Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en, 2018-ban végzett az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakán. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, 2012-től tematikus blogokat is vezet. Kerületi lapszerkesztő és autós kiadványok olvasószerkesztője. Érdekli a kommunikáció- és információtudomány, a földönkívüli létformák keresésének alternatívái és a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek, hobbija a természetjárás és a fotózás. A Meridián Csoport alapító tagja, az MKE PEMEKSZ és a MANT tagja.

Ajánló

twitter_koveteshird.jpg

 

retrospektiv_hird.jpg

 

alhir_dosszie.jpg

 

budapest_archivum_hird.jpg

 

pislogas_hirdetes.jpg

Látogatottság

prusidosszie_olvasottsag_201811.jpg

HECKENAST VILLÁJA PILISMARÓTON

Prusi 2013.08.28. 22:47

Pilismarót központjában, a Rákóczi út 19. szám alatt található Heckenast Gusztáv romantikus stílusú villája, amit 1860 körül a kor egyik legjelentősebb építésze, Feszl Frigyes tervezett. Különös furcsasága a sorsnak, hogy – a hagyomány szerint – éppen itt, a forradalmi Nemzeti dal nyomdászának udvarában fogalmazta meg Deák Ferenc a kiegyezés tervezetét. Heckenastnál megfordult többek között Arany János, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, Eötvös József és Gyulai Pál is.

20130828_heckenast_1.JPG

Heckenast Gusztáv nyomdász, könyvkereskedő, könyvkiadó Kassán született 1811-ben, és Pozsonyban halt meg 1878-ban. Lelkész apja az eperjesi evangélikus kollégiumban taníttatta, de tanulmányait anyagi okokból félbe kellett szakítania. Ezután fűszerkereskedéssel foglalkozott, majd 1826-ban Pestre költözött, és Wigand Ottó könyvkereskedésében vállalt munkát, akitől 1832-ben átvette az üzletet, és kölcsönkönyvtárat is működtetett.

1840-ben társult Landerer Lajos nyomdásszal – a cég nevét ezzel Landerer és Heckenastra változtatva –, közös vállalkozásukban elsősorban az üzleti ügyeket intézte. A nyomdához kapcsolódott, de nem volt közös Heckenast könyvkiadó vállalata, amely sokat jövedelmezett a számára. Ebben a nyomdában nyomtatták ki 1848. március 15-én a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. Heckenast már előző este értesült arról, hogy mire készülnek Petőfiék, ezért nem ment aznap a nyomdába. Nem tudni biztosan, hogy politikai meggyőződés vagy az üzletet féltő óvatosság húzódott a döntés mögött. Landerer – akinek 1849-ben bujdosnia kellett, és visszatérése után sem vehetett részt a cég irányításában – 1854-ben meghalt, így a nyomda Heckenast tulajdonába került.

20130828_heckenast_3.jpg

Kiadványainak nagy része magyar írók, költők műve volt, az ő nyomdájában jelentek meg többek között Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferenc, Vajda János, Jókai Mór, Jósika Miklós írásai. Alapítója volt a népszerű Vasárnapi Újságnak. Vállalkozása hasznából írókat, költőket, zenészeket támogatott. Munkássága irodalom-, sajtó- és zenetörténeti jelentőséggel is bír. Ugyanakkor mindig szigorúan szem előtt tartotta saját anyagi érdekeit is, ügyes, szerencsés üzletember volt, és élete során tekintélyes jövedelemhez jutott: vagyona 1870-ben elérte a félmillió forintot. 1873-ban a cégét eladta a Franklin Társulatnak, majd Pozsonyban telepedett le, ahol haláláig élt.

 

HECKENAST PILISMARÓTON

A gazdag vállalkozó üzleti érzékét és a természet iránti vonzódását mutatja, hogy – kihasználva az úrbérrendezés körüli bizonytalanságokat, a zavaros viszonyokat és társadalmi, baráti kapcsolatait – 1851-től a községben két házat és telket, míg a tönkrement, tájékozatlan jobbágyoktól telekrészek, irtványföldek, szőlők használati jogát vásárolta meg. Először negyedtelkesnek, 1858-ban féltelkesnek, az úrbérrendezés lezárulásakor már egésztelkesnek minősítették.

Vajon miért éppen „Pilis-Maróthon” vásárolt földeket? Erre vonatkozólag csak sejtéseink lehetnek. Heckenast Pesten élénk társasági életet élt, baráti körébe nemcsak művészek tartoztak, hanem hasonló helyzetű, jómódú pest-budai polgárok, sőt magasabb állami tisztségviselők is. Közöttük olyanok, akik valamilyen szállal a maróti uradalomhoz, a községhez kötődtek. Heckenast megismerte a szép maróti tájat, a kellemes Duna-parti fürdőhelyet, a gyönyörű erdőségeket, majd kapcsolatai, pénze révén itt szerezte meg nyaralóhelyét és az értéket jelentő birtokot, itt építtette meg szép villáját és a hozzá kapcsolódó tájkertet.

1851 áprilisában vette meg a – községháza melletti – 252-es számú házat és beltelket 3200 forintért Guggenberger Krisztinától, aki valószínűleg rokona volt Guggenberger Ferdinándnak, az uradalmi erdők 1840-es évekbeli vadászbérlőjének. A mellette lévő nagyobb beltelket házzal és földdel együtt „Tressinszkyné asszonyságtul” vette 3297 forintért 1851 februárjában. Tressinszky Antal az uradalom tiszttartója volt az 1820-as években, Tressinszky Ferenc, a fia helytartótanácsi titkár, 1831-től pedig az Egyetemi Nyomdát igazgatta. A szomszédos kert 1858-ban még Rencz Ferenc egykori jegyző birtokában volt, de 1868-ban már Heckenast tulajdona.

1851-től a villa felépüléséig a két egymás mellett álló, módosabbnak mondható házat használta a Heckenast család nyaralásra, baráti találkozókra. Vidéken, így Maróton is a társas élet zavartalanabbul folyhatott a Bach-rendszer politikai viszonyai közepette, mint Pest-Budán. Heckenast Gusztáv családjával a nagyobb ünnepeken is mindig itt tartózkodott. Járt itt második felesége, Bajza Lenke írónő is, aki később elvált Heckenasttól. A magára maradt férfi hamarosan újra nősült, Lövészy Teréziát vette feleségül. A fiatal hölgy szívesen tartózkodott itt, és keresett enyhülést, gyógyulást betegségére, ám házasságuk harmadik évében, 1856-ban meghalt. Heckenast negyedszer is megnősült, a nála 30 évvel fiatalabb Jurenák Stefániát vette feleségül.

 

HECKENAST KASTÉLYA

A villa pontos építési idejéről, költségeiről eddig nem kerültek elő iratok. Kamarik Dénes a villáról írt művészettörténeti munkájában – alapos építészeti elemzéssel, stíluskritikai módszerrel – arra a következtetésre jutott, hogy Feszl Frigyes építész tervezte. A telekkönyv, az 1851-es vásárlási év és más közvetett adatok arra engednek következtetni, hogy a ma is látható villa az 1850-es évek második felében, 1860 körül épülhetett. Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza is 1860-ra teszi a villa építését.

20130828_heckenast_2.JPG

A lakosság által „kastélynak” nevezett emeletes, hatszobás épület a vidéki villák közül is kiemelkedik külső és belső szépségével, valamint a hozzá kapcsolódó háromszintes tájkerttel. Az emeleti középső nagyterem falfestésén négy mennyezeti figura látható – Béla, Keme, Attila hun vezér és Géza fejedelem –, amelyek az 1664-ben megjelent Nádasdy-féle Mausoleum előképei alapján készültek. A kastély egykori belső berendezése a levelek, visszaemlékezések tanúsága szerint valóban pompázatos lehetett. Nemcsak a falfestés szépsége ejtette rabul a vendégeket, hanem a könyvtár gazdagsága, a német, olasz, holland mesterek festményei és grafikái, a kiadónak dolgozó, illusztrációkat készítő művészek képei, rajzai is. Volt az épületben zongora, cselló és hegedű is, mivel a háziak szokásos kedvtelése volt a kamarazenélés. A házigazda maga is jól zongorázott, és szívesen rajzolgatott. A fővárosban többet beszéltek a maróti, mint a pesti irodalmi szalonjáról.

Az épületet gondozott park vette körül. A ház mögötti út a „török toronynak” nevezett kilátóhoz vezetett, ahol kényelmesen meg lehetett pihenni, és gyönyörködni a Dunakanyar egyik legszebb panorámájában. A tornyot a szájhagyomány a török időkkel hozta összefüggésbe, állítólag Szulejmán szultán katonáinak megfigyelőhelye volt. Ma csak nyomai fogadják az ide látogatót. A villa az országútról alig látszik, a park óriás fái – köztük a két hatalmas, Deák-hársnak mondott fa – rejtik el szépségét a kíváncsi tekintetek elől.

 

HECKENAST TÁRSASÁGA

Heckenast pesti lakásába már előzőleg is gyakran hívott vendégeket. Korabeli levelek az együttléteket a bohém baráti társaság játékos szórakozásainak tüntették fel, ahol zenéltek, szórakoztak, kirándultak. Abban a korban divatosak voltak az efféle zártkörű klubok, amelyeket csak a társasági tagok látogathattak. Heckenast társasága „tudományos, művészeti és kétségtelenül politikai tevékenységet is kifejtett. Tény, hogy a Bach-korszakban ajánlatos volt a társaságoknak a politikai megfigyelő szervek gyanúját, az ártatlanság mezébe bújva, magukról elterelni.” A pilismaróti villa különösen alkalmas volt az ilyen találkozásokra.

Lehetséges az is, hogy a társaság szabadkőműves páholy volt, a gyanúra azonban nincs bizonyosság. A helyi szájhagyomány – amely hajlamos felnagyításra, misztifikálásra – tudni vélte, hogy „a kastélyban néha furcsa dolgok játszódtak le, amelyeknek a politikához is közük volt. Arról is beszéltek, hogy a pince rejtekeiben mennyezetig tornyosultak a titkos könyvek, melyeket a beépített titkos nyomda állított elő.” A falusi idősebbek tudni vélték, hogy a szabadságharc alatt Kossuth-bankókat is nyomtak itt. Mindezekre azonban nincs bizonyíték.

 

A VILLA MINT SZELLEMI MŰHELY

A vagyonos, tekintélyes kiadót maróti kúriájában gyakran meglátogatták az irodalmi, művészi élet akkori nagyságai. Vendége volt Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, Bajza József. Feszl Frigyes építészt is megihlette a környék szépsége; grafikákat, akvarelleket készített róla.

Pastinszky Miklós szerint Deák Ferenc, a haza bölcse és Fest Imre gazdasági szakember is vendég volt a villában. Feltételezése szerint „így születhetett meg – Heckenast és köre közreműködésével – Deák Ferenc fogalmazásában itt, Pilismaróton a kiegyezés nagy műve”.

A villa nemcsak baráti találkozók, zenei és irodalmi szalon színhelye volt, hanem „alkotóház” is, ahol a mecénás jóvoltából több művész hosszabb időt tölthetett csendes alkotómunkával. Maga a házigazda is számos levelét „Maróthról” keltezte.

Heckenast barátja volt a német származású zeneszerző, Volkmann Róbert, aki 1841-től Magyarországon élt, és 1853–70 között a nyarakat általában Maróton töltötte. A villában két utcai szobát rendeztek be számára zongorával. Volkmann pilismaróti élményei hatására írta meg, és Heckenastnak ajánlotta Maróti emlék című romantikus zongoradarabját. Több mint száz levelet írt a községből, és mindig nosztalgiával gondolt vissza a szép vidékre.

 

A HECKENAST-BIRTOK TOVÁBBI SORSA

Az 1870-es év vagyonmérlegében a „pilis-maróthi kastély” 27 000 Ft értéken szerepelt. Heckenast pesti ingatlanai mellet a vállalkozása is szép summát ért. Amikor az idősödő nyomdász belefáradt a kiadói és üzleti élettel együtt járó gondokba, és egészsége is megroppant, 1873-ban eladta vállalkozását a Franklin Társulatnak. Házat vett Pozsonyban, könyvkereskedést nyitott, és kiadói, nyomdai üzletet létesített. Ezek a vállalkozások azonban kevésbé voltak sikeresek. Váratlanul halt meg 1878-ban, Pozsonyban temették el a családi sírboltban.

A pilismaróti, mintegy 30-40 holdnyi földbirtokot bérlő használta, majd eladták. Az 1880-as évektől a „gróf Zichy nővérek” laktak a kastélyban. A hagyatéki eljárás után a kastély a hozzá tartozó épületekkel és a díszkerttel a Magyar Királyi Vallásalap tulajdona lett, és az 1884-ben létrehozott erdőgondnokság használta. Itt volt a hivatal és a mindenkori főerdész lakása is, és rendszerint itt fogadták a vadászatra érkező minisztereket, előkelőségeket.

Heckenast villája napjainkban is az erdőgazdaság, a Pilisi Parkerdő Zrt. tulajdonában áll, jelenleg üresen várja további sorsát. Homlokzatán emléktábla utal arra, hogy „Heckenast Gusztáv (1811–1878) könyvkiadó és könyvterjesztő villája a magyar szellemi élet egyik központja volt az 1848-as szabadságharc után”.

LUKÁCSNÉ VARGA ESZTER: PILISMARÓT TÖRTÉNETE II.
CÍMŰ KÖNYVÉNEK FELHASZNÁLÁSÁVAL

Címkék: Pilismarót