Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en, 2018-ban végzett az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakán. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, 2012-től komplex blogot is vezet. Kerületi lapszerkesztő és autós kiadványok olvasószerkesztője. Érdekli a kommunikáció- és információtudomány, a földönkívüli létformák keresésének alternatívái és a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek, hobbija a természetjárás és a fotózás. A Meridián Csoport alapító tagja, az MKE PEMEKSZ és a MANT tagja.

Ajánló

twitter_koveteshird.jpg

 

retrospektiv_hird.jpg

 

alhir_dosszie.jpg

 

idegen_zona_hird.jpg

 

misztikus_zona_hird.jpg

 

tiltott_zona_hird.jpg

 

budapest_archivum_hird.jpg

 

pislogas_hirdetes.jpg

Látogatottság

prusidosszie_olvasottsag_201903.jpg

NEGYVEN ÉV, NEGYVEN ÁLNÉV

Prusi 2015.03.05. 08:50

Tudományos-fantasztikus regényei és paranormális jelenségekkel foglalkozó könyvei által vált ismertté, de nevével számos más műfajban is találkozhatunk. Negyven évvel ezelőtt, 1974-ben jelent meg az első regénye, az Ufómagazinban pedig kezdettől fogva, 1990-től publikál. Több szempontból is rekordernek számít: a legtermékenyebb magyar íróként eddig több mint 630 könyvet írt, és műveinek eladási példányszáma meghaladja a 12 milliót. Bár irodalmi és tudományos körökben gyakran támadják ezt a teljesítményt, alkotókészsége és munkabírása tagadhatatlanul lenyűgöző és kivételes. Nemere Istvánnal 70. születésnapja alkalmából beszélgettünk.

20150305_illusztracio_1.jpeg

– Mit jelent az ön számára a mostani születésnap?

– Nincs különösebb jelentősége, viszont éppen négy évtizeddel ezelőtt jelent meg az első könyvem, és az utóbbi évfordulót fontosabbnak tartom, mint azt, hogy éppen mennyi a biológiai korom.

– Hogyan emlékszik vissza első regényének, A rémület irányítószámának a fogadtatására?

– Miután 1972 nyarán hazajöttem Lengyelországból, több akkori magyar krimit is elolvastam, és gondoltam, azoknál még én is jobbat tudok írni. Éppen szabadságon voltam, leültem és két hét alatt megírtam az első regényt. Utána bevittem egy kiadóba, ahol egyszer csak elfogadták. Persze roppant boldog voltam, de igyekeztem olyan arccal végigülni a szerkesztői beszélgetést, mintha egy ilyen szituáció teljesen természetes lett volna a számomra. Azután kijöttem, és fél lábon ugráltam örömömben a Vörösmarty téren. Manapság már elképzelhetetlen, de akkor egy teljesen ismeretlen szerző könyvét 42 ezer példányban adták ki. A Titkok könyve első kiadása 1986-ban 110 ezer példányban jelent meg, majd még 40 ezerben nyomták utána, és hasonlóan sikeres lett a folytatás is. Az első könyvnek nem volt különösebb fogadtatása, ahhoz meg kellett jelennie még néhánynak, hogy valahol regisztráljon a köztudat. Az 1981-es volt az utolsó év, amikor nem jelent meg könyvem, viszont 1982-ben már hat regényemet is kiadták. Akkor néhányan teljesen kiakadtak kulturális berkekben, hogyan lehetséges ez. Többen arra gyanakodtak, hogy nem is én írom őket, mert „ennyit nem lehet írni”. Később előfordult, hogy húsz könyv is megjelent tőlem egy évben, sőt, a rekordévben huszonnyolc, akkor már nem kételkedett senki.

– Az elmúlt negyven évben számos műfajban alkotott. Többek között írt ifjúsági és romantikus regényeket, krimiket, sci-fiket, életrajzokat, ufós és történelmi témájú könyveket. Meg lehet különböztetni írói korszakait?

– El lehet különíteni korszakokat, csak ezeket nem mindenki látja. Sőt, gyakran olyanok mondanak véleményt egész írói működésemről, akik a mai napig úgy tudják, hogy „Nemere sci-fiket meg krimiket ír”, miközben már több mint húsz éve átálltam a történelemre. Ez elsősorban monográfiákat jelent, tehát bizonyos események olvasmányos leírásait és életrajzokat, amelyek nagy része álnéven született. Huszonhét kötetben foglalkoztam a magyar királyokkal és uralkodókkal, utána tizenhárom kötetben feldolgoztam a királynék életét. Kilenc évvel ezelőtt megírtam Magyarország történetét is, amelyből közel 90 ezer példányt adtak el. Ennek ellenére a többség számára a mai napig sci-fi- és krimiíró maradtam, pedig ez már régóta nem igaz.

– Könyveivel könnyedén vándorol térben és időben, de témák és műfajok között is. Mi a közös a Nemere-könyvekben?

– Csupán az, hogy én írom őket. Egy nyelvész vagy egy plágiumkereső program biztosan kimutatná az írói sajátosságokat vagy az egyedi szóhasználatot, de igazából igyekszem, hogy a különböző műfajú könyvek ne hasonlítsanak egymásra.

– Az interjú készítésekor a 634. könyve jelent meg. Mindegyiknek a címére emlékszik?

– Nem tudnám felsorolni őket… Sőt, előfordult, hogy megkérdezték tőlem, írtam-e ilyen és ilyen címűt, amit határozottan tagadtam, aztán kiderült, hogy valóban írtam.

20150305_illusztracio_2.jpg

NEMERE ISTVÁN DEDIKÁLT CIKKÉNEK ELSŐ OLDALA
AZ UFÓMAGAZIN 1990/1. SZÁMÁBAN

– Eddig több mint negyven álnéven jelentek meg könyvei. Hogyan választja ki az álneveit?

– Főállású író lévén számos kiadóval tartom a kapcsolatot, és a szerteágazó munka biztosítja számomra azt az örömöt, hogy nem kell mindig ugyanolyan könyveket írni, minden kiadónál más a téma, a hangvétel, esetenként a név is. A kilencvenes évek közepén, amikor elkezdtem történelmi jellegű könyveket írni, az egyik kiadó vetette fel, hogy az olvasók számára hitelesebbnek tűnhet, ha a második világháborúról és a nácikról szóló köteteim német szerző neve alatt jelennének meg. Ekkor kezdtem el használni sváb őseim családi nevét rövidített formában, így lettem Stefan Niemayer. Később, amikor angolszász oldalról írtam háborús könyveket, angolos hangzású neveket vettem fel. Romantikus regényeknél alliterál a kereszt- és vezetéknév, így született Alissa Altamira, Palma Patton vagy Melissa Moretti. Utóbbi a legsikeresebb női álnevem, eddig éppen hetven Moretti-könyv jelent meg. Ezeknek a regényeknek olyan modern nők a főszereplői, akiknek valamilyen társadalmi vagy egyéni konfliktussal kell megküzdeniük, így gyakran példaképül is szolgálhatnak. A már említett, összesen negyvenrészes magyar történelmi sorozatnál bizonyos időközönként álneveket váltottunk, ezért úgy nézett ki, mintha egy egész csapat dolgozna a köteteken. Ez a sorozat még díjat is nyert, amelynek az átvételére természetesen nem mehettem el, mert akkor azonnal lelepleződtem volna…

– Honnan veszi az ötleteket a könyveihez?

– Gyakran felteszik ezt a kérdést dedikálások, író-olvasó találkozók alkalmával is, és azt szoktam válaszolni: a világon egy nap alatt annyi minden történik, hogy ha száz évig élnék, akkor még azt az egy napot sem tudnám megírni. Az utóbbi időben már nem szoktam kész könyvekkel házalni, csak a kiadókkal történt előzetes megbeszélések alapján kezdek hozzá egy-egy kötetnek. Időnként hiába gondolom azt egy-egy témáról, hogy érdekes lenne és sokakat érdekelne, ha a kiadó nem lát benne akkora fantáziát, így nem tudok nekiállni megírni, mert a megrendelt, határidős munkák rovására menne.

– Magyarországon eddig összesen 12 millió példányban jelentek meg a könyvei. Az előző évben mennyire fogytak a Nemere-kötetek?

– Az eladott példányszám a gazdasági válság miatt csökkent, de még mindig évente százezres példányszámokról beszélhetünk. Ennek oka, hogy általam írt könyvek nyolcvan százaléka úgynevezett olcsó könyv, amelyeket elsősorban arra szakosodott üzletekben lehet kapni. Ennek köszönhetően az átlagosnál magasabb példányszámban jelennek meg, a Moretti-regények például ötezertől indulnak, és gyakran meg sem állnak tíz-húszezer eladásig. Persze tudom, sokan azt mondják, hogy az olcsó egyúttal értéktelen is, de úgy gondolom, inkább azokat csapják be, akiktől több ezer forintot elkérnek egy könyvért, amikor azt sokkal olcsóbban is ki lehet hozni. Én sokkal kevesebbet keresek, mintha minden könyvem több ezer forintba kerülne, így viszont tízszer annyi emberhez jutok el. Az olcsó könyveket árusító üzletek eladásait azonban nem veszik figyelembe, így a sikerlistákra nem kerülhetek fel.

– A nyolcvanas évek végén emlékezetes vita bontakozott ki az első Titkok könyve miatt. Napjainkban is érik önt támadások a könyveivel, munkásságával kapcsolatban?

– Egy kicsit nyugtalanít, hogy mostanában nem adtam rá okot… Az utolsó támadássorozatot 2005-ben Az út Trianonba című kötet indította el, amely több vitát generált, mint az összes könyvem azelőtt és azóta. Ez a könyv arról szól, hogy mennyiben volt a mi hibánk, sőt bűnünk mindaz, ami Trianonban történt. Akik indulatosan reagáltak, legalább olvasták a könyvet. Ez nagy szó, mert általában azok szoktak kritizálni, akik soha egy sort nem olvastak tőlem… De akadtak dicsérők is, sokaknak tetszett a bátor hang, a belemenős stílus, és ahogyan vállaltam a véleményemet.

20150305_illusztracio_3.jpg

– Mióta használja a számítógépet? Milyen mértékben támaszkodik az internetre?

– Egészen 1985-ig kézzel írtam, majd áttértem a mechanikus írógépre, 1999-től pedig számítógépes szövegszerkesztőt használok. Elég nehezen sikerült megszokni, és a mai napig nem bízom a gépben, ezért minden este kimentem az aznapi munkámat. Az internetet gyakorlatilag nem használom, ugyanis rendkívül pontatlanok az ottani adatok, és eleve fenntartással kezeli az ember azt a forrást, amelyben ellenőrizetlenül jelennek meg az információk. Történelmi könyvek megírásakor elsősorban a saját könyvtáramra támaszkodom, amit folyamatosan bővítek, így az otthoni műhelyemben minden szükséges háttéranyag megtalálható.

– Saját bevallása szerint „munkamániás”, és meglehetősen szigorú napirend szerint él.

– Minden egyes napot végigdolgozom, ilyen szempontból a karácsony, az újév vagy a születésnap sem jelent kivételt. Mindig korán kelő típus voltam. Reggel hatkor már az asztalnál ülök, és kora délutánig dolgozom. Ezt csak egy rövid ebédszünet szakítja meg, közben meghallgatom a híreket. Naponta 35-40 ezer karaktert írok, ezután következik öt kilométer séta a tanya körül, majd télen a favágás. Délután ismét munkához látok, de akkor már inkább novellákat, leveleket vagy fordításokat írok. Este tévézem vagy olvasok, figyelemmel követem a világ történéseit, előkészülök a következő munkákra. Tíz óra körül már alszom, mert reggel kelni kell, és a folyamat újrakezdődik. Szóval a napirendet illetően meglehetősen unalmas ember vagyok. Szerencsére a feleségem, Ilona biztosítja a megfelelő hátteret a munkához, és nagyon sokat jelent az is, hogy az erdei otthonunkat csend és nyugalom veszi körül.

– Babonaságból nem szokott beszélni a folyamatban lévő munkáiról. De azt elárulja, hogy melyik Nemere-könyv jelent meg legutóbb?

– A legújabb könyv, a hetvenedik Moretti-regény példányait éppen az interjú napján kaptam meg. Továbbá rövidesen megjelenik egy XIV. század végén játszódó történelmi regényem, és még idén boltokba kerül a 2015-ös Titkok könyve is, amely az elmúlt években valódi sorozattá nőtte ki magát.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
AZ UFÓMAGAZIN 2014. NOVEMBERI SZÁMÁBAN

Címkék: interjú Idegen Zóna