Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en, 2018-ban végzett az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakán. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, 2012-től komplex blogot is vezet. Kerületi lapszerkesztő és autós kiadványok olvasószerkesztője. Érdekli a kommunikáció- és információtudomány, a földönkívüli létformák keresésének alternatívái és a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek, hobbija a természetjárás és a fotózás. A Meridián Csoport alapító tagja, az MKE PEMEKSZ és a MANT tagja.

Ajánló

prusi_dosszie_fb_banner.png

 

prusi_dosszie_twitter_banner.png

  retrospektiv_hird.jpg

 

alhir_dosszie.jpg

 

idegen_zona_hird.jpg

 

misztikus_zona_hird.jpg

 

tiltott_zona_ujhird.jpg

 

budapest_archivum_hird.jpg

 

pislogas_hirdetes.jpg

Látogatottság

prusidosszie_olvasottsag_201904.jpg

KOPASZODÓ KAPASZKODÓEMBER

Prusi 2012.03.16. 13:27

Már megszokhattuk, hogy a különböző BKV-járműveken az „utazóközönség” előszeretettel tömörül az ajtók köré, szinte üresen hagyva a járművek belsejét. Az újabb felszállók miatt sem mozdulnának egy tapodtat sem beljebb, nehogy „lemaradjanak” a leszállásról. Kapaszkodnak, fogják a rudakat, mintha az életük függne ettől. BKV-függők.

Kapaszkodnak már akkor is, ha csak percek múlva indul a busz vagy villamos, és a vezető még bent sem ül a fülkében – de a szokás nagy úr… Ez olyan, mintha autóvezetőként görcsösen fognánk a kormányt álló motornál is… Hátha elindul slusszkulcs nélkül. Ha Isten akarja, a kapanyél is elsül, ugye.

Késő esténként, munkából hazafelé az Ecseri útnál szállok fel a metróra, és két megállót megyek, a Határ útig. Aki nap mint nap erre utazik, tudja, hogy a Határ útnál a legelső kocsi legelső ajtajánál kell leszállni ahhoz, hogy a lehető legközelebb legyünk a kijárathoz. Ennek megfelelően a kocsik kihasználtsága a következőképpen alakul (egyéves tapasztalat alapján, az Ecseri útra 22:26-kor érkező metró esetén): az első kocsi 100%, a harmadik 50%, az utolsó 10%. Én mindig középen vagy hátul szállok fel. Minek nyomorogjak késő este is? És meg lehet nézni a Határ úti menetrendi csatlakozásokat is: felesleges a sietség.

A „rohanó világnak” nem kell feltétlenül „BKV-n nyomorgó” világnak is lennie… Bár, aki akarja, a lehetőség adott!

20120316_kopaszodo_kapaszkodoember.jpg

Azt is megszokhattuk már, hogy a járművekre felszállni kívánó utasok háromszöget zárnak be a jármű egy-egy ajtajával. A háromszög alapja a jármű ajtaja, míg egy-egy oldalát az utasok záródó sorfala képezi. Tehát nem engedik leszállni az embert. Annyi ész már nincs, hogy ha nem száll le az a szerencsétlen utas, akkor ők nem tudnak felszállni, tehát nem ártana helyet hagyni.

Ezt tapasztalom nap mint nap. És gondoltam, megpróbálok beilleszkedni a tömegbe. Már akkor megpróbálok feltüremkedni a járműre, amikor még szállnának le. Ha meglöknek vagy fellöknek, akkor persze még én leszek felháborodva. Ha gyorsaságom ellenére sem találtam ülőhelyet (amit a nyugdíjasok, a kismamák vagy a vakok elől elfoglalhatnék), akkor villámsebesen a legközelebbi kapaszkodó után nyúlok. Az sem érdekel, hogy a végállomáson vagyunk, és csak tíz perc múlva indul a villamos… Én is BKV-(n) függő leszek. Szó szerint. Egy kopaszodó kapaszkodóember.

Címkék: szubjektív