VIGYÁZTAM!

Manapság egy vásárcsarnokban az áru mozgatása már nem olyan nehéz, mint régebben. Bár a rekeszeket, dobozokat, zsákos krumplit stb. most is meg kell fogni, de a szállítást már elektromos targonca végzi, jól kiépített utak segítik a haladást.

Én a Vámház körúti „bevásárlóközpontot” ismerem – 1951 óta, akkor költöztünk a környékre, azóta járok (jártam) oda vásárolni. Régebben a „főút” és az „oldalút” (az épület határoló falai melletti út) között még egy közbenső út is volt – persze szűkebb, mint a nagyok, de ezeket a legutóbbi felújításkor megszüntették. Nos, ezeken az utakon kellett az árut mozgatni. Ez történhetett egyszerű négykerekű kézikocsival vagy a hagyományos, mára már teljesen elfelejtett, klasszikus kétkerekű hordárkocsival (taligával). Megjegyzem, a főútra teherautók is behajthattak, amikről molnár-targoncával hordták a rekeszeket a kereskedőhöz. A taligát húzták a hordárok, az árut (rekeszeket) félelmetes magasra „stószolták” a rakfelületen. A hordár a taliga két „karját” fogva, a két kar által határolt ívelt bemélyedés előtti széles bőrszíjat a derekával (hasával) feszítve húzta a tetemes raksúlyt. És közben félelmetesen harsogta: „Vigyáztam!...” Ettől aztán minden idős néni és bácsi rémülten húzódott félre. A taliga a lovas kocsi kerekeihez hasonló, kisebb (nem gumi) kerekeken csattogva, érces hangon gördült a flaszteron. Karambolt soha nem láttam, ügyesek voltak a hordárok – és vigyáztak.

A FŐVÁM (DIMITROV) TÉR 1965-BEN, SZEMBEN A VÁMHÁZ (TOLBUHIN) KÖRÚT ÉS A KÖZPONTI VÁSÁRCSARNOK. FORRÁS: FORTEPAN