Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en, 2018-ban végzett az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakán. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, 2012-től tematikus blogokat is vezet. Kerületi lapszerkesztő és autós kiadványok olvasószerkesztője. Érdekli a kommunikáció- és információtudomány, a földönkívüli létformák keresésének alternatívái és a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek, hobbija a természetjárás és a fotózás. A Meridián Csoport alapító tagja, az MKE PEMEKSZ és a MANT tagja.

Ajánló

twitter_koveteshird.jpg

 

retrospektiv_hird.jpg

 

alhir_dosszie.jpg

 

budapest_archivum_hird.jpg

 

pislogas_hirdetes.jpg

Látogatottság

prusidosszie_olvasottsag_201811.jpg

KIS-AMERIKÁTÓL AZ ÖRDÖGTORONYIG

Prusi 2013.06.11. 12:35

Múlt héten három napot töltöttem a Bükkalján, Bogács és Cserépfalu környékén. Félnapos kirándulásaim során elsősorban a két falu és a környék nevezetességeit – például az Ördögtorony nevű kaptárkövet, Kis-Amerika barlanglakásait és az ősemberleletéről híres Suba-lyukat – tekintettem meg. S bár az időjárás lehetett volna kegyesebb is, végül egyetlen látnivalót sem kellett kihagynom a szakadó eső miatt.

DSCN3639.jpg

DSCN3640.JPG

BOGÁCS FÜRDŐHELYÉRŐL ISMERT KÖZSÉG BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE DÉLI RÉSZÉN, MEZŐKÖVESDTŐL 11 KILOMÉTERRE ÉSZAKRA, EGERTŐL 18 KILOMÉTERRE KELETRE

 

DSCN3641.JPG

DSCN3648.JPG

A BOGÁCSI POLGÁRMESTERI HIVATAL ÉS AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉPÜLETE

 

DSCN3671.JPG

DSCN3672.JPG

DSCN3678.jpg

DSCN3680.JPG

BOGÁCS GÓTIKUS STÍLUSÚ MŰEMLÉKE A SZENT MÁRTON-TEMPLOM, AMELYNEK PONTOS TÖRTÉNETE, ÉPÍTÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYE NEM ISMERT. AZ EREDETILEG ROMÁN STÍLUSÚ TEMPLOM FELTEHETŐEN A KÖZSÉGGEL KÖZEL EGYIDŐS ÉPÜLET, MIVEL BOGÁCS ELSŐ ÍRÁSOS EMLÍTÉSEKOR, 1248-BAN MÁR JELENLEGI HELYÉN, BÁR KÖZEL SEM JELENLEGI FORMÁJÁBAN ÁLLT

 

DSCN3687.jpg

NEPOMUKI SZENT JÁNOS SZOBRA 1824-BEN KÉSZÜLT, 1970 ÓTA ÁLL A TEMPLOMKERTBEN

 

DSCN3692.JPG

DSCN3692.JPG

DSCN3694.JPG

DSCN3695.JPG

DSCN3698.JPG

DSCN3700.JPG

DSCN3708.JPG

PINCESOR A BOGÁCSRÓL CSERÉPFALUBA VEZETŐ ÚT MENTÉN

 

DSCN3716.JPG

DSCN3738.jpg

KILÁTÁS A DÉLI-BÜKKRE BOGÁCS HATÁRÁBÓL, AZ ALSÓ KÉPEN A TÁVOLBAN CSERÉPFALU TEMPLOMTORNYA

 

DSCN3746.JPG

CSERÉPFALU EGERTŐL 22 KILOMÉTERRE KELETRE, A HÓR-PATAK VÖLGYÉBEN FEKVŐ, EZER LELKET SZÁMLÁLÓ TELEPÜLÉS

 

DSCN3752.JPG

CSERÉPFALU NEOGÓTIKUS STÍLUSÚ, 1898-BAN ÉPÜLT REFORMÁTUS TEMPLOMA
A CSERÉPVÁRALJAI ÚTELÁGAZÁSNÁL

 

DSCN3759.JPG

A MAI MŰVELŐDÉSI HÁZ HELYÉN ÁLLT A HÍRES KÖNYVKIADÓ,
CSERÉPFALVI IMRE SZÜLŐHÁZA

 

DSCN3798.JPG

A BOGÁCSI JÁCS-VÖLGYBŐL SZÁRMAZÓ 450 ÉVES KOCSÁNYOS TÖLGY A DÉLI-BÜKK LEGNAGYOBB ÁTMÉRŐJŰ FÁJA VOLT

 

DSCN3802.JPG

DSCN3792.JPG

DSCN3790.JPG

A BEREZDI SÉTÁNY MAGASLATÁN ÁLLÓ MILLENNIUMI KILÁTÓT CSETE GYÖRGY KOSSUTH-DÍJAS ÉPÍTÉSZ TERVEZTE, FORMÁJA EGY KAPTÁRKŐRE EMLÉKEZTET, S AZ ABLAKOK KÉPEZIK A FÜLKÉKET. APRÓ NYÍLÁSAI A GÖNCÖLSZEKÉR CSILLAGKÉPÉT FORMÁZZÁK, A TUFÁBA ILLESZTETT RÉGI FARAGOTT KÖVEKKEL AZ EGYKORI CSERÉPI KŐFARAGÓKNAK ÁLLÍTANAK EMLÉKET

 

KIS-AMERIKA BARLANGLAKÁSAI

DSCN3785.JPG

DSCN3786.JPG

DSCN3788.JPG

DSCN3789.JPG

Az Ördögtoronyhoz vezető tanösvényen – a Berezdi sétányon – találhatjuk a „Kis-Amerikának” nevezett barlanglakásokat. Különös nevét a reformátusok ragasztották rá nem kis gúnnyal, arra utalva, hogy amíg a falu gazdagabb lakói a világgazdasági válság idején Amerikába vándoroltak ki, addig a szegények a tufába ásták lakásaikat, így csak „Kis-Amerikáig” jutottak.

Szabó Zoltán 1938-ban írt, A cifra nyomorúság című szociográfiájában még 12 barlanglakást dokumentált a településen, amelyekben 36-an éltek. A környező tíz településsel együtt több mint 800 kőbe vésett hajlékot vett lajstromba, összesen négyezer lakóval. „Az ablakok szűkek, a falak nedvesek, eső idején a víz beszivárog a tetőn, a levegő dohos, az ételek megpenészednek. Árnyékszék nincs, a szemétdombra és a bokrok mögé járnak, emiatt a lakások környéke a vérhasnak és a hastífusznak melegágya. Az állatok is a lakásban vagy közvetlenül a lakás melletti ólban élnek” – jellemezte egy 1930-as évek elején készült leírás a barlanglakásokat. Egy 1975-ben készült felmérés alapján még mindig volt egy lakott pincelakás Cserépfaluban.

Vajon mégis mi kényszerítette az itt lakókat, hogy ilyen embertelen körülmények között éljenek? Ebben többek között közrejátszhatott az, hogy egy ilyen „lyuk” olcsóbb volt, mint egy parasztház, kevesebb adót kellett fizetni, és az ott lakók szerint takarékosan lehetett fűteni. Az először ide települt népek a barlangok mintájára vésték a kőzetbe lakhelyeiket, később borospincéket alakítottak ki benne, majd a XVIII. század végén, a XIX. század elején ismét hajlékokat faragtak a vulkáni tufába. A néphagyomány szerint utóbbinak az volt az oka, hogy a földesurak nem adtak házhelyet a termőföldjükön, ezért szorultak a terméketlen sziklafalak területére. A pincék és pincelakások meghonosodását mindenképpen elősegítette, hogy az itt található, vulkánok által kiszórt riolittufa könnyen faragható, többé-kevésbé szilárd és jó hőszigetelő kőzet.

 

TITOKZATOS KAPTÁRKÖVEK

DSCN3763.JPG

DSCN3764.JPG

DSCN3768.JPG

DSCN3769.JPG

Cserépfaluban és környékén a Bükkalja valamennyi kőemlékével találkozhatunk. A falutól északkeletre található Mész-tető délnyugati oldalában, a plató pereme alatt magasodó tufakúpok egyike az Ördögtoronynak nevezett kaptárkő, amelyen három sziklafülke található.

A kaptárkövek a Bükkalja különleges formájú sziklaalakzatai, amelyek nemcsak mint egyedi földtani és természeti képződmények, hanem mint érdekes kultúrtörténeti emlékek emelkednek ki a Bükkalja értékei közül. A kaptárkövek anyaga zömében az a riolittufa, amely a miocén kor közepén zajló erős vulkáni tevékenység során került a felszínre. Ezt a vulkáni hamutakarót a későbbiekben a természet erői lepusztították, illetve kipreparálták belőle azokat a bizarr formájú sziklatornyokat, melyek a Bükkalja területén ma is sokfelé megtalálhatók.

Ezekbe a tufakúpokba ismeretlen korok emberei titokzatos rendeltetésű fülkéket faragtak. Egyes fülkék eléggé megkopottak, míg mások teljes épségben maradtak fenn. Ezeken jól látható, hogy a fülkék szélére peremet faragtak, amelyre fedlapot helyezhettek. Sok helyen még a fedlapot rögzítő ékek apró lyukai is felfedezhetőek.

Több elmélet is született a fülkék rendeltetéséről: egyesek szerint szakrális eredetűek lehettek, a vakablakokba urnákat vagy bálványokat helyezhettek. Mások szerint az üregeket inkább méhészkedésre használhatták az Árpád-kortól egészen a török időkig. Ebben a kérdésben a mai napig nem alakult ki határozott álláspont, sőt, azt sem tudjuk biztosan, mikor készülhettek a fülkék, de egy biztos: ezek az emberi kéz vájta formák egyedülálló kultúrtörténeti értéket képviselnek Európában. Ma a Bükkalján 72 sziklaalakzaton összesen 473 fülkét ismerünk.

 

DSCN3780.JPG

DSCN3813.JPG

DSCN3819.JPG

DSCN3824.JPG

DSCN3838.JPG

DSCN3844.JPG

 

AZ ŐSEMBER BARLANGJÁBAN

DSCN3859.JPG

Az ősemberleletéről híres Suba-lyuk a Bükki Nemzeti Park területén, Cserépfalu és Bükkzsérc közelében, a Hór-völgy déli szakaszán található, fokozottan védett természeti érték. A barlanghoz meredek emelkedőn lehet feljutni, kelet felé néző bejárata 45 méterrel a völgytalp felett nyílik. Nevét egy helybeli betyárról, Suba Mihályról – más források szerint Suba Lukácsról – kapta, a XIX. század közepén már ezen a néven említették.

A triász időszaki mészkőben kialakult hatalmas, 7x7 méteres, ovális bejáratú, 50 méter hosszú rombarlang emelkedő aljzata egy elágazáshoz vezet. Innen jobbra, a védőfalazat mögött látható az ásatás során feltárult hatalmas kürtő, amelynek fala nagyrészt omladékból áll, ezért a falon átmászni életveszélyes. Az elágazás bal oldali ágában egy másik kijárathoz juthatunk, amely korláttal védett. Innen remek kilátás nyílik a Hór-völgy bejárata felé.

A Suba-lyuk feltárását Dancza János és Kadič Ottokár végezte, 1932-ben egy 25-35 éves nő és egy 3 év körüli gyermek csontjait találták meg. Hajdan két, egymástól különböző kultúrájú népesség élt itt, mindkét népcsoport több tízezer éven át telepedett meg újra meg újra a barlangban. A barlangban talált, 60-70 ezer éves csontmaradványokat a tudomány a neandervölgyi emberrel azonosította, amely valószínűleg az eljegesedés hidegebb periódusa alatt élt itt. Feltételezhető, hogy egy meglehetősen izolált életmódot folytató neandervölgyi embercsoportról lehet szó, amely esetleg szomszédai elől húzódott vissza a Bükk rejtettebb központi vonulataiba. A suba-lyuki népcsoport főként barlangi medvékre, gyapjas orrszarvúakra, rénszarvasokra és mamutokra vadászott. Az üreg utolsó őskori lakói az újkőkor földművelő, állattenyésztő népcsoportjai voltak.

A Bükki Nemzeti Park területén található barlang napjainkban számos veszélyeztetett állatfajnak – többek között védett és fokozottan védett denevérfajoknak – nyújt állandó és időszakos szálláshelyet.

 

DSCN3862.JPG

DSCN3832.JPG

DSCN3834.JPG

DSCN3829.JPG

 

DSCN3874.JPG

ÉS AZ ÚT VÉGE: BÜKKZSÉRC, BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN, A MEZŐKÖVESDI KISTÉRSÉGBEN, A BÜKKI NEMZETI PARK DÉLI HATÁRÁN, MISKOLC ÉS EGER KÖZÖTT FÉLÚTON TALÁLHATÓ, EZER LELKET SZÁMLÁLÓ KÖZSÉG

 

FOTÓK: PRUSINSZKI ISTVÁN

SZÖVEG: AZ ÖRDÖGTORONY TANÖSVÉNY
TÁJÉKOZTATÓ TÁBLÁI NYOMÁN

Címkék: természetjárás