Időről időre szenzációként röppen fel a hír, amikor olyan rejtett indián törzsre bukkannak a dél-amerikai esőerdők mélyén, amely évszázadok óta tudatosan kerüli a kapcsolatot a civilizációval. Az Amazonas vidékén élő nomádok közül sokan látták már meghalni társaikat idegenek fegyvereitől vagy a tőlük elkapott betegségekben, esetleg hallották, milyen sorsra jutottak azok a törzsek, amelyek megpróbáltak betagozódni a civilizációba. A hagyományos életformát követő indiánokat profitra vágyó olajcégek, illegális favágók és vakbuzgó hittérítők fenyegetik, létért folyó küzdelmüket pedig halálos pontossággal célba juttatott dárdák és az égen felbukkanó repülőgépek felé rázott nyilak jelzik.

A KELENFÖLDI TEXTILGYÁR A 60-AS ÉVEKBEN

Kelenföldön, a Budafoki úton 1923-ban létesített a Goldberger cég először egy szövödét, majd négy év múlva, 1927-ben egy hozzá kapcsolódó fonodát. Ezzel létrejött a Keltex, a Goldberger cég Kelenföldi Textilgyára. (A cég másik gyára, a Textilnyomó Óbudán működött.) A háború után természetesen minden megváltozott, átalakult, bár a gyár megmaradt – de semmi nem tart örökké: a különböző textilgyárakat tömörítő Budaprint Tröszt – amelynek része volt a Goldberger is –, 1997-ben megszűnt.

A hajóárbóc csúcsán táncoló lángocskákat a Földközi-tenger hajósai nevezték el védőszentjükről, Erasmusról Szent Elmo tüzének. Az egykori tengerészek kedvező égi jelnek tekintették a misztikusan fel-felvillanó fényeket, és ezt a hiedelmet erősítette, hogy a káprázatos jelenség rendszerint egy-egy nagyobb vihar elvonulásakor tűnt fel. Vajon miként vált az itáliai Formia püspöke a hajósok patrónusává, és mikor született a Szent Elmo vértanúhaláláról szóló, horrorisztikus részletekben bővelkedő legenda?