Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en, 2018-ban végzett az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakán. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, 2012-től komplex blogot is vezet. Kerületi lapszerkesztő és autós kiadványok olvasószerkesztője. Érdekli a kommunikáció- és információtudomány, a földönkívüli létformák keresésének alternatívái és a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek, hobbija a természetjárás és a fotózás. A Meridián Csoport alapító tagja, az MKE PEMEKSZ és a MANT tagja.

Ajánló

twitter_koveteshird.jpg

 

retrospektiv_hird.jpg

 

alhir_dosszie.jpg

 

budapest_archivum_hird.jpg

 

pislogas_hirdetes.jpg

Látogatottság

prusidosszie_olvasottsag_201901.jpg

GÜL BABA TÜRBÉJE

Prusi 2012.08.25. 18:45

DSCN7225.JPGMár régóta terveztem, hogy újra felkeresem Gül Baba türbéjét, ahol először és utoljára 1998-ban jártam. Az akkori anyaggyűjtésem eredménye annak a pályázatnak az egyik fejezetét képezte, amellyel első helyezést értem el a Horváth Mihály Történelem Tanulmányi Versenyen. Tulajdonképpen újságírói pályafutásom is az említett tanulmánnyal kezdődött, hiszen később ezzel jelentkeztem a Népszabadság Budapest mellékleténél, ahol azután – 2000 és 2004 között – számos várostörténeti cikkem jelenhetett meg. Így most több szempontból is „nosztalgikus” hangulatban látogattam el újra Gül Baba türbéjéhez. Történetét ezúttal a Tájak–Korok–Múzeumok Kiskönyvtára által 1997-ben kiadott füzet alapján foglaltam össze, a ma délután készített fotókkal illusztrálva.

DSCN7226.JPG

A budai Rózsadomb keleti lejtőjén álló műemlék kupoláját díszítő arany félhold Gül Baba síremlékét, türbéjét jelzi. A szabadon álló, nyolcszög alaprajzú sírkápolna, az 1543 és 1548 között emelt török kultikus építmény a II. kerületi Mecset utca 18–20. számú telken látható, és a XIX. század végén épült oszlopcsarnok keretezi. A kis épület ma már beleolvad a Dunapart házsorai és a domboldalt beborító villanegyed látványába, de évszázadokon át jellegzetes és jól látható tájékozódási pontja volt a budai városképnek, ahogyan ezt számos metszet megörökítette.

Az épület a mohamedán világ legészakibb szent helye, amelyhez Gül Baba származása miatt elsősorban a törökök zarándokolnak el. A szent ember személyéhez Magyarországon romantikus legendák fűződnek. A meghódított férfi, a „rózsák atyja” képzőművészeti alkotások mellett daljáték- és filmszerzőket is megihletett. Emlékét a Gül Baba mellett a környék többi utcaneve – a Mecset, a Török és a Turbán – őrzi, de a Rózsadomb múlt században született elnevezése is ehhez a legendához fűződik. Gül Baba valójában csak néhány hetet élhetett Budán, hiszen 1541. szeptember 2-án halt meg a mecsetté alakított Nagyboldogasszony (Mátyás) templomban tartott hálaadó istentisztelet közben.

A már életében is nagy tiszteletnek örvendő Gül Baba a harcos bektasi rend dervise volt. Halálát követően Mehmet budai pasa 1543–1548 között sírkápolnát emeltetett. A közelben bektasi derviskolostor épült, melynek lakói a sírt is gondozták. Buda 1686-os visszafoglalása után a mai Rózsadomb területét a jezsuiták kapták meg. Az oszmán és a Habsburg-birodalom közötti 1696-os karlócai béke kikötötte Gül Baba türbéjének megtartását. A jezsuiták Szent Józsefnek szentelt kápolnává alakították át a szőlődombon álló épületet. Török jellegét megváltoztatva a kőkupola fölé magasított domború tetőt és kis tornyot emeltek, a falakba ovális ablakokat vágtak.

Miután a jezsuita rendet 1773-ban feloszlatták, a türbét is magába foglaló birtok előbb a város tulajdonába, majd magánkézbe került. A szőlőhegyi kápolna eredeti rendeltetése feledésbe merült, csak az idelátogató török zarándokok ápolták a szent dervis emlékét. Többszöri tulajdonosváltás után a terület, a rajta álló türbével együtt Wagner János építész, a pesti Vigadó kivitelezőjének birtokába került 1864-ben. Ekkor a budai tanács kikötötte, hogy a türbéhez igyekvő és egyre növekvő számú zarándokok részére a bejutás biztosítva legyen. A török kormány 1885-ben kisebb javításokat végeztetett a türbén, Wagner pedig egy reprezentatív villát emelt a domboldalra. A neoreneszánsz stílusú épület udvara körülvette a türbét, a villa látványa a századfordulón uralta a Rózsadomb lejtőjét. A Gül Baba türbe azonban eltűnt a városképből.

Fontos fejezetet jelentett a türbe történetében az 1914-es esztendő, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium „fönntartandó műemlékké” nyilvánította. Egy évvel később, a sírkápolnában végzett ásatás során az egyik megtalált csontvázat Gül Baba földi maradványaival azonosították a kutatók. Ekkor merült fel először a mohamedán egyház és a török kormány részéről az a terv, amely a türbe köré mecset építését javasolta. A négy minaretes, hagyományos oszmán épület – és a falai közé tervezett iszlám kulturális központ – végül nem valósult meg, bár az elképzelés még évtizedekkel később is visszatért. Az 1943-ban elvégzett helyreállítási munkák során kiszabadították a türbe keleti falát, amit az építéskor egészében belefoglaltak a villába. A világháború alatt a síremlék csupán kisebb mértékben sérült meg, mert a Wagner-villa saját súlyos háborús sérülései árán védelmet adott. 1962-ben a műemléki felügyelőség helyreállíttatta a türbe eredeti, oszmán–török architektúráját. Egy évtizeddel később csaknem teljesen lebontották a romos Wagner-villát, és a türbe fölött létesített kilátóteraszról a város látképét élvezhették a látogatók. Az udvarban berendezett kis rózsakert és az örökzöld tuják hangulatos környezettel vették körül a műemléket, de az épület megromlott műszaki állapota az évek múlásával egyre nagyobb gondot okozott. A helyreállítást és a környezetrendezést – amelyre 1996−97-ben került sor – a török kormány kezdeményezte, egyúttal a kivitelezés költségeinek döntő részét is vállalta. A Gül Baba türbe az oszmán–török kultikus építészet különleges értékű épülete, amely fontos szerepet tölt be a két ország kulturális és történeti kapcsolataiban.

DSCN7238.JPG

DSCN7236.JPG

DSCN7239.JPG

 

ISMERTETŐ TÁBLA GÜL BABÁRÓL A BEJÁRATNÁL

DSCN7224.JPGGül Baba a XV. század vége és a XVI. század első fele között élt. A bektasi szekta dervise, költő és tudós volt. Születési ideje nem ismert. Eredeti családneve Cater volt. A süvegén viselt rózsa után nevezték el Gül Babának („a rózsák atyja”) vagy Gül Dedének („a rózsák nagyapja”). Az iratok tanúsága szerint a mai Isparta tartomány Uluborlu megyéjében lévő Ilegüp faluból származott. 1531-ben Nagy Szulejmán utasítására Budára küldték. Nyelvtudása és a bektasi szektából eredő szelíd vallásossága miatt hamar népszerűvé vált Budán. A városban ő hozta létre a bektasi szekta első gyülekezetét. 1541. szeptember 1-jén a Buda környéki harcokban hősi halált halt. 1541. szeptember 2-án, a legfőbb török vallási méltóság által vezetett temetési ceremónián maga Nagy Szulejmán is részt vett. Budán, a türbe helyén temették el. A dombot, amelyre a türbét emelték, Rózsadombnak nevezték el, és ide települt Gül Baba bektasi gyülekezete is. (…) A költő Gül Babáról tradicionális török stílusban írt versgyűjteménye maradt fenn. Története a dán Andersen mellett a magyar Huszka Jenő zeneszerzőt is megihlette, aki operettet komponált alakjáról. A türbe, amelyet a magyarok ugyanolyan szívesen keresnek fel, mint a török látogatók, Közép-Európa egyetlen olyan emléke, amely a mai napig megőrizte eredeti rendeltetését.”

DSCN7232.JPG

DSCN7233.JPG

DSCN7234.JPG

 

RÉSZLET A KORÁBBI PÁLYÁZATI MUNKÁBÓL

Az iszlám vallás eredetileg tiltotta a halotti kultusz ápolását, Mohamed halála után azonban feledésbe merült a próféta erre vonatkozó tilalma, és a meghódított országokban is egyre-másra épültek a mauzóleumok, amelyek jól mutatják az iszlám építészet stílusváltozásait. A türbék előfordulása a török városokban és településeken, de azokon kívül is igen gyakori volt. A török hódoltság idejéből Magyarországon mára csupán két türbe maradt meg, amelyekből megismerhetjük a török építészet ezen alkotásait: a budai Gül Baba türbe és a pécsi Idrisz Baba síremléke.

Gül Baba – eredeti nevén Zeki sejk – neve ma is ismert a mohamedán világban. A kis-ázsiai Merzifun városában született, és mint bektási dervis élte le életét, számos szultán uralma alatt hirdetve a Korán igéit. Szulejmán szultán kíséretével érkezett Budára, ahol a legenda szerint később rózsatermesztéssel foglalkozott, ezért nevezték el Gül Babának, vagyis a „rózsák atyjának”. „A Gül Baba elnevezés romantikus magyarázata: »Rózsa apó« azonban nem állja meg a helyét. Legvalószínűbb, hogy azért kapta a Gül Baba nevet, mert mint dervis rendházfőnök sapkája búbján házfőnöki jelvényt, sapkarózsát: »gül«-t viselt, vagy pedig azért, mert az istenimádat révületében a közös istentisztelet alatt minden sérülés nélkül érinteni és csókolni tudta a tüzes vasat, a tüzes rózsát, amit a dervisek szintén gülnek neveztek. Arra is van adat, hogy a Gül Baba név később a tekke mindenkori fejének a jelölésére átment, vagyis a Gül Baba tekke lakóit állandóan egy gülbaba – házfőnök – vezette.” (1)

Gül Baba Budán halt meg 1541. szeptember 2-án, egy pénteki napon a dzsámivá alakított Nagyboldogasszony-templomban tartott hálaadó istentisztelet közben. A nagy tisztelet, amelyben halálakor részesült – koporsóját Szulejmán szultán is vitte –, nem szűnt meg iránta később sem. Már halálát követően, még a magyarországi törökvilág kezdetén Gül Baba alakja köré a legenda sűrű szálai szövődtek. A mai Rózsadombon temették el – ez a múlt században született elnevezés is rá emlékeztet. Sírja fölé 1543-48 között a harmadik budai pasa, Jahjapasazádé Mohamed emeltette a türbét.

Gül Babáról, illetve annak bektási kolostoráról, valamint a kis síremlékről már igen korán történik említés. Elsőként Wernher György említi 1551-ben, aki a türbéről és a kolostorról ír, nem említve Gül Baba nevét. Jóval később – több mint egy évszázaddal ezután – Evlia Cselebi az, aki Gül Babáról, a türbéről és annak berendezéséről is részletesebben ír. A türbéről ezt mondja: „Maga Gül Baba is ez ólomtetejű kupola alatt, virágok közt van eltemetve. Koporsóját zöld posztó borítja, boldog fején a bektási fénylő korona van. Körös-körül különféle arab Korán-versekkel van díszítve...” (2)

1600 körül Behrám Dimiski török utazó csupán a Gül Baba tekkét említi, de a türbéről meg sem emlékezik. Korabeli leírások alapján ugyanis Budán a XVII. században három tekke (rendház) volt a dervisek számára. G. P. Zenarolla korabeli olasz utazó szerint az egyiket Gül Baba, „egy dúsgazdag öreg” alapította hatvan szerzetes számára, ő is sejkje volt a derviskolostornak, és utódai egészen 1686-ig, Buda visszafoglalásáig Gül Babáknak nevezték magukat. A tekkét, amely a bektási rend tartományi kolostora volt, azonban valószínűleg nem Gül Baba, hanem szintén Mohamed pasa alapította az 1570-es években. A népes kolostor lakói hetenként kétszer nyilvános tánccal egybekötött vallási gyakorlatokat tartottak, és feladatuk volt az alamizsnára rászorulók megsegítése. A rend tagjai számára a bor fogyasztása is megengedett volt. Később a türbét is a tekke lakói gondozták.

Csaknem Evliával egyidőben Ottendorff is átutazott Budán, és ő is említést tesz Gül Baba sírjáról, amelyről ezt mondja: „A puskapormalommal és a felső meleg fürdővel szemben szintén kies hegy fekszik, és ezen egy török szentnek a sírja van, kit ők a rózsák atyjának neveznek, és sok imádsággal és török ceremóniával tisztelnek…” (3)

A későbbiekben itt járt utazók a türbét már egyáltalán nem említik, bár – mint Edward Brown, a XVII. század híres angol orvosa is – megfordultak a bektásiak e kolostorában. A síremlék ábrázolásával azonban már több alkalommal találkozunk; legkorábban azon az 1600 tájáról származó akvarellen, amely egy Budára érkező császári követ érkezését ábrázolja.

„A türbe nyolcszög alaprajzú, kőzsámolyon ülő dob nélküli kupolával fedett kis építmény. Gondosan megmunkált homokkő kváderekből épített homlokzatát mélyített tükörmezők díszítik. A kupola alatt kőből faragott, egyszerű tagolású főpárkány fut körbe. A türbe falát egyetlen kis kőkeretes, szamárhátíves felülvilágítóval záruló, kőkeretes ajtónyílás töri át.

Belsejének egyetlen dísze a téglából falazott vak szamárhátívsor. A nyolcszögből az egykor ólommal, ma rézlemezzel borított kupolához az átmenetet csegelyek képezik. Az eredetileg vakolt falakat Evlia Cselebi szerint feliratok díszítették, de ezek a vakolattal együtt elpusztultak.” (4) Az ablaküveget eredetileg szintén – növényi díszítéssel keretezett – Korán-idézetek borították, de már ezek sincsenek meg.

Gül Baba türbéje körül kiterjedt török temető volt. Evlia Cselebi Buda és Pest leírása során azt írja, hogy „temetői is mind a budai oldalon és a Gül Baba türbe környékén vannak. Régtől fogva ott volt már e városok temetője.” (5) Gül Baba sírja ma is mohamedán zarándokhely, és napjainkban is fontos szerepet tölt be a két ország kulturális és történeti kapcsolataiban.

PRUSINSZKI ISTVÁN: MECSETEK, TÜRBÉK, MEDRESZÉK, FÜRDŐK –
AVAGY TÖRÖK VILÁG BUDÁN ÉS PESTEN

 

JEGYZETEK
(1) Fekete Lajos–Nagy Lajos: Budapest története a török korban. Akadémiai Kiadó, Bp., 1986., p. 91.
(2) Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai I. (1660–1664). Bp., 1904., p. 249.
(3) Gerő Győző: Az oszmán–török építészet Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Bp., 1980., p. 78.
(4) Gerő Győző: Török építészeti emlékek Magyarországon. Corvina Kiadó, Bp., 1976., p. 27.
(5) Budapest Enciklopédia. Corvina Kiadó, Bp., 1982., p. 419.

 

DSCN7242.JPG

DSCN7245.JPG

DSCN7247.JPG

DSCN7248.JPG

Címkék: szubjektív Budapest