Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en, 2018-ban végzett az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakán. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, 2012-től tematikus blogokat is vezet. Kerületi lapszerkesztő és autós kiadványok olvasószerkesztője. Érdekli a kommunikáció- és információtudomány, a földönkívüli létformák keresésének alternatívái és a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek, hobbija a természetjárás és a fotózás. A Meridián Csoport alapító tagja, az MKE PEMEKSZ és a MANT tagja.

Ajánló

twitter_koveteshird.jpg

 

retrospektiv_hird.jpg

 

alhir_dosszie.jpg

 

budapest_archivum_hird.jpg

 

pislogas_hirdetes.jpg

Látogatottság

prusidosszie_olvasottsag_201811.jpg

KÉT ÉVSZÁZAD NÉMA TANÚJA

Prusi 2013.05.09. 14:13

A falusias Belváros alacsony, többnyire földszintes házait a XIX. század elejére egy-két emeletes épületek váltották fel. Ennek a szép, harmonikus városképnek ma már sajnos csak a nyomaival találkozhatunk: egy-egy apró házacska őrzi mindössze a kétszáz évvel ezelőtti Pest hangulatát. Az egyik ilyen kicsiny épület az 1815-re elkészült Nyáry Pál utca 8. Korábbi vagy vele egyidős, épségben fennmaradt lakóház öt-hatnál több nem akad Pesten.

DSCN3545.JPG

Az egykori Borz utcában álló kis épület Brein Fülöpnek, a korai klasszicizmus sokat foglalkoztatott pesti kismesterének egyetlen hiteles műve. A Brein család magyarországi tevékenységének kezdete Brein Pál nevéhez fűződik, aki 1730 körül kőműveslegényként érkezett és telepedett le. Bár mesterjogot nem szerzett, fiát, Fülöpöt (1742–1823) már mesterként jegyezték be 1786-ban Pesten, s az ezt követő két évtizedben évenként átlag 15-16 lakóházat épített Pest-Budán. Munkásságának jelentőségét elismerve nevét Hofrichter József, Kasselik Fidél, id. és ifj. Zitterbarth Mátyás mellé sorolják.

Az épület telekkönyvéből megtudhatjuk, hogy a XX. század első évtizedéig majdnem tucatnyi tulajdonosa volt: köztük 1873-tól 1889-ig gróf Batthyány Lajos özvegye, gróf Zichy Antónia is. A ház közel kétszáz évének históriájáról ezen kívül bizony elég keveset tudhatunk meg. Csak feltételezhetjük, hogy a Nyáry Pál utca 8. az egyik helyszíne Krúdy Gyula Utazások a vörös postakocsin című regényének. Ebben ugyanis szerepel egy bizonyos Borz utcai házacska, amelyet „valamikor egy erdélyi uraság építtetett, aki hetekig utazott ide hazájából forsponttal, postakocsival, hogy itt az esztendő bizonyos napján egy külföldi énekesnővel találkozzon. Az énekesnő néha egy messzi külföldi városban hagyta abba szereplését, hogy pontosan Pesten lehessen. Egy napot töltöttek az ódon kis házban, aztán az egyik utazott kelet felé, a másik nyugatra.”

A városatyák sokáig nem érezték szükségét, hogy a Belváros apró emeletes házaitól szabaduljanak, a dunai hidak szaporodásával azonban rövidesen rájuk irányították a bontócsákányokat. „A Kossuth-útczát (a volt Hatvani-útcza) egyik oldalán tehát lebontották, a palotákat beljebb építik, részben már építették. A mi aztán azontúl van a Belvárosban a Dunáig, azt mind bontják, épen a Belváros kellő közepét, a régi pesti törzspolgárok ódon emeletes házait, melyek közt újabb épület alig akad egy-kettő” – írta a Vasárnapi Újság egyik 1897-es száma. A kisvárosias Pest így hát rövidesen eltűnt a föld színéről, hogy a fiatalos díszben pompázó, világvárosi ambíciókat tápláló Budapestnek engedjen helyet. Mintegy varázsszóra emelkedtek ki a földből a költséges középületek, a kis házacskák boltos szobácskái és sejtelmes udvarai helyébe otromba három-négy emeletes bérházak kerültek… A polgári építészet remekei szinte kivétel nélkül eltűntek a föld színéről, a régi pesti belváros legnagyobb része a századfordulón megsemmisült.

DSCN3546.JPG

De a Nyáry Pál utca 8. csodával határos módon túlélte a Belváros lebontását, néma tanúként megélte társai elpusztítását. Ahogyan Ágai Adolf 1908-ban kiadott visszaemlékezésében írja: „Nem tudok fiatal várost, ahonnan oly gyorsan pusztulna ki az a néhány régi épület (amely nem is valami messze multba vezet vissza) – mint amily gyorsan tünt s tünedez el szemünk láttára az, amit a »régi Pest« néven ismerünk. Ha már Budán is csak ujabb keletü emlék-táblák jelölik azokat a nevezetes pontokat, melyekhez valamely történelmi esemény, vagy kiváló emberünk neve kapcsolódik: mennyivel kevesebb maradhatott fönn a kétegy városnak innenső részén, melyen bátrabban hajtott át a mulandóság szele s könnyebb szerrel kapta föl szárnyára azt, amit tán érdemes volt volna megőriznünk.”

Bár nem központilag rendelték el, 1914-ben a földdel tették egyenlővé a 8. számúval szemben található fogadót, az Arany Borzot is. Ez a komor kétemeletes épület a kapuja fölé épített kőborzról kapta nevét. A borz Pest egyik régi nevezetessége volt, s ebből akkortájt még a 8. számú ház újdonsült tulajdonosának, Liptay Bélának is származott egy kis kellemetlensége. A Borz-házat ugyanis a Crouy grófi család lebontatta, s helyére modern bérpalotát emelt. Ám néhány hónap múlva a főváros tanácsurai döbbenten vették tudomásul, hogy a kőborz, a város egyik jeles történelmi műemléke hiányzik a ház faláról. Ekkor minden részletre kiterjedő nyomozás vette kezdetét: aprólékosan átvizsgálták az akkori Kaas Ivor utca összes házát padlástól a pincéig. A borz végül meglett, sokáig a Fővárosi Múzeumban őrizték, de azóta megint nyoma veszett.

A Nyáry Pál utca 8. tehát közel két évszázad eseményeinek volt néma tanúja. Ezért is óriási értékű ma ez a kis szerény épület. Műemlékké nyilvánítására már a hatvanas évek végén születtek javaslatok, de csak 1994-ben került rá sor. Néhány évvel ezelőtt a régóta esedékes felújítást is elvégezték Pest egyik legrégibb lakóházán.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2000. NOVEMBER 14-I SZÁMÁBAN

Címkék: Budapest