Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, 2012-től tematikus blogokat is vezet. Érdekli a várostörténet és az információ-tudomány, hobbija a természetjárás és a fotózás, a határtudományos témákkal foglalkozó Meridián Csoport alapító tagja. Jelenleg kerületi lapszerkesztő, autós kiadványok olvasószerkesztője, valamint az ELTE BTK informatikus könyvtáros szakának hallgatója.

Ajánló

twitter_koveteshird.jpg

 
pislogas_hirdetes.jpg 

idegenzona_ujfejlec.jpg

  

meridian_logo_hirdetes.jpg

Látogatottság

prusidosszie_olvasottsag_201709.jpg


TÉLI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2017.01.31. 17:58

DECEMBER 8. – KIHÍVÁS INFORMÁCIÓELMÉLETBŐL

A középfokú kommunikációs végzettség megszerzése után tíz évvel (!) döntöttem az egyetemi továbbtanulás mellett, amelynek első szakasza az idei tanév végén lezárul. Megérte „kivárni”. Számomra nem is lehetett volna jobb választás az informatikus könyvtárosnál, hiszen az információtudományi alapismereteket, információkereső nyelveket újságíró–szerkesztőként is tudom hasznosítani. De ez még mindig csak a kezdet. Már az egyetem első félévében felkeltette az érdeklődésemet az információelmélet, az ebben (is) rejlő kihívást Neumann János fogalmazta meg: „Bármely szellemi tevékenység természetének megismerése önmagában nehéz – mindenesetre nehezebb, mint ugyanazon szellemi erőfeszítés gyakorlása.” A kommunikáció matematikai elméletéről szóló Shannon–Weaver-tanulmány nem éppen könnyed esti olvasmány, de a témában alapműnek számít, ezért is örülök, hogy ma sikerült hozzájutnom egy saját példányhoz. Szakdolgozatomat is információtudományi területen írom, és – a tőlem elvárható módon – több szempontból is újszerű és érdekes lesz. De mindent a maga idejében!

 

DECEMBER 13. – UTOLSÓ ELŐTTI FÉLÉV AZ EGYETEMEN

Mai nappal véget ért számomra az utolsó előtti szorgalmi időszak az ELTE-n. Adatbázis-építésből és könyvtárgépesítésből – az általam kezdeményezett helytörténeti projektre alapozva – még bőven lesz munka, és meglepetésekkel is szolgálunk majd. A szabadkreditért felvett tárgyak közül kiemelném a nyomtatott és online tudományos újságírást (!) az ELTE TTK-n, amiből este írtam a második zárthelyit. Folyamatban az aktuális szakmai gyakorlatom a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, s persze maradt néhány vizsga januárra is, miközben már a szakdolgozathoz is elkezdtem az anyaggyűjtést. „Az UFO-jelenség iránti érdeklődés változásainak okait egy bővebb szakdolgozat keretében is lehetne vizsgálni” – ezzel zártam 2003-ban a Budapesti Kommunikációs Főiskolán jelesre értékelt újságírói szakdolgozatomat. Idén az ELTE BTK hallgatójaként készítendő egyetemi diplomamunkámban könyvtár- és információtudományi szempontból vizsgálom az akadémiai tudomány által elutasított alternatív elméleteket és kiadványokat.

 

DECEMBER 21. – KÖNYVTÁRI KULISSZÁK MÖGÖTT

20161221_illusztracio.JPG

Ma duplán betekintést nyerhettem a könyvtári kulisszák mögé, az egyetemi tanulmányoktól és szakmai gyakorlattól függetlenül. Zsuzsival délelőtt az Országos Széchényi Könyvtárban kutattunk fel eredeti sajtóanyagokat a készülő könyv kapcsán. Az OSZK könyvtárosai számára is feladta a leckét egy nemzetközi (!) könyvtárközi kölcsönzésre vonatkozó kérésünk, ezzel kapcsolatban több munkatársukkal is külön kellett egyeztetni különböző szolgálati helyeken és emeleteken, ahol eddig soha nem jártam. Még a központi katalógusokra „specializálódott” kolléga is csak hosszas keresgélés és telefonálgatás után tudott némi reményt felcsillantani, így folytatom az izgalmas nyomozást az ominózus kiadvány után. Kora este Zsuzsival és édesanyámmal a kispesti Üllői úti könyvtárba mentünk, ahol – a múltkori rendhagyó tombola nyereményeként – Popovics Beatrix könyvtárvezető személyesen kalauzolt végig a kulisszák mögött, az olvasók elől egyébként elzárt területeken. Édesanyámról és a páromról pedig egy-egy „utcát” is elneveztek a polcok között.

 

DECEMBER 31. – NEGYVENÉVES AZ ÉSZAK-DÉLI METRÓ

Negyven évvel ezelőtt indult meg a forgalom a budapesti 3-as metró első szakaszán, a Deák tér és a Nagyvárad tér között. A mai napig sok helyen kék metróként emlegetett vonalat 1976. december 31-én nyitották meg a Deák tér és a Nagyvárad tér között. 1980-ra épült meg az újabb rész Kőbánya-Kispestig. Egy évvel később a Deák tér és a Lehel tér közötti szakaszt helyezték üzembe, amit 1984-ben az Árpád hídig továbbépítettek. 1990-ben adták át az Árpád híd–Újpest-Központ közötti szakaszt, azóta változatlan hosszúságú a vonal. Napjainkban a metróhálózat leghosszabb vonala a 3-as – és felújítás elmaradása, illetve csúszása miatt egyben a legleromlottabb is jelenleg – írja a hvg.hu.

 

FEBRUÁR 2. – VOLT EGYSZER EGY MALÉV

Öt évvel ezelőtt, 2012. február 3-án reggel 6 órakor állt le 66 év működés után a Malév. A nemzeti légitársaság utolsó járata, az MA745-ös Helsinkiből háromnegyed tízkor landolt Budapesten. „Volt egyszer egy Malév” címmel a kispesti Párbeszéd Tere rendezett visszaemlékező beszélgetést, amelynek vendége volt Dombi János repülőgépvezető, a Dash 8-as típus főpilótája és Veréczi László, a földi kiszolgálás egykori vezetője, valamint a Malév, a Budapest Airport és más társszervek több régi és mostani dolgozója.

 

FEBRUÁR 3. – KONFERENCIA A BÉLYEGMÚZEUMBAN

20170203_illusztracio.jpg

A nemzetközi tudománytörténet reneszánsz kori nagy alakjáról, az 550 évvel ezelőtt Magyarországra érkező Regiomontanusról (1436–1476) megjelent bélyeg alkalmából rendezett konferenciát a Bélyegmúzeum a bélyegek mellett számos más érdekességet, például Hold- és bolygógömböket, maketteket, könyvritkaságokat felvonultató látványos Asztro-trilógia kiállításhoz kapcsolódóan. A Regiomontanustól a Masat–1-ig című egész napos konferencia megnyitásként került sor a világhírű reneszánsz matematikust, csillagászt és asztrológust ábrázoló bélyeg ünnepélyes forgalomba helyezésére. Az első példányokat Nagy László, a Magyar Posta filatéliai igazgatója és Farkas Bertalan nyá. dandártábornok, az első magyar űrhajós látta el emlékbélyegzővel. Köszöntőt mondott még Almár Iván csillagász, a Magyar Asztronautikai Társaság örökös tiszteletbeli elnöke. Farkas Bertalannal ezúttal is lehetőségem nyílt röviden beszélgetni, és ígéretet tett arra, hogy külön interjú keretein belül segíti szakdolgozatom elkészítését.

 

FEBRUÁR 8. – HATVAN ÉVE HUNYT EL NEUMANN JÁNOS

Hatvan éve, 1957. február 8-án halt meg Neumann János, a múlt század kiemelkedő matematikusa, a számítógép atyja, az egyetemes és a magyar tudománytörténet egyik legnagyobb alakja. Neumann a matematika szinte minden területén maradandót alkotott, 150 dolgozata közül csak 20 fizikai tárgyú, a többi elméleti és alkalmazott matematikai, játék-, illetve számítógép-elméleti tanulmány. Kiemelkedő érdemeket szerzett az elektronikus számítógépek logikai tervezésében. Ennek alapvető gondolatait – a kettes számrendszer alkalmazása, memória, programtárolás, utasításrendszer – Neumann-elvekként emlegetjük. Tanácsadóként szerepelt az EDVAC tervezésénél 1944-től: az első olyan számítógépet, amely a memóriában tárolja a programot, 1952-ben helyeztek üzembe.

 

FEBRUÁR 15. – „A MENETREND BETARTÁSA ÉRDEKÉBEN”

Mai tapasztalataim szerint újabb alternatív megoldást eszelt ki a székesfőváros közlekedési központja a hármas metróvonal katasztrofális műszaki állapotának „leplezésére”. Szalóczy Pál hangja általában jót jelent a metrón – minden bemondott megállóval közelebb a célhoz –, ezúttal a következő szöveggel lepett meg a Felszabon, s onnantól minden egyes megállóban a Határ útig: „Tisztelt utasaink! A vonat a menetrend betartása érdekében néhány percig az állomáson várakozik.” Először arra gondoltam, mától „meglepetés-menetrendet” léptetett életbe a BKK, amelynek célja minél hosszabb ideig tartó, turisztikai célú tartózkodás az egyes metróállomásokon. Ebből számos kreatív ötletet ki lehetett volna hozni, de ezúttal természetesen nem erről, hanem nyilvánvalóan műszaki okokról volt szó, csak ezt már nem merik bemonda(t)ni. De ha már bemonda(t)nak valamit – különösen csúcsidőben –, legalább kevésbé átlátszó hazugság legyen. Vonat helyett pedig nyugodtan nevén lehet nevezni a metrót (ld. még: „Az utolsó vonat az állomásra érkezett”), az elfüstölt M3-as metró már úgyis közhellyé lett, legalább ezentúl valami másról, „leégett hármas vonatokról” beszélhetünk…

Címkék: kaleidoszkóp

ŐSZI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2016.11.30. 10:28

SZEPTEMBER 11. – KIRÁNDULÁS A BUDAI HEGYEKBEN

dsc01764.JPG

 

OKTÓBER 15. – HUSZONÖT ÉVES A MAGYAR INTERNET

Hat évvel az internet első bejegyzett domainneve után, 1991. október 15-én hajnali 2 órakor megszületett az első .hu-ra végződő internetes cím. Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet weboldala, a sztaki.hu indulása után nem sokkal jött el a hazai internet elindulásának pillanata a SZTAKI és a bécsi műegyetem között. Bár az első bejegyzett cím a sztaki.hu, azonban az első igazi, megtekinthető magyar honlap a Budapesti Műszaki Egyetem által 1993-ban indított bme.hu volt – írta a hvg.hu.

 

NOVEMBER 5. – TUDOMÁNYOS KONFERENCIÁN A MERIDIÁN CSOPORT

„The Anthropology of Encounters – A találkozások antropológiája” címmel rendezett konferenciát a Magyar Kulturális Antropológiai Társaság 2016. november 4-5-én a Szegedi Tudományegyetemen. A MAKAT IV. vándorkonferenciáján Juhász Péter kulturális antropológus az „Evilág és túlvilág: mítosz és valóság találkozása” szekcióban tartott, Harmadik típusú idegenségek című előadásában a Meridián Csoport tagjaival – köztük a két alapítóval, Zsuzsival és velem – készült kutatás eredményeit ismertette.

 

NOVEMBER 17. – NEONPROJEKT AZ EGYETEMEN

A budapesti neonreklámok történetét feldolgozó és a még meglévő „retróneonokat” dokumentáló, általam kezdeményezett projekt sok hely- és kortörténeti érdekességet tartogat. Az elmúlt húsz évben indult, de be nem fejezett hasonló projektekkel ellentétben az én lelkesedésem töretlen maradt, amelynek rövidesen meg is lesz az eredménye, mihelyst az egyéni dokumentálásból idén egyetemi csoportmunkává avanzsált – és számos további lehetőséget rejtő – projekt jelenleg még folyamatban lévő fázisa lezárul. Ennek kapcsán jártam tegnap az Elektrotechnikai Múzeumban, ahol dr. Antal Ildikó igazgató megmutatta az átmenetileg pincébe száműzött, restaurálásra váró „kincseket”, például az egykori Tanács – azaz Károly – körúti bazársorról leszerelt neonokat. Remélhetőleg a végső pusztulástól is sikerül őket megmenteni, s ehhez a magam módján szeretnék majd hozzájárulni, hiszen minden leltári szám mögött rejlik egy történet.

 

NOVEMBER 24. – VÉGSŐ BÚCSÚ A NÉPSZABADSÁGTÓL

20130203_koltozes_margojara_2.JPG

Népszabadság-búcsúztatót tartottak a Politikatörténeti Intézetben, az egykori lap egykori munkatársai mellett régi olvasók, médiaszakemberek, társadalomtudósok, fiatalok és öregek, és még például néhány, messziről kortalannak tűnő, közelebbről viszont jobb sorsra érdemesnek mutatkozó költő jóvoltából gyakorlatilag telt ház mellett – tudósított a Népszava az eseményről, amelyen édesanyámmal együtt én is részt vettem. Tizenhat éves koromtól, 2000-től 2004-ig voltam a Népszabadság Budapest mellékletének állandó külső munkatársa. Erről az időszakról Egy költözés margójára címmel 2013-ban írtam visszatekintést.

Címkék: kaleidoszkóp

NYÁRI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2016.08.31. 21:34

JÚNIUS 1. – KELLEMESET A HASZNOSSAL

Ma zártkörű megbeszélésen vettem részt, ahol – számos más téma mellett – a szerkesztői munkám jövőjét is érintettük. Konklúzióként elmondható, hogy nem lehet elég magasra tenni a lécet, önkormányzati lapszerkesztőként számos kihívásnak és elvárásnak kell megfelelni, de ezeket örömmel vállalom, és megfelelő minőségű munka esetén hosszútávra lehet tervezni. Pontosan érzem azt a felelősséget, amire annak idején Hegyi Imre tanított. Közben korrektúrázom a Retro Mobil július–augusztusi számát, és „természetesen” sorra szerzem az ötösöket az egyetemen, már csak két vizsga maradt hátra. Könyvtári szakmai gyakorlaton Zádor Anna művészettörténész hagyatékával foglalkozom az ELTE BTK Művészettörténeti Intézet könyvtárában a Múzeum körúton. Tegnap az aktuális törlési jegyzéket is ellenőriznem kellett – nosztalgikus élmény volt ismét katalóguscédulák között keresni… –, és több apróbb munkafolyamatban is segítek. Már elkezdtem a szakdolgozatom előkészületeit is, speciális és izgalmas témát dolgozok majd fel. Minden jel arra utal: az újságírás, a lapszerkesztés, a könyvtár- és információtudomány kiválóan kiegészíti egymást, ismét jó döntés volt ötvözni a kellemeset a hasznossal. És ehhez nem csak szerencse kell…

 

JÚNIUS 25. – KINÉL A LABDA?

dsc00504.JPG

Éppen egy évtizede, mióta Kispesten lakom, foglalkoztat a házunk előtt, a Lehel és az Eötvös utca között található kék-fehér tábla rejtélye, s keresem a választ arra: miért tilos labdázni? Talán még Dévényi Tibi bácsi fénykorában kerülhetett ki az aszfalt közepén, „kiskertben” ültetett satnya bokrokhoz a pontos labdázást tiltó, mára igencsak megfakult alumíniumlap. De vajon miért tiltotta meg a tanács a labdázást? És pontosan mely területen? Csak a bokor labdamentes terület, vagy az egész kispesti lakótelep? Csak pontos labdával nem szabad játszani, vagy kosárlabdával, teniszlabdával, hógolyóval, gömbhallal sem? Kerékpárral áthajthatok, gördeszkával átugrathatok a bokrokon, sőt a dohányzást, és fagyizást és a hamburgerzabálást sem tiltja tábla a környéken, itt bizony a fránya labda ellen irányul a merénylet, s ez a felvetés most, a foci EB idején ugyebár különösen megbotránkoztató. S akkor még nem tisztáztuk a legfontosabb kérdést: milyen büntetésre, szankcióra számíthat, aki hallatlan bátorsággal megszegi a különös tiltást, és labdába mer rúgni a megkopott tábla mellett?... Erről két módon bizonyosodhatok meg: közzéteszek egy újabb fotót, amin éppen egy – fehér alapon fehér pöttyös – labdával pózolok a tábla előtt, majd „jóakaróimnak” köszönhetően esetleg rettegve várhatom a bírósági idézést a labdatörvény megszegéséért. Vagy feldobom a labdát…

 

JÚLIUS 8. – ÖRÖKERDŐ PILISMARÓTON

A Pilisi Parkerdő Zrt. 3600 hektárral bővíti az örökerdő-állományát Pilismarót közelében, így 2017-től összesen 8600 hektáron folytatnak az erdő természetes egységét a lehető legjobban megőrző gazdálkodást. A társaságnak türingiai erdész szakemberek mutatták be, hogyan jelölik ki az erdei munkákhoz szükséges közelítőnyomokat, valamint az örökerdő vázának számító „javafákat”, illetve a spontán erdőfelújításhoz szükséges „jövőfákat”. Az örökerdőben többféle fajú és korú fa él együtt. Ezeken a területen tilos a tarvágás, az erdőborítás folyamatos és őshonos fajokból áll. Az örökerdő változatos, ellenállóbb a klímaváltozás hatásaival szemben és különleges erdőélményt nyújt – írja az ecolounge.hu.

 

JÚLIUS 20. – ELŐNYÖS VÁLASZTÁS

dsc08589.jpg

„Egykor kicsivel 2 millió forint alatt lehetett hozzájutni; a Suzukira több százezret rávert, de a többi kategóriatárshoz képest nem volt drága. A színre fényezett lökhárító, a napfénytető és a ködlámpa nem számított hétköznapinak a kisautók között” – írja Az Autó című szaklap 2016. júniusi lapszáma, amely a márciusban kapott Peugeot 106-osomról készített használtautó-tesztet. „Friss jogsis vezetőnek, nehéz anyagi helyzetben lévőknek ideális a kis Peugeot. Tesztautónk 17 éves, megkímélt, csupán 143 ezret futott, még sokáig szolgálhat” – olvasható a tesztben, így legyen! Városon belül továbbra sem szívesek vezetek – lehet választani dugóban araszolgatás és anyázás vagy szakadt Ikarusokon, füstölgő metrón, működő légkondi nélküli „légkondis” járműveken, alkoholistáktól és drogosoktól „fűtött” járatokon, penetráns szagú véglények társaságában történő utazás között –, de városon kívül egyre gyakrabban használom ki az alig fogyasztó kisautó nyújtotta előnyöket. Több mint tíz év kihagyás után, egyik pillanatról a másikra nehéz volt visszazökkenni a vezetésbe, a rutin visszaszerzéséhez kellett az elmúlt negyedévben összesen megtett 4000 kilométer a legváltozatosabb időjárási és terepviszonyok között – s bizony könnyen hozzá lehet szokni az autóval járó kényelemhez…

 

AUGUSZTUS 1. – LÁZADÁS AZ IKARUSON

Ma reggel valódi időutazáson vettem részt a Dunakanyarban, a „legfejlettebb” elővárosi vonalon: csúcsszuper 1979-es (!) Ikarus-trágyabuszt küldött Tatabányáról a Volán, kalauzüléssel és harmonikaajtókkal. A döbbent utasok „Ilyen ócska buszt!”, „Honnan szedték ezt a szart?”, „Hátulról tolják a fostaligát?” kiáltásokkal foglalták el helyeiket a MÉH-telepre való roncson. Szentendrén kis híján lázadás tört ki a nyithatatlan, beragadt ablakok miatt, ezért – az ájulás határára került öregasszonyokból álló utazóközönség biztatására – magamra vállaltam a hős megmentő szerepét, és egy határozott mozdulattal felnyomtam a nyithatatlan tetőablakot, amely hangos reccsenéssel kiszakadt a helyéről – a rozsdás kampót és a kitört csuklómat elraktam emlékbe. Végül két óra alatt csak betrotyogott Újpestre ez az ipari hulladék. Mint a sofőrtől megtudtam, leselejtezve még nem volt, de nem véletlenül láttam német nyelvű feliratokat a „busz” belsejében: a rendszerváltáskor a keletnémetektől hozták vissza (s valószínűleg még az NDK-ban takarították utoljára). A végállomásról irdatlan füstfelhő és hangrobbanás kíséretében száguldott tovább a pokolba a bűzös csotrogány, az utasok pedig fulladozva menekültek a roncsderbi újabb állomása, a szovjet metró alagútja felé…

Címkék: kaleidoszkóp

TAVASZI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2016.05.31. 18:50

MÁRCIUS 4. – REJTÉLYES ÖSSZEFÜGGÉS

Egykor oly kedves Lada 1300-asom közel egy évtized után (!) – legalábbis papíron – feltámadt hamvaiból. Mulatságos pillanatokat szerzett számomra az a fizetési felszólítás, amit ma kaptam postán Budapest Főváros XIX. kerület Kispest Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Pénzügyi és Gazdasági Irodájától: 7000 Ft gépjárműadót kell befizetnem a „tulajdonomat képező” CVP-954 frsz. személygépkocsi után. Az ügy pikantériája, hogy korábban éveken át kellett küzdenem különböző hatóságokkal a gépkocsi forgalomból kivonása és a gépjárműadó törlése érdekében, majd – utánanéztem a lezárt ügyek dossziéjában – 2010. március 29-én (!) született határozat arról, hogy „az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium nyilvántartása alapján a korábban tulajdonomat képező CVP-954 forgalmi rendszámú Lada 2101 gépjárművet 2007. január 1-jén forgalomból kivonták”, az adókötelezettség tehát 2007. január 31. napjával megszűnt. Természetesen azóta nem is kaptam csekket gépjárműadóról a nem létező gépjárműre. Vajon a most kézhez kapott fizetési felhívás kiküldése „egészen véletlenül” nem áll összefüggésben a közelmúltban – hosszas kihagyás után – újra érvényesített jogosítványommal?... De miért is lenne összefüggés a gépjárművezetői engedély és egy gépjármű tulajdonjoga között?... Joggal feltételezem, hogy csak a bürokrácia szálai gabalyodtak össze, de azt sem tartom kizártnak, hogy a hivatali ügyintéző titkolt jövőbelátó képességére derült fény. De ez már egy következő történet...

 

MÁRCIUS 10. – ŰRKIÁLLÍTÁS A MILLENÁRISON

dsc08578.JPG

Tegnap – a Galaktika által szervezett GFK 300. könyvbemutatóhoz kapcsolódóan – ingyen megnézhettük a nemzetközi űrkiállítást a Millenárison. Több ezer forintos jegyért hatalmas csalódás lett volna, így sem voltam elragadtatva, a Petőfi Csarnokban korábban megtekinthető űrhajózás-történeti kiállítás – amelynek magyar vonatkozású részeit láthattuk itt is – sokkal jobban tetszett, de azért a „kötelező” fotót elkészítettük.

 

ÁPRILIS 15. – EGY ÚJABB KORSZAK VÉGE

Éppen tizenhat évvel ezelőtt, 16 éves koromban jelent meg az első „ufós” cikkem az akkor még létező Színes UFO Ismeretterjesztő Képeslapban, amelynek 2007-es megszűnéséig voltam munkatársa. Ezzel párhuzamosan, egészen 2010-ig a Hihetetlen! magazin is összességében több száz oldalnyi szórakoztató írásomat és tanulmányomat közölte, majd 2010-től az Ufómagazin biztosított rendszeres „határtudományos” publikálási lehetőséget számomra. Idén áprilisban lezárult egy újabb korszak, az utolsó cikkem is megjelent a témában utolsó mohikánnak számító, de mára erősen megkopott színvonalú magazinban. Az egyik szemem sír, a másik nevet, de elérkezett az újabb váltás és változás ideje. A szakmai továbblépésre – a hobbiból szerkesztett blog színvonalának emelése mellett – a réteglapoknál jóval magasabb példányszámú és népszerűbb lapokban, és rövidesen önálló kiadványban is lehetőség nyílik. A „hagyományos” nyomtatott ufós lapok olvasóitól több mint másfél évtized után az alábbi cikkel búcsúztam.

 

ÁPRILIS 22. – ÓFEHÉRTÓI NOSZTALGIA

dsc09306.JPG

Évtizedeken át nagyszüleim voltak a postások Ófehértón, a nyolcvanas években még én is többször nyaraltam itt, hiszen a postaépület egyben szolgálati lakás is volt. Erdély felé, az „újonnan” épült M3-asról útba esett a falu – amire persze emberöltőnyi idő után rá sem lehet ismerni –, így betértünk egy rövid pihenőre.

  

MÁJUS 24. – LAPZÁRTA UTÁN

Mindig is nagy tisztelettel tekintettem a napilapos kollégákra, hiszen a lapzárta – a percről percre vészesen közelgő nyomdai leadás időpontja – finoman szólva is felpörgeti az embert, persze csak ha minőségi munkát szeretne kiadni a kezéből. Ha lehet így fogalmazni, „jó értelemben paprikás” a hangulat ilyenkor, és nyomtatott sajtótermék esetén emelkedik a léc, magasabb a tét, még nagyobb precizitást igényel a munka. Büszke vagyok arra, hogy a regionális print lapszerkesztés „legfiatalabb utolsó mohikánjai” közé tartozom, és köszönettel tartozom mindenkinek, aki támogat a munkámban. Ez a támogatás a lapzárta idején különösen jól jön, és az elmúlt napokban sem csalódtam senkiben – ennek a kijelentésnek a mai világban igen nagy súlya van –, rengeteg azonnali segítséget kaptam cikkek elkészítéséhez kollégáimtól, hivatali munkatársaktól, civil szervezetektől, hatóságoktól, intézményektől egyaránt, jóval munkaidőn túl is. Bőven akad majd tennivalóm a következő napokban is, hiszen egyik lapzárta követi a másikat, ilyenkor egymásba csúsznak nappalok és éjszakák, és egyetlen cél lebeg az ember szeme előtt… Ennek megvalósítása után viszont következhet a jól megérdemelt pihenés, amit ezúttal egy újabb erdélyi utazás jelent majd a párommal, ráadásul egy különleges esemény apropóján.

Címkék: kaleidoszkóp

TÉLI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2016.02.29. 18:25

DECEMBER 9. – OROSZ RULETT A METRÓN

Nálam kicsit idősebbek emlékezhetnek még a kettes metrón – közel fél évszázaddal ezelőtt (!) – üzemelt beléptetőkapukra. Mekkora nóvum lesz, ha újra bevezetik őket! Addig is, az utasok rohanva, röhögve lobogtatják a bérletnek álcázott klotyópapírt, sajtcetlit a Kontroll című filmbe illő kétfogú, félszemű „ellenőrök” előtt, és sietnek – talán éppen a halál torkába. Különösen a KöKi–Újpest „viszonylaton”. A hármas metró felújításának odázásával a városvezetés és a kormány orosz rulettet játszik. Nem az a kérdés, hogy történik-e tragédia a kriminális műszaki állapotban lévő vonalon, hanem az, hogy mikor. Majd utána kezdődik az egymásra mutogatás, a felelősök keresése, s persze hirtelen, azonnal, mégis csak lesz pénz felújításra. Tudjuk, hiszen ez minden esetben így szokott lenni. Mivel én nem szeretnék a közeljövőben vizionálható tragédia áldozatai között lenni, addig is bojkottálom a hármas vonalat, és a Határ útról a 99-es busszal közelítem meg a Belvárost. Időben el kell indulni. Miután megtörtént a felújítás, és Rejtő-regénybe illő kétes fazonok helyett „csupán” a beléptetőkapuval kell megküzdeni, talán újra lemerészkedem a mélybe. Bár nem kevés optimizmus szükséges ahhoz, hogy ezt reméljem.

 

DECEMBER 16. – ISMÉT KAPHATÓ A LADA MAGYARORSZÁGON

dsc07602.JPG

Hónapokig tartó lendületvétellel, nem kevesebb mint három sajtótájékoztató után ma indult újra a Lada forgalmazása Magyarországon. Fontos nap volt ez a mai a budapesti Zay utcában felhúzott első hazai, és egyben első Európai uniós bemutatóterem dolgozóinak és annak a kilenc márkakereskedőnek, akik mostantól új orosz autókat árusítanak majd. Összesen ezer Ladát akarnak eladni az első évben és a menetelés tovább folytatódik majd más európai országokban, ahol az utóbbi években ismét élénkülni kezdett az autópiac és sokan keresik a legolcsóbb megoldást – olvasható a Totalcar cikkében. A mai sajtótájékoztatón elsők között láthattam kedvenc márkám, a Lada Niva megújult változatát.

 

DECEMBER 18. – TÉVES HÍVÁS

– Főnök, mikor pakolhatom az árut?
– Elnézést, nyilván rossz számot hívott.
– Maga nem a logisztikai igazgató? Most érkeztem Marosvásárhelyről, itt állok kint a kocsival.
– Én a főszerkesztő vagyok, szerintem rossz számot hívott.
– Milyen főszerkesztő?
– Milyen áru?
– Hát a Józsi mondta, hogy ezt a számot csörgessem meg, ha ideértem.
– A Józsi megadta az én számomat?...
– Miért, maga kicsoda?
– Nem a maga embere.
– És meg tudná adni a Józsi számát?
– Persze, ha elárulja nekem, hány éves a kapitány.
És itt „rejtélyes módon” megszakadt a vonal.

 

JANUÁR 7. – BÚCSÚ AZ UTOLSÓ MOHIKÁNTÓL

Negyed évszázad (!) után (nálam is) véget ért az asztali PC korszaka. Tegnap reggel a végső „kék halállal” búcsúztunk egymástól. A rendszeres biztonsági mentéseknek köszönhetően szerencsére nem veszett el fontos adat, bár ezúttal is csak hajszálon múlt… Eddig egy tíz éve már leselejtezett gépen végeztem a napi munkát, félig-meddig nosztalgiából. De amikor már a gépet gépekkel sem lehet életben tartani, a memória Alzheimer-kóros volt, és a gépházban is utolsót dobbant a szív, akkor könnyes szemekkel kell búcsúzni az utolsó mohikántól is…

 

JANUÁR 13. – SZÉLESEDŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS

Saját statisztikáim szerint eddig – az elmúlt 16 évben – bruttó 7,5 millió karakternyi írásom jelent meg nyomtatásban, és több mint 2,5 millió karakter korrektúrázott, aktualizált elektronikus utánközlésben. Ezzel 32 évesen elértem a 10 millió karaktert, amely összességében több mint kétezer – 75%-ban a helyi, regionális és az országos print médiában, 25%-ban elektronikus médiában publikált – anyagot jelent. Számomra nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg – ráadásul az újságírás helyett egyre inkább a korrektúrázás és a szerkesztés kerül előtérbe –, s még így is havonta több mint 150 ezer olvasóhoz jutnak el nyomtatásban a különböző témákban és periodikákban írt cikkeim. Természetesen most is több kiadóval, megbízóval tárgyalok az együttműködés szélesítéséről, és okkal bízom a legjobbakban… Úgy legyen, ahogy megálmodtam!

 

JANUÁR 21. – EMLÉKTÁBLA-AVATÁS A VÁCI UTCÁBAN

Felavatták és megkoszorúzták dr. Dobozy Elemérné dr. Erdélyi Zsuzsanna emléktábláját lakóházában, a Váci utca 79. szám alatt, a házon belül, a bejárati kapunál. Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós, a Magyar Művészeti Akadémia néhai tagja itt élt és alkotott 66 éven át, 1949 júniusa és 2015 februárja között. Az emléktáblát Belváros-Lipótváros Önkormányzata állíttatta – olvasható a Magyar Művészeti Akadémia honlapján.

 

FEBRUÁR 10. – PORTRÉ A KÖNYVTÁRBAN

t4c9668.jpg

Az informatikus könyvtáros alapszak elvégzéséhez 4x80 órás szakmai gyakorlatot kell teljesíteni, ebből kettőt az ELTE BTK kari könyvtáraiban. Az elsőt a Néprajzi Intézet könyvtárában teljesítettem, ebben a félévben az Ókortudományi Intézet könyvtárát választottam, utána „stílszerűen” a FSZEK kispesti, Üllői úti könyvtára következhet, amivel éppen szemben lakom. Itt készített rólam fotót Ruzsa István fotóriporter kollégám.

Címkék: kaleidoszkóp

ŐSZI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2015.11.30. 07:55

SZEPTEMBER 16. – IRIGYSÉG ÉS BOLDOGSÁG

„Az irigység a középszerűek vallása. Megnyugtatja őket, csillapítja mardosó nyugtalanságukat, és végső soron szétrohasztja a lelküket, mert addig igazolják vele a kapzsiságukat és fukarságukat, amíg már maguk is elhiszik, hogy az jó, és hogy a mennyország kapui csak a magukfajta korcsok előtt nyílnak meg; akik úgy élik le az életüket, hogy semmi nyomot nem hagynak a szánalmas igyekezeten kívül, hogy másokat lehúzzanak, hogy kizárják, sőt ha lehet, tönkretegyék őket; akik puszta létükkel, önmagukkal bizonyítják, milyen szegények lélekben, szellemben és testben. Boldog az, akit a hülyék megugatnak, mert a lelke nem lesz a martalékuk.” Carlos Ruiz Zafón

 

OKTÓBER 15. – HUSZONÖT ÉVES A HAZAI MOBILSZOLGÁLTATÁS

Napra pontosan huszonöt éve vetette meg a lábát a frissen demokratizálódott Magyarországon a mobiltelefónia. A Westel 450, illetve körzetszáma után Westel 0660-nak is emlegetett Westel Rádiótelefon Kft. indulása egyben az első közép-európai mobilszolgáltatás is volt. Akkor még nem hét számjegyből álltak a mobilszámok, a telefongyártók pedig nem grammokban, hanem kilókban versenyeztek. Fizetni viszont majdnem ugyanannyit kell a mai csúcstelefonokért is, mint akkor a téglakategóriába tartozó bármelyikért – olvasható a HVG összeállításában.

 

OKTÓBER 25. – KILÁTÁS A MONORI STRÁZSA-HEGYRŐL

dsc06801.jpg

 

OKTÓBER 28. – MEGÚJULT AZ ORSZÁGOS KÉKKÖR

A Magyar Természetjáró Szövetség egy budapesti sajtótájékoztatón tartotta azt a projektzáró rendezvényét, amely során bemutatták az elmúlt évek – nagyrészt – uniós forrásból megvalósult turisztikai fejlesztéseit. A három önálló túramozgalmat magában foglaló Országos Kékkör közel 3 milliárd forintból újult meg és vált Európa egyik leghosszabb és legmodernebb túraútvonalává. Digitalizált nyomvonal, új bélyegződobozok és pecsétek, jelzések, információs táblák, felújított kilátók, pihenők, turistaházak várják a természetjárókat, és ez még csak a kezdet – olvasható a Turista Magazinban.

 

NOVEMBER 5. – HATÁRTUDOMÁNYOKRÓL AZ EGYETEMEN

Az ELTE BTK hallgatójaként is próbálom összekötni a kellemeset a hasznossal, és megtalálni a kapcsolódási pontokat a hobbijaimhoz. Legyen szó akár szemináriumi dolgozatról, szakdolgozatról, projektmunkáról vagy szakmai gyakorlatról: az információ- és könyvtártudomány a világon mindenhez kapcsolódik, így – a megfelelő keretek között – a legkülönbözőbb témákkal lehet foglalkozni. Ebben a félévben az ELTE BTK Néprajzi Intézet könyvtárában töltöm a gyűjteményszervezésre és állományfejlesztésre fókuszáló szakmai gyakorlatot, ahol több száz, határtudományokhoz kapcsolódó dokumentum is található. Információ- és könyvtártudományi ismeretek birtokában lényegesen egyszerűbb és gyorsabb az online információk keresése és „szelektálása” is, tehát az egyetemen töltött, tanulásra fordított idő hosszútávon megtérül. Természetesen az egyetemi szakdolgozatomat is az ufótémához kapcsolódóan fogom írni. Bár a téma tudományos „elfogadatlansága” okán rendkívül ingoványos terepen kell lavírozni, de – Magyarország egyetlen olyan újságírójaként, aki „ufós” oknyomozó riportért kapott sajtódíjat, és a szakképesítés megszerzéséhez szükséges szakdolgozata szintén az ufótémával foglalkozott – nincs mitől tartanom. Egyelőre csupán ennyi publikus, hiszen már elkezdtem a rendkívül időigényes és összetett munkát, de belátható időn mindenki láthatja és véleményezheti az eredményt.

 

NOVEMBER 13. – MEGNYUGTATÓ MEGOLDÁS

Újabb hosszú ideje, szinte napra pontosan tizenkét éve (!) húzódó hivatalos ügy végére sikerült pontot tenni úgy, hogy ezúttal nekem kedvezett a bürokrácia. Bár a történetet a mindenkori „jóakarókra” tekintettel nem részletezem, rengeteg felesleges utánajárástól és pénzkidobástól menekültem meg, s persze a jövőre nézve is hihetetlen energiát adott a megnyugtató megoldás. Megérdemelten lehet ünnepelni!

Címkék: kaleidoszkóp

NYÁRI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2015.08.31. 07:45

JÚNIUS 20. – ELŐSZÖR SZABADON

20150620_illusztracio.jpg

Az 1990-ben tartott első szabad választások a rendszerváltoztatás folyamatának mérföldkövét jelentették. Az akkor még kétfordulós, március 25-én és április 8-án tartott szavazással befejeződött a politikai-jogi átalakulás folyamata, Magyarország történetében új korszak kezdődött. Egy korszak lezárásaként egyben új kezdetet is jelentett: a független és demokratikus Magyarország kezdetét. Az első szabad választásokról nyílt időszaki kiállítás a Terror Háza Múzeumban.

 

JÚNIUS 26. – ÚJ HELYESÍRÁSI SZABÁLYZAT

„A magyar helyesírás bonyolult. Vagy ha nem is, a magyar helyesírás szabályozása mindenképpen az. Senkinek sem a napi olvasmánya A magyar helyesírás szabályai 1984-ben megjelent 11. kiadása, ezért az évek óta lebegtetett új verziótól azt vártuk volna, hogy közérthetőbb lesz, és ha nem is teljes nyelvi reformot hoz, de legalább el lehet olvasni. Tévedtünk. Kaptunk a használathoz igazodó, megengedő szabályokat, a kiejtéshez igazodó új szavakat, másfajta kötőjelezést és még bonyolultabb szótagszámlálást. Plusz az iskolásokat szívató betűrendezést. Néhány dolog viszont tényleg logikusabb lett” – írja az Index összefoglalója.

 

JÚLIUS 7. – MILLIÓS NYEREMÉNY

Tegnap kiderült, hogy „nyertem” 2 360 043 forintot a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól, így közel egy évtizeddel a tényleges megszüntetés után (!) most már anyagilag is lezártnak tekinthetem az egyéni (kényszer)vállalkozásomat. Letéti számláról történő befizetések és elévülés miatti rendezések miatt nemrég megszűnt a személyi jövedelemadó 241 481 Ft-os, az egészségbiztosítási alapot illető 447 952 Ft-os, a nyugdíjbiztosítási alapot illető 642 911 Ft-os, az egészségügyi hozzájárulás 91 115 Ft-os és a vállalkozói járulék 97 632 Ft-os tartozása, továbbá – a már korábban méltányosságból elengedett jelentős összegen felül – nem kell kifizetnem 838 952 Ft késedelmi pótlékot. Hosszú ideje húzódó ügy végére sikerült tehát végre pontot tenni, és ennél jobb hír aligha érhetett volna ebben a kánikulában.

 

JÚLIUS 8. – KÉNYELMI SZOLGÁLTATÁS

Stadionokra és óriásplakátokra bőven jut pénz, de a kormányhivatal légkondicionálását még nem sikerült megoldani. Egy kancsó langyos víz és néhány olcsó papírtörlő biztosítja a 35 fokban ájuldozó ügyfelek „kényelmét”. Az ügyfélszolgálatra nem lehet előzetesen időpontot foglalni, elektronikusan nem tudtam elintézni az ügyemet, de alig egyórás várakozás után sorra kerültem. Közben – természetesen ülőhely híján álldogálva – volt időm megcsodálni a szocreál stílusú váróterem szépségeit a leszakadt plafonnal, a falból kilógó kábelekkel és a féltéglával alátámasztott asztallal. Csak így tovább, magyar közigazgatás, csak így tovább.

 

AUGUSZTUS 21. – VÍZESÉS A KLOTYÓBAN

Minden napra jut valamilyen kis „meglepetés”. Még szerencse, hogy itthon voltam, amikor negyed órája vízesésszerű robaj hallatszódott a klotyó felől. Odarohantam, a melegvízóra elképesztő sebességgel pörgött, és a víz zúdult az alsó szintekre. Gyorsan elzártam a vizet, és hívtam a gondnokságot, pár percen belül át is ért a szaki. Mint kiderült, a flexibilis cső törött el, ami a lakás tartozéka, így persze nekem kell fizetni a cserét, alsó hangon tízezer forint. Egy óra múlva visszajön, és ki kell bontani az egész hátsó traktust. Más programot gondoltam ma estére... De milyen „véletlen” – véletlenek nincsenek –, hogy éppen itthon voltam, és nem ázott el az alattam néhány hete felújított lakás!...

 

AUGUSZTUS 29. – VÉGET ÉRT EGY KORSZAK

Hatvanhárom év után bezárt a belvárosi Jégbüfé. A Párisi Udvarban található legendás cukrászda a felújítás áldozata lett. Ráadásul nemcsak a cukrászda, hanem a Párisi Udvarban még megtalálható összes üzlet lehúzza a rolót, a palotát tavaly megvásárló Mellow Mood Group ugyanis hamarosan megkezdi az épület felújítását és ötcsillagos apartmanhotellé történő átépítését. Az 1952-ben alapított ikonikus üzlet augusztus 29-én nyitott ki utoljára, és akciókkal várta a vásárlókat, hogy kiárusítsa a megmaradt készletet – írta az Origo.

Címkék: kaleidoszkóp

TAVASZI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2015.05.31. 18:15

2015. MÁRCIUS 8. – AZ UFÓKONGRESSZUS SZÜNETÉBEN

dsc02000.JPG

 

2015. MÁRCIUS 25. – AZ ELSŐ SZABAD VÁLASZTÁS

Huszonöt évvel ezelőtt – több mint negyven év után – ezen a napon ismét szabad választást tartottak hazánkban. Az első fordulóban mintegy 70 százalékos volt a részvétel. A többség rendszerváltást akart. Így végül a Magyar Demokrata Fórum győzött, a második helyen a Szabad Demokraták Szövetsége végzett. A koalíciós kormány élére Antall József került. Az akkori két nagy párt kompromisszumos megállapodása nyomán utóbb az SZDSZ-es Göncz Árpád lett az államfő.

 

2015. MÁRCIUS 26. – HANGULATJELENTÉS

Néhány hónappal ezelőtt megfogadtam, hogy többet nem posztolok aktuálpolitikai témákban, és ehhez tartom is magam, pedig időnként nagyon nehéz megállni, hogy az ember ne adjon hangot megdöbbenésének, felháborodásának és elkeseredettségének az országban zajló eseményeket, folyamatokat látva. Talán éppen egy klasszikus idézet segít megoldani a dilemmát:
„– Milyen a hangulat tifelétek?
– Hááááát...
– Azt olvastam, kitűnő.
– Hol olvastad?
– A hangulatjelentésben.
– Akkor biztos kitűnő.”

 

2015. ÁPRILIS 10. – EGYETLEN MÁSODPERC

Idős néni sietett át az Üllői út és a Lehel utca sarkán lévő zebrán, „természetesen” piros jelzésen, közvetlenül az éppen induló villamos előtt. Ez a nagy igyekezet egyenesen öngyilkossági kísérlettel ért fel. Az 50-es villamos vezetője a holttér miatt nem láthatta őt, de még ha észre is vette volna, vészfékezéssel sem tudott volna időben megállni. Ösztönös mozdulattal a hölgy felé nyúltam, elkaptam a karját, és felrántottam a járdaszigetre. Még így is súrolta őt az éppen induló villamos. „Jaj!” – kiáltotta. Mondom, „jaj, bizony! Hová a büdös francba tetszik sietni, amikor öt percen belül jön a következő villamos?” Tényleg kis híján a szemem előtt történt tragédia, egyetlen másodpercen múlt az egész. Egy másodperc az élet. Egyetlen rossz döntés, egy rohadt másodperc, és mindennek vége. Mondhatnám, hogy „jókor voltam jó helyen”, de az események láncolata ennél jóval bonyolultabb. Mondhatnám, hogy „feltehetően életet mentettem”, és el lehetne gondolkodni még számos dolgon. De legfőképpen azon, hogy ki mennyire becsüli a saját életét.

 

2015. ÁPRILIS 15. – ELŐADÁS AZ ŰRTÁVCSŐRŐL

A Hubble-űrtávcsőről szóló tegnapi előadás a Polaris Csillagvizsgálóban a szakmabeliek és az „egyszerű érdeklődők” számára egyaránt érdekes volt. Rövidesen újra csatlakozom a Magyar Csillagászati Egyesülethez, hiszen a tagoknak ingyenes a belépés a hasonló rendezvényekre, engem pedig az „ufózással” párhuzamosan a tudományos ismeretterjesztés is érdekel. Szerintem egyébként is teljesen értelmetlen és felesleges az „ősi ellenségeskedés” a csillagászok és az ufósok között.

 

2015. ÁPRILIS 16. – LÁTOGATÁS AZ ECSERI PIACON

pict0257.JPG

 

2015. MÁJUS 27. – TALÁLKOZÁS FARKAS BERTALANNAL

„Nem kopogtattak be kis zöld emberkék a Szojuz ablakán, és tudomásom szerint más űrhajósok sem találkoztak még idegen lényekkel, de hiszek abban, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban” – válaszolta a földönkívüliekkel kapcsolatban feltett kérdésemre Farkas Bertalan dandártábornok. Az első magyar űrhajós űrutazásának 35. évfordulója alkalmából, május 27-én a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központ rendezett egész napos programsorozatot. Az előadásokat és az emlékkiállítás megnyitóját követően lehetőség nyílt kötetlen beszélgetésre és dedikálásra. Idén másodszor találkoztam „Bercivel”, a mellékelt autogramot még februárban kértem tőle. Kissé elszomorító, hogy az első magyar űrhajóst sokan nem tartják hősnek, és politikai okokból is mellőzve érezheti magát, pedig szerintem olyan példakép, köztünk élő igazi hős, akire mindannyian felnézhetünk. Büszke vagyok arra, hogy ismét találkozhattam vele!

20150527_urutazasi_evfordulo_1.jpg

 

2015. MÁJUS 30. – HELYESÍRÁS, HELYES JAVÍTÁS

Antalné Szabó Ágnes tanárnő jóvoltából idén először javítóként vehettem részt a Simonyi Zsigmond Helyesírási Versenyen, amelynek Kárpát-medencei döntőjét 1998-ban én nyertem meg, és amelynek döntőjét idén is az ELTE rendezi. Én pedig továbbra is Magyarország egyik legjobb helyesírója vagyok, idén már csak egy hallgatótársam előzött meg a házi versenyen. Egyébként szeptemberben érvénybe lép a helyesírási szabályzat 12. kiadása, és bár ez csak egy ajánlás, senkire nézve nem kötelező érvényű, legalább általános iskolai szinten érdemes volna mindenkinek ismerni és betartani...

Címkék: kaleidoszkóp

TÉLI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2015.02.28. 17:58

DECEMBER 17. – FÉLMILLIÓS BÍRSÁG

Ma újabb szerelmes levelet hozott a postás „bírósági végrehajtói felhívás tartozás haladéktalan megfizetéséről” tartalommal. Ez egy olyan tartozás – 2006-ban (!) felvett forinthitel, majd felmondott szerződés –, amit soha nem is vitattam, csak nem tudtam visszafizetni, de nem is évült el. De hogyan lett 124 167 Ft-os tőketartozásból 622 972 Ft?... Miért lett félmillió (!) forinttal több? Hát ezért: tőke kamata 394 384 Ft (37,8%-os kamat), perköltség 5000 Ft, végrehajtást kérőnek felmerült költség 5000 Ft, munkadíj 16 494 Ft, költségátalány 8 247 Ft, készkiadás 11 660 Ft, kamarai általános költségátalány 5 165 Ft, jutalék 52 855 Ft. Mindez olyan mérhetetlenül felháborító – éppen azért, mert a módszer teljesen törvényes (!) –, hogy kis híján infarktust kaptam, miután végigolvastam a többoldalas részletezést. Természetesen a tartozást haladéktalanul rendezni fogom, nincs is más választásom. Ha korábban megtehettem volna, most nem lenne téma. Legszívesebben bemennék a végrehajtóhoz, és az asztalára borítanék 124 594 darab ötforintost: „Tartsd meg az aprót, te mocskos állat!”

 

DECEMBER 31. – BÚCSÚ A PUSKÁSTÓL

dsc01226.jpg

1983-ban „ide születtem”. 1996-ban itt interneteztem először, 2000-ben itt szereztem ECDL bizonyítványt, 2010-től 2014-ig itt dolgoztam. Ma az utolsó munkanapomat töltöm a sokat látott falak között. Kicsit hihetetlen, hogy ilyen gyorsan eljött ez a nap, még egy héttel ezelőtt is meglehetősen távolinak tűnt… Nagyon sokat köszönhetek a Puskásnak, de most tovább kell lépnem. Vissza a szakmámhoz, új lehetőségekhez. Nem búcsúzom – mert bár a portán többet nem találkozunk, de virtuálisan vagy személyesen bármikor, az újságok hasábjairól nem is szólva. Köszönöm, Puskás!

 

JANUÁR 10. – SZAKMAI IDENTITÁS

„Valószínűleg elérte azt a fejlődési szintet, amelyben saját maga választott foglalkozási irányt, pályacélt, amit sikerült realizálnia. A külső környezeti, társadalmi-gazdasági hatások, kapcsolatrendszere előnyös feltételeket és támogatást biztosítanak szakmai identitása fejlődéséhez. Olyan személyes jellemzőkkel, erőforrásokkal rendelkezik, amelyek segítik szakmai identitása fejlődését, megkönnyítik a pályacéljának megfelelő foglalkozás, munka iránti elköteleződését, hivatástudata kialakulását. Szakmai identitása erős, ami azt jelenti, hogy sikerült olyan pályacélt találnia, amellyel teljes mértékben azonosulni tud, elköteleződött választott pályája mellett. Életpályájával kapcsolatos önálló döntését pozitívan értékeli, örül annak, hogy a választott foglalkozási csoporthoz tartozhat. Optimista életpályája alakulásával kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy leendő munkája lehetőséget nyújt szaktudása hasznosítására, képességei kibontakoztatására, az önmegvalósítására. Környezete támogatása és a társadalmi gazdasági feltételek egyaránt adottak ahhoz, hogy hosszú távon megtartsa szilárd és stabil szakmai identitását.”

 

JANUÁR 6. – TIZENÖT ÉVE A PÁLYÁN

dsc01285.JPG

Eddig szó szerint ennyit tettem le az asztalra… Ez a néhány köteg újság – mintegy 2000 lapszám – 8,5 millió forintot ér, ha a bennük megjelent cikkeimért és fotóimért kapott honoráriumot, szerzői jogdíjat és munkadíjat veszem alapul. Első cikkem 15 évvel ezelőtt, 2000. március 17-én jelent meg a Népszabadság Budapest mellékletében.

 

FEBRUÁR 15. – NYOMTATOTT VONZALOM

Miközben folyamatosan csökken a print lappiac részesedése, és valóban egyre kevesebb ember olvassa a „fizetős” nyomtatott sajtótermékeket, én már tényleg a generációm kivételei közé tartozom. Már alsó tagozatos (!) általános iskolásként vettem a Népszavát, akkor még 19,50 Ft volt egy lapszám – persze mindig adtam ötven fillér jattot az újságosnak –, jelenleg 39 600 Ft az éves előfizetés. A Szabad Föld éves előfizetése 11 640 Ft, a Magyar Narancs 23 880 Ft, az RTV Részletes 6600 Ft, A Mi Erdőnk 2500 Ft, tehát mindösszesen évi 84 220 Ft-ot költök újságokra. Természetesen „valamit valamiért”. Számomra nem a legújabb okostelefon vagy egyéb modern kütyük birtoklása fontos, hanem a nyomtatott sajtóhoz történő „nosztalgikus ragaszkodás” presztízskérdés. Ez pedig két okból szűnhet meg: az előfizető halálával vagy az előfizetett újság megszűnésével. Remélhetőleg egyikre sem kerül sor belátható időn belül.

Címkék: kaleidoszkóp

NOVEMBERI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2014.11.30. 17:53

NOVEMBER 3. – KILÁTÓ A PILIS-TETŐN

pilisteto_kilato.jpg

Új kilátó épült a Pilisben, a Pilisi Parkerdő Zrt. emblematikus helyszínén, Pilisszentkereszt és Pilisszántó közelében. A Dunántúli-középhegység legmagasabb pontján, a 756 méter magas Pilis-tetőn kialakított, mintegy 17 méter magas építmény Boldog Özsébről kapta nevét, aki a 13. században a térségben élő remetéket összegyűjtve alapította meg az egyetlen magyar férfi szerzetesrendet, a pálosok rendjét. A kilátó egy meglévő vasbeton geodéziai torony átépítésével jött létre, több mint 50 millió forintból. A költségeket a Pilisi Parkerdő Zrt. fele-fele részben saját és pályázati forrásokból fedezte – tudósított az erdőgazdaság honlapja, a fotót a Turista Magazin készítette.

 

NOVEMBER 8. – ÚJPESTI CSENDÉLET

dsc00940.JPG

 

NOVEMBER 20. – MAGYARUL NEM LEHETNE?

Részlet a Horánszky utca 13. szám alatt – a Vörösmarty Gimnázium mellett – nemrégiben nyílt Diák- és Vállalkozásfejlesztési Központ (sic!) „magyar” nyelvű tájékoztatójából: „A H13 rendezvényei között startup workshopok, klubok és meetupok találhatók. Itt találod többek között a Corvinus Egyetem Spin-off Klubját, a népszerű startup reggeli meetupot, a Business Espressot, emellett képzési és networking programokat kínálunk a hozzánk forduló fiatal vállalkozóknak, vállalkozni vágyóknak.” Miért kell idegen szavak szótára egy sima szórólaphoz? Biztosan ettől lesz „menőbb”, „trendi” az egész. Jövő heti előadásomban a H13 is szerepel majd, addigra lefordítom és értelmezem a szöveget…

 

NOVEMBER 24. – KALANDOS METRÓPÓTLÁS

Több száz utas gyülekezett már a Nagyvárad téren, az első metrópótló buszra nem is fértek volna fel többen, amikor egy láthatósági mellényben üvöltöző BKK-s leparancsolta az embereket, hogy nem tud indulni a busz, mert „tönkretették az ajtókat”. Így a mögötte álló jármű metrópótló-pótlóbusszá avanzsált, a feldühödött tömeg pedig úgy rohamozta meg az éppen beálló buszokat, mintha az élet múlt volna rajta. Én megvártam, míg néhány tucatnyian maradunk, ráadásul éppen újraindult a metró is. Utoljára egy garázsmenetből – vagy talán egyenesen a bontóból... – kiálló szóló Ikarus érkezett hatalmas füstfelhő kíséretében, amire „Ez már tényleg vicc!” felkiáltással felpattantam, és már döcögtünk is végig az Üllőin. Egészen az Ecseri útig, ahol ez a busz is szétesett. Ekkor már át lehetett szállni a metrópótló buszt pótló metróra – de én inkább gyalog folytattam az utamat, magam mögött hagyva az Ikarus bűzölgő roncsait. És hálát mondtam a sorsnak, hogy ezt az utazást is élve megúsztam.

Címkék: kaleidoszkóp

OKTÓBERI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2014.10.31. 07:25

2014. OKTÓBER 9. – SZEGÉNY AZ ORSZÁG

nepszava_20141009.jpgMinden hónap elején, a fizetésnapok környékén elcsodálkozom azon, hogy ebben az országban még nem tört ki éhséglázadás. Bármit is harsog a mindenkori kormánypropaganda, szlogenekből nem lehet kenyeret venni a közértben. Elég sokat utazom az országban, és mindenhol mérhetetlen szegénységet, lepusztultságot és elkeseredettséget látok. Szinte minden fejlesztés uniós forrásokból valósul meg, de még így is – és ezt a statisztikák is alátámasztják – balkáni szinten állunk, az utolsók között kullogunk. Ez a valóság, amit nem lehet nem tudomásul venni, hiába ámítanak minket vagy ámítjuk magunkat. Miből él, pontosabban tengődik a magyar emberek többsége? Már önmagában is sokatmondó, hogy a minimálbér összege nem éri el a létminimumot, ezen nincs mit magyarázni. Az állam hivatalosan éhezteti, nyomorba és eladósodottságba taszítja a polgárait, az ördögi körből pedig nincs visszaút. Állítólag „szerényen, de meg lehet élni” a 28 500 Ft-os öregségi nyugdíjminimumból, de még a 22 800 Ft-os foglalkoztatást helyettesítő támogatásból is, ehhez képest a havi 50 632 Ft-ot érő közmunka már ideig-óráig luxuskörülményeket biztosít. Valóban meg lehet élni, egész hónapban paprikás krumplin és zsíros kenyéren, a fűtés, meleg víz és áram nélküli penészes lakásban, depresszióba zuhanva, adósságokban vergődve, életcél és jövőkép nélkül. Megértem azokat, akik ez elől menekülnek külföldre – a számuk százezrekben mérhető –, mert egyszerűen nincs más választásuk. Talán éppen nekik köszönhető, hogy nem tört még ki újabb forradalom, mert a bölcsebb utat választják, és lázadás helyett egyszerűen elhagyják az országot. Ők már nem fognak visszajönni. És vajon mi meddig tűrünk még?

 

2014. OKTÓBER 11. – FANTOMBUSZ AZ ÜLLŐI ÚTON

Hajnalban, miközben a 950-es buszt vártam, nem kis meglepetésemre villogott nekem egy „SZ27 – Észak-déli metró járműtelep” feliratú rejtélyes busz. De szellemjáratra nem akartam felszállni, így intettem neki, hogy nem kell megállnia. Némi keresgélést követően kiderült, hogy ez egy szolgálati járat, de – mint a VEKE oldalán olvasom – „ezen járatok menetrendjét annak ellenére nem kívánják az utazóközönséggel meghirdetni, hogy az utasoknak joguk van igénybe venni a szolgálati járatok által nyújtott szolgáltatást”. Ímhol például az SZ27-es régi menetrendje, de erre a 2012-es menetrendi átszervezés után nem lehet alapozni, újabb információt pedig nem találtam. Én a 03:09-kor induló SZ27-essel utazhattam volna, de majd talán legközelebb...

 

2014. OKTÓBER 16. – MÁZSÁS AKADÁLY

Ma egész délelőtt a lakás átrendezésével foglalkoztam. Ehhez szinte minden bútort meg kellett mozgatni, így az őszi nagytakarítás egy részét is letudtam… Végre olyan optimálisan sikerült elrendezni mindent, ahogyan mindig is kellett volna: külön dolgozószobát és külön hálószobát alakítottam ki. Logisztikailag a százkilós, kétajtós ruhásszekrény jelentette a legnagyobb kihívást, mivel naivan azt hittem, hogy „könnyedén” áthúzom a fél lakáson. Nem is lett volna probléma, csakhogy közben elakadt a beépített előszobai szekrényhez tartozó felső polcban – fél centiméteren múlt, hogy elférjen alatta… –, és a helyhiány miatt megdönteni sem tudtam kellően. Látszólag patthelyzet alakult ki… De addig-addig ügyeskedtem, szó szerint centiről centire mozgatva a fölém tornyosuló szekrényt, folyamatosan ellen tartva, amíg végül sikerült beforgatnom. Ez a teljesítmény önmagában is felért egy komolyabb edzéssel – a többi bútorról nem szólva –, utána kezem-lábam remegett… De végül minden a helyére került, és egészen otthonosra sikerült a végeredmény. Már csak a takarítás második szakasza maradt hátra, de az nem lesz ilyen izgalmas…

 

2014. OKTÓBER 28. – KIHALLGATÁS A SEMMIRŐL

Ma reggel az ügyészségen kezdtem, mert beidéztek tanúnak egy olyan ügyben, amelyben feltehetőleg én tudom a legkevesebb hasznos információt szolgáltatni. Konkrétan semmit. Így is közel egy órát tartott a kihallgatás. Többször is jegyzőkönyvet kellett módosítani, az ügyész kis híján rám borította az asztalt a végén. Pedig én csak pontosan, őszintén, legjobb tudásom szerint próbáltam válaszolni minden kérdésre… Bár nem szó szerinti jegyzőkönyv készült, a kihallgatás menetéről sokat elárul az alábbi, emlékezetből írt részlet:
– Ön ismeri-e X. Y.-t? – kérdezte az ügyész.
– Kérem, pontosítsa a kérdést, mert erre így nem tudok válaszolni.
– Mit nem ért ezen? Ismeri vagy nem az illetőt?
– Nem azt mondtam, hogy nem értem, hanem azt, hogy nem tudok rá válaszolni. Ugyanis nem mindegy, hogy csak látásból ismerem-e vagy név szerint is, esetleg mindkettő, tehát előbb az ismeretség fogalmát kellene tisztázni.
– Megismétlem a kérdést: ismeri vagy nem? – tajtékzott az ügyész.
– Látásból talán igen, ezt a lehetőséget nem zárom ki, de név szerint nem.
Végül így is került jegyzőkönyvbe. Hasonlóan „precíz” beszélgetés folyt egy órán keresztül. Borítékolhatóan nem én leszek az ügy koronatanúja, de igazság szerint nem is bánom...

 

2014. OKTÓBER 29. – NEGYVENÉVES AZ INTERNET

Az internet ősének tekintett ARPANET-en 1969. október 29-én küldtek először üzenetet, stílszerűen a rendszer rögtön le is fagyott. Negyven évvel ezelőtt kiépült az állandó kapcsolat a Stanford Egyetem és a UCLA között, és megpróbálkoztak az üzenetküldéssel. Charles Kline, a UCLA egyik hallgatója gépelte be a „login” szót, amiből csak annyi ment át, hogy „lo”, aztán a rendszer lefagyott. Ezután egy óra alatt újra létrehozták a kapcsolatot, és sikerült a teljes üzenetküldés, részletesebb internettörténelem itt.

Címkék: kaleidoszkóp

SZEPTEMBERI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2014.09.30. 18:35

2014. SZEPTEMBER 1. – SZIRÉNAPRÓBA BUDAPESTEN

A budapesti lakossági riasztó-tájékoztató rendszer első szirénapróbáját délelőtt 11 órakor tartották. Budapesten három veszélyes üzem – Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára Zrt., Richter Gedeon Nyrt., Egis Gyógyszergyár Zrt. – környezetében 52 monitoring- és 317 riasztó-tájékoztató végpontot telepítettek, a riasztható lakosok száma megközelíti a 190 ezret. A riasztókat a IV., a IX., a X., a XIII., a XIV., a XV., a XVI. és a XIX. kerületben helyezték el, ezeket a szirénákat minden hónap első hétfőjén tesztelik, de októberben, novemberben és decemberben csak csökkentett üzemidejű próbát tartanak. A katasztrófavédelem vegyvédelmi riasztórendszere abban az esetben riasztja a lakosságot, ha egy ipari üzemből veszélyes anyag kerül a levegőbe. A meteorológiai, vegyi monitoring- és lakossági riasztórendszer a riasztáson és a lakosság tájékoztatásán túl a veszélyes anyag terjedéséről is szolgáltat információkat.

 

SZEPTEMBER 4. – VÁRATLAN TALÁLKOZÁS

Megint bebizonyosodott, hogy milyen kicsi a világ. Éppen a szokásos buszt, a 21:56-os 181-est vártam a Gyáli út és az Ecseri út sarkán, amikor odalépett hozzám az egyik volt újságíró kollégám. Évek óta nem találkoztunk. „Hát te mit keresel itt?” – kiáltottunk fel egyszerre... Mint kiderült, időközben nyugdíjba ment, és hogy ne unatkozzon, mellékállásban a TNT-nél, az Ecseri úton vállalt melót. Még ilyen meglepetést!... Egyébként az alsó szomszédom is a környéken dolgozik, és szintén este tíz körül végez. Mostantól legalább lesz társaság hazafelé.

 

SZEPTEMBER 5. – NULLADIK TÍPUSÚ BLOGOLÁS

Hosszas gondolkodást követően kitaláltam az UFO Riport című, újonnan induló blogom tematikáját. Egyrészt betartom a korábbi ígéretemet, miszerint az interneten életre keltem a régi ufós, sci-fi és new age magazinokat, másrészt nem szeretnék szerzői jogi problémákat az utánközlésekkel. Éppen ezért teljes cikkek átmásolása helyett egy-egy – 5000 karakter terjedelmű – blogbejegyzésben egy egész lapszám tartalmi kivonatát közlöm majd olvasmányos formában, idézetekkel tűzdelve. Ez valóban újságírói munka lesz, a tartalmi feltárás miatt a könyvtáros szakmához is kötődik, és heti frissítésekkel az újdonság varázsának illúziója is megteremthető. S persze párhuzamosan lehet foglalkozni több magazinnal is. Nem aggódom, hogy bárki is lenyúlja az ötletet – mivel egy fillért nem lehet vele keresni. Nekem viszont személyre szabott munka lesz, és néhány évig eltarthat…

 

SZEPTEMBER 8. – AKTUÁLIS FÉLÉV AZ EGYETEMEN

Izgalmasabbnál izgalmasabb tárgyak várnak rám ebben az egyetemi félévben is: osztályozási rendszerek, információkereső nyelvek, tartalmi feltárás; könyvtár- és információtudomány; formai feltárás, dokumentumleírás; üzleti információ; projektmenedzsment; filozófiatörténet; társadalomismeret. Ez így – a közalkalmazotti munka és mellékállás mellett – talán elég is lesz… Szabadkreditért még felvettem volna ufológiát, de ilyen tárgyat sajnos nem hirdettek…

 

SZEPTEMBER 20. – PIHENŐ A KÉT-BÜKKFA-NYEREGNÉL

DSC00470.JPG

Délelőtt felmentem Pilismarótról Dobogókőre a „kerékpározásra kijelölt erdészeti magánúton”. Tizenöt kilométert csak felfelé kell tekerni megállás nélkül, cserébe visszafelé lehet végig száguldani, már amennyire az út minősége engedi. Vigyázat, egyetlen rossz mozdulat, és meg sem áll az ember a szakadék aljáig... De csak ajánlani tudom az útvonalat, mert nagyon hangulatos, és a Két-bükkfától Huta, Esztergom vagy Pomáz felé is tovább lehet menni.

 

2014. SZEPTEMBER 27. – SZÉLMALMOK A TÉSI-FENNSÍKON

Tés, a Bakony legmagasabb települése Várpalotától 14, Zirctől 32 kilométerre fekszik. A Tési-fennsík egykor királyi vadaskert volt, és a környékhez több Mátyás-monda is fűződik. A tési szélmalmok ipartörténeti emlékek, ma is működőképes állapotban. Az 1840-ben épült Helt-féle és az 1924-ben épült Ozi-féle szélmalmok jellegzetessége a körbe forgatható zsindelytető, a kőből készült malomtörzs és a hat vitorla. A dunántúli szélmalomipar utolsó emlékei fénykorukban gabonát őröltek, maximális kapacitásuk kedvező szélviszonyok mellett napi négy mázsa volt. A Táncsics Mihály utca 20. szám alatt található egy század eleji, eredeti szerszámokkal felszerelt kovácsműhely, valamint régi földművelő eszközöket és használati tárgyakat bemutató udvar, amely naponta 9-18 óra között tekinthető meg.

 

2014. SZEPTEMBER 28. – BÁTORKŐ VÁRA

DSC00518.JPGBátorkő várát a XIII. században építették a Vár-völgy hajlatában, egy kimagasló kőszirtre. A Bakony magasabb hegyoldalai jól elrejtették az ódon sasfészket. A XIII-XIV. században egy váruradalom központja volt, és egyben a hegységen átmenő utak ellenőrzésére, vámszedésre is szolgált. 1326-ban Károly Róbert király birtokába került, majd később a Kont családnak adományozták. A XV. század elején megépült a palotai vár, Bátorkő vára elvesztette a jelentőségét. Állapota fokozatosan romlott, a XVII. századtól Puszta-palotának kezdték nevezni. A vár egy háromemeletes toronyból és egy szűk lépcsőfolyosón megközelíthető, mélyebb szintű bástyából állt. Bátorkő a hagyomány szerint Mátyás király vadászkastélya volt. A Várpalotán többször megforduló Petőfi Sándor egy kirándulás alkalmával, 1843-ban itt írta a Szeget szeggel című versét – olvasható a vár aljában elhelyezett tájékoztató táblán.

Címkék: kaleidoszkóp

AUGUSZTUSI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2014.08.31. 18:25

AUGUSZTUS 1. – VÉRADÁS A KAROLINA ÚTON

DSCN9579.jpg

Ma délután – életemben másodszor – véradáson voltam az Országos Vérellátó Szolgálat Karolina úti központjában. Kértem véradó igazolványt, a „nemes cselekedet” honoráriuma pedig egy 500 Ft-os étkezési utalvány. Évente legfeljebb ötször lehet vért adni, és két teljes véradás között legalább 56 napnak kell eltelnie.

 

AUGUSZTUS 5. – CSAK A PLAFON MARADJON

Mikor ma este le akartam húzni a kisszobai redőnyt, a kezemben maradt a gurtni, és egy pillanat alatt sötétség lett... Szerettem volna beakasztani még egy pulóvert a szekrény fogasára, de már nem kellett volna, abban a pillanatban leszakadt az is. Csak a plafon, a plafon maradjon a helyén!...

 

AUGUSZTUS 13. – ÚJ DIMENZIÓ A FOTÓZÁSBAN

DSC00250.jpgPontosan négy évet és húszezer fotót bírt ki az eddigi fényképezőgépem, és ahhoz képest, hogy a Nikon Coolpix L21 akkor a legolcsóbb kompakt gép volt, bőven kihoztam belőle a maximumot, sőt időnként még annál is többet… Most elérkezett az idő a váltásra.

Nagypapámtól kaptam 50 ezer forintos keretet, amiből három héttel ezelőtt a WestEnd Media Marktban vettem egy Sony DSC-H300 típusú gépet, de szinte azonnal bekrepált. Nem tudtam három napon belül visszavinni, így már csak javításra vették vissza. Két hetet kellett várnom az üzenetre, miszerint a fényképezőgép javíthatatlan, de kicserélik. Persze ugyanilyen típusúból addigra már nem maradt, így visszaadták a pénzt... Végül a Mammutban gond nélkül sikerült beszereznem, ráadásul kevesebb adminisztrációval, normális eladók közreműködésével. Sőt – legnagyobb meglepetésemre – pontosan ötezer forinttal, azaz 10%-kal olcsóbban! Mint megtudtam, az egyes Media Marktok árai eltér(het)nek egymástól, erre eddig nem is gondoltam. Lényeg, hogy tulajdonképpen nem is jártam rosszul!...

Ezzel egy „kicsit” jobb élmény lesz a fotózás, mint az eddigi kompakt géppel, amit a mai napon végleg nyugdíjba küldök. Fotós soha nem leszek, de „egyre jobban fotózó ember” egészen biztosan...

 

AUGUSZTUS 23. – FÉLSIKER TÚLÓRÁZÁSBAN

Csodával határos módon legalább félsikert el lehetett érni az intézményfenntartó központnál, ugyanis bizonyos mennyiségű túlórát engedélyeztek. Az „álomvilágban” élőknek üzenem, hogy közalkalmazottként amúgy nettó 483 Ft-os órabérért dolgozom, az állam ennyire becsüli a saját alkalmazottjait. Ha a KLIK betartja a túlórákkal kapcsolatos ígéretét, akkor fél évig átlagosan havi nettó 15 ezerrel kaphatok többet – de nyugtával dicsérd a napot… Immár szokás szerint idén is vállalom a szentestét, viszont szilveszterkor nem kell majd dolgoznom, csak december 31-én délelőtt és január 1-jén délután.

 

AUGUSZTUS 29. – KÖZÖSSÉGI VÁLTOZÁS

Hosszas munka után ma befejeztem a blogom és a közösségi profilom ellenőrzését. Több mint kétszáz blogbejegyzés összes fotóját jobb minőségűre, nagyobb felbontásúra cseréltem, és a legtöbb helyen lapozható albumokba tettem, a cikkeket pedig címkéztem. Az itteni idővonalra újra feltöltöttem néhány emlékezetes fotót az elmúlt két évből – ezeket egyelőre csak én látom –, a 2014 előtti posztokat innen töröltem, de az érdekesebbeket átmentettem a blogra. Ezentúl – és visszamenőleg is – a legtöbb itteni bejegyzésem nyilvános, akár a Twitteren. Így végre sokkal áttekinthetőbb minden, és nincs több felesleges posztolgatás.

 

AUGUSZTUS 30. – ESTI SÉTA A VÁROSBAN

DSC00339.JPG

Útvonal tömegközlekedéssel és gyalog: Kőbánya–Kispest – Ferenciek tere – BAH-csomópont – Sas-hegy – BAH-csomópont – Déli pályaudvar – Vérmező – Moszkva tér

Címkék: kaleidoszkóp

JÚLIUSI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2014.07.31. 19:48

2014. JÚLIUS 5. – METRÓPÓTLÁS HAJNALTÓL ÉJFÉLIG

Nem ehhez szoktam hozzá… Bár közel lakom az Üllői úthoz, a Lehel utcában alapesetben gyakorlatilag nincs forgalom. Így most a hétvégi metrópótlások miatt feltűnően zavaró, hogy hajnaltól késő estig átlagosan 10-15 másodpercenként (!) zúg el az ablakom alatt egy-egy Ikarus vagy más típusú rozzant BKV-busz. Minden metrószerelvényt öt csuklós busz pótol, így nem is meglepő ez a forgalom. Bele sem merek gondolni, mi lenne akkor, ha teljesen leállna a hármas metró – pedig nem sok hiányzik hozzá… De nem állítják le, amíg nem lesz a moszkvaihoz hasonló tömegkatasztrófa. Utóbbi viszont csak idő kérdése. Talán nem árt hozzászoknom ehhez a buszforgalomhoz.

 

2014. JÚLIUS 12. – PÁLOS CÍMER A REFORMÁTUS TEMPLOMON

DSCN4183.JPG

Pilismarót református egyháza 1560 és 1590 között alakult meg, amikor is templomot emeltek a falu közepén lévő dombtetőn. A főutcáról kétszáz lépcső vezet a templomig, amelynek kőkeretes kapuját a pálos rend címere díszíti, míg a bejárat feletti évszám az 1686-os átépítésre utal. A maróti földbirtokot 1493-ban II. Ulászló adományozta a pálosoknak, és a falu közel háromszáz évig, a rend 1786-os feloszlatásáig a szerzetesi közösség tulajdonában maradt. Ezt követően, több évtizedes bujkálás és nélkülözés után szerveződött újjá a református gyülekezet. A Szent Lőrinc tiszteletére felszentelt templomot 1820-ban Feigler Ferenc építőmester tervei szerint klasszicista stílusban átalakították, húsz méter magas tornya 1921-ben épült újjá egy tűzvész után.

 

2014. JÚLIUS 22. – INTERJÚ AZ INFEKTOLÓGUSSAL

Tegnap elkészítettem az interjút dr. Szlávik János infektológussal, a Szent László Kórház főorvosával. Magyarországon kizárólag itt, a hazai egészségügy helyzetét jól reprezentálóan lepusztult 14-es épületben kezelik a HIV-fertőzötteket. Fél órát kellett várnom a rendes váróban, ahol csupa HIV-pozitív beteg vett körül, és ez finoman szólva is meglehetősen szokatlan élménynek bizonyult, pedig igazából nem volt mitől félni, hiszen a vírus levegő útján nem terjed. Főorvos úr nagyon korrekten összefoglalta nekem a témát. Az interjú közlésével megvárom a most zajló nemzetközi AIDS-konferencia végét, így a téma valóban aktuális.

 

2014. JÚLIUS 28. – DOHÁNYZÁS OKOZTA DEPENDENCIA

Háziorvosom úgy rendel, mintha csak a sarki kocsmába térne be az ember. „Jó napot, mivel szolgálhatok?” – kérdezi mindig, én meg válaszolom: „Csak a szokásosat.” Öt percnél többet még soha nem kellett várni, egy percnél többet még nem töltöttem nála. Ma fordult a kocka, mert a helyettesítő orvos éppen az ellentéte. Másfél órát (!) szobroztam a rendelőben, és mire sorra kerültem, már „kissé” feszült voltam. Fél perc alatt elmondtam az élettörténetemet, majd kértem egy beutalót a tüdőgondozóba, mivel szeretnék leszokni a dohányzásról. Az asszisztens azonnal kinyomtatta a papírt, de közben folyamatosan csörgött a telefon, és a doktor úr addig nem írta alá, amíg meg nem hallgatta a fél Belváros nyugdíjasainak panaszait. Két órát töltöttem a rendelőben – többet, mint eddig életemben összesen… –, de most már kezemben a beutaló, amely szerint „kérem nevezett szíves vizsgálatát és ellátását, iránydiagnózis: F1720, dohányzás okozta dependencia (szindróma)”. Kíváncsian várom, vajon hány héttel vagy hónappal későbbre kapok majd időpontot, és egyáltalán hogyan tudnak segíteni az ilyen „szindrómában” szenvedőknek…

 

2014. JÚLIUS 30. – BABITS MIHÁLY NYARALÓJÁNÁL

IMG1754.jpg

Esztergomban található Babits Mihály (1883–1941) egykori nyaralója, emlékfalán kortársainak, barátainak, íróknak, költőknek, művészeknek az aláírásaival. Babits közel 60 műve született a présházból átalakított előhegyi villában, amelyet 1924-ben vett meg, és egészen haláláig itt töltötte a nyarakat feleségével, Török Sophie-val.

Címkék: kaleidoszkóp

JÚNIUSI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2014.06.30. 15:32

2014. JÚNIUS 1. – TÉVELYGÉS A HEGYMEGEN

Ma reggel Pilisszentlélek határában, a Hármashídnál szálltam le a buszról, és a Barát-kúti erdészház érintésével szerettem volna eljutni a Vaskapuhoz, majd tovább Búbánatvölgyig, de félúton fel kellett adnom a túrát – ilyen „emberemlékezet óta” nem fordult elő… –, mert egyszerűen nem találtam egy útelágazást a Hegymeg nevű részen. Nem volt megfelelően jelezve a turistaút, nem volt pontos a térkép, és – mint utóbb kiderült – én is hibáztam a távolság meghatározásával. Eltévedtem a TYCO feletti dombokon, és végül a dobogókői országútra jutottam vissza. Esztergom határából futólépésben igyekeztem a buszállomásig, így az utolsó pillanatban még éppen elértem a pilismaróti járatot. Legközelebb tehát Esztergomból folytatom majd, és másik irányból fogom megközelíteni a Vaskaput. Remélhetőleg nagyobb sikerrel…

 

2014. JÚNIUS 4. – MENETREND A TOLBUHIN UTCÁBAN

DSCN8595.jpg

Délelőtt Martonvásáron a Tolbuhin utcában (!) szálltam fel a pesti buszra. Szerencsére nem a kint maradt 1987-es menetrend szerint (nem) érkezett...

De ki volt Tolbuhin? „Fjodor Ivanovics Tolbuhin (1894–1949) szovjet marsall. Szolgált a cári hadseregben. 1918-ban csatlakozott a Vörös Hadsereghez, és végigharcolta a polgárháborút. A második világháborúban előbb a krími front parancsnoka (1941–42), majd az 57. hadsereg vezetője a sztálingrádi csatában (1942–43). 1943–45 között frontparancsnok. 1943-ban a Donyec-medence több jelentős városát is visszafoglalta a németektől, majd Jerjomenkoval együttműködve felszabadította a Krím-félszigetet. 1944 májusától a 3. ukrán front vezetője, ezúttal Malinovszkij fegyvertársa, a iasi-kisinyovi nagy győzelmet követően mindketten megkapták a marsallbotot. Ezután Tito partizánjaival együttműködve részt vett a belgrádi hadműveletben. Csapatait ezt követően Magyarországra rendelték, ahol azok főszerepet játszottak Budapest bevételében és a balatoni csatában. A háború után a délkelet-európai szovjet erők, később a Kaukázusontúli Katonai Körzet parancsnoka volt” – írja a Ki kicsoda.

 

2014. JÚNIUS 9. – SELEJTEZÉS TRAKTORZÚGÁSSAL

Este nyolcra megérkezett a Pilismarótról „importált” Hyundai hűtő. A kiszuperált Lehel ZLK 280 pedig már érzi a végzetét, úgy zakatol, mintha a Vörös Csillag Traktorgyár költözött volna az előszobába. Sajnálom, hogy a panellakás újabb ékességétől kell megválnom, de haladni kell a korral… Persze nem szabad elsietni: még az is csak mostanság tudatosul bennem, hogy véget ért a szocializmus…

 

2014. JÚNIUS 12. – MÉG NAGYOBB A NYOMOR

Tavaly 87 510 forint volt a létminimum összege, ennyi pénz kellett egy felnőttnek a létfenntartáshoz szükséges igények kielégítésére – közölte a KSH-ra hivatkozva a Világgazdaság. Két aktív korú felnőttnek egy gyermekkel már 210 024 forintra volt szüksége a minimális igények biztosítására, a nyugdíjasoknak 78 759 forintra. A létminimumhoz 134 ezer forintos bruttó fizetésre volt szükség. A minimálbér bruttó összege 98 ezer forint volt, ebből 64 190 forintot vihettek haza. Nyolc órás közmunkáért nettó 47 ezer forint járt, a szociális segély összege 22 800 forint. Eközben egyre nagyobb a nyomor, még a munkavállalók negyedének keresete sem éri el a létminimumot – írja a Népszava.

 

2014. JÚNIUS 13. – MAGYARORSZÁG NAPJAINKBAN

DSCN0547.jpg

 

2014. JÚNIUS 15. – EGYENESEN TOVÁBB

– Elnézést, ez a busz elkanyarodik? – fordult hozzám egy termetes asszonyság a 181-esen.
– Hát előbb-utóbb valamerre nyilván kanyarodik majd – válaszoltam informatívan.– Miért, hová szeretne menni, az Aszódi vagy a Távíró utca felé?
– Egyenesen – hangzott az értelmes felelet, miközben a busz élesen jobbra fordult.
– Egyenesen a…?
– Hát tovább.
Ez nem komplett, mondom magamban.
– Nézze, ha úgy vesszük, az út végén végül mindenki egyenesbe kerül – vetettem oda a napi bölcsességet, és leszálltam a következő megállónál.

 

2014. JÚNIUS 25. – SZOCIÁLIS ÉRZÉKENYSÉG

Könyvtártanból „természetesen” jeles!... Ennél jobb tételt nem is húzhattam volna: „A könyvtár szociális funkciói”. Bulvárosan egyszerűen: munkanélküliek, hajléktalanok és deviánsok a könyvtárban... Ezen kívül már csak egy-egy kérdés volt a megelőző állományvédelemmel és a raktározási rendszerekkel kapcsolatban, különös tekintettel az ugrószámos numerus currens rejtelmeire… Erről ennyit, jövő hétre már „csak” az információ- és tudásmenedzsment maradt, de ott valódi kihívás lesz ötöst szerezni…

 

JÚNIUS 28. – ELHUNYT HEGYI IMRE

Nyolcvankét éves korában elhunyt Hegyi Imre karnagy, újságíró, riporter. Építészhallgatóként az alakuló Állami Népi Együttesbe került, hivatásos énekes volt, majd betanító karnagy harmincöt éven át. Pászti Miklóssal az első magyar profi oratórium-énekkart szervezte meg. A Magyar Rádióban tényfeltáró, oknyomozó dokumentum-műsorokat készített 1965-től. Nevéhez fűződik a Névjegy című portréműsor és a Kovalik Mártával közösen készített Húszas Stúdió több ezer, egyórás műsora, a magyar dokumentumműfaj kiemelkedő alkotásai, mint például a Kék vér kutyabőr és a Vállalom. A Józsefváros című lap szerkesztője 1995-től volt. Az Állami Népi Együttes, a Magyar Rádió és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége örökös tagja. Munkásságát egyebek mellett SZOT-díjjal, Pour l’Ensemble-díjjal, Magyar Rádiózásért díjjal, Pulitzer-emlékdíjjal és többször Tolerancia-díjjal jutalmazták, megkapta a Magyar Rádió nívódíját és a MÚOSZ Aranytoll díját is. Hegyi Imrét a Magyar Rádió Nonprofit Zrt. saját halottjának tekinti.

Címkék: kaleidoszkóp

MÁJUSI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2014.05.31. 09:52

2014. MÁJUS 2. – ÜZEMZÁRÁS A FERENC KÖRÚTON

DSCN8105.JPG

 

2014. MÁJUS 6. – KÉTHARMADOS VÉLEMÉNY

Elgondolkodtató, bár új adatokkal nem igazán szolgáló felmérés látott nyilvánosságot az érettségi megkezdésével egy időben. A 20 és 35 év közötti fiatalok 48 százaléka végleg elköltözne Magyarországról, ha erre lehetősége lenne – derült ki a Bridge Budapest felméréséből. A megkérdezettek fele szerint Magyarországon nem érték, ha valaki sikeres, kétharmaduk szerint minden a szerencsén és a kapcsolatokon múlik, nem pedig a teljesítményen és a tudáson. A fiatalok közül egyre többen tartják fontosnak a külföldi tanulást vagy munkát, a megkérdezettek negyven százaléka dolgozna külföldön – írja a Népszava.

 

2014. MÁJUS 7. – INGÁZÁS EGÉSZ NAP

Az utóbbi időben naponta háromszor is változik a „második otthonom”, miután hétköznaponként általában a Lehel utca–Múzeum körút–Budai Vár–Gyáli út–Lehel utca tengelyen, azaz a lakás, az egyetem, a könyvtár és a munkahely között ingázom. És mi a helyzet az „első otthonnal”? Érzékelhetően kevesebb rezsit kell fizetnem, mióta csak aludni járok haza – így még a valódi rezsicsökkentést is sikerült megvalósítani…

 

2014. MÁJUS 8. – HÁROMEZRES TANULÓPÉNZ

Még szerencse, hogy havi két készpénzfelvétel ingyenes!... „Cserébe” az elmúlt havi átutalási jutalékokért 2200 Ft-ot (!) számlázott a bankom. Az áprilisi „zárlati díj” 899 Ft, a kártyainformációs SMS-díj 216 Ft, a számlainformációs SMS-díj 396 Ft volt. És mivel a májusi fizetés már kivételesen április 30-án rajta volt a számlán, de elfelejtettem, hogy az elmúlt hónapban már kétszer vettem ki – ingyenesen – pénzt, a tranzakciót 720 Ft-om bánta. Ez így összesen 4431 Ft a – szinte – semmire. Természetesen a tanulópénzt leszámítom, a közüzemi számladíjak banki átutalását pedig elfelejtem. Vissza a kőkorszakba – megéri minden hónap elején újra sorban állni a postán a sárga csekkekkel…

 

2014. MÁJUS 10. – KÁRTYAGYÁR A KAZINCZY UTCÁBAN

DSCN7514.jpg

Szerény emléktábla hirdeti a Kazinczy utca 55. szám alatti ház homlokzatán, hogy hajdan „e helyen állt Schneider József kártyafestő műhelye. Itt készült a magyar kártya 1836-ban, amely Tell Vilmos szabadságharcának felidézésével, a játékos kedvű honpolgárok nemzeti öntudatát élesztgetve, azóta is kézről kézre jár.” Az 1903-ban emelt egyemeletes épület elődjében nemcsak a városszerte ismert kártyagyár működött, hanem – mint a kapun rejtőző szimbólum bizonyítja – a Magyar Teozófiai Társaság székhelyének is otthont adott.

 

2014. MÁJUS 12. – SZAKDOLGOZATI TÉMAEGYEZTETÉS

Ma egyszer mentem be, de kétszer jöttem haza a munkahelyről. Reggel hatkor – a 24 órás műszak után – haza, délután vissza a saját műszakomba, majd este tízkor ismét haza. Közben voltam az egyetemen, ahol egyrészt négyes gyakorlati jegyet kaptam, másrészt „informális jelleggel” már a szakdolgozati témáról is beszéltem a leendő témavezetővel, aki örömmel vállalta a felkérést. Kétségtelenül ez a mai nap legnagyobb sikere, de én a kis sikereknek is tudok örülni, például annak, hogy meg lettem dicsérve a tegnapi rádióamatőr börze utáni segítségért, és még a blogjaim frissítésére is jutott elég idő a maratoni szolgálat alatt. Utóbbi a mentség a holnapi egyetemi hiányzásra is, éppen elég lesz szerdán korán kelni, amikor viszont – a változatosság kedvéért – a Széchényi Könyvtárban indítom majd a napot…

 

2014. MÁJUS 14. – KÉMFOTÓ A TROLIBUSZGARÁZSBÓL

DSCN8196.JPG

Ma délelőtt a kőbányai trolibuszgarázs mellett sétáltam el, és amikor megpillantottam a kellős közepén árválkodó, leselejtezett „ZIU-9-es típusú szovjet trolibuszt”, könnybe lábadt szemmel jutott eszembe, hogy ezen a rozsdásodó ócskavason néhány évvel ezelőtt még utaztunk… Később utánanéztem, a Budapesti Közlekedési Központ 2013. január 1-jén vonta ki a „rendszeres budapesti utasforgalomból a ma már korszerűtlen, de a budapesti városképet sokáig befolyásoló járműtípust”. A Wikipedia szerint a BKV összesen 172 ilyen trolibuszt vásárolt 1975–1982 között, 2011-ben a legidősebb forgalomban lévő kocsi élettartama elérte a 33 évet. Jellemző a budapesti közlekedésre…

 

2014. MÁJUS 23. – PARFÜMÜGYNÖK SZELETELVE

Kopognak. Félálomból magamhoz térve nyitom az ajtót. Egy „szimpatikus, kedves” fiatal pár áll a folyosón, kezükben parfümökkel és szórólapokkal.

– Szia! – mosolyog rám a lány.

– Hatvan másodpercetek van arra, hogy eltakarodjatok a házból, különben hívom a rendőrséget – válaszolom köszönés helyett.

– Hogy merészel így beszélni? Hívja nyugodtan a rendőrséget – mondja a srác pofátlanul nyugodtan. Még hogy a saját lakásomban nem beszélhetek úgy, ahogy akarok…

– Csak addig felszeletellek ebédre! – üvöltöm, és hirtelen ötlettől vezérelve felkapom a konyhaasztalon lévő kést.

Hanyatt-homlok menekültek le a lépcsőn, válogatott káromkodások közepette…

Én pedig jót nevettem a félálomban rögtönzött jeleneten. Nem is kellett kávé a mai ébresztéshez! És megúsztam, hogy hívatlan parfümügynököket kelljen ebédelnem. Már úgyis elkészült a rakott krumpli.

Címkék: kaleidoszkóp

ÁPRILISI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2014.04.30. 10:25

2014. ÁPRILIS 1. – MÚZEUMI BELÉPÉSRE JOGOSÍT

DSCN7672.JPG

 

2014. ÁPRILIS 6. – VASÁRNAPI ELSŐ SZAVAZÓKÉNT

Budapest 09. számú egyéni választókerületében, a XIX. kerület 2. számú szavazókörben – szokás szerint – én voltam az első szavazó. Miután a láthatóan izguló bizottság előtt, rutinos választópolgárként ellenőriztem az üres urnákat, aláírtam négy jegyzőkönyvet és az ellenőrző lapot, 06:09-kor leszavaztam, és negyed hétre már haza is értem. Itt tehát biztosan rendben indult a választás...

 

2014. ÁPRILIS 8. – MENNYI A PONTOS IDŐ?

Öt-hatéves lehettem, amikor egyszer édesapám mondta, hogy hívjam fel ezt a számot, és udvariasan kérdezzem meg, mennyi az idő. Én szépen bemutatkoztam, megkérdeztem, a néni elmondta, megköszöntem. Utána apukám kinevetett és „felvilágosított”… Érdekes, hogy a szolgáltatás a mai napig működik – az imént ellenőriztem –, de hogy milyen rejtélyes célból, nem tudom. Talán nem bunkóság, hogy ezúttal nem mutatkoztam be, és az információt sem köszöntem meg. Úgyis azonnal elévült.

 

2014. ÁPRILIS 12. – KÜLÖNÖS MARKETING

DSCN7838.JPG

Vajon hol érdemes sertés-egészségügyi szoftvereket reklámozni? – tette fel a kérdést nemrégiben az Urbanista. Jelentem, nemcsak Újpesten, hanem nálunk, Kispesten is – természetesen hasonló kivitelben. Csak azt sajnálom, hogy a szomszéd társasház falára került, és nem a miénkre. Lehet, hogy ott sokkal több disznóság történik?

 

2014. ÁPRILIS 14. – TARTALMAS HÉTINDÍTÁS

Kicsit hosszúra sikerült a mai nap… Éjfélkor még javában villamosoztam, de a reggeli „harci riadót” követően két órával már zh-t írtam az egyetemen. Utána három lyukasóra következett – amit természetesen neonfotózással töltöttem, ezúttal a III. és a IV. kerületben –, majd vissza az egyetemre, onnan pedig szokás szerint egyenesen a munkába, bár ma „akciósan” csak hét órát portázom, és az esti holtidőben lehet blogolni. Holnap hasonlóan mozgalmas nap lesz, és ki is kell használni, mert pénteken 16 órás műszak vár rám, vasárnap pedig 24 órás. Mondhatnám, hogy utóbbit is már alig várom, de nem teljesen fedné a valóságot…

 

2014. ÁPRILIS 17. – KATTINS ÉS MEGTUDOD!

„Ha csak egy videót nézel meg a héten, mindenképpen ez legyen!” „Ilyet még biztosan nem láttál!” „Ha ezt elolvasod, más szemmel tekintesz majd a világra!” – Már rendkívüli módon unom az ilyen és hasonló címeket és felkonfokat. Sőt, általában rá sem kattintok az efféle anyagokra, és nemcsak azért, mert agresszív és manipulatív módon próbálják növelni a nézettséget és az olvasottságot, hanem mert a „valóban elképesztő, igazán döbbenetes, soha nem látott” tartalmat ígérő, semmitmondó cím az esetek többségében még csak újdonságot sem takar.

E futószalagon készülő álszenzációk senkiházi szerzői arra sem veszik a fáradságot – feltehetően agyi kapacitásuk sincs hozzá –, hogy normális címet adjanak a közzétett anyagnak. Sajnos egyre több ilyennel találkozom a neten, egyúttal szelektálni is könnyebb: amikor felszólítanak (!), hogy „kattintsak rá és megtudom” vagy „lájkoljam az oldalt” – akkor természetesen csak azért sem teszem. És semmiről nem maradok le.

Címkék: kaleidoszkóp

MÁRCIUSI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2014.03.31. 10:28

2014. MÁRCIUS 2. – NEMERE ISTVÁNNAL AZ UFÓKONGRESSZUSON

DSCN7156.jpg

Az Ufómagazin és az Ufószövetség március 1-jén Kozmikus kaland címmel rendezte meg hagyományos tavaszi ufó- és energetikai kongresszusát az Újpesti Kulturális Központban. Nemere Istvánnal – aki Kalandok a Naprendszerben címmel tartott előadást – a művelődési ház bejáratánál sikerült egy közös fotót készíteni.

 

2014. MÁRCIUS 8. – ELSZOMORÍTÓ VALÓSÁG

Az óriásplakátok árnyékában, a választási hirdetések hazugságdömpingjével szemben elég csak körbenézni az országban és fővárosában. Néhány perces szemlélődés az utcán, metrón, buszon, villamoson lesújtó látvánnyal szembesít. És most elsősorban nem a mindent ellepő mocsokra és szemétre gondolok – persze arra is –, hanem a rettenetes szegénységre. Szinte rossz ránézni az emberekre. Mert az igazság az, hogy nemcsak az ország lepusztult és lerobbant, hanem a lakói is. Ócska ruhákat viselő, ápolatlan, foghíjas, rozzant, magukba roskadt emberek mindenhol. Nem csövesek – hanem a magyar átlag. A középosztály gyakorlatilag eltűnt, és maradt az, amit magunk körül látunk: egy balkáni ország elszomorító valósága.

 

2014. MÁRCIUS 15. – HÁROMMILLIÁRD HELYETT

Még három számot kellett volna eltalálni, de erre az egyszerű feladatra képtelen voltam... Így 3 054 187 380 Ft helyett be kell érnem 1335 Ft-tal. Persze a kicsit is becsülöm... És igazat kell adnom az egyik ismerősömnek: „Mit is kezdtél volna hárommilliárd forinttal? Ezt legalább el tudod költeni...”

 

2013. MÁRCIUS 16. – JÓZSEF ATTILA SZOBRÁNÁL

IMG1382.JPG

 

2013. MÁRCIUS 18. – TALÁN MEG LEHET ÉRTENI

Megértem azokat, akik az Orbán-rezsim alatt jobban jártak – ezáltal úgy érzik, hogy Magyarország jobban teljesít –, a Fiatal Demokraták Szövetségére szavaznak majd. Én egyáltalán nem jártam jobban, és ezt bérpapírokkal, közüzemi számlákkal, bevételi és kiadási nyilvántartásokkal is igazolni tudom. Pedig milyen jó lenne most azt mondani, hogy „sokkal jobban élek, mint négy éve”! Milyen egyértelmű, egyszerű és nagyszerű lenne a szavazólapon a Fidesz rubrikájába tenni az ikszet! Ezt sajnos nem tehetem. De az ellenzéki oldalról sem győzött meg igazán egyetlen párt vagy pártszövetség sem. Szavazni mégis el kell menni, de a voksomat – most először – nem valami mellett, hanem valami ellen fogom letenni. Nem éppen magasztos érzés, de lelkiismeretesen nem szavazhatok a folytatásra. Talán meg lehet érteni.

 

2014. MÁRCIUS 21. – SEGÉDHÁZFELÜGYELŐ A BELVÁROSBAN

DSCN7606.JPG

Épp néhány napja olvastam Tibi bácsi blogján a házmesterről és a viceházmesterről. Mai belvárosi sétámon ma már alighanem ritkaságszámba menő kiírást pillantottam meg az egyik Irányi utcai lakóház kapucsengőjén…

 

2014. MÁRCIUS 31. – HÁZTÓL HÁZIG HÚSZ PERC ALATT

Nem mellékes szempont, hogy – a négyes metróhoz kapcsolódó menetrendi változtatások miatt – ezentúl késő esténként rekordidő alatt hazaérek a munkából. A Zombori utcától 21:56-kor induló 181-es körjárat megszűnt, de ugyanekkor indul busz a Gyáli út–Ecseri út sarkáról, tehát csak öt percet kell sétálni. Az eddigi hat perc helyett alig két percet kellett várnom a metróra az Ecseri útnál, és a Határ úti érkezéshez csatlakozva indítják az 50-es villamost új időpontban, 22:06-kor. Ez azt jelenti, hogy ma este a szokásos két átszállással – két megálló busszal, két megálló metróval és szintén két megálló villamossal – 20 perc alatt megtettem az utat háztól házig. Remélem, ez a megoldás az ötös metró indításáig így marad…

Címkék: kaleidoszkóp

FEBRUÁRI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2014.02.28. 10:35

2014. FEBRUÁR 3. – HASZNOS INFORMÁCIÓ

DSCN7117.JPG

 

2014. FEBRUÁR 4. – TÍZÉVES A KÖZÖSSÉGI HÁLÓ

Szerencsére engem nem érint a tízéves Facebook „évfordulós” videója, hiszen a közösségi oldalról hónapokkal ezelőtt az összes fotómat likvidáltam – a profil- és a borítókép kivételével –, és azóta is csak ideiglenesen, mutatóba töltök fel fotókat. Sőt, időközben az összes szöveges bejegyzést is töröltem 2010-től 2013-ig, de a legjobbakat átmentettem a blogokra – illetve már eleve párhuzamosan posztoltam –, s persze a legtöbb fotó is megtalálható itt.

Érdekességként elárulom, hogy két évvel ezelőtt a közösségi oldalról szóló film hatására (!) kezdtem el blogolni, s azóta közel félezer posztom született. És már tervezem a következő lépést: egy önálló honlap létrehozását, a jelenlegi privát és tematikus blogok összevonásával. Bár a Facebookot már kezdem unni, még nyilván hosszú ideig fontos szerepet tölt majd be az ismerősökkel való kapcsolattartásban – ezt a hasznát nem vitatom –, és nem felejtem el azt sem, hogy korábban sokat segített a nyomtatott sajtóból az internetes publikálásra való áttérésben.

 

2014. FEBRUÁR 8. – KERESZTAPA A BÖRTÖNKÖNYVTÁRBAN

Egy érdekes téma a Könyv, Könyvtár, Könyvtárosból: „A Szegedi Fegyház és Börtönben 2005-ben megvizsgálták, hogy melyek a legkeresettebb könyvek: Mario Puzo A Keresztapa című műve, Ajtmatov Vesztőhely című regénye, valamint John Fowles-tól a Lepkegyűjtő. Mindez nyilván a bűnmítosz iránti érdeklődésre utal. Népszerű még a cigány nyelvkönyv, amit a nem roma származásúak is előszeretettel forgatnak, hogy jobban el tudjanak igazodni a börtönvilágban.”

 

2014. FEBRUÁR 10. – A BARCSAY UTCA MÚZSÁI

DSCN6987.JPG

Az erzsébetvárosi Magyar Királyi Állami Főgimnázium – a mai Madách Imre Gimnázium – Barcsay utca 5. szám alatti épületét több mint 120 évvel ezelőtt, 1892 szeptemberében adták át. Az 1881-től a Klauzál utcában működő iskola új helyszínének keresése már 1886-ban megkezdődött. A bőséges telekkínálat ellenére az építkezés megkezdése körüli huzavona négy évig tartott. Bobula János építőmester a teljes Barcsay utcai frontot kívánta beépíteni. A költségek azonban meghaladták volna a lehetőségeket, így aztán egy klasszicista saroképületet tervezett.

A Barcsay utca 5. számú iskolaépület homlokzatának legszebb, leglátványosabb dísze az a négy allegorikus kép, amely a középrizalitot keretezi. A „Barcsay” két múzsáját és két szibilláját, azaz jósnőjét Stettka Gyula festőművész alakjai után a világhírű velencei Candiani cég készítette a századfordulót megelőző években. Az elegáns itáliai mozaikképek szerencsére ma is eredeti állapotukban láthatóak, hiszen 2000 novemberében igényesen felújították őket.

 

2014. FEBRUÁR 22. – NOSZTALGIA A VIDÉKI ÉLET IRÁNT

„Kétféle ember létezik: az egyik csak vidéken tudja elképzelni az életét, a másik pedig – még ha jól érzi is magát városon – nosztalgikus hangulatot érez a vidéki élet egyedi íze iránt. Nekik készül a péntekenként megjelenő Szabad Föld. Magyarország egyik legnagyobb múltú, 70. évfolyamába lépő hetilapja büszkélkedhet egyúttal az egyik legnagyobb és legstabilabb előfizetői táborral is, bizonyítván, hogy olvasóink mindig nagy bizalommal fordultak hozzánk, újságkészítőkhöz és a nálunk publikáló szakemberekhez.” Épp most hosszabbítottam meg az előfizetést újabb negyed évre.

 

2014. FEBRUÁR 25. – PORTÁSHUMOR A RÁDIÓKABARÉBAN

Kétfajta portás dolgozik a magyar közintézményekben: az egyiket azért nem lehet kijátszani, mert nagyon ravasz, a másikat meg azért, mert nem is ül ott. Az előbbi kategóriának adózott tisztelettel Litkai Gergő és Lorán Barnabás A portás című jelenettel, melyben a portás Mogács Dániel, az alábbi Rádiókabaréban 34:45-től. Mi a technikumban azért ennél – remélhetőleg – barátságosabbak vagyunk…

„– Hogy hívják a kisméretű szemcsés anyag tárolására alkalmas szatyrot?
– Mondja, hogy nem tudja, különben elakad.
– Nem tudom.
– Portáska.
– Na ilyen egy vicc! És még azt mondják, hogy felesleges ide a biztonsági őr.”

Címkék: kaleidoszkóp

JANUÁRI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2014.01.31. 15:48

2014. JANUÁR 5. – GAZDASÁGI TUDATLANSÁG

Kivételesen azért (is) vállaltam most a vasárnapi 24 órás műszakot, hogy nyugodtan tudjak készülni a keddi vizsgára. Így is történt, reggel 7-től este 8-ig tanultam a gazdasági, vállalkozói és jogi alapismereteket. Költői kérdés, hogy jelenlegi portásként vagy leendő könyvtárosként nem veszem majd hasznát a könyvelés alapjairól, az üzleti terv felépítéséről vagy éppen az értékpapírok típusairól szóló ismeretnek… Én amúgy is csak a „Hogyan vihető csődbe az egyéni vállalkozás, az egyénnel együtt?” című kérdésre tudnék autentikus választ adni, de ilyen tétel nem szerepel, a többi meg nem érint. Persze ki tudja, mit hoz a jövő, mert ha Nemzeti Könyvtár Kft.-t, ahol valódi könyvek helyett fiktív könyvelés lesz, vagy ELTE Nyrt.-t, ahol a tanárok minden előadásról számlát adnak majd, akkor tizenkettőből egy tétel legalább értelmet nyer.

 

2014. JANUÁR 6. – „SZELEKTÍV” HULLADÉKGYŰJTÉS

Tegnap kiraktam tíz zsák zöldhulladékot – az erre rendszeresített „Kerti zöldhulladék” feliratú zsákban –, az imént jött a kukásautó, és a saját szememmel láttam, amint laza mozdulatokkal az összes zsákot belehajigálták a rendes kukába, majd borították is a többi szemét közé. Eddig a begyűjtési időszakon kívül is külön elvitték a kihelyezett zsákokat. „Tegyünk együtt környezetünkért!...” – olvasom az FKF Zrt. honlapján, némi iróniával. Egy százliteres zsák 230 Ft – az ár tartalmazza az elszállítás és a komposztálás költségeit, hát persze... –, így most 2300 Ft ment szó szerint a kukába. Ennyit a „szelektív” gyűjtésről.

 

2014. JANUÁR 10. – EGY FOKOZATTAL FELJEBB

Immár három éve dolgozom közalkalmazottként, így a mai naptól egy fizetési fokozattal feljebb ugrottam: C1-ről C2-re. Ennek azonban nincs érdemi jelentősége, hiszen ezt az összeget fel kell kerekíteni a garantált bérminimumra, azaz 118 ezer forintra, amely bruttó négyezer forinttal, nettó 2620 Ft-tal több az előző évinél. Tehát – aki nem tudná (!) – az úton-útfélen reklámozott „több mint százezres” minimálbér nem a kézhez kapott összeg, erről szó sincs! A „B” kategória ezentúl 66 480 Ft-ból vegetál, a „C” kategóriások pedig 77 290 Ft-ból próbálnak életben maradni. Sok sikert magunknak – és a valódi megélhetéshez a lehető legtöbb túlórát, pluszmunkát!...

 

2014. JANUÁR 12. – DÉLSZLÁV HÓDOLTSÁG MAGYARORSZÁGON

A Szabad Föld legfrissebb számában – LXX. évfolyam 2. szám, 2014. január 10. – jelent meg egy érdekes összeállítás, ebből idézem az alábbiakat. „A török hódoltságot valójában nem is a török etnikumnak »köszönhetjük« – lepte meg az egri konferencia hallgatóságát dr. Sudár Balázs történész. A kutatásokból ugyanis kiderült, hogy a nálunk tartózkodó oszmán alattvalók a délszláv népességből kerültek ki: hódítóink javarészt bosnyákok, szerbek és albánok voltak. A korabeli zsoldlisták tanúsága szerint hódítóink több mint kilenctizede a Balkánról érkezett, született törökök csak elvétve vetődtek ide. A lófarkas zászlót kitűző sereg negyede-ötöde keresztényekből állt. Az Oszmán Birodalomnak két magyar származású nagyvezíre is volt a XVI. században. Ha valaki tehetséges volt, rabszolgasorból kiemelkedve is felkapaszkodhatott a ranglétrán. Nem a vérségi származás, hanem az oszmán kultúra volt az összetartó erő. Mindez arra utal: ideje lenne átírni a történelemkönyveket. Nem olyan egyszerű a képlet, miszerint a törökök elfoglalták az országot, és 150 évig az ellenőrzésük alatt tartották.”

 

2014. JANUÁR 15. – LÁTOGATÁS A NÉPSZABADSÁGNÁL

Délelőtt az egyik volt kollégámmal találkoztam, és először jártam a Népszabadság új szerkesztőségében. Három emeletről egyetlen szintre csökkent az egész szerki, ráadásul egy plázához kapcsolódó irodaházban, közvetlenül a Blikk felett kapott helyet. Nagyon modern, bár éppen olyan idegen is az egész. Viszont megérte bemenni, mert csak meg kellett kérdeznem, hogy „segíthetek-e valamiben”, és rögtön kaptam pluszmunkát. Érdekes, testhez álló feladat lesz. De mindent a maga idejében!...

 

2014. JANUÁR 18. – KUDARCBA FULLADT ELKÉPZELÉS

Megbukott a kormány ócsai szociális lakóparkja: a 2,7 milliárdból épült 80 házat átminősítették a katasztrófa sújtotta területekről kitelepítettek átmeneti szállásává, ezzel a lépéssel a kormány beismerte, csúfos kudarcba fulladt az elképzelés – írja tegnapi közleményében Korózs Lajos, az MSZP elnökségi tagja.

Mint ismeretes, a kormány eredetileg 500 házat szeretett volna felhúzni az ócsai lakótelepen, végül csak 80 ház készült el, és csak 42-t sikerült benépesíteni bajba jutott devizahitelesekkel. Nem csoda: a mesterségesen létrehozott, 80 házból álló lakópark csaknem 5 kilométerre fekszik Ócsától, a közlekedés Budapestre meglehetősen nehézkes. Ráadásul az ország más részéből ideköltöző devizahitelesnek fel kellene adnia a munkáját a költözés miatt. A lakópark házai egyenként 70 millió forintba kerültek, holott a vidéki kisvárosokban 8-10 millió forintért is lehet házakat, lakásokat vásárolni – olvasható a Népszava mai számában.

 

2014. JANUÁR 20. – SZOMORÚSÁG, SZÉGYEN, SZEGÉNYSÉG

Örömmel konstatáltam – mérhetetlen cinizmussal vegyesen –, hogy már csak 2 314 783 Ft azaz kétmillió-háromszáztizennégyezer-hétszáznyolcvanhárom forint köztartozásom maradt! Az APEH jogutódja ekkora összegre tart igényt a 2003-tól 2008-ig létező egyéni vállalkozásom, azaz saját magam után (!) be nem fizetett járulékok miatt. Tartozásomat a munkabérből vonják, így 2013-ban összesen 381 539 Ft-ot törlesztettem. És ez csak a késedelmi kamat volt… Most kezdődött a „tőke” kifizetése, amely eltarthat 2021-ig is. Mindezt egy kényszervállalkozás miatt. Ez Magyarország. Szégyen, szomorúság, igazságtalanság, szegénység. És a szegény ember – fizet.

 

2014. JANUÁR 23. – AZ UTOLSÓ NÉVJEGYKÁRTYA

„Az utolsó személyszállító vonat Újpest irányába elhagyta az állomást. Már csak Kőbánya felé indul vonat” – recsegte a szovjet metró szocialista hangosbemondója a Corvin-negyednél, leánykori nevén Ferenc körútnál. Az Ecseri útnál 23:36-kor már a karbantartó vonattal találkoztunk. Csodával határos módon a csatlakozás is biztosított a Határ úttól 23:43-kor induló éjszakai buszra, így ezzel utaztam hazáig.

Leült velem szemben egy gyönyörű, sötét hajú, nagyjából egyidős lány. Ránéztem, visszanézett, önkéntelenül is elmosolyodtam, visszamosolygott. Mielőtt leszállt volna a soron következő megállónál, hirtelen ötlettől vezérelve előkaptam és a kezébe nyomtam az utolsó névjegykártyámat… Lehet, hogy először és utoljára láttam a kislányt. De az is lehet, hogy utolsókból lesznek az elsők. Rövidesen kiderül.

 

2014. JANUÁR 25. – VALÓBAN AKTÍV FÉLÉV

Időközben kiderült a még hiányzó vizsgaeredmény, szerencsére sikerült. Ezzel megszereztem azt a kreditmennyiséget, amivel biztosan folytathatom az egyetemet, és a továbbiakban nincs hasonló „kreditfigyelmeztetés”. Egyetlen vizsga maradt hátra, azt megpróbálom jelesre letenni, és akkor pontosan négyes lesz a félévi átlagom. Utóbbinak csupán annyi a jelentősége, hogy bebizonyítottam: teljes munkaidő mellett is tudom jó eredménnyel végezni az egyetemet. Elégedett vagyok, hiszen több mint tízéves kihagyás után ültem vissza az iskolapadba, és ez volt ez az első „valóban aktív” félévem. Közben meg is szerettem az egészet. Hiába, én most nőttem fel ehhez.

Címkék: kaleidoszkóp

DECEMBERI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2013.12.31. 11:25

2013. DECEMBER 6. – HATÁROZOTT VÉLEMÉNY

Kopognak a lakás ajtaján.
– Ki az és mit akar?
– Jó napot kívánok, elnézést a zavarásért, egy közvélemény-kutatást végzünk, lenne pár percre válaszolni néhány kérdésünkre?
– Mi a kérdés?
– Először is, önnek mi a legfontosabb az életében?
– Most éppen az, hogy villámgyorsan takarodjál innen.

 

2013. DECEMBER 10. – „MAGYARORSZÁG JOBBAN TELJESÍT”

Hazánkban immár a statisztikák szerint is balkáni állapotok uralkodnak. Az EU legszegényebb 20 régiójának listáján már csak román, magyar és bolgár térségek szerepelnek; a magyar vidék olyan országoknál is szegényebb, mint Dél-Afrika vagy Kolumbia. Bevételeink tekintetében Európa utolsói között kullogunk, a megyék rangsorát vezető Budapest egy főre jutó éves vásárlóereje csak a balti államok szintjét éri el… De azért – mint tudjuk – „Magyarország jobban teljesít!”. És mi lenne akkor, ha nem teljesítene jobban?...

 

2013. DECEMBER 12. – GYÁSZOS MEGSZAKÍTÁS

Éppen húsz évvel ezelőtt, 1993. december 12-én, vasárnap délután 5 órakor szokás szerint leültem nézni a Walt Disneyt… És egyszer csak váratlanul elsötétült a képernyő, gyászinduló kezdődött. Ez a pillanat örökre egy generáció agyába vésődött. Húsz éve halt meg Antall József, Magyarország rendszerváltás utáni első miniszterelnöke. Hozzáteszem, azóta sem tudtuk meg, hogy mi történt Dagobert bácsi fagylaltrakományával. Ezzel még adós nekünk a Magyar Televízió. Ideje volna befejezni a mesét.

 

2013. DECEMBER 16. – BESZÍVOTT LÉPCSŐHÁZ

Hajnalban olvasom a kiírást a liftajtónkon: „Megkérem azt a kedves lakótársat, aki rendszeresen szív füvet otthon, hogy fejezze be ezt a tevékenységét, különben kénytelen leszek a hatóságokhoz fordulni. A szellőző az összes füstöt a felsőbb szintekre viszi. Köszönettel: egy 11. emeleti lakó.”

 

2013. DECEMBER 17. – DÉLELŐTTÖS MŰSZAKBAN

Ezen a héten 40 óra helyett 72 órát dolgozom, ráadásul nagyrészt nem a saját műszakomban. De hamar meg tudnám szokni a délelőttös műszakot, nekem ugyanis nem okoz gondot hajnali 4-kor – vagy akár korábban – kelni… És mivel ilyenkor még sem a metrón, sem a buszon nincs tömeg, szinte valódi élmény munkába jönni… Tíz perces sétával, egy átszállással is beérek 25 perc alatt. Ez napközben elképzelhetetlen. Milyen más nyugodtan elkezdeni egy műszakot, és nem a tömegnyomortól feszülten, félórás embergőz-szipuzás után.

 

2013. DECEMBER 18. – LÁTOGATÁS ZSUZSA NÉNINÉL

zsuzsaneni_illusztracio.jpg

Tegnap meglátogattam Erdélyi Zsuzsannát. Az idén 92 éves Kossuth-díjas néprajztudóst 2000-ben ismertem meg, amikor az első cikkemet írtam a Népszabadság Budapest mellékletébe az első négyemeletes pesti ház történetéről. Előző könyve, a „…Századokon át paptalanúl…” két éve jelent meg, és már tervezi a folytatást… Én a „Hegyet hágék, lőtőt lépék” harmadik, 1999-es kiadását vittem neki dedikálni, de kiderült, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert ő „fércmunkát nem ad ki a kezéből”, és aki könyvet visz neki dedikálni, annak az adott kötetben kijavítja a sajtóhibákat. Így hát leültetett maga mellé, és egy lista alapján elkezdtünk tollal és korrektorral javítani… Másfél óra alatt végeztünk az 1100 oldalas könyvvel, ezután dedikálta a könyvet. Nem mindennapi élmény volt…

 

2013. DECEMBER 20. – HARMINC ÉVEN FELÜLIEKNEK

„Az X-eket az évtizedek szinonimájaként használók rosszul ismerik a római számokat. Mert bár a római X valóban az arab 10-nek felel meg, és a XX valóban a 20-nak, ez a számozás nem használható a végtelenségig, csak 30-ig (XXX). A 40 ugyanis már XL. Amiben – mint láthatjuk – nincs négy darab (negyedik) X. Sőt, az 50 az már végképp L, amiben pedig már egyetlen X sincsen. Következtetés: legfeljebb a harmadik X-et lépheti át valaki, azon túl az X-ekkel már ne próbálkozzunk.” (Kulcsár István: Ezek is „visszaköszönnek”. In: Édes Anyanyelvünk 2013/5., p. 6.)

 

2013. DECEMBER 21. – NYUGDÍJAZÁS 2050-BEN

Jelen állás szerint – ha jól tudom – 40 év munkaviszony után, legkorábban 65 évesen mehetek nyugdíjba. Hiába dolgozom már 2003 óta, az egyéni vállalkozás nem számít, a közalkalmazotti munkaviszonyom pedig 2010-ben kezdődött. Ez esetben 2050-ben, 67 évesen nyugdíjaznak majd. Születéskor várható élettartamom 65 év, tehát „statisztikailag” és nyugdíjkifizetés szempontjából velem nem lesz sok probléma, mert ledolgozom az életemet – és ennyi volt. Sőt, még én jövök majd két évvel…

 

2013. DECEMBER 26. – ÉTELOSZTÁS A BLAHÁN

Magyarország már az éhezők számát tekintve is „jobban teljesít”!... Még soha nem láttam annyi embert sorban állni a Rákóczi úton, mint ma délben, ételosztás előtt: majdnem a Vas utcáig, az Urániáig kígyóztak a sorok, teljes járdaszélességben… Ezt látva bizony megbecsüli az ember, hogy a szentestét munkával töltötte – és nem nélkülözéssel!

Az MTI fotóján „a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének szegényélelmezési programját megvalósító Ételt az Életért Közhasznú Alapítvány munkatársai meleg étellel segítenek a rászorulóknak. A háromnapos karácsonyi élelmiszer- és ebédosztáson 4500 adag, mintegy 32 tonna élelmiszert osztanak ki.”

 

2013. DECEMBER 27. – VÁLASZTÁSI BÉRPÓTLÉK

„Bérpótlékot kapnak a szociális, a gyermekvédelmi és gyermekjóléti ágazatban dolgozók januártól. Az ágazati bérpótlék összege személyenként 5-11 százalékos béremelést jelent, amely havi 6-17 ezer forinttal emeli meg a fizetést. Az érintettek a magasabb összeget először jövő márciusban kapják majd meg, de az visszamenőleg, tehát már a januári bérükre is vonatkozik” – hallom a rádióban. Micsoda véletlen, hogy éppen márciusban – a választások előtt egy hónappal –, ráadásul visszamenőleg kapnak majd pótlékot, hogy egyszerre nagyobbnak tűnjön az összeg!... Nem mintha nem tudnának már korábban utalni. Ki van ez találva, kérem szépen.

 

2013. DECEMBER 28. – TEMATIKUS TÁRSKERESŐ

DSCN6748.JPG

Nem nekem találták ki az „ismerkedős” oldalakat, de a Túratárssal – mint tematikus társkeresővel – kivételt tettem, ide regisztráltam. Nálam egy szabály van: mindig a legkorábbi vonattal vagy busszal indulok útnak, ehhez pedig általában hajnali 3 körül kell kelni. Ha akad még ilyen „megszállott”, azt meg fogom találni… Nyáron Becskétől folytatom az Országos Kéktúrát a Nagy-Milic felé, és – az anyagi lehetőségek függvényében – a hiányzó dunántúli szakaszokat is el kell kezdeni pótolni. Most azonban aktuális feladat a több ezer idei túrafotó átválogatása…

Címkék: kaleidoszkóp

NOVEMBERI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2013.11.30. 12:35

2013. NOVEMBER 5. – UTOLSÓ MOHIKÁNKÉNT

Egy pótkézbesítés kapcsán kiderült, hogy „utolsó mohikán” lettem a 130 lakásos társasházban: novembertől már csak nekem jár nyomtatott napi- és hetilap. Az elmúlt években fokozatosan kihaltak az olvasók, illetve – anyagi okokból – mindenki lemondta a különböző előfizetéseket. Én most még újabb negyedévre meg tudtam hosszabbítani hármat – a Népszavát 8700 Ft-ért, Szabad Földet 2700 Ft-ért és az RTV Részletest 1650 Ft-ért –, mert egy utolsó mohikán tartson ki a végsőkig…

 

2013. NOVEMBER 8. – ANONYMUS A VÁROSLIGETBEN

DSCN6857.JPG

Száztíz évvel ezelőtt, 1903. november 8-án leplezték le Anonymus szobrát, Ligeti Miklós alkotását a Városligetben. Az avatóbeszédet gróf Tisza István miniszterelnök mondta. Az életnagyságnál nagyobb, ülő alak lehajtott fejét csuklya takarja, jobbjában írószerszámot, baljában nyitott könyvet tart. A Gesta Hungarorum szerzője nyugalmat, bölcsességet, titokzatosságot sugároz. Az emlékmű a mai napig Budapest egyik jelképe.

 

2013. NOVEMBER 11. – SZEMINÁRIUMI ÉJSZAKA

Tegnap délután 3-kor fogtam neki egy szemináriumi dolgozat megírásának, hajnali fél négyre végeztem. Tíz oldal, 22 600 karakter lett. Ezt mindenképpen elégedettséggel lehet nyugtázni, különös tekintettel a téma „rendkívül izgalmas” voltára. Az „Osztályozási rendszerek, információkereső nyelvek, tartalmi feltárás I.” nevű tantárgyhoz kellett írnom Gulyás Pálról, aki a Cutter-féle tárgyszavas osztályozás lelkes híve és a cédularendszerű magyar tudományos bibliográfia készítésének elkötelezettje volt. Hajnali háromkor már csak az irodalomjegyzék összeállítása, valamint az informatív és az indikatív referátum megírása maradt hátra. De jóból is megárt a sok…

 

2013. NOVEMBER 22. – EGYSZEMÉLYES SZERKESZTŐSÉG

DSCN6825.JPG

Itt készül két tematikus blogom, az Idegen Zóna és a Misztikus Zóna. Így nem meglepő, ha időnként a „szerkesztőségben” éjszakázom...

 

2013. NOVEMBER 24. – FEJLESZTÉS A PILISI PARKERDŐBEN

Az Országos Kéktúra Magyarország leghosszabb és legrégebbi gyalogos túraútvonala, melyet kék sáv jelzések mutatnak az Írott-kőtől Budapesten át Hollóházáig. A Pilisi Parkerdő Zrt. a nyár és az ősz folyamán felújította az Országos Kéktúra erdőgazdasági területen futó 113 kilométeres szakaszát. A fejlesztés eredményeként a közkedvelt túraútvonal többi népszerű célpontja után mostantól az Árpád-kilátó is gazdag múltjához méltó külsővel és infrastruktúrával fogadja az ide érkezőket – írja honlapján a Pilisi Parkerdő Zrt.

 

2013. NOVEMBER 26. – FELESLEGES DIPLOMA

Címlapon hozott az Index egy összeállítás „Íme, a legfeleslegesebb diplomák” címmel, amely azonban merő ferdítés. Mert nem az adott diploma „felesleges”, hanem a fizetés alacsony, s ez igazán nem mindegy. Ráadásul aki informatikus könyvtárosnak tanul – mint például én –, pontosan tudja, mire számíthat. Hasonlóan a tanárokhoz, ápolókhoz vagy szociális munkásokhoz. Lehet, hogy a végzettség megszerzését követően én sem „hagyományos” könyvtárosként dolgozom majd, de biztosan olyan munkakörben, amihez kell diploma, és hasznosíthatom az egyetemen megszerzett tudást. Nyilván soha nem leszek túlfizetve – talán még rendesen megfizetve sem –, de ettől még nem kell lenézni.

 

2013. NOVEMBER 27. – LEGYŐZÖTT A REZSIDÉMON

Közalkalmazotti „álomfizetésem” – a garantált bérminimum emelése miatt – idén havi 3570 Ft-tal átlépi a 71 ezer forintos „álomhatárt”, így immár nem vagyok jogosult a havi 2500 Ft-os (!) normatív lakásfenntartási támogatásra, amit most kellett volna meghosszabbítani. De nem lehet, ahhoz már túlságosan jómódúnak számítok… Ez volt az utolsó támogatás, amit igénybe vehettem, hiánya éves szinten 30 ezer forint „veszteséget” jelent.

Ehhez képest „a rezsidíj csökkentésére vonatkozó kormányhatározat értelmében” a megtakarításom – 2013. január 1-je óta, november végi állapot szerint: a FŐTÁV-nál 21 212 Ft, az ELMŰ-nél 6097 Ft, a FŐGÁZ-nál 2256 Ft, a Vízműveknél július 1-je óta 509 Ft, a Csatornázási Műveknél 752 Ft; azaz a „nyereség” eddig összesen 30 826 Ft. Magyarán amit az egyik kéz ad, elveszi a másik – és fordítva. Ezt majd a szavazófülkében is értékelni fogom.

Címkék: kaleidoszkóp

OKTÓBERI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2013.10.31. 15:37

2013. OKTÓBER 1. – SZÜKSÉGÁLLAPOT AZ EGYETEMEN

Ma „könnyed” nap volt az egyetemen, már-már családias hangulatban megtartott órákon: gazdasági, vállalkozói és jogi alapismereteken az alaptörvényről, azon belül például a rendkívüli állapot és a szükségállapot közötti különbségről volt szó, hálózati ismereteken pedig az internetes mémekről. Október végén egy testhez álló témából, a Snowden-ügy társadalmi hatásairól tartok majd kiselőadást, addig is folyamatosan kell gyűjteni az ezzel kapcsolatos aktualitásokat. Néhány hét múlva pedig azért utazom Sárvárra, mert írás-, könyv- és sajtótörténetből Sylvester Jánosról és a sárvári nyomdáról kell szemináriumi dolgozatot írnom. Ezért nem sajnálom ezt a kis „áldozatot”...

 

2013. OKTÓBER 2. – IDŐPONTFOGLALÁS HELYETT

Percre pontosan 08:00-ra, nyitásra értem az okmányirodába, azaz a „járási hivatalba”. Mondtam a bejáratnál tébláboló „személy- és vagyonőrnek”, hogy NEK-azonosítót szeretnék kérni. Nem tudta, mi az. Mondtam, hogy én sem, de valami sajtpapír, amit itt adnak új diákigazolvány igényléséhez. Így kaptam sorszámot a „személyazonosító igazolvány” menüpontból. Interneten is foglalhattam volna időpontot, ha tudtam volna, hogy ehhez a menüponthoz tartozik. Így időpontfoglalás helyett személyesen foglaltam helyet. Százharmincöt percnyi várakozás után – mialatt hatvanketten kerültek sorra előttem –, 10:15-kor végre nekem is megadatott, hogy belépjek az ügyintézési „szentélybe”. És két percen belül kézhez kaptam a NEK-azonosítómat. Mint kiderült, a rövidítés „nemzeti egységes kártyarendszert” jelent. Így már értem…

 

2013. OKTÓBER 5. – ŐSZI TÚRA A VELENCEI-TÓNÁL

DSCN6459.jpg

Félúton Gárdony és Velence között ahhoz az elhagyatott laktanyához, ahol egykor az 54/8. Honi Rádiótechnikai Század állomásozott

 

2013. OKTÓBER 7. – LESZÁLLNI MÁR NEM LEHET

„Felszállás az első ajtón, leszállás a hátsó ajtókon!” Felszálltam, hátramentem. Felirat a hátsó ajtón: „Este nyolc óra után leszálláshoz fáradjon az első ajtóhoz!” Jellemző, BKV! Erről a buszról nem lehet leszállni – állapítottam meg. Fél órája zötykölődöm az Ikaruson, most kezdtük a második kört a lakótelepen. Még nem találtam megoldást a patthelyzetre.

 

2013. OKTÓBER 8. – NÉPZENE KORÁN KELŐKNEK

Késő esténként – az éjféli híradás után – a Kossuth rádió hallgatása közben szoktam elaludni, és amikor éjszakára bekapcsolva marad a rádió, 03:59-kor mindig megkapom a „közszolgálati ébresztést” a mérőjelnek nevezett rettenetes sípolás és zúgás formájában. Ezt követi a 04:03-kor kezdődő „Népzene korán kelőknek” című, szavakkal leírhatatlan cincogás, vinnyogás és nyekergés. Ma nem akartam hajnalban kelni, de a fenti brutális ébresztés után már nem bírtam visszaaludni. Így volt néhány órám a reggeli készülődésre… Nyolctól délig egyetem, aztán este tízig munka – de ezzel még nem ért véget a nap. Egy biztos: holnapra virradóra több okból is mellőzöm a Kossuth rádió hallgatását. Hetente egyszer elég a „népzene korán kelőknek”…

 

2013. OKTÓBER 9. – KELLEMES MEGLEPETÉS

Nyertem 30 ezer forintot!... „Tisztelt Prusinszki István! Ön befizetett a Neptunon keresztül 150 000 forintot erre a félévre egy adminisztrációs hibából adódóan. Erre félévre ugyanis a költségtérítése 120 000 forint. A fennmaradt 30 000 forintot természetesen visszakapja.” Részletkérdés, hogy – a levél megfogalmazása ellenére – nem én követtem el adminisztrációs hibát, hanem az egyetem. De ezúttal nem probléma…

 

2013. OKTÓBER 10. – MOSOLY A MÉSZÁRSZÉKEN

Ma reggel a Semmelweis Egyetem Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján kezdtem a napot. Nem először volt „szerencsém” a Mária utca és a Pál utca sarkán található intézményhez, de csak a mai naptól mondhatom el, hogy – ismeretség révén – végre jó kezekbe kerültem. A köznyelvben nemes egyszerűséggel „mészárszéknek” becézett ambulancia horrorisztikus hírnevét annak köszönheti, hogy a páciensek reggeltől estig – a Szentkirályi utcában éjszaka is – „futószalagon érkeznek”, az örökké zsúfolt várótermekben nehéz barátságos légkörről beszélni, az orvosoktól pedig gyakran egy biztató félmosolyra sem futja. Szerencsére a fenti negatívumokból ma semmit nem tapasztaltam, hiszen időpontra mehettem, biztató mosolyt is kaptam, és az idézőjeles „műtét” is sikeres volt. Egynapos kényszerpihenőm alatt pedig végre lesz időm frissíteni a blogjaimat, és bepótolni az elmaradást a munkában is…

 

2013. OKTÓBER 13. – SEMMELWEIS SZÜLŐHÁZÁBAN

Semmelweis Ignác szülőházában, a budai Apród utca 1-3. szám alatti műemlék épületben működő Semmelweis Orvostörténeti Múzeum az orvostudomány és gyógyszerészet hazai és nemzetközi történetéből ad ízelítőt. Az állandó kiállítás az ókortól a 20. század elejéig tartó fejlődés tárgyi, művészeti és írásos emlékeit mutatja be, míg az időszaki kiállítások egy-egy különös téma köré csoportosítják olykor meghökkentő, más múzeumokban ritkán látható anyagukat.

A látogató nem csak ismeretekben, hanem élményekben is gazdagodhat ebben a sajátos légkörű múzeumban: beléphet Semmelweis egykori dolgozószobájába vagy a kétszáz éves, pesti Szent Lélek patika faragott bútorai közé, gyönyörködhet a művészi kivitelű, 18. századi anatómiai viaszpreparátumokban, a miniatűr fogászati rendelőmodellben és a furcsa, ódon orvosi műszerekben egyaránt. Semmelweis szülőházában a múzeum megnyitásakor, 1964-ben helyezték el „az anyák megmentőjének” földi maradványait.

 

2013. OKTÓBER 15. – DOHÁNYBOLTI IGAZOLTATÁS

Megtiszteltetés volt számomra, hogy ma arra kértek az egyik nemzeti dohányboltban, igazoljam az életkoromat. Hasonló „igazoltatásra” üzletben 2004 óta nem volt példa... Mondtam a szimpatikus eladónak, hogy ’83-ban születtem a Magyar Népköztársaságban, de „úri becsületszavam” természetesen nem volt elég, meg kellett mutatnom a személyazonosító igazolványomat is. „Látja, több mint négyezer napja múltam tizennyolc. Beszéljünk inkább a dohányról.”

 

2013. OKTÓBER 19. – EGY ŐSI MAGYAR ÉTEL

A tüttyölt ratyli eredete az évszázadok homályába vész, még az is lehet, hogy a honfoglalás előtti ősi magyar hagyományokból származik. Szerencsére a recept fennmaradt, sok helyen fellelhető, ennek ellenére ezt az ételt ma már igen ritkán készítik az eredeti leírás alapján. Én is közreadom, hátha többen kedvet kapnak az elkészítésére.

Hozzávalók: másfél kiló nyersratyli, egy jókora pese, két csobolyó gönyézde – lehetőleg pöcörgősi –, és három csipet ciháta.

A nyersratylit fertályórát posvásztjuk, míg csurmot nem enged. Szépen höllyén kipicskázzuk, a nyesedékből pedig apró csulmákat gyúrunk, ezek kerülnek a koshadtba. Közben a pocadékot megpeccsentjük, a ratylit pedig hagyjuk slottyanni. Tüttyölni csak akkor kezdjük, ha már jó vatyálós. A pesét lesolyvasztjuk, aztán már csak töttyenthetjük, mert hamar odakaphat – ahová nem szeretnénk.

 

2013. OKTÓBER 21. – PESTI BÜROKRÁCIA

Diákbérlet mellé nem megfelelő az iskolalátogatási igazolás, hanem „ideiglenes diákigazolványnak minősülő igazolás” kell. Nekem előbbit és – a diákigazolvány megrongálódása miatt – utóbbit is be kell szereznem a héten, kíváncsi leszek a különbségre. Az új diákigazolvány elkészüléséig – lehet, hogy hónapokig – egy gyűrött A/4-es papírral a zsebemben kell majd rohangálnom mindenhová, és azt kell lóbálgatni az ellenőröknek a bérlettel és a személyi igazolvánnyal együtt? Szabály szerint igen. Nevetséges.

Címkék: kaleidoszkóp

SZEPTEMBERI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2013.09.30. 12:28

2013. SZEPTEMBER 15. – REZSICSÖKKENTÉS MÁSKÉNT

Amit a kormány az egyik kezével adott, a másikkal elvette. „A rezsidíjcsökkentésre vonatkozó kormányhatározat értelmében az Ön megtakarítása ebben az elszámolási időszakban 376 Ft” – olvasom az aktuális gázszámlán. Viszont – a burkolt áremelésnek számító gyorsvonati pótjegy miatt – tegnap 380 Ft-tal többet kellett fizetnem a 260 kilométeres utazásért... Erről ennyit.

 

2013. SZEPTEMBER 17. – KÖNYVTÁROS VÉGZETTSÉG NÉLKÜL

Szakembereken spórolnak a tankerületek, emiatt egyes fővárosi iskolákban még rendszergazda sincs. Könnyen elképzelhető, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ tankerületi igazgatói – spórolási szándékból – mellőzik majd a teljes munkaidős szakszolgálati dolgozók alkalmazását. Rendszergazdának és könyvtárosnak pedig – szakirányú végzettség nélkül is – bármelyik pedagógus alkalmazható lesz majd, aki rendelkezik „elégséges” informatikai ismeretekkel – számol be a Népszava mai számában az újabb közoktatási „agyrémről” .

 

2013. SZEPTEMBER 18. – EZ A NAP MÁS, MINT A TÖBBI

szuletesnap_illusztracio.jpg

Levelet hozott a postás. „Hongarije”-be, a kispesti Lehel utcába. Legkedvesebb húgom küldte a messzi Nederlandból. Vasárnap délután adta fel, kedden délelőtt megkaptam. Boldog születésnapot kívánt. És ez – a „hagyományos” borítékban érkezett képeslap – sokkal jobban esett, mint bárkitől bármilyen virtuális üzenet. De ne is a legnépszerűbb közösségi oldal „figyelmeztessen” a születésnapokra, majd én megírom: 1983. szeptember 19-én születtem. Halász Judit azt énekli, hogy „ez a nap más, mint a többi, ezt Te is jól tudod…” Elméletileg persze más, de valójában ugyanolyan lesz, mint bármely más hétköznap: reggel nyolctól egyetem, majd „könyvtárazás”, aztán este tízig munka. És ez így van rendjén: az élet megy tovább – ez a dolga. Nekem pedig az, hogy reggel időben beérjek az ELTE-re, így hát: jó éjszakát, szép álmokat!

 

2013. SZEPTEMBER 19. – MUTYILAND ÉS A VALÓSÁG

„A mikszáthi urambátyám világ és az egykori szocializmus sajátos valóságkeverékében élünk – s már nem is nagyon csodálkozunk. Ami most van, az a tragédia és a komédia, a szabadság és a rabság, az igazság és a hazugság, a képmutatás és a bátorság alakjában rejti magában a lényeget: a régi és az új társadalmi tapasztalatokat. Mintha visszafelé lépdelnénk az időben, de a régi világ nem távolodik tőlünk, ellenkezőleg, szembejön. Csak éppen a feje tetején áll benne minden” – írja Lévai Katalin a mai Népszavában, és egyet lehet vele érteni.

 

2013. SZEPTEMBER 24. – VISSZA A HETVENES ÉVEKBE

Sokan nem is tudják, milyen hatalmas „újdonság” a beléptető kapus rendszer a budapesti metróban, amit júniustól a Corvin negyednél – leánykori nevén a Ferenc körúton – tesztel a Budapesti Közlekedési Központ. Ilyen kapukat már a kettes vonal 1970-es (!) megnyitását követően használtak: 43 évvel ezelőtt... Körülbelül ennyivel vagyunk lemaradva – még saját magunktól is. Érdekes, a régi képeken nem a Kontroll című filmbe illő fazonokat látom a mozgólépcsőknél, hanem egy-egy (!) teljesen normális kinézetű ellenőrt. Látványos archív fotók a „retro-metró” gyűjteményben a kelet–nyugati és az észak–déli vonalról.

 

2013. SZEPTEMBER 29. – SZENT MIHÁLY NAPJÁN

Szeptember 29. Szent Mihály arkangyal ünnepe. A hagyomány szerint Mihály a katolikus egyház oltalmazója, a mennyei seregek fejedelme, az utolsó ítélet angyalaként a lélek jó és gonosz cselekedeteit mérlegeli. E nap az úgynevezett kisfarsang időszakának kezdete, azaz a lakodalmak ideje, amely egészen Katalin-napig, azaz november 25-ig tart. S tulajdonképpen ez az első igazi őszi nap is, amelyhez egykor főként a gazdasági élettel összefüggő hiedelmeket és szokásokat, időjárási megfigyeléseket fűztek: „Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet”. Ekkortól lehetett szűrni a bort, s eddig legeltették a Szent György napján kihajtott marhákat, a Székelyföldön pedig a pásztorok ekkor térnek vissza a havasokról, a jószágokat a gazda gondjaira bízva.

Címkék: kaleidoszkóp

AUGUSZTUSI KALEIDOSZKÓP

Prusi 2013.08.31. 15:12

2013. AUGUSZTUS 3. – MADAS LÁSZLÓ EMLÉKEZETÉRE

DSCN4713.JPG

Legutóbbi túrámon, Pilisszentlászló és Visegrád között félúton, a Vízverés-nyergében Madas László emlékművének közelében pihentem néhány percet. Dr. Madas László (1920–2009) vasdiplomás, Európa-díjas erdőmérnök, az Országos Erdészeti Egyesület tiszteletbeli tagja, Visegrád díszpolgára, a közjóléti és természetvédelmi szempontú erdőgazdálkodás egyik hazai úttörője 1969-től 1983-ig volt a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság igazgatója.

 

2013. AUGUSZTUS 10. – VILÁGVÉGE KEDVEZMÉNNYEL

komarom_motorvonat.jpg

Az Esztergom és Almásfüzitő közötti szárnyvonalon 2009-ben – „gazdaságossági okokra” hivatkozva – megszüntették a személyszállítást, de az új kormány egy évvel később újranyitotta a vonalat. Esztergom és Komárom között jelenleg mindössze két vonatpár, Bzmot motorvonat szállít utasokat, a pálya rossz állapota miatt Esztergom–Kertváros és Almásfüzitő között 15 százalékos kedvezménnyel, ún. regionális menetjeggyel. Tegnap – kizárásos alapon – 06:56-kor indultunk Komáromba, és a 14:31-es vonattal mentünk vissza Esztergomba. Az oda-vissza mintegy 100 kilométer megtételéhez három óra (!) kellett… Fenti képeken: balra az „elképesztő forgalmat lebonyolító” esztergomi vasútállomáson várakozó motorkocsi, jobbra mutatom a vonat kihasználtságát… Ez nem is meglepő, hiszen napjainkra a mellékvonal által érintett szinte összes településen megszűnt az ipari termelés. Az egykor virágzó Duna-parti iparvidék sorsukra hagyott, elhanyagolt régi üzemépületei világvége-hangulatot idéző környezetben várják a végső pusztulást. Mindez „kedvezményesen” megtekinthető a Fidesz-kormány „vasútfejlesztésének” egyik példájaként felhozott Esztergom–Almásfüzitő közötti szakaszon döcögve…

 

2013. AUGUSZTUS 22. – CSOBÁNKA SZENT KÚTJA

DSCN5884.JPG

Messze földön híres gyógyító vizéről. Eredetileg az ortodox szerbek búcsújáró helye volt. Évszázadokkal ezelőtt „lázkutacska” néven ismerték, egy Mária-jelenés után kapta a Mária-kút, Szent-kút nevet. A legenda szerint 1842-ben egy nyáját legeltető pásztor előtt a forrás közelében jelent meg Szűz Mária. A látomás után a falusiak ivásra és mosakodásra használták a forrás vizét, s a víztől többen csodálatos módon meggyógyultak. Hálából 1844-ben a mocsaras területet kitisztították, kutat ástak és fölé kápolnát emeltek, amit július 2-án, Sarlós Boldogasszony tiszteletére szenteltek fel. A nyitott forrás fölé 1913-ban lourdes-i barlangot emeltek, ahová hamarosan sok hálatábla került az első világháborús katonákért. Itt áll a szerbek keresztje is, amelyen egykor Illés próféta képe volt látható. A kápolna általában zárva tart, csak búcsú idején vagy különleges alkalmakkor nyitják ki.

 

2013. AUGUSZTUS 23. – TURISTAHÁZ A KEVÉLY-NYERGEN

Tegnapi túrám során a Csobánka közelében található Kevély-nyerget is érintettem. Mint az itt elhelyezett ismertető táblán olvasható, a múlt században ezen a – 430 méter magasan fekvő – tisztáson állt a Kevély-nyergi menedékház, amely az 1920-as években épült. A Természetbarátok Turista Egyesületének tagjai vasárnaponként hátizsákban hordták fel az építőanyagot, és kétkezi munkával építették fel a házat. Az öt hálószobás, manzárdos, ebédlős, 60 férőhelyes épület öt év alatt készült fel. Felépülésében jelentős szerepe volt Redlinger Adolfnak, a TTE akkori elnökének. A turistaházat 1928-ban avatták fel, nevét Stromfeld Aurélról kapta, aki nagyon sokat tett a természetbarátok képzéséért és a turista-útjelzések felfestéséért. Pad őrzi emlékét itt a tisztáson.

1992-ben – egy nappal azelőtt, hogy az épületet a Pilisi Parkerdőgazdaságtól a Budapesti Természetbarát Szövetség átvette volna – a ház tisztázatlan körülmények között porig égett. Évekig csúfította a területet az üszkös rom, végül 2000-ben eldózerolták. A ház emlékét ma már csak néhány régi fénykép és a Másfélmillió lépés Magyarországon című filmsorozat őrzi.

 

2013. AUGUSZTUS 24. – AZ EGRI VÁR ROMJAI A PILISBEN

DSCN5929.JPG

A látogató számára úgy tűnhet, valódi középkori várromhoz érkezett, pedig az „egri vár” az 1968-ban forgatott Egri csillagok című filmhez épült. Gárdonyi Géza 1901-ben írt regénye, amely a forgatókönyv alapjául szolgált, az egri vár legendás ostromát örökíti meg, amelynek során 1552-ben Dobó István várkapitány a harmincszoros túlerőben lévő török hadsereggel szemben győzedelmeskedett. Várkonyi Zoltán filmrendező a látványos, több ezer statisztát felvonultató csatajelenetekhez választotta a Nagy-Kevély lábánál, Pilisborosjenő és Csobánka között húzódó völgyet a film egyik helyszínéül. A forgatások alatt a nagyrészt fából készült vár egy része leégett, de rögtön újjá is építették. Sajnos a film elkészülte után a vár magára maradt, így az ember és a természet romboló hatása mára romossá tette. A forgatás 40. évfordulójára, 2008 nyarán a vár környékét a Pilisborosjenői Önkormányzat rendbehozatta – olvasható a várfalon elhelyezett ismertető táblán.

 

2013. AUGUSZTUS 29. – EGÉSZSÉGRE KÖTELEZVE

Betegségek egész sorában nem szabadna ma már senkinek sem meghalnia, hiszen idejekorán kiszűrhetőek, mégis honfitársaink tízezreit veszítjük el, mert nem mennek el rendszeresen a vizsgálatokra. Ezért a kormány célzott és átfogó szűrési programot vezet be jövőre. Mindenki számára kötelező lesz a rendszeres orvosi felülvizsgálat, valamint a szűréseken való részvétel. Jönnek az évenkénti általános és fogászati, a kétévenkénti rák-, az ötévenkénti laborszűrések – írja a Szabad Föld. Az új „kötelezettség” számomra különösebb változást nem hoz, hiszen eddig is minden évben – magamtól (!) – elmentem általános laborvizsgálatra...

Címkék: kaleidoszkóp