ZÁLOGKÖNYVTÁR
Egyszer valaki kitalálta, hogy a Múzeum-kertben pavilont állítson az olvasók számára, benne mindenféle könyv, körülötte kényelmes padok, a kölcsönzés pedig zálogtárgy útján történjen.
A pavilon fel is épült a Nemzeti Múzeum Bródy Sándor utcai oldalánál, a Kazinczy- és a Herman Ottó-szobor közelében. Tele volt könyvvel, barátságos könyvtárosok nyújtották át a kívánt kötetet. Cserébe az olvasó zálogot adott: kulcscsomót, bicskát, nyakláncot, villamosbérletet – ami akadt.
Én itt nemsokára törzsolvasó lettem. Hát van jobb szórakozás nyáron, az iskolai szünetben, mint az olvasás? Nekem nem volt, mindennap odasétáltam az árnyas ligetben megbújó pavilonhoz, és kértem az előző nap abbahagyott könyvet. Mert ilyen előjogom is lett. Sőt. A könyvtáros is ember, néha el kellett osonni a Múzeum oldalajtóján valahová, nos, ilyenkor szerénységem teljes 13 éves terjedelmében helyettesíthettem a hivatalosságot. Fantasztikus érzés volt. Ugyan érdemi tevékenységet (ú. m. könyv átadását és visszavételét, zálogtárggyal kapcsolatos intézkedést) nem végezhettem – de akkor is. Ott ültem a hivatalos székben, és néztem az olvasókat, mint egy császár.
Aztán ősszel a pavilont lebontották, a zálogkönyvtár megszűnt. Nekem emlék maradt.