A lottómilliomosok egyik pillanatról a másikra gazdagodnak meg, mégsem élvezhetik minden esetben Fortuna kegyeit. A telitalálatos szelvények kitöltői közül többen önkezükkel vetettek véget életüknek, de bűnözők és gyilkosok is akadnak a balszerencsés nyertesek sorában.

AMIKOR MÉG NEM VOLT LÁGYMÁNYOSI LAKÓTELEP

Talán a helybeli lakosok sem mind tudják, hogy valamikor a mostani Lágymányosi lakótelep felépítése előtt rét, legelő, veteményeskertek, szétszórtan álló kisebb házak és keserűvízkutak foglalták el a tájat.

A rét a Nagykikinda utca (jelenleg is meglévő) négy – bár a két-két ház közötti foghíjtelek azóta történt beépítése miatt már öt – háza után, az Albert utcától kezdődött, és tartott egészen a Kelenföldi pályaudvarig. A rét közepén az Etele út húzódott, de a túloldalon a Bártfai utcából erre nyíló keresztutcák (mint pl. a Zámori utca) végén már kukoricatáblák zárták el a továbbhaladást. A mostani Bikás park legelőként funkcionált a környék tehenei részére, télen pedig a lapály mélyedésében befagyott víz pompás korcsolyapálya lett.

A keserűvízkutak kerítését a háború erősen megviselte, így a kíváncsi gyereksereg akadálytalanul tudott belenézni a kútba, amelynek vízfelülete egyébként nem volt mélyen, és amelynek vaslemez zárófedele megrongálódott vagy eltűnt.

A Bartók Béla útról nyíló, a villamosremíz környékéről vezető kis mellékutcák konyhakertekbe futottak, jobbára az akkori Beszkárt- (majd FVV-, majd BKV-, manapság bizonytalan vagyok az elnevezésben...) alkalmazottak szorgos kezeit dicsérve.

Visszatérve a Nagykikinda utcához és környékéhez: az említett négy ház már a háborús időszak alatt épült, amikor a harci cselekmények még távol voltak az országtól. A házaknak szerencséjük volt, mert megúszták a pusztítást (az államosítást nem). A lakótelep építésekor az új épületek körbefogták a háború tanúit, a környező ipari jellegű létesítményeket azonban elbontották. Az utca a Fehérvári útig húzódott, a sarkon egy kiégett, romos épület emlékeztetett a világháborúra. Vele szemben a másik sarkon földszintes kis ipari üzem működött, melyben petróleumfőzőket, petrofortokat gyártottak. A házakkal szemközt a túloldalon volt a lovas kocsik „garage”-a, hatalmas istálló, nagy szabad terület a kocsik részére, szénapajta és néhány használaton kívüli öreg szemeteskocsi színesítette a látványt. Itt aztán lehetett játszani, pláne hogy az istállómester jószívű, kedélyes ember volt, ott aludt az istállóban, kényelmesnek tűnő vaságyon. Ha valaki (gyermek) elég bátor volt, az istállómester úr felkapta, és a széles hátú muraközi lovak egyikének hátára ültette, így akár huszárnak is képzelhette magát az emberfia. (Nehogy tévedjünk: a ló bekötve álldogált az állásban, és békésen vacsorázott.)

A Nagykikinda utca 12/a. szám alatti házban lakott egy ideig Paul Potassy (Potássy Pál), a később világhírűvé vált bűvész és családja. Innen nem messze, az Albert utca és a Bikszádi utca sarkán (most is meg)lévő emeletes ház lakója volt akkoriban a kiváló (régebben úgy mondták: all round) sportember, Szathmári Aba, aki atlétikában (gerelyhajítás), kosárlabdában és síugrásban is a hazai élvonalba tartozott. Válogatott versenyző, bajnokságokat nyert csapatok tagja volt. A GSE (Goldberger Sport Egyesület), a BEAC, majd a Vasas mesteredzőjeként vonult nyugalomba.

Hát ilyen környék vette körül a Nagykikinda utcát.

Itt töltöttem életem első hét évét.

KISS ISTVÁN 1980-BAN KÉSZÍTETT BIKASZOBRAI NAPJAINKBAN, A KELENFÖLDI LAKÓTELEP SZÍVÉBEN TALÁLHATÓ BIKÁS PARKBAN. FORRÁS: GEOCACHING.HU