Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg

 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en, 2018-ban végzett az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakán. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, jelenleg önkormányzati lapszerkesztő és olvasószerkesztő. Komplex blogját 2012-ben indította; 2015-től a Meridián Csoport alapító tagja. Érdekli a kommunikáció- és információtudomány, a földönkívüli létformák keresésének alternatívái és a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek, hobbija a természetjárás és a fotózás.

Facebook-oldal

Látogatottság

prusidosszie_olvasottsag_202106.jpg

Ajánló

prusi_dosszie_twitter_banner.png

 

ismerd_meg_hazadat_hird.JPG

 

retrospektiv_hird.jpg

 

alhir_dosszie.jpg

 

pislogas_hirdetes.jpg

 

idegen_zona_hird.jpg

 
misztikus_zona_hird.jpg

 tiltott_zona_ujhird.jpg

Adatvédelem

adatkezeles_banner.jpg

A „MINDENBEN TÖKÉLETES” FŐVÁM TÉRI SZÁLLÓ

Prusi 2015.03.17. 20:43

A rohamosan fejlődő Pest szállodaigényét – felismervén a gyönyörű budai panoráma idegenforgalmi jelentőségét – a XIX. század első évtizedeitől fogva a Duna-parton épült vagy átalakított házakkal elégítették ki. A néhai Rakpiactól lefelé egyre-másra épültek a vendégfogadók, köztük a mai Fővám tér és Vámház körút sarkán 1895 őszén megnyílt Nádor szálló.

20150317_illusztracio.jpg

A NÁDOR SZÁLLÓ EGY SZÁZAD ELEJI KÉPESLAPON

A hatalmas épület földszintjén már kétszáz évvel ezelőtt működött kávéház, melyet a zugligeti Fácán egykori vendéglőse, Dotzauer Antal nyitott meg. Legemlékezetesebb vendégei minden bizonnyal azok a pesti oláh diákok voltak, akik gyakran vitáztak, sőt párbajoztak is az itt tanyázó magyar társaságokkal. Ám amikor a városszerte ismert „Dotzi bácsi” 1835-ben átvette a szintén Duna-parti Kommer vendéglőt, követték az oláh diákok is, s épületünk ekkortól kávéházként, illetve szállóként funkcionált tovább. 1839-ben például nem kevésbé híres ember töltött ott egy éjszakát, mint William Clark, a neves angol hídépítész.

A házat egy bizonyos Emmerling úr megbízásából 1840-ben Kasselik Ferenc építette át mai formájára, s belsejét is „olly pompás butorokkal készité fel, millyeneket csak a’ külföld legékesebb fogadójaiban találhatni. Belől az udvarban üveg ablakos vendéglő csarnokot, fölötte pedig nyilt vendéglő erkélyt pompás butorozással, virágokkal és zöldelő fákkal diszesitve készittetett, mellyhez hasonló készületű szobákat tetemes költséggel mellékelt” – olvashatjuk a Honművész egyik korabeli számában.

Az épület következő átalakítását Riva József műépítész végezte el, a belsőépítészeti munkákat pedig – a praktikus bútoroktól kezdve a szobákat valóságos fényárral betöltő „villamos világítási berendezésekig” – a legkiválóbb hazai iparosokra bízták. Csak ezután kerülhetett sor a Nádor utolsó megnyitására 1895. szeptember 21-én. Ám a jeles eseményről az új tulajdonosok, a Holstein testvérek csak az október 6-i Pesti Naplóban tájékoztatták a nagyközönséget.

Az újonnan megnyílt szálló új tulajdonosaira már egy évvel később óriási feladat várt: pest-budai társaikkal együtt az ezredéves kiállításra látogató közönség itt-tartózkodásának kellemessé tételéről kellett gondoskodniuk. „Tőlük is függött, hogy a kiállítás közönsége, mely a jó vidékieken kívül, kiknek igényei okkal-móddal kielégíthetők, nagyobbrészt a világot bejárt s nagy igényű külföldiekből fog állani, a tulajdonképpeni kiállítási alkotásokon kívül, a melyek bizonyára csodálattal eltölteni és szórakoztatni fogják, olyan lakhelyekre is találjon, a hol feltalálja mindazokat a kényelmi berendezéseket, a melyek világjáró utjában a nagyobb metropolisokban számára bőven kínálkoznak mindenfelől” – írja a Kávésipar Szakközlönyének 1895. október 1-jei száma.

A földszinten működő kávéház rendszerint már hajnalban kinyitott – így amikor a város többi kávéházából a záróra miatt kitessékelték az úri társaságokat, azok ideözönlöttek folytatni a mulatozást. Nem is csodálkozott senki, hogy frakkos urak és estélyi ruhás hölgyek pezsgőztek a szemközti vásárcsarnok éppen – saját törzsasztaluknál! – pihenő kofái mellett. Sőt még a cselédek is betértek ide néha sétáikról hazafelé menet, tudhatjuk meg Bevilaqua-Borsody Béla Pest-budai kávéházak című munkájából: „Érdekes, hogy a pesti Cselédkorzó máig a Dunaparton van és pedig a Vásárcsarnok előtt. A régi Promenáde neve már csak a pesti kisember-nyelvben él a Plomonád és Promonádi formában. E Plomonád egykori Kávéháza a Nádor Szálló Kávéháza volt a Corso életének ama törvénye szerint, melynek értelmében az mindig lehetőleg valamely víz partján, fák között és Kávéház előtt folyik le.”

A Nádor szálló negyedszázadon át, az első világháború végéig működött a vásárcsarnokkal szembeni épületben. Tulajdonosa, Holstein Zsigmond majdnem húsz évvel túlélte saját szállodáját, s 1935-ben a Kávés Ipartestület pénztárosaként csaknem 90 évesen hunyt el. Az épület ezt követően a húsiparos Brauch testvérek tulajdonába került, akik a szálloda éttermének helyén hamarosan megnyitották mintaboltjukat. Ennek gyönyörű csempeképei szerencsére ma is megtekinthetők a most ott működő gyorsétterem falán.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2000. OKTÓBER 10-I SZÁMÁBAN

Címkék: História Sajtóarchívum

süti beállítások módosítása