Prusi Dosszié

Prusi Dosszié

SIKERES SZAKMAI RENDEZVÉNY NEONFÉNYBEN

2017. június 03. - Prusi

Évekkel ezelőtt személyes érdeklődéstől hajtva kutattam fel és fotóztam végig a „neonfényes Budapest” hírmondóit. Várostörténeti dokumentációs munkám dr. Fodor János adjunktus úrnak és hallgatótársaimnak köszönhetően az elmúlt tanévben izgalmas és tartalmas – a témában egyedülálló – egyetemi projektté nőtte ki magát. Gyűjteményünket, a projekt hátterét és eredményeit május 26-án szakmai rendezvény keretein belül mutattuk be az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézetében.

20170603_illusztracio.jpg

A Neon Budapest című webprojekt alapgyűjteményemre építve, az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet Tartalomszolgáltatás-kutató Műhelyének két féléves munkájával készült el. A Budapesten még látható neonokat megörökítő, néhány éves fotósorozat témáit BA és MA hallgatótársaim ősszel újrafotózták, helyszínrajzot készítettek, regisztrálták a változásokat blogban, térképen és adattáblában. 2017 tavaszán gazdag információs kontextust gyűjtöttünk várostörténeti, kulturális, technikai területen, országos, nemzetközi és múltbéli szakirodalmi kitekintéseket állítottunk össze, a honlap arculatát Patkós Luca tervezőgrafikussal véglegesítettük.

A projektbemutatón is a téma komplexitásának érzékeltetésére törekedtünk: tanulságos nemzetközi összehasonlításra adott módot David S. Hill, a varsói Neonmúzeum igazgatója, a történészi, várostörténeti, bölcsész nézőpontot Zeke Gyula író képviselte. A technológia múltjáról dr. Antal Ildikó, az Elektrotechnikai Múzeum igazgatója tartott előadást, érdekes adalékokat mutatva még a rendezvényünket megtisztelő neonkészítő mestereknek is. Az új honlap oktatási és tartalomszolgáltatási hátteréről a projektet vezető Fodor János adjunktus tartott prezentációt, az adatbázis felépítését én mutattam be. Az intézet folyosóján ezen a délelőttön lekapcsoltuk a villanyt: csak az egyik utolsó neonkészítő manufaktúra egyedi neonja világított, megidézve a Deák tér sarkán sok nemzedék számára emlékezetes Főz-süt-fűt reklámot.

Az Index.hu eseményen részt vett képszerkesztőjének tollából már másnap nagy terjedelmű, részletes helyszíni tudósítás jelent meg intézetünk projektbemutatójáról. Június 1-jén a Kossuth rádió Napközben című műsora is tartalmas blokkot szentelt a témának. Velem – mint az alapgyűjtemény összeállítójával – Farkas Szabolcs szerkesztő–riporter készített helyszíni riportot a budapesti neonreklámokról, az élő adásban pedig dr. Fodor Jánost és Patkós Lucát kérdezte további érdekes részletekről és a projektről Kránitz Balázs műsorvezető.

VIRTUÁLIS ÁMÍTÁS

2017. június 02. - Prusi

Zuckerberg hatására kezdtem el blogolni, az általa megálmodott közösségi hálón találtam meg életem párját, és egyetemi szakdolgozatomat is a Facebook inspirálta. De egyre több apróság árnyalja a képet.

20170602_illusztracio.jpg

Tovább

TAVASZI KALEIDOSZKÓP

2017. május 31. - Prusi

MÁRCIUS 7. – INTERJÚ AZ ELSŐ MAGYAR ŰRHAJÓSSAL

20170307_illusztracio.jpg

Régi álmom valósult meg tegnap délután, amikor – az ELTE BTK informatikus könyvtáros hallgatójaként – interjút készíthettem Farkas Bertalan tábornok úrral. Hosszas tervezgetés és lelkes, kalandos önálló szervezés előzte meg a – végül közel egyórásra kerekedett – négyszemközti beszélgetést szakdolgozatom témája, az információk hitelességének mérlegelése kapcsán. Mivel az interjút egyetemi hallgatóként készítettem, a szakdolgozat védéséig munkaanyagnak számít, így most még nem árulhatok el részleteket. De „a csillagok állása szerint” nem hétköznapi személyiséggel – konkrétan milliók példaképével –, nem hétköznapi helyszínen készített interjú, nem hétköznapi kérdésekkel és válaszokkal – csak jót jelenthet! Tábornok úrról dolgozószobájában, a „C/II”-ben készítettem fotót, a festményt Agárdy Gábortól kapta ajándékba. Eddig alig több mint 560 ember járt a világűrben a 7,5 milliárdból… Farkas Bertalan 1980-as űrutazásával Magyarország a nemzetek sorában hetedikként lépett ki a világűrbe. Tevékenységével nemzetközi elismerést vívott ki Magyarországnak, és a mai napig részt vesz az űrkutatás népszerűsítésében.

 

MÁRCIUS 23. – EUROPARKBÓL SHOPMARK

A januári üzemeltetőváltás után hamarosan a nevét is megváltoztatja az Europark Bevásárlóközpont, és már elkészültek az épület felújításának koncepciótervei is. A jövőben várhatóan Shopmark néven működik tovább Budapest egyik első „harmadik generációs” bevásárlóközpontja. Ebben a tanulmányban bővebben lehet olvasni a „bevásárlóközpont-generációkról” az ezredfordulóig, már ez is történelem.

 

MÁRCIUS 29. – BIZTATÓ JÖVŐKÉP

Mától kapható az újságárusoknál Az Autó című szaklap legfrissebb, 2017/4. száma. Ettől a számtól kezdve az olvasószerkesztői–korrektori feladatokat látom el a lapnál, az idén havilappá avanzsált Retro Mobilhoz hasonlóan, ahol már az elmúlt évben belekóstolhattam az autós szakújságírás – azon belül is a műszaki helyesírás – rejtelmeibe. Ezzel párhuzamosan továbbra is munkám és hivatásom fontos részét képezi a Kispest újság és időszaki mellékleteinek szerkesztése, ameddig csak bizalmat és lehetőséget kapok rá. S bár furcsán hangzik, de én vagyok a hazai nyomtatott újságírás „legfiatalabb utolsó mohikánja”. Én még alapvetően print újságírást tanultam az ezredfordulón; soha nem is tudtam, nem is fogom tudni igazán szeretni a nem kézbe fogható, nem lapozható produktumot. Ha viszont végleg „kifut” a print sajtó – amit persze még mindig nem kell temetni –, a szerkesztői munkákban megszerzett tapasztalatokat egy kapcsolódó szakterületen, az információtudományban szeretném majd kamatoztatni. Remélem, addig azért még sok „hagyományos” lapzártám lesz!

 

ÁPRILIS 2. – HOGYAN ÍRJUNK SZAKDOLGOZATOT?

Az immár fél éve tartó, rendkívül sokrétű anyaggyűjtés során derült ki számomra, hogy a szakdolgozati témámmal „nemes egyszerűséggel” a világ legkeményebb fájába vágtam a fejszémet, s csupán az „ízelítő ízelítőjét” tudom majd nyújtani, de bizonnyal sokan voltak ezzel így, akik valóban komolyan gondolták az első komoly tudományos munkájukat. Miután olvastam az alapműnek számító „Hogyan írjunk szakdolgozatot?” Umberto Ecotól, megnyugodtam: „Ha kedvvel írják a szakdolgozatot, akkor később bizonyosan folytatni akarják. Miközben az ember a szakdolgozatot írja, általában csak arra a pillanatra gondol, amikor elkészül vele: az utána következő szabadságról álmodozik. Ha azonban jól végezte a munkáját, gyakran előfordul, hogy fellobban benne a munkaszenvedély. Olyankor el akarunk mélyedni minden olyan gondolatban, amely fölött átsiklottunk, nyomon akarjuk követni azokat a gondolatokat is, amelyek felmerültek ugyan, de el kellett vetnünk őket, újabb könyveket akarunk olvasni, tanulmányokat akarunk írni.” Így is lesz, és ezt nem most borítékoltam!

 

ÁPRILIS 7. – ELŐADÁS MAGYAR X-AKTÁKRÓL

20170407_illusztracio.jpg

A magyar rendőrség és honvédség X-aktáiról tartottam előadást a Meridián Csoport és a Magyar Ufókutatási Klub alapító tagjaként a kispesti Üllői úti könyvtárban. Az előadásról a Kispest TV készített riportot, amely erre a linkre kattintva megtekinthető.

 

ÁPRILIS 14. – TAVASZ A SÓSTÓI TELKEN

20170414_illusztracio.jpg

Számomra a húsvéti hosszú hétvége három napja munkával telik majd, de a mai napot kivettem szabadnapnak, és édesapámmal meglátogattuk nagypapámat Nyíregyházán. A délelőttöt a sóstói telken töltöttük, ahol hamisítatlan tavaszi hangulat fogadta a három Prusit.

 

ÁPRILIS 18. – ÚJSZERŰSÉG ÉS AKTUALITÁS

Ma hajnalban kitettem a pontot a 99 207 karakteres szakdolgozatom végére. Pontosan fél év és egy hét telt el a szakdolgozati címbejelentéstől a lezárásig, és komolyan vettem a munkát. Az „Információk hitelességének mérlegelése hagyományos könyvtári és hálózati környezetben” címet viselő dolgozat nem csupán könyvtár- és információtudományi szempontból érdekes és – nyugodtan mondhatom – egyedülálló munka, hanem újságírói szempontból is a jelenleg elérhető maximumot hozta ki belőlem: az újszerű megközelítés felrobban az aktualitástól. Sikeres védést követően a teljes szakdolgozatot elektronikusan elérhetővé teszem, addig szerzői jogi okokból egyetemi munkaanyagnak számít. Utána fogom tudni igazolni, betartottam az ígéretemet: jóval több lett mint „egyszerű” szakdolgozat.

 

ÁPRILIS 30. – MEGÚJULT A NÉPSZAVA

Végre jut időm olvasni – ráadásul az unokatestvéremtől kapott fotel igen kényelmes –, bepótolom a negyedéves elmaradást Magyar Narancsból, 168 Órából és Hócipőből. Határozottan jót tett a nyomtatott Népszavának a „vérfrissítés”, természetesen az első megújult szám fejlécében azonnal észrevettem egy tipográfiai hibát…

 

MÁJUS 11. – KULTURÁLT KÖZLEKEDÉS?

Hajnalban a sztrádán látom kiírva, napközben vonaton és buszon is hallom: ma van a közlekedési kultúra napja. Miközben a roggyant KÖKI átjárójából nézem a szakadt szovjet metrószerelvényeket, azon gondolkodom, az „ünnepléshez” előbb nem a kulturált közlekedés feltételeit kellene megteremteni?...

 

MÁJUS 21. – ROBBANÁS A HATÁR ÚTON

Iszonyatos csattanásra figyeltünk fel, miután tegnap késő este megérkeztünk a Határ úti metróállomásra: mint kiderült, a lövéshez hasonló robajt egy lezuhanó armatúra okozta a feljáró szemközti oldalán. A fehér csíknál unottan várakozó ellenőrök egyike odalépett a földön heverő, széttört lámpatesthez, nemes egyszerűséggel arrébb rúgta a maradványokat, majd visszaállt a helyére. Ezután mentem oda hozzájuk megkérdezni, hogyan történhetett ilyen, mire azt a választ kaptam, hogy „nyilván az erős huzat tépte le a lámpát”. „Örülhetünk, hogy nem esett valakinek a fejére, mert akkor az biztosan ottmarad” – csóváltam a fejem. „Hát ez benne van a pakliban” – búcsúzott el kedélyesen az egyik ellenőr. Ezentúl csak munkavédelmi sisakban, életbiztosítási szerződéssel szállok fel a hármas metrónak nevezett ipari hulladékra.

RÉMÁLOM A FERTŐ UTCÁBAN

2017. május 29. - Prusi

– Vigyázz! – kiáltott fel rémülten Zsuzsi –, repülünk!...
– Kapaszkodj erősen – üvöltöttem vissza –, mind meghalunk!

20170528_illusztracio.jpg

ILLUSZTRÁCIÓ FORRÁSA: BUSZTIPUSOK.HU

A kőbányai Fertő utcán és Basa utcán áthaladó 99-es buszon mintha szürreális időcsavarba kerülne az utas: a harmincéves Ikarus harminc éve fel nem újított utakon, kátyúból kátyúba lavírozva, rettenetes csörömpöléssel, mélyen öklendeztetve rázza ki az ember belét és lelkét, ha kell, az utolsó szusszanásig.

Hogy dögölne már meg az a rohadt utas.

* * *

Ma ismét megfogalmazódott bennem a gondolat: a szerencsésebb túlélőtípushoz tartozom. Prusival leggyakrabban tömegközlekedéssel utazunk Budapesten belül. Bátor tett ez annak tükrében, hogy a hármas metró vonalát használjuk a legtöbbet… Próbáljuk is kikerülni, amikor csak lehetséges. Így van ez akkor is, amikor egy kis nyugalomra vágyunk, és a metró helyett inkább a 99-es buszt vesszük igénybe, hogy kijussunk a Népligetbe.

Emlékeztetném néhány utastársamat arra, hogy a nyáron kezdődő metrópótlásnál lehetséges alternatívaként is tekinthet erre a buszra. Itt aztán még kalandosabb utasként túlélni egy-egy utazást, mint a jó öreg, bűzös, füstös metróval! Legalább halálod pillanatában az utolsó képkocka nem egy retkes alagút belseje… A Fertő utcai halálúton minden zsigereddel érzékelheted az útburkolat hegyeit, völgyeit, krátereit, s még élményhajózásban is részed lehet, ahogy ringatózva megérkezel a Sporttelep megállójába.

Tényleg szerencsés ember vagyok, ezt a mai kalandot is túléltük, oda és vissza is, bár a végére majdnem becsúszott egy kis malőr, amikor Prusi egy kanyarban, miután leszállási szándékát jelezte, felelőtlenül felállt és az ajtóhoz akart lépni. Ekkor a sofőr Michael Schumachert megszégyenítő kanyarodással tette emlékezetessé az élményt – s ha Prusi nem kapaszkodik meg két kézzel, bizony hamar elszállt volna, mint győzelmi zászló a BKK egén.

süti beállítások módosítása