Már régóta terveztem, hogy újra felkeresem Gül Baba türbéjét, ahol először és utoljára 1998-ban jártam. Az akkori anyaggyűjtésem eredménye annak a pályázatnak az egyik fejezetét képezte, amellyel első helyezést értem el a Horváth Mihály Történelem Tanulmányi Versenyen. Tulajdonképpen újságírói pályafutásom is az említett tanulmánnyal kezdődött, hiszen később ezzel jelentkeztem a Népszabadság Budapest mellékleténél, ahol azután – 2000 és 2004 között – számos várostörténeti cikkem jelenhetett meg. Így most több szempontból is „nosztalgikus” hangulatban látogattam el újra Gül Baba türbéjéhez. Történetét ezúttal a Tájak–Korok–Múzeumok Kiskönyvtára által 1997-ben kiadott füzet alapján foglaltam össze, a ma délután készített fotókkal illusztrálva.

Különös lények tekintenek le a széles járdára a Múzeum körút 7. számú lakóház első emeleti ablakai alól. Félelmetes arckifejezésük, villámló szemük, lógó nyelvük, éles foguk nyomasztó, kellemetlen benyomást kelt, amit csak fokoz a hatalmas szárnyak látványa. A görög mitológiában szereplő alvilági rév környékén tanyázó szörnyetegek, a sasfejű griffek több mint másfél évszázada, 1852 óta díszítik az úgynevezett Unger-ház homlokzatát.