alternatívái és a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek, hobbija a természetjárás és a fotózás.

Facebook-oldal

Látogatottság

prusidosszie_olvasottsag_202011.jpg

Ajánló

prusi_dosszie_twitter_banner.png

 

ismerd_meg_hazadat_hird.JPG

 

retrospektiv_hird.jpg

 

alhir_dosszie.jpg

 

pislogas_hirdetes.jpg

 

idegen_zona_hird.jpg

 
misztikus_zona_hird.jpg

 tiltott_zona_ujhird.jpg

Adatvédelem

adatkezeles_banner.jpg

FOGADÓ A VÖRÖS SÜN HÁZÁBAN

Prusi 2015.06.05. 17:58

Abban az időben, amikor még nem számokkal jelölték meg a régi Buda házait, a mai Hess András tér 3. szám alatt álló saroképületet Vörös Sün házként emlegették. A házacska már az 1696. évi budavári ingatlan-összeírásban, a Zaigerban is e néven szerepel, sőt, az 1950-es években végzett műemléki feltárások tanúsága szerint már akkor évszázadokra tekinthetett vissza, amikor Buda utcáit még Szulejmán szultán katonái tartották rettegésben.

20150605_illusztracio_1.JPG

A ház elődje a 14. század második felében tragikus események színhelye volt, merthogy 1383-ban ugyanis „ide hurcoltatta Laczkfy György, a macsovai bán Héderváry-Kont Istvánt, akit alvás közben lepett meg harminckét nemes társával egyetemben. Kont, a nemes vitéz, a Horváth-féle lázadásnak volt a részese, Nagy Lajos örököseit nem ismerte el, és fegyverrel küzdött a korona ellen. Laczkfy kegyelmet ígért neki, de az ősi Kont-kúriában már vasat rakatott a kezeire, és Kont, amikor a király elé vezették, olyan tiszteletlenül viselkedett, hogy törvényt sem ültek fölötte, hanem másnap a Szent György téren fejét vette a hóhér. Régi, kopott írásokban, fakult betűkkel, amiket éjszakákon keresztül, szemrontó világosságnál róttak egymás mellé a pálosi barátok, meg vagyon írva, hogy Kont ebben a házban töltötte azt az időt, amely elválasztotta őt a Szent György-téri ítélettől…” – olvashatjuk a történetet a Pesti Napló egyik 1913-as számában.

A ház bejárata fölött ma is láthatjuk a névadót, a vörös sündisznót ábrázoló domborművet. A kis sün eredetileg a Kont család címerének egy részét alkotta, s azért került a ház falára, mert 1390-ben az akkor e helyen álló épületet Kont Miklós nádor örökölte. Erre emlékeztet az a kőtábla is, amelyet az MTA Régészeti Bizottsága még 1866-ban helyezett el a főhomlokzaton. Onnan azt is megtudhatjuk, hogy 1400 tájékán a házat Kont Miklós unokái az örményesi (csatkai) pálosoknak adták el. Buda 1686-os ostromakor súlyos sérüléseket szenvedett, de a falak és a boltozatok – szerencsére – nagyrészt épen maradtak.

20150605_illusztracio_2.JPG

Csak valószínűsíthetjük, hogy a Vörös Sün ekkoriban, vagyis a középkor végén már vendéglőként működött; az ellenben bizonyos, hogy a 18. század első felétől egészen 1784-ig – a Fortuna szálló megnyitásáig – mint Buda egyetlen fogadója várta a helybélieket és a szállásra szoruló utasokat. Pedig – ahogyan Ballai Károly a magyar vendéglátóipar történetéről szóló munkájában írja – „a budai Vár elsősorban katonai erőd volt, másodsorban hivatalnokváros. Maguk a tisztségviselők voltak az első települők és házépítők a visszafoglalás után. A Vár külső forgalma az országnak hivataltjáró népéből került ki, de ezek is inkább szálltak meg a derűsebb Vízivárosban vagy a hangosabb Tabánban, mint a rideg Várban.” Ám a polgárok szívesen rendeztek a Vörös Sünben bálokat, táncmulatságokat, és a piaristák pesti rendházában 1719-ben rendezett első pesti előadások után 1760-ban e helyen, majd a vízivárosi Fehér Kereszt fogadóban tartották Budán az első színielőadásokat. A színészek – Kelemen László vezetésével – a híres „kocsma-szálló” szűk, füstös helyiségeiben gyülekeztek az előadások előtt, azok befejezése után pedig szívesen vigadtak, iszogattak itt. Amikor azonban a Vár másik fertályán, az egykori karmelita kolostor helyén 1790-ben felépült a Várszínház, Kelemen László társulata ott folytatta az előadásokat. A Vörös Sünben Berner Félix messze földön híres gyermekszíntársulata is fellépett, ott kezdve magyarországi „turnéját”. A kis színészek ezt követően, 1768 és 1786 között bejárták az egész történelmi Magyarországot, és mindenhol fergeteges sikert arattak.

20150605_illusztracio_3.JPG

A vár visszafoglalása után a téren álló korábbi négy ház helyén három ingatlant alakítottak ki. E három épületet a 18. század vége felé, a Vörös Sün vári „egyeduralmának” megszűnését követően végleg összevonták, így kialakult a jelenlegi alaprajz. Ekkortájt már a neves építőmester, Nepauer Mátyás volt a tulajdonos. Föltehetőleg ő képezte ki egységesen a ház külső homlokzatát is. Evvel azonban korántsem fejeződtek be az átépítések: a Vörös Sün házat 1810 körül ismét átalakították, mégpedig korai klasszicista stílusban.

Ezzel a tér felé néző homlokzata kissé díszesebb, a két utcai oldal pedig némileg egyszerűbb köntöst kapott. Ez abban az időben történt, amikor a házban – igaz, csak egy rövid ideig – a városi leányiskola működött. Bár ez négy év elteltével, 1812-ben elköltözött onnan, az előkelő családok leánygyermekei számára Hőhn Antal és felesége még egy darabig fenntartott ott egy nevelőintézetet.

De az elmúlt másfél évszázad sem múlt el események nélkül: az épület az 1840-es évek elején a lottóigazgatóságnak adott helyet, a szabadságharc idején a kolerában megbetegedett katonák kórházául szolgált, az abszolutizmus korában pedig a rendőrbiztosság budai székhelye működött benne. Buda 1944–45. évi ostromakor más épületekkel ellentétben csak kisebb károkat szenvedett, a tető- és vakolatsérülések eredményeként pedig számos középkori falmaradvány is előbukkant. Ezek, valamint 18. és 19. századi ajtószárnyak – az eredeti vasalásokkal (!) – szerencsére ma is megcsodálhatók. A Hess András téri műemlék épület ma lakóházként funkcionál, de egy ajándékbolt, egy galéria és egy népművészeti bolt is működik a falak között.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
AZ ÉLET ÉS TUDOMÁNY 2001. JANUÁR 19-I SZÁMÁBAN

Címkék: História Sajtóarchívum

süti beállítások módosítása