Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg

 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en, 2018-ban végzett az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakán. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, jelenleg önkormányzati lapszerkesztő és olvasószerkesztő. Komplex blogját 2012-ben indította; 2015-től a Meridián Csoport alapító tagja. Érdekli a kommunikáció- és információtudomány, a földönkívüli létformák keresésének alternatívái és a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek, hobbija a természetjárás és a fotózás.

Facebook-oldal

Látogatottság

prusidosszie_olvasottsag_202011.jpg

Ajánló

prusi_dosszie_twitter_banner.png

 

ismerd_meg_hazadat_hird.JPG

 

retrospektiv_hird.jpg

 

alhir_dosszie.jpg

 

pislogas_hirdetes.jpg

 

idegen_zona_hird.jpg

 
misztikus_zona_hird.jpg

 tiltott_zona_ujhird.jpg

Adatvédelem

adatkezeles_banner.jpg

ŐSZI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2014.11.30. 15:25

SZEPTEMBER 1. – SZIRÉNAPRÓBA BUDAPESTEN

A budapesti lakossági riasztó-tájékoztató rendszer első szirénapróbáját délelőtt 11 órakor tartották. Budapesten három veszélyes üzem – Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára Zrt., Richter Gedeon Nyrt., Egis Gyógyszergyár Zrt. – környezetében 52 monitoring- és 317 riasztó-tájékoztató végpontot telepítettek, a riasztható lakosok száma megközelíti a 190 ezret. A riasztókat a IV., a IX., a X., a XIII., a XIV., a XV., a XVI. és a XIX. kerületben helyezték el, ezeket a szirénákat minden hónap első hétfőjén tesztelik, de októberben, novemberben és decemberben csak csökkentett üzemidejű próbát tartanak. A katasztrófavédelem vegyvédelmi riasztórendszere abban az esetben riasztja a lakosságot, ha egy ipari üzemből veszélyes anyag kerül a levegőbe. A meteorológiai, vegyi monitoring- és lakossági riasztórendszer a riasztáson és a lakosság tájékoztatásán túl a veszélyes anyag terjedéséről is szolgáltat információkat.

 

SZEPTEMBER 20. – PIHENŐ A KÉT-BÜKKFA-NYEREGNÉL

20140920_illusztracio.JPG

Délelőtt felmentem Pilismarótról Dobogókőre a „kerékpározásra kijelölt erdészeti magánúton”. Tizenöt kilométert csak felfelé kell tekerni megállás nélkül, cserébe visszafelé lehet végig száguldani, már amennyire az út minősége engedi. Igaz, egyetlen rossz mozdulat, és meg sem áll az ember a szakadék aljáig... De csak ajánlani tudom az útvonalat, mert nagyon hangulatos, és a Két-bükkfától Pilisszentlélek, Esztergom vagy Pomáz felé is tovább lehet menni.

 

SZEPTEMBER 27. – SZÉLMALMOK A TÉSI-FENNSÍKON

Tés, a Bakony legmagasabb települése Várpalotától 14, Zirctől 32 kilométerre fekszik. A Tési-fennsík egykor királyi vadaskert volt, és a környékhez több Mátyás-monda is fűződik. A tési szélmalmok ipartörténeti emlékek, ma is működőképes állapotban. Az 1840-ben épült Helt-féle és az 1924-ben épült Ozi-féle szélmalmok jellegzetessége a körbe forgatható zsindelytető, a kőből készült malomtörzs és a hat vitorla. A dunántúli szélmalomipar utolsó emlékei fénykorukban gabonát őröltek, maximális kapacitásuk kedvező szélviszonyok mellett napi négy mázsa volt. A Táncsics Mihály utca 20. szám alatt található egy század eleji, eredeti szerszámokkal felszerelt kovácsműhely, valamint régi földművelő eszközöket és használati tárgyakat bemutató udvar, amely naponta 9–18 óra között tekinthető meg.

 

SZEPTEMBER 28. – BÁTORKŐ VÁRA

20140928_illusztracio.JPGBátorkő várát a XIII. században építették a Vár-völgy hajlatában, egy kimagasló kőszirtre. A Bakony magasabb hegyoldalai jól elrejtették az ódon sasfészket. A XIII-XIV. században egy váruradalom központja volt, és egyben a hegységen átmenő utak ellenőrzésére, vámszedésre is szolgált. 1326-ban Károly Róbert király birtokába került, majd később a Kont családnak adományozták. A XV. század elején megépült a palotai vár, Bátorkő vára elvesztette a jelentőségét. Állapota fokozatosan romlott, a XVII. századtól Puszta-palotának kezdték nevezni. A vár egy háromemeletes toronyból és egy szűk lépcsőfolyosón megközelíthető, mélyebb szintű bástyából állt. Bátorkő a hagyomány szerint Mátyás király vadászkastélya volt. A Várpalotán többször megforduló Petőfi Sándor egy kirándulás alkalmával, 1843-ban itt írta a Szeget szeggel című versét – olvasható a vár aljában elhelyezett tájékoztató táblán.

 

OKTÓBER 9. – SZEGÉNY AZ ORSZÁG

Minden hónap elején, a fizetésnapok környékén elcsodálkozom azon, hogy ebben az országban még nem tört ki éhséglázadás. Bármit is harsog a mindenkori kormánypropaganda, szlogenekből nem lehet kenyeret venni a közértben. Elég sokat utazom az országban, és mindenhol mérhetetlen szegénységet, lepusztultságot és elkeseredettséget látok. Szinte minden fejlesztés uniós forrásokból valósul meg, de még így is – és ezt a statisztikák is alátámasztják – balkáni szinten állunk, az utolsók között kullogunk. Ez a valóság, amit nem lehet nem tudomásul venni, hiába ámítanak minket vagy ámítjuk magunkat. Miből él, pontosabban tengődik a magyar emberek többsége? Már önmagában is sokatmondó, hogy a minimálbér összege nem éri el a létminimumot, ezen nincs mit magyarázni. Az állam hivatalosan éhezteti, nyomorba és eladósodottságba taszítja a polgárait, az ördögi körből pedig nincs visszaút. Állítólag „szerényen, de meg lehet élni” a 28 500 Ft-os öregségi nyugdíjminimumból, de még a 22 800 Ft-os foglalkoztatást helyettesítő támogatásból is, ehhez képest a havi 50 632 Ft-ot érő közmunka már ideig-óráig luxuskörülményeket biztosít. Valóban meg lehet élni, egész hónapban paprikás krumplin és zsíros kenyéren, a fűtés, meleg víz és áram nélküli penészes lakásban, depresszióba zuhanva, adósságokban vergődve, életcél és jövőkép nélkül. Megértem azokat, akik ez elől menekülnek külföldre – a számuk százezrekben mérhető –, mert egyszerűen nincs más választásuk. Talán éppen nekik köszönhető, hogy nem tört még ki újabb forradalom, mert a bölcsebb utat választják, és lázadás helyett egyszerűen elhagyják az országot. Ők már nem fognak visszajönni. És vajon mi meddig tűrünk még?

 

OKTÓBER 11. – FANTOMBUSZ AZ ÜLLŐI ÚTON

Hajnalban, miközben a 950-es buszt vártam, nem kis meglepetésemre villogott nekem egy „SZ27 – Észak-déli metró járműtelep” feliratú rejtélyes busz. De szellemjáratra nem akartam felszállni, így intettem neki, hogy nem kell megállnia. Némi keresgélést követően kiderült, hogy ez egy szolgálati járat, de – mint a VEKE oldalán olvasom – „ezen járatok menetrendjét annak ellenére nem kívánják az utazóközönséggel meghirdetni, hogy az utasoknak joguk van igénybe venni a szolgálati járatok által nyújtott szolgáltatást”. Ímhol például az SZ27-es régi menetrendje, de erre a 2012-es menetrendi átszervezés után nem lehet alapozni, újabb információt pedig nem találtam. Én a 03:09-kor induló SZ27-essel utazhattam volna, de majd talán legközelebb...

 

OKTÓBER 28. – KIHALLGATÁS A SEMMIRŐL

Ma reggel az ügyészségen kezdtem, mert beidéztek tanúnak egy olyan ügyben, amelyben feltehetőleg én tudom a legkevesebb hasznos információt szolgáltatni. Konkrétan semmit. Így is közel egy órát tartott a kihallgatás. Többször is jegyzőkönyvet kellett módosítani, az ügyész kis híján rám borította az asztalt a végén. Pedig én csak pontosan, őszintén, legjobb tudásom szerint próbáltam válaszolni minden kérdésre… Bár nem szó szerinti jegyzőkönyv készült, a kihallgatás menetéről sokat elárul az alábbi, emlékezetből írt részlet:

– Ön ismeri-e X. Y.-t? – kérdezte az ügyész.
– Kérem, pontosítsa a kérdést, mert erre így nem tudok válaszolni.
– Mit nem ért ezen? Ismeri vagy nem az illetőt?
– Nem azt mondtam, hogy nem értem, hanem azt, hogy nem tudok rá válaszolni. Ugyanis nem mindegy, hogy csak látásból ismerem-e vagy név szerint is, esetleg mindkettő, tehát előbb az ismeretség fogalmát kellene tisztázni.
– Megismétlem a kérdést: ismeri vagy nem? – tajtékzott az ügyész.
– Látásból talán igen, ezt a lehetőséget nem zárom ki, de név szerint nem.

Végül így is került jegyzőkönyvbe. Hasonlóan „precíz” beszélgetés folyt egy órán keresztül. Borítékolhatóan nem én leszek az ügy koronatanúja, de igazság szerint nem is bánom...

 

OKTÓBER 29. – NEGYVENÉVES AZ INTERNET

Az internet ősének tekintett ARPANET-en 1969. október 29-én küldtek először üzenetet, stílszerűen a rendszer rögtön le is fagyott. Negyven évvel ezelőtt kiépült az állandó kapcsolat a Stanford Egyetem és a UCLA között, és megpróbálkoztak az üzenetküldéssel. Charles Kline, a UCLA egyik hallgatója gépelte be a „login” szót, amiből csak annyi ment át, hogy „lo”, aztán a rendszer lefagyott. Ezután egy óra alatt újra létrehozták a kapcsolatot, és sikerült a teljes üzenetküldés. Részletesebb internettörténelem itt olvasható.

 

NOVEMBER 3. – KILÁTÓ A PILIS-TETŐN

20141103_illusztracio.jpg

Új kilátó épült a Pilisben, a Pilisi Parkerdő Zrt. emblematikus helyszínén, Pilisszentkereszt és Pilisszántó közelében. A Dunántúli-középhegység legmagasabb pontján, a 756 méter magas Pilis-tetőn kialakított, mintegy 17 méter magas építmény Boldog Özsébről kapta nevét, aki a 13. században a térségben élő remetéket összegyűjtve alapította meg az egyetlen magyar férfi szerzetesrendet, a pálosok rendjét. A kilátó egy meglévő vasbeton geodéziai torony átépítésével jött létre, több mint 50 millió forintból. A költségeket a Pilisi Parkerdő Zrt. fele-fele részben saját és pályázati forrásokból fedezte – tudósított az erdőgazdaság honlapja, a fotót a Turista Magazin készítette.

 

NOVEMBER 8. – ÚJPESTI CSENDÉLET

20141108_illusztracio.JPG

 

NOVEMBER 20. – MAGYARUL NEM LEHETNE?

Részlet a Horánszky utca 13. szám alatt – a Vörösmarty Gimnázium mellett – nemrégiben nyílt Diák- és Vállalkozásfejlesztési Központ (sic!) „magyar” nyelvű tájékoztatójából: „A H13 rendezvényei között startup workshopok, klubok és meetupok találhatók. Itt találod többek között a Corvinus Egyetem Spin-off Klubját, a népszerű startup reggeli meetupot, a Business Espressot, emellett képzési és networking programokat kínálunk a hozzánk forduló fiatal vállalkozóknak, vállalkozni vágyóknak.” Miért kell idegen szavak szótára egy sima szórólaphoz? Biztosan ettől lesz „menőbb”, „trendi” az egész…

 

NOVEMBER 24. – KALANDOS METRÓPÓTLÁS

Több száz utas gyülekezett már a Nagyvárad téren, az első metrópótló buszra nem is fértek volna fel többen, amikor egy láthatósági mellényben üvöltöző BKK-s leparancsolta az embereket, hogy nem tud indulni a busz, mert „tönkretették az ajtókat”. Így a mögötte álló jármű metrópótló-pótlóbusszá avanzsált, a feldühödött tömeg pedig úgy rohamozta meg az éppen beálló buszokat, mintha az élet múlt volna rajta. Én megvártam, míg néhány tucatnyian maradunk, ráadásul éppen újraindult a metró is. Utoljára egy garázsmenetből – vagy talán egyenesen a bontóból... – kiálló szóló Ikarus érkezett hatalmas füstfelhő kíséretében, amire „Ez már tényleg vicc!” felkiáltással felpattantam, és már döcögtünk is végig az Üllőin. Egészen az Ecseri útig, ahol ez a busz is szétesett. Ekkor már át lehetett szállni a metrópótló buszt pótló metróra – de én inkább gyalog folytattam az utamat, magam mögött hagyva az Ikarus bűzölgő roncsait. És hálát mondtam a sorsnak, hogy ezt az utazást is élve megúsztam.

Címkék: Kaleidoszkóp

süti beállítások módosítása