Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en, 2018-ban végzett az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakán. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, 2012-től tematikus blogokat is vezet. Kerületi lapszerkesztő és autós kiadványok olvasószerkesztője. Érdekli a kommunikáció- és információtudomány, a földönkívüli létformák keresésének alternatívái és a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek, hobbija a természetjárás és a fotózás. A Meridián Csoport alapító tagja, az MKE PEMEKSZ és a MANT tagja.

Ajánló

twitter_koveteshird.jpg

 

retrospektiv_hird.jpg

 

alhir_dosszie.jpg

 

budapest_archivum_hird.jpg

 

pislogas_hirdetes.jpg

Látogatottság

prusidosszie_olvasottsag_201811.jpg

AZ ÉLET VIZÉNEK PALOTÁJA

Prusi 2013.01.22. 16:42

A Bródy Sándor utca és a Puskin utca sarkán található Gschwindt-ház több mint száz éve áll szemben a Nemzeti Múzeum kertjével, a híres józsefvárosi palotanegyed központjában. Építtetője, Gschwindt György 1900-ban bízta meg P. Tóth Sándor építőmestert, hogy az akkor még üresen álló telek adottságaihoz alkalmazkodó „várkastély stílusú” épületet tervezzen. Két év sem kellett hozzá, és készen állt a háromszintes, díszes homlokzatú saroképület, amely kényelmes, világos emeleti helyiségekkel várta az első lakók beköltözését.

DSCN0864.JPG

Gschwindt György a századforduló egyik legsikeresebb budapesti vállalkozója volt: jómódú polgár, aki megengedhette magának, hogy a kiépülőfélben lévő „mágnásfertály” kellős közepén építtessen magának házat. A hatalmas családi vagyont még édesapja, a Győrből Pestre költözött Gschwindt Mihály alapozta meg az 1850-es évek derekán azzal, hogy létrehozta az ország első, szeszfinomításra is berendezkedett üzemét. A Gschwindt-féle szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyár két utcára néző hatalmas épülete a mai József körút és Üllői út sarkán állt, nagyjából ott, ahol ma a Corvin mozi. A gyár egyre többet jövedelmezett, vezetőinek elsődleges célja pedig az volt, hogy a részvények szépen lassan a család kezébe kerüljenek. Az így szerzett vagyont azután különböző ipari vállalkozásokba fektették. Gschwindt Mihály elnökségi tagja volt egy bőrgyári, valamint egy vasútépítő részvénytársaságnak, egy banknak és két gőzmalomnak. Élelmességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a gyártás során keletkező melléktermékek hasznosítására is nagy figyelmet fordított: a lepárlás során keletkezett forró vízzel 1869-ben a gyár területén megalapította Józsefváros első tisztasági közfürdőjét. A nyolcvanas évekre a közkedvelt fürdő vendégforgalma meghaladta az évi 70 ezret, ez a korabeli viszonyokhoz képest elég figyelemre méltó számadat. Az akkoriban még újdonságnak számító fenyőfürdő, az iszapos zuhany és a hideg vízzel gyógyító részleg mind a fiatalok, mind az idősebbek körében nagy népszerűségre tett szert.

A Gschwindt-cég vezetői nemcsak eredeti ötletekkel, hanem különleges italokkal is gyakran előrukkoltak. A legkedveltebb az Aqua Vitae, az élet vize volt, amelyet „zárdatitkok felhasználásával, különös füvekből” készítettek, és kis üvegcsékben palackoztak a józsefvárosi gyár avatatlan szemek elől elzárt helyiségeiben. A város azonban gyorsan terjeszkedett, és nem kímélte az egyre többet jövedelmező, jó hírnévnek örvendő üzemet sem. A század közepén még külvárosnak minősülő környéken gomba módra szaporodó lakóházak már-már fojtogatták a gyártelepet, amelyet 1908-ban le kellett bontani. Az új telephelyek az Ipar utcában és Budafokon épültek fel. Többszöri tulajdonosváltás után, és persze más néven, de itt működnek azóta is (akárcsak az 1894-ben alapított nagykőrösi pálinkafőzde – azzal a különbséggel, hogy annak üzemeiben már régóta nem szeszes italokat, hanem konzerveket gyártanak).

DSCN0860.JPG

De térjünk vissza az alapító, Gschwindt Mihály szűkebb családjához. Az évek folyamán felhalmozódó vagyon és a virágzó üzlet örököse György lett, édesapja halála után. Nem kis tulajdon fölött rendelkezhetett ezután, amit az is jól mutat, hogy 14. helyen állt a főváros virilistáinak – vagyis legtöbb adót fizető személyeinek – listáján, és 17 fővárosi, többségében VIII. kerületi ingatlan szerepelt a nevén. Gschwindt György nemcsak jómódú gyártulajdonos és befolyásos vállalkozó, hanem közismerten nagy zenebarát is volt. Józsefvárosi palotájának alagsorában különtermet alakíttatott ki, ahová keskeny, szőnyeges lejáró vezetett, és ahol nemegyszer tartottak szimfonikus zenekari hangversenyt. Gschwindt gyakran meghívta ide barátait: arisztokratákat, tekintélyes politikusokat, nagytőkéseket is. Közülük többen – mint például gróf Szapáry Lajos vagy Felsőeöri Nagy Pál, Fejér megye főispánjának fia – a ház lakói voltak. Szintén neves bérlő volt Teleki Tibor, az utolsó koronaőrök egyike, akinek unokája az ezredfordulón még a házban élt.

DSCN0851.jpg

A Gschwindt família négy generáción át viruló vállalkozását a házasságok is tovább erősítették. György a jómódú polgárcsaládból származó Fauser Ernesztinát vette el, míg fia, Ernő – aki 1923-tól 1931-ig volt a Ferencvárosi Torna Club elnöke – Tőry Gusztáv igazságügy-minisztériumi államtitkár lányát vezette oltár elé. György nővére, Emília nagy múltú pesti könyvkereskedő dinasztia utolsó tagjához, Kilián Frigyeshez ment nőül.

A Bródy Sándor utcai ház homlokzata ma is őrzi a Gschwindt família emlékét. György ugyanis kőbe faragtatta húszéves fia portréját, amely kissé megkopva bár, de ma is ott őrködik a bejárat felett. Szerencsére sem a háborús ostrom, sem az 1956-os események nem okoztak helyrehozhatatlan károkat az épületben, amelyet legutóbb több mint negyven éve tataroztak. Időszerű lenne már ismét egy felújítás, amely nemcsak visszaadná ennek a gyönyörű sarokháznak a régi pompáját, hanem azt is mutatná, hogy ma is méltóképpen őrizzük a főváros egyik legnevesebb gyártulajdonosának emlékét.

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. JANUÁR 28-I SZÁMÁBAN

Címkék: Budapest